Viola Zoltán

A minimalista életvitel

Creative Commons licenc: by-nd/4.0

Tartalomjegyzék

Előszó

Ez a könyv az úgynevezett "minimalista életmódról", "minimalista életvitelről" szól. Olyan kérdéseket boncolgat, hogy mit is jelent e fogalom; azonos-e például a szegénységgel, vagy legalább az "önkéntes szegénységgel", és ha nem, akkor mi az, ami mégis közös e két fogalom közt, meg persze, hogy mi különbözteti meg őket egymástól; van-e köze ahhoz a fogalomhoz, hogy "igénytelenség"; mi a jó abban ha valaki minimalista; milyen lemondásokkal jár ez, már ha lemondással jár egyáltalán; van-e kapcsolat a minimalizmus és egyes vallások például a buddhizmus közt, vagy van-e köze a remeteséghez; jelenti-e a minimalizmus azt, hogy nem igyekszünk rá, hogy "vigyük valamire" az életben; le kell-e mondania a minimalistának valami "nagy" céljáról vagy esetleg a minimalizmus épp a "nagy" célok elérésének egyik hasznos segítője lehet; miként kell hozzákezdeni ahhoz, hogy valaki minimalista életmódra váltson; mit jelent a minimalizmus külön-külön az élet olyan, egymástól eléggé eltérő területein mint az étkezés, a számítástechnika, a lakberendezés, a vásárlás úgy általában; mi a közös vonás illetve a különbség a minimalizmus és a mostanában (elsősorban az USA-ban) terjedő úgynevezett "prepper" mozgalom közt; kell-e, hogy egy "igaz" minimalista elsajátítsa az úgynevezett "bushcraft" technikákat azaz a vadonban való túlélés művészetét, esetleg kifejezetten ki kell járjon valami túlélőiskolát; és más hasonlók.

Már itt az előszóban megjegyzem, én, e könyv szerzője nem tartom magamat valami cáfolhatatlan zseninek a minimalizmus kapcsán; e témáról rengeteg blogbejegyzés található az Interneten és rengeteg youtube videó is (igaz, többségük angolul), és ezekből számosat áttanulmányozva hamar világossá vált előttem, hogy a minimalizmus valami olyan fogalom ami mindenkinek a számára mást jelent, gyakorlatilag annyiféle minimalizmus létezik ahány ember aki ezt az irányvonalat követi! Természetesen nekem is megvan a "magam" saját minimalizmusa, és én is hajlamos vagyok rá mint minden ember, hogy a "magamét" tartsam a "legjobbnak" és az "igazinak"... ettől még azonban az enyémtől eltérő "irányzatok" is jogosan nevezhetőek minimalizmusnak, és e könyvben igyekszem nem kizárólag a "magamét" ismertetni, hanem inkább általánosságban bemutatni ezt az életirányzatot, még akkor is ha közben gyakran hivatkozom majd a saját példámra itt-ott. Bár természetesen nem hiszem azt, hogy akár egyetlen Olvasóm is elkezdené majd követni a maga teljességében éppen pontosan azt a fajta minimalizmust amit én magam is követek, azt azonban nagyon is remélem, könyvem inspirálólag hat majd rájuk, kedvet kapnak majd rá, hogy maguk is minimalisták legyenek legalább az Élet egyes területein, és ehhez ötleteket meríthetnek a könyvemből, még akkor is ha nem minden tanácsomat fogadják meg, vagy nem teljes mértékben fogadják meg őket.

