Tartalom

Előszó

Kárpátalja helységneveiről a mai napig nem jelent meg teljes etimológiai szótár. 1961-ben készült el az ungvári Kirilo Halasz "Топоніміка Закарпатської області (назви населених пунктів)" című, kéziratban maradt munkája, ami számos téves etimológiát, név-ferdítést tartalmaz. Az ukrán helynév-etimológiai szótárak (Janko, Lucsik) csak a nagyobb helységek, városok és városi típusú települések mai hivatalos nevét magyarázzák, rendszerint a történelmi névalakok figyelembe vétele nélkül. Kiss Lajos a FNESz-ben a történelmi Magyarország területéről, köztük a mai Kárpátaljáról számos helység nevének etimológiájával foglalkozik, valamint több tanulmányt szentel egy-egy kisebb régió (Ungvár, Huszt környéke, a beregi Hát hegység) névanyagának (Kiss 1991c, 1992a, 1992b). Az ő munkáját követve határoztam el egy egységes, a teljes megye névanyagát tartalmazó helységnév-etimológiai szótár elkészítését. Ennek előzményeként jelent meg 2010-ben az egykori Bereg, 2012-ben Máramaros, 2014-ben pedig Úr Lajossal közösen a történelmi Ung megye névanyagát feldolgozó etimológiai szótár (Sebestyén 2010, 2012, Sebestyén-Úr 2014). Ezek a kiadványok a mai névanyag mellett tartalmazzák az időközben elpusztult, más községekkel egyesült települések nevét is. A vizsgálat kronológiai határát 1920 jelentette, az ezt követően faluvá alakult külterületi lakotthelyek vagy újonnan telepített falvak névmagyarázatát ebben a kötetben adom közre

A Kárpátalja helységneveit bemutató szótárban a megye területén ma önálló települési rangban létező 605 helység történelmi névadatait és etimológiáját közlöm. A szótár szerkezeti felépítése megegyezik a korábbi megyei szótáraimban már alkalmazott eljárással. Minden településnévnek önálló szócikket szentelek, az azonos vagy közös alaptagot tartalmazó településnevek közül rendszerint az első névben közölöm az etimológiát, máshol csak utalok arra, hol található a névmagyarázat. Címszóként a település hagyományos magyar neve, valamint a hivatalos ukrán név szerepel. A hagyományos névalak kiválasztásánál a helységnév-változtatások előtti, természetes névadással létrejött nevet vettem alapul. A kárpátaljai településnevek kapcsán a magyar névhasználatban a mai napig káosz uralkodik. A regionális magyar sajtó a történelmi neveket helyezi előtérbe, de ezeket rendszerint következetlenül használja, míg a magyarországi térképírásban a helységnévrendezés során megváltoztatott nevek használatosak (pl. DIMAP). A múlt század elején a történelmi Magyarországon zajló hivatalos helységnévrendezés (1898-1912) az egy település = egy név elvet követte, s megszüntette a helységnevek körében uralkodó homonimiát. Az új nevek azonban a határon túlra került területeken csak néhány évig voltak használatosak, az utódállamok ugyanis rövid időn belül átalakították a névrendszert. Kárpátalja Csehszlovákiához csatolása nyomán az 1920-as évek második felében a településnevek tömeges felülvizsgálatára került sor. A nemzetiségi vidékeken rendszerint a párhuzamos népi vagy történelmi ruszin név vált hivatalossá, míg a magyarlakta területeken a nevek szlávosítása zajlott (pl. Csonkapapi>Popovo, Déda>Dědovo, Nagymuzsaly>Mužijovo stb.). Az 1938-39-es visszacsatolást követően a magyar hatóságok kompromisszumos megoldásként a magyar falvak névrendezéskor alkotott nevét élesztették fel, a ruszinok lakta területeken azonban - felülvizsgálva a helységnévrendezés eredményeit - néhány kivételtől eltekintve a történelmi neveket állították helyre (vö. BK.). 1946-ban, Kárpátalja hivatalos megalakulása és a Szovjetunióhoz való csatolása után, újabb beavatkozás történt a helységnevek életébe, ami a megye déli, magyarlakta vidékét érintette. Az évszázados magyar neveket szlávosított alakokkal vagy teljesen motiválatlan orosz-ukrán nevekkel váltották fel (pl. Bátyú>Vuzlovoje, Hetyen>Lipovoje, Asztély>Luzsanka stb.). 1991-ben, Ukrajna függetlenné válásával, lehetőség nyílt egyes helységnevek felülvizsgálatára. A zömmel vagy részben magyarlakta helységek kérvényezhették a történelmi nevek visszaállítását. Ennek eredményeként 1991-2000 között 43 település kapta vissza a régi magyar nevét. A hivatalos névalakok meghatározása és véleményezése elsősorban az Ungvári Hungarológiai Központ munkatársainak a feladata volt. Az alapvető cél a hagyományos, történelmi név kiválasztása volt, amit nem sikerült minden esetben következetesen teljesíteni (vö. Beregszászi, Lizanec 1991, 1999). A hagyományos nevek mellett hivatalossá váltak olyan másodlagos névalakok, mint pl. a Tiszabökény, Tiszaásvány, Tiszaágtelek stb . Kárpátalja ruszin helységei esetében a helységnevek megváltoztatására csak szórványos próbálkozások történtek. E helységek régi, párhuzamos magyar nevének ismerete és használata jelentősen visszaszorult az elmúlt évtizedekben, szótáramban azonban a ezeket tettem címszóvá (pl. Papfalva~Gyilok, Bárdháza~Barbovo, Szajkófalva~Oszoj stb.) a történelmi hűséget és azt a nem titkolt célt követve, hogy a szélesebb olvasóközönség, de elsősorban a kárpátaljai magyar névhasználó közösség körében életben tartsam vagy felélesszem ezeknek a használatát.