Kozárvári Mátyás, Decsi Gáspár, Decsi Mihály, Tolnai Fabricius Bálint, Pécsi János, Murád Dragomán (Somlyai Balázs), Szepesi György, Vajdakamarási Lőrinc, Skaricza Máté, Zombori Antal, Tardi György, Tasnádi Péter, Hegedűs Márton, Moldovai Mihály és ismeretlen szerzők énekei
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ
KOZÁRVÁRI MÁTYÁS
1. Az régi magyaroknak első bejövésekről
DECSI GÁSPÁR
2. Dávid és Bethsabé
DECSI MIHÁLY
3. Damocles és Dienös históriája
TOLNAI FABRICIUS BÁLINT
4. Szent János látása
5. Historia de moribus in convivio
6. XLIII. psalmus
PÉCSI JÁNOS
7. Oeconomia coniugalis
MURÁD DRAGOMÁN (SOMLYAI BALÁZS)
8. Hymnus
SZEPESI GYÖRGY
9. Sásvár bég históriája
VAJDAKAMARÁSI LŐRINC
10. Iason király házassága
11. A jövendő rettenetes ítélet napjáról
ISMERETLEN SZERZŐK
12. Bölcs Salamon ítélete
13. Szép ének az egy Istenről
SKARICZA MÁTÉ
14. LII. psalmus
15. LXIII. psalmus
16. LXXIIII. psalmus
17. Descriptio regni coelestis
18. Kevi várasáról való széphistória
ISMERETLEN SZERZŐ
19. Adhortatio optima ad iudices
ZOMBORI ANTAL
20. Eleázár históriája
ISMERETLEN SZERZŐ
21. Mózes átka
TARDI GYÖRGY
22. Historia Szikzoviensis
TASNÁDI PÉTER
23. Az Horatius ... éneke
[Históriás énekének töredéke]
ISMERETLEN SZERZŐ
24. Az Deákné vásznáról
"HEGEDŰS MÁRTON"
25. Az hegedüsökről
MOLDOVAI MIHÁLY
26. Állapatomat jelentem...
27. Bódog ember, kinek ő házában...
ISMERETLEN SZERZŐK
28. Házasének
29. Hunyadi Lászlónak képe
JEGYZETEK
JEGYZÉKEK, MUTATÓK
A rövidítések jegyzéke
Kezdősormutató
Névmutató
KOTTAMELLÉKLET (Összeállította Szentmártoni Szabó Géza)
Előszó
...
A jelen kötet voltaképpen a 9. folytatása, tehát az RMKT hagyományainak megfelelően körülbelül egy évtized, az 1580-as évek versszerzését öleli fel. Szövegkritikai gyakorlata is a sorozat 9. tagjához igazodik.
A versek ezúttal is időrendben következnek egymás után. Teljességre törekszünk, de magától értetődően nem közöljük Balassi Bálint verseit. Balassi életművének java részét ebben az évtizedben alkotta, tehát kiadványunk valamennyi szerzője Balassi kortársa.
Néhány, eredetileg ebbe a kötetbe tervezett vers átkerül a sorozat következő darabjába: A Cegei Névtelen Effectus amoris című verse, Szattay Kristóf Icon vicissitudinis című históriája és az Apollonius-széphistória. Elhagyjuk a naptárverseket is, ezeket egybegyűjtve a zárókötetben közöljük majd.
Időszakunkat a műfajok sokfélesége jellemzi. A kor vezető versműfaja a bibliai história. Ezek alkotják a kötet jelentős hányadát. A bibliai históriákat nem szokás a régi magyar epika remekei közé sorolni. A szerény igényű kidolgozás mellett a művészi invenció hiánya s a nem is rejtett propagandisztikus szándék az, ami távol tartja tőlük a mai olvasókat. A csekély irodalmi értékért azonban kárpótolhat bennünket a versek történeti jelentésrétegeinek gazdagsága. E műfaj költői a tanításon túl szórakoztatni kívánták az olvasót, s olykor ez sikerült is nekik. Decsi Gáspár Dávid és Betsabéja például pikáns elemektől sem mentes, Zombori Antal pedig az Eleázár históriájában a bibliai Makkabeus fivérek kivégzésének horrorisztikus leírásával kívánja megragadni az olvasót.
Kedvelt műfaj a történeti ének, illetve a Tinódi Sebestyén modorában készült tudósító ének. Ezek közt három irodalmi szempontból is jelentős művet közlünk: Kozárvári Mátyásnak a hunok történetét versbeszedő históriáját, mely a Báthory-kori Erdély Attila-kultuszának terméke, Szepesi György Sásvár bég históriáját, melynek az Egerben katonáskodó Balassi Bálint és bajtársai a szereplői, s Tardi György Historia Szikzoviensis című énekét, mely a kor egyik legjelentősebb török-magyar összecsapásának krónikája, a Zrínyiász egyik lehetséges forrása. Az utóbbi két mű a magyar históriás énekek legjavából való.