Amit írok, azt szabad kételkedéssel olvasni, hiszen említettem is fentebb, hogy nem tartom magamat a minimalizmus tévedhetetlen zsenijének, olyannyira nem, hogy e könyvet akkor kezdtem el írni amikor úgy döntöttem, hogy magam is minimalista leszek, s ez bizony csak 57 éves koromban következett be, nem sokkal a születésnapom után. Ez azonban egyrészt nem baj, mert mint látni fogjuk, a minimalista életvitelhez kifejezetten kell egy bizonyos "érettség", élettapasztalat, a fiatalok sok szempontból nem igazán alkalmasak erre - nem azt mondom, hogy ez lehetetlen nekik, de rengeteg ok miatt sokkal nehezebb, mely okokra majd ki is térek. Másrészt pedig amit fentebb írtam, hogy 57 éves koromban lettem minimalista csak, ez tulajdonképpen nem is igaz, mert mint majd bemutatom valójában már tizenéves korom óta mindig is minimalista voltam - BIZONYOS területein az életnek. Például a számítástechnikában, de sok más dologban is. Épp csak nem a... mondjuk, hogy nem a "lakberendezés" területén (ez változott meg 57 éves koromban) márpedig az Internetre feltöltött videók túlnyomó többsége épp e részterületről szól, a materiális tárgyak birtoklása felől közelítve meg a minimalizmust, még magát a minimalista felfogást is azzal a jelszóval definiálják, hogy "Ne váljunk a tárgyak rabjaivá!" ami jogos is annyiból, hogy a minimalizmus e területen nyilvánulhat meg a leglátványosabban, másrészt viszont szerintem öreg hiba leszűkíteni erre a területre a minimalizmust, mert ez a filozófia egy olyan attitűdre nevel rá minket, mely életünk minden más területére is hatással lesz, s így egy minimalista ember egészen más szempontok szerint fogja megközelíteni, szemlélni és megoldani élete sorskérdéseit, az életében felbukkanó problémákat, mint mások, mint az "átlagember".

Aki különben a minimalista élettel kacérkodik, annak nem kell szégyenkeznie. Ez nem azonos az "igénytelenséggel", egyszerűen a MENNYISÉG helyett a MINŐSÉGRE helyezi a hangsúlyt, minden téren. Továbbá, e filozófiának vagy életstílusnak - mindegy minek nevezzük - olyan nagynevű elődei voltak mint például az ókori Diogenész, aki állítólag egy nagy hordóban lakott (bár mások szerint egy picike, primitív vályogházban), és minden vagyontárgya egy sétabot volt, egy köpeny, meg egy bőrtáska - bár senki nem tudja mit tartott a bőrtáskában, ha egyszer nem volt semmi más cucca se a felsoroltakon kívül. Illetve, egy ideig állítólag volt egy ivókupája is, de amikor egyszer meglátta, hogy egy fiatal fiú a tenyeréből iszik vizet, akkor Diogenész eldobta a kupáját, mondván: "Látható, hogy még ez is felesleges". Mesélik azt is, Nagy Sándor egyszer felkereste Diogenészt akit nagyon tisztelt, s azt mondta neki, kérhet bármit tőle, ha tudja, teljesíti. S erre Diogenész ezt válaszolta:

- Akkor arra kérlek, állj egy kissé odébb, hogy ne takard el előlem a Napot!

Nyilván persze a Diogenész-féle minimalizmus egészen extrém módon szélsőséges, legtöbb Olvasóm számára nem megoldható, mert már ott kezdődnek a nehézségek, hogy Görögország ahol Diogenész lakott, sokkal melegebb éghajlatú mint Magyarország, azaz nekünk több ruha kell, s valami olyan lakhely ami melegebb mint egy hordó. E könyvnek azonban nem is az a célja, hogy okvetlenül a diogenészi szintű minimalizmusra beszéljen rá valakit - bár előre szólok, néha (sőt, nem "néha" hanem elég gyakran...) egészen elképesztő ötletek is szerepelnek könyvemben, melyek épp elég extrémek és szélsőségesek maguk is. De talán mégse annyira mint Diogenész élete... Mindenesetre könyvem javaslataiból mindenki annyit fogad meg, amennyit óhajt, amennyi illik a jelleméhez! Akadnak (legalábbis az USA-ban) akiknek száznál is KEVESEBB tárgyuk/cuccuk van, sőt állítólag van valaki akinek mindössze tizenöt. Hát ilyen szintre énnekem még nem sikerült eljutnom, becsületesen bevallom... Akinek 15 holmija van csak, az már tényleg egészen közel állhat a diogenészi szinthez. Mindazonáltal nekem az a véleményem, hogy egyrészt ez szintén csak valami jó meleg éghajlaton megoldható, mondjuk Kaliforniában vagy Floridában, másrészt, ennyire leredukálni a cuccainkat amiatt nem előnyös mert ez megint csak egyfajta függés: Így élni elég nehéz lehet másképp mint, hogy nagy mértékben rászorulunk ha nem is konkrét anyagi objektumokra de a mindenféle barátainkra, valamint olyan "hálózatokra" mint a szállodák amiknek a szobáiban lakunk például, meg a boltok ahol naponta élelmiszert vehetünk, vagy netán épp az áruházláncok KUKÁI, amikből kiszedjük az ehető, de kidobott élelmiszereket (ilyen téren az USA-ban eszméletlen pazarlás megy, azaz ne a magyarországi kukák belseje derengjen fel Olvasóm előtt). Akárhogy is, még ilyen minimalizmus is létezik. Én a magam részéről nem akarok eddig eljutni, jelenleg messze sokkal több holmim van mint nemhogy 15 de száznál is jóval több, de távlati célom úgy leredukálni a cuccaim számát, hogy egyetlen bár igen nagy hátizsákba minden beleférjen. De még akkor is sokkal több holmim lesz mint 15, ez előre tudható.

