Tartalom

Előszó

Hetedik éve immár, hogy a magyar lelkeken ott ül a sötét gond, hogy meddig fog még jelenlegi balsorsunk tartani.

Mint a villámcsapás ért bennünket a háboru elvesztése. Külellenség nem tudott beférkőzni elszántan védett határaink közé. A mi hadaink állottak mélyen bent az ellenség országaiban. Végül mégis a fegyverszünet feltételeinek alattomos kijátszásával a ki- és levert ellenség s a belső árulók szennyes áradata özönlötte el országunkat. A fennen hirdetett igazságos békekötés helyett nekünk kellett legdrágábban (hazánk megcsonkitásával) megfizetnünk a háboru költségeit.

A ránk diktált békében nálunk senki sem nyugodott meg s lehetetlennek tartjuk annak megtartását. Anyagi erővel nem védekezhetünk, de minden erkölcsi és szellemi fegyvert fel kell használnunk, hogy a nagy igazságtalanságot, mely hazánkat érte, megszüntessük. A Külügyi Társaságnak ez a legfőbb törekvése.

Reményt meritünk az általános európai helyzetből, hogy a béke még hét év mulva sem állott helyre, sőt a zűrzavar növekedik minden felé. Politikai, pénzügyi, gazdasági, társadalmi bajok követelik, sürgetik a valódi béke helyreállitását. Lessük és figyeljük a remény sugarakat, melyek hazánk borus egét felderitsék és hitet, erőt nyujtsanak a további kitartásra.

Az oláh megszállás első tavaszán (1919) Kolozsvárt br. Jósika Sámuel a főrendiház elnöke stb. azt kérdezte tőlem: Mit gondolok, meddig fogjuk e jármot viselni? Azt feleltem rá, amivel tanitványaimtól is bucsuztam a kolozsvári egyetem bezárásakor, hogy "vidimus jam alios ventos" láttunk már más zivatarokat is: tatárjárást, török hódoltságot, osztrák abszolitizmust stb., hogy néhány évnél tovább nem tarthat. Jósika azt felelte rá: Ő attól fél, hogy eltarthat addig is, mint a szabadságharc utáni elnyomatás korszaka, boldogok az optimisták, ő inkább pessimista, hogy kellemes legyen a csalódása.

Br. Jósikát megölte a pessimista honfi bánat, az optimisták még biznak és várják reményeik teljesedését.

Ilyen biztató jelek mutatkoznak azokban a külföldi kritikákban, melyek a párisi békéket tarthatatlanoknak itélik és sürgetve követelik a revisiot.

Mindinkább szaporodnak azok a nyilatkozatok és könyvek ugy Európában, mint Amerikában, melyek azt mutatják, hogy a világ lelkiismerete felébredt, s azt bizonyitják, hogy ez igy nem maradhat, hogy Európa vissza hanyatlott, "a világ a feje tetejére állt," amit a párisi béke csinált "az az öngyilkosság politikája."

Ebből kivánom ismertetni a legfőbb müveket, melyek a volt ellenséges országokban jelentek meg.