Tartalom

Előszó

Szabad György (1924-2015) történész-akadémikussal, a rendszerváltás utáni első Országgyűlés elnökével még a hatvanas években ismerkedtem meg - tanárom volt az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Leckekönyvem bejegyzései szerint az 1965/66-os tanévben, harmadéves koromban találkoztam vele először, ekkor A [19. századi magyar] gazdaságtörténet kérdéseiről szóló előadásait hallgathattam, illetve (még az első félévben) részt vettem Helytörténeti forrásgyakorlatok című szemináriumán. Mindkét tárgyból jegyet is szerezhettem nála: előbbiből jó, utóbbiból igen jeles eredménnyel (1. a, b kép). Bár irodalmárnak készültem, olyan nagy hatással volt rám személyisége, hogy a szakdolgozatomat is nála írtam: A céhrendszer válsága és politikai következményei 1848-ban címmel, melyet jeles eredménnyel védtem meg. Ezután hosszú évek múltak el anélkül, hogy találkoztunk volna. Erre alkalmat 2003-ban irodalmi tankönyvcsaládomra kapott MTA-kitüntetésem (Pedagógus kutatói pályadíj) adott. Első levelével egykori tanárom keresett föl, melyet az elkövetkező pár évben meglehetős gyakoriságú találkozások követtek, kapcsolatunkat e füzet levelei mutatják. 2004-ben meghívott a Petőfi Irodalmi Múzeumban 80. születésnapja tiszteletére rendezett ünnepségre, néhányszor lakásán is fogadott, Kísértetek kora (Orpheusz K., 2005) című kötetem bemutatójára pedig maga jött el. Mindezeket természetesen kitüntetésnek vettem, irántam mutatott baráti gesztusát életem egyik legjelentősebb eseményének tartom. Magától értetődő hát, hogy levelezésünket gonddal megőriztem. Most, hogy Miklóssy Endre búcsúztatása kapcsán ismét kezembe kerültek Gyuri bácsi levelei, láttam meg máig ható érvényüket: dokumentum-értékük mellett történeti jelentőségüket is. Olyan politikai kérdésekről cseréltünk eszmét, amelyeknek, megítélésem szerint, mai közéletünk számára is üzenetértéke van - főleg, mert e levelek némelyike az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának eseményeire, az ezeket kísérő kormányzati represszióra s a kibontakozás lehetőségeire vonatkozó megállapításokat tartalmaz. Mindkét részről. Már akkor, 2007 táján egy új alaptörvény, a létező demokrácia alkotmányos megerősítésének szükségességéről gondolkodtunk. Szabad György eme kérdések kapcsán némely esetben aktuálisan megjelent újságcikkének elküldésével keresett meg, melyre én levélben válaszoltam. Előfordult, hogy magam is publikált írással fordultam hozzá. Most, e kapcsolat dokumentumainak közlése során a levelek mellett (között) ezen publikációknak is helyet kívánok (a Kiadóval együtt gondolkodva: kívánunk) biztosítani, tekintve, hogy nélkülük követhetetlen lenne a párbeszéd folyamata és logikája. Végezetül szeretném köszönetemet nyilvánítani az örökösöknek, Szabadné Suján Andreának és Szabad Júliának nagyvonalúságukért, amellyel levélváltásunk közléséhez hozzájárultak. Méghozzá nem is akárhogyan. Ugyanazzal a szívélyességgel, amely a 2015-ben elhunyt Szabad Györgyöt is jellemezte. Legyen ennek, az irántam tanúsított "összcsaládi" figyelemnek is tanúbizonysága és zárja a sort az engedélyezés tárgyában Suján Andreával 2018 februárjában kelt levélváltásunk - immár e füzet hátsó borítóján.

Suhai Pál