A minimalizmusnak megvan a maga varázsa. Csak elkezdeni nehéz (az tényleg nagyon nehéz lehet), ám figyelmeztetek előre mindenkit, ha valaki erre az útra lép, esélyes, hogy idővel egyre mélyebbre merül a minimalizmusba mert élvezni fogja, hogy egyre inkább minimalista lesz, keresi majd az utat a még tökéletesebb minimalizmushoz... Ennek oka, hogy rájön, ezzel kivívhatja más emberek csodálatát, elismerését vagy legalábbis meghökkenését, másrészt, arra is rájön, hogy minél minimalistább, annál több PÉNZE marad meg, annál többet spórol, s ami ennél is fontosabb, annál több IDEJE marad az IGAZÁN FONTOS dolgokra. Hogy mi az "igazán fontos", az emberről emberre változik mert "személyfüggő" ki mit tart fontosnak, de akármi legyen is az, biztos, hogy több ideje marad rá minimalista életvitel mellett, egyszerűen azért, mert a minimalizmus a szükségtelen és felesleges dolgok mellőzéséről szól, s ha kevesebbet foglalkozunk azzal ami felesleges, akkor definíciószerűen több időnk és figyelmünk marad a lényeges dolgokra.

Véges a pénzed, a figyelmed, az energiád, az időd, a hely a lakásodban, véges mennyiségű stresszel vagy csak képes megbirkózni, és csak véges mennyiségű emberi/szociális kapcsolatot vagy képes elfogadhatóan kezelni egyszerre. Még SZERETNI is csak véges mennyiségű embert vagy képes egyszerre. Sajnos, bár nagyon szépen hangzik elméletben az a krisztusi és/vagy buddhista elv, hogy minden embertársunkat szeretni kell, erre nem vagyunk képesek, pláne nem vagyunk képesek szeretni őket egyformán. Tehát MINDEN KAPACITÁSOD VÉGES. Ebből következik, hogy jó ötlet megszabadulnod mindentől ami FELESLEGES, ami NEM FONTOS, vagy nem fontos IGAZÁN, azért mert így több erőforrásod marad az igazán fontos dolgokra, legyenek azok akár tárgyak, akár személyek, akár események vagy bármi! Akár a te tulajdon önmagad is, például mert neked is kell pihenni néha. Egyáltalán, hát gondolj már bele: MÉG AZ ÉLETED IS VÉGES! Mi a búbánatos francért pocsékolnád a te értékes életedet FELESLEGES dolgokra?!

Gondolj bele. Hányszor fordult már elő, hogy CSAK AMIATT vettél meg valamit - például egy új öltönyt, egy új ruhát, egy milliókba kerülő Rolex órát, egy új autót, ékszert vagy akármit, hányszor vettél tehát valami ilyesmit CSAK AZÉRT, hogy aztán villogj vele mások előtt?! Pedig a régi ruhádban kényelmesebben érzed magadat, az a drága óra nehéz a kezeden meg különben is ezentúl vigyázni kell hova teszed a bal kezedet mert jaj nehogy tönkremenjen az a drága időmérő, az új autó többet fogyaszt és növeli a stresszedet mert aggódsz, hogy el ne lopják, stb. ... Tehát, rengeteg pénzt adsz ki olyasmiért ami NEKED igazából NEM KELL, nem hasznos, netán még káros is valamilyen szempontból, de te mégis pénzt adsz ki rá, azért, hogy olyan embereknek imponálj, AKIKET VALÓSZÍNŰLEG NEM IS KEDVELSZ! Jobb esetben közömbösek neked, rosszabb esetben utálod őket. És a legislegrosszabb esetben ezeket a cuccokat még csak nem is a saját pénzedből veszed, hanem kölcsön kérsz, hogy megvehessed, például bankhitelt veszel fel rájuk. Ez meg tulajdonképpen egyfajta módja az adósrabszolgaságnak. Nem tűnik jó ötletnek számomra márpedig, hogy NEM a saját pénzedet költöd el azért, hogy NE a saját ízlésedet követve szerezz be vagyontárgyakat amikkel MÁSOKNAK akarsz tetszeni. Hol van itt a SAJÁT életed ebben az egészben?!

