---

Tartalom

Az olvasóhoz
Az összeomlás általános okai
A fegyelem bomlása
Az osztrák császárság szétesése
Munkásmozgalmak 1918. tavaszán
Kinevezésem budapesti honvédkerületi parancsnokká
Kinevezésem budapesti katonai parancsnokká
A budapesti karhatalmi csapatok
Mit tett a magyar kormány az összeomlás megakadályozására
A budapesti államrendőrség
Események 1918. október 26-tól 29-ig
Események 1918. október 30-án
A honvéd tanezred
Telefonbeszélgetésem Őfelségével a felfordulás éjszakáján
Események 1918 október 31-én
Magyarország megcsonkításának közvetlen okai
Zárszó

---

Bevezetés

Nem kezdem a munkámat előszóval, mert köztudomásu dolog, hogy az előszót nem szokták elolvasni. Sokan csak átlapozgatnak rajta.

Van azonban mondanivalóm, mielőtt az események leirásához hozzáfognék. "Az olvasóhoz" cimzett fejezetben irom le azt, amit mint bevezetést akarok elmondani, remélve, hogy ezt a bevezetést igy el is olvassák.

Ne várja senki, a kérdéses időnek, azaz az összeomlás előtti napoknak politikai, katonai, társadalmi és közgazdasági eseményeinek összefüggő leirását ebben a könyvben.

Nem akarok történetet irni. Tudom azonban, hogy az itt előadottak fontos részét képezik az 1918. évben lezajlott eseményeknek és a történetiró értékes anyagot talál könyvemben a történet megirásához.

A háboru utolsó évében két izben fontos és felelősségteljes feladatot biztak reám a belországban. 1918. év február havában, amikor az egész kettős monarchiában nagyszabásu munkászavargások keletkeztek, ezen zavargások elfojtására Magyarország és Horvát-Szlavonországban, az ott elhelyezett összes karhatalmi célokra alkalmazható csapatok parancsnokságával biztak meg. 1918. október 26-án, - öt nappal az összeomlás előtt, amikor percről-percre tartottak a forradalom kitörésétől, - a budapesti katonai parancsnokság élére állitottak.

Első alkalmazásomból tulkorán váltottak fel. A másodikra elkésve hivtak meg. Mindkét parancsnoki helyen közvetlen közelről láthattam azokat a hibákat és fogyatékosságokat, melyek a katonai fegyelem bomlásához vezettek.

A katonai fegyelem bomlása okozta az októberi összeomlást.

A közhatalom összeomlásával lejtőre került Magyarország sorsa.

A hatalom birtokába jutott Károlyi Mihály-féle kormány gondoskodott arról, hogy e lejtőn ne legyen megállás. Ennek befejezése, volt az ország megcsonkitása.

Megirom a könyvemben, mi okozta a fegyelem bomlását a katonaságnál és a budapesti államrendőrségnél. Mi okozta 1918. október 31-én a közhatalom összeomlását. Leirom végül Károlyi Mihály gróf kormányának azon cselekedeteit, melyek az ország feldarabolásához vezettek.

Csak azt fogom megirni, amit mint katona láttam, katonai szemmel nézve a dolgokat és amit, sajnosan, tapasztalnom kellett parancsnoki hatáskörömben.

Érzem előre, hogy e könyvem kézhezvételekor sokan fel fogják vetni gondolatban azt a kérdést: miért adatik ki ez a munka csak ma, 14 évvel az összeomlás után és miért nem adtam ki azt már évekkel azelőtt, mindjárt a kommunizmus bukása után.

Megadom erre a választ.

A munka kéziratát 12 évvel ezelőtt készitettem el azon eredeti feljegyzéseim alapján, melyek az események idejében készültek. Azóta éveken keresztül iróasztalom fiókjában feküdt.

Eddig az volt a nézetem, hogy a közzététel még nem időszerű.

Az összeomlás okainak leirása ugyanis alkalmat ad az akkori napokban magas politikai és katonai állásokat betöltött férfiak ténykedésének kritikájára, bármennyire is igyekszem, hogy a történteket a legnagyobb tárgyilagossággal irjam le és fejtegetéseimben elkerüljek mindent, ami a legcsekélyebb mérvben is személy elleni éllel birhat.