A század népszerű verstípusa a házasének. Ez az antik és humanista epithalamiumoktól meglehetősen különböző műfaj szívesen él közköltészeti fogásokkal, köznyelvi metaforákkal, hasonlatokkal, proverbiumokkal: a szakrális és a profán szféra határmezsgyéjén áll; a század népi kultúráját jeleníti meg. Tolnai Fabricius Bálint egyik hosszú verse, melyben a falusi, mezővárosi mulatozásokat írja le, mondhatni Bruegel-szerű jelenség: rendszeres "néprajzi gyűjtés" a XVI. századból. Bruegel a németalföldi közmondásokból és gyermekjátékokból alkot csodálatos kompozíciókat; Tolnai Fabricius Bálint - hasonló módon - apró részletekig kidolgozott tablón ábrázolja a dél-dunántúli, baranyai népszokásokat, játékokat, "trufákat", közmondásokat. Irodalmi, nyelvtörténeti és folklór-ritkaság ez, a költő nagyon sok, javarészt ismeretlen szólást, közmondást sző bele művébe.
A közköltészet ritka darabjai, a prédikátorok által kárhoztatott hegedűsénekek is helyet kapnak, ugyanúgy, mint az Az Deákné vásznáról című asszonycsúfoló.
Egyedülálló a kor költészetében Skaricza Máté Kevi várasáról való széphistóriája, mely várostörténet és városleírás. A Csepel-szigeti gazdag kalmárváros hajdani utcáiról, tereiről, épületeiről ma is Skaricza verse a legrégibb és a leghitelesebb beszámoló.
Irodalmi kuriózum Tasnádi Péter verse, az első magyar nyelvű Horatius-fordítás, pontosabban szólva Horatius-paródia.
Évtizedünk a kemény felekezeti küzdelmek, a reformáció radikalizálódásának kora. Nem csoda, hogy versanyaga vallási értelemben is sokszínűséget mutat. A katolicizmus ekkor erősen visszaszorulóban volt, egyetlen vers sem képviseli. Sok viszont a protestáns bibliai parafrázis, több Apokalipszis-kommentár is szerepel, s persze az elmaradhatatlan zsoltárok. (A gyülekezeti énekek közül csak azokat a darabokat vettük fel, amelyek más műfajokban is alkotó költők művei, pl. Tolnai Fabricius Bálint zsoltárát.)
A szerzők többsége református. Itt jelennek meg a kor egyik legjelentősebb egyházi írójának, Skaricza Máténak különféle vallásos versei - Decsi Gáspár, Decsi Mihály, Tolnai Fabricius Bálint, Tardi György, Zombori Antal, Tasnádi Péter szintén reformátusok, szerepelnek azonban unitáriusok is (Pécsi János, Vajdakamarási Lőrinc), az egyik vers a szombatosság kezdeteiről tanúskodik, s érdekességként egy mohamedán vallási éneket is olvashatunk magyarul, a renegát Murád bég - magyar nevén Somlyai Balázs - tollából.
A három részre szakadt ország mindegyikéből találhatunk itt verseket, a legtöbb persze Erdélyből és a Hódoltságból való - a királyi Magyarországból származnak viszont a török-magyar küzdelmeket bemutató históriás énekek.
A korszak tematikailag igencsak tarka költői termésében az oszmán hódítással való szembenézés teremt valamiféle egységet: a versek a hősiesség, a kiszolgáltatottság, a rettegés, a tűrés és az apokaliptikus várakozás váltakozó magatartásmintáit közvetítik.
Az 1580-as évek versanyagának sajtó alá rendezését elsőként Dézsi Lajos vette tervbe. Megkezdte a szövegek összegyűjtését: forráskiadvány formájában sorra publikálta a legfontosabb kéziratokat, fotókat, másolatokat és jegyzeteket készített. Eredményeit azonban csak egyetemi előadásaiban tette közzé, s az érdemi munkába már nem tudott belekezdeni. A Szegedi Egyetemi Könyvtárban őrzött kéziratos hagyatékát feldolgoztuk, s beépítettük a jegyzetekbe.
Dézsihez hasonlóan Varjas Béla is előkészületeket tett e versek kiadására, s több szövegről készített másolatot. Ezt az MTA Irodalomtudományi Intézetében őrzött hagyatékot szintén felhasználtuk az előkészítő munka során.
Kötetünk versei javarészt most jelennek meg először a XVI-XVII. század óta (l., 2., 10., 11., 12., 20., 21., 29. tételek), olyan szöveget is közlünk, amelyet eddig sohasem nyomtattak még ki (13. tétel), más énekszövegek pedig hozzáférhetetlen, régi, rendszerint nagyon hibás kiadásokban rejtőznek. Elmondható, hogy teljesen ismeretlen műveket adunk az olvasó kezébe.
Hasonló a helyzet a szerzőkkel is. Sokaknak a nevét sem tudjuk, mások kilétére pedig a jegyzetek írásakor derült fény. Ilyenformán az irodalomtörténet-írás által eddig egyáltalán nem jegyzett - de jelentéktelennek mégsem mondható - költőket ismerhetünk meg: Szepesi György mezőtúri prédikátort, a Sásvár bég históriájának szerzőjét, valamint Kozárvári Mátyást, aki Attila királyról írt éneket.
...