Tudom, hogy a legobjektivebb leirás is ki fogja váltani a kritikát.

Oly időket élünk, amikor minden erővel össze kell fognunk. Össze kell hozni az embereket a haza javára teljesitendő közös munkára és lehetőleg kerülni kell azt, ami az embereket egymástól elválaszthatja.

Ez a gondolat vezetett eddig. Ezért nem bocsátottam a feljegyzéseimet a nyilvánosság elé.

Ha most ezen elhatározásomat megváltoztatom és a könyvet mégis kiadom, meg kell mondanom, miért teszem ezt.

Már 1919-ben kezdett terjedni Magyarországon az a mendemonda, hogy az összeomlás azért következett be, mert a budapesti karhatalmi csapatok királyi parancsra nem használhatták a lőfegyvert az összeomlás éjszakáján.

Ez a mese azoknak a közleményeknek folyományaként keletkezett, melyek a "Diadalmas Forradalom" cim alatt megjelent könyvben közvetlenül a felfordulás után láttak napvilágot.

E könyv egész garmadáját hozta a felfordulásnál valamely szerepet játszott személyek cikkeinek. Voltak a cikkirók között még telefonos kisasszonyok is. Valamennyien az összeomlás napjaiban általuk kifejtett tevékenységükről irtak. Kidomboritották a felfordulás okozásánál szerzett érdemeiket. Többé-kevésbé feltünési vágy által vezettetve.

Ezek a közlemények komolyan nem vehetők. Sokan vannak mégis, akik az akkori helyzetet és az állami közhatalom összeomlásának mélyebben fekvő okait nem ösmerve, hitelt adtak és adnak még ma is ezeknek a közleményeknek.

Elenyészően csekély azoknak a száma, akik tudják, mi történt Budapesten 1918. évi október utolsó napjaiban. Ezek az emberek is kevesebben lesznek napról-napra.

Ellenben azt tapasztaljuk, hogy mindinkább többen hiszik el azt, hogy az összeomlás éjszakáján, azaz 1918. október 30-ikáról 31-ikére virradó éjszaka rendelkezésre állott Budapesten még oly katonai csapat, mellyel a rendet fenn lehetett volna tartani, azaz, amely parancsra lőtt volna. Hiszik azt, hogy a karhatalmi csapatok csupán azért nem használták a lőfegyvert, mert a király ezt megtiltotta.

Ez a téves felfogás nagy részben annak tulajdonitható, hogy az időközben megjelent és az összeomlással foglalkozó könyvek- és ujságcikkekben megerősitését találjuk ennek a téves nézetnek.

Tartani lehet attól, hogy teljesen a köztudatba megy át ez a valóságnak meg nem felelő beállitás, ha a felfordulás igazi okait fel nem tárjuk.

Minden uralkodónak legfontosabb kötelmei közé tartozik országa népeinek megvédése ugy a külső, mint a belső ellenség ellen. Élnie kell a reá ruházott nagy hatalommal. Fel kell használnia a fegyveres erőt a belső rend megbontói ellen. Gondoskodni tartozik alattvalói élet- és vagyonbiztonságáról.

Nem áll feladata magaslatán az az uralkodó, aki ezt a hatalmat gyakorolni nem tudja. Gyengeséget tanusit akkor, amikor erélyt kell kifejteni. Megtiltja a fegyverhasználatot akkor, amikor ezt a törvényes rend fenntartására alkalmazni kell.

Ily szemrehányással lehetne illetni Istenben boldogult IV. Károly királyunkat, ha a fenti beállitás megfelelne a valóságnak. Ha igaz volna, hogy fegyelmezett és a mozgalom elfojtására felhasználható fegyveres csapat rendelkezésre állott Budapesten a felfordulás éjszakáján és ez a csapat csakis azért nem használta a lőfegyvert, mert a király ezt megtiltotta.

Boldogult királyom iránti kötelességemnek érzem, hogy ne hallgassak tovább, hanem irjam meg, hogy mi a valóság, miért nem lőtt a katonaság, miért következett be az összeomlás.

Könyvem elolvasása után alkosson mindenki magának véleményt arról, mi igaz abból az emlitett mende-mondából és mi okozta nemzetünk nagy tragédiáját.

---