Ja persze, tudom: ebben ott szerepel a saját életed, hogy eladod annak egy részét - azt az élettartamot amit a munkahelyen töltesz, nemszeretem munkát végezve - azért, hogy az ezen eladott életért kapott pénzből - a munkabéredből - majd kifizesd a felhalmozott adósságot...

De ha nem hitelre veszed meg e cuccokat akkor is csak hajszálnyival jobb a helyzet.

Itt az USA-ban eredetileg volt hitelkártyám. Egy nap a bank örömmel értesített engem levélben, hogy mert én olyan megbecsült ügyfelük vagyok, ezennel biztosítanak a számomra már nem emlékszem mekkora de jó nagy hitelkeretet, hogy ha netán többet akarok költeni a számlámról mint ami pénzem van, ne legyen problémám. Nyilván persze a túllépésért jelentős kamatot is felszámoltak volna.

Bementem a bankba s mondtam, hogy én nem kérem a hitelkeretet mert én még úgy szocializálódtam, hogy ne költsek több pénzt mint amim van. Nagyon csodálkoztak, mondták, hogy ez egy ingyenes szolgáltatás. Mondom nekik nem az, mert kamatot kell fizetni az extra pénzért, de különben nekem akkor se kéne ha a kamat nulla százalékos volna. Nagyon csodálkoztak mondom, de kivettek ebből a "szolgáltatásból". Ám fél évvel később megint beletettek automatikusan valami hasonlóba. Erre bemorcosodtam, megint bementem hozzájuk és inkább megszüntettem az egész folyószámlámat náluk. Nem akarok kísértésbe esni...

1. fejezet: Miért vásárolunk szükségtelen dolgokat?

Bár a minimalizmus (szerintem...) egyáltalán nem korlátozódik csak és kizárólag az anyagi javak birtoklásának (vagyis inkább NEM birtoklásának) témakörére, de úgy vélem illik e kérdésnek szentelni mindjárt az első fejezetet, mert az Interneten a minimalizmus kulcsszóra rákeresve majdnem 100 százalék az esély rá, hogy Olvasóm ilyen jellegű, e kérdést taglaló videókba botlik majd bele.

Szóval kezdjük azzal, hogy szerinted hány tárgy, "objektum" lehet a lakásodban? Becsüld meg ezek számát! Gondolom jó nagy szám jelenik meg a képzeletedben. Mégis, nagy eséllyel messze elmarad a valóságtól. Ugyanis a Los Angeles Times szerint egy átlagos amerikai háztartásban több mint 300 ezer tárgy van!

Jó, persze most mondhatod azt, hogy "hát persze, a gazdag amerikaiak akik ezt megengedhetik maguknak", meg hogy "nem tudják már, hogy jó dolgukban mi mindenre szórják el a pénzt"... Biztos vagyok azonban abban, a te lakásodban is (amennyiben rendelkezel saját lakással, vagy hosszú ideje ugyanabban a bérleményben élsz) a szám ami kijön ha összeszámolod a holmijaidat nagyon közel jár majd ehhez a 300 ezres értékhez, sőt akár bőven meg is haladhatja azt. Akkor is, ha te nem vagy egy "gazdag" amerikai, sőt egyáltalán nem vagy amerikai se. Nem az számít ugyanis, valaki mennyire gazdag vagy sem. Jó, nyilván aki most folyamodik menedékért mert az imént menekült el Szíriából vagy máshonnan ahol háború dúlt, s minden vagyona egy övtáskában van, annak persze nincs ennyi holmija. De az nem is fogja e könyvet olvasni mert más és sürgősebb teendői vannak... Szóval a "középosztályról" beszélek. És igen, nagy különbségek vannak abban, milyen egy amerikai polgár élete az ottani középosztályban, s milyen azé aki Magyarországon tagja a középosztálynak vagy mondjuk Indiában vagy Brazíliában. Igen, az aki az USA-ban középosztálybeli biztos, hogy gazdagabb mint a magyar középosztálybeli. Nem biztos azonban, hogy csak emiatt több holmija van. Sőt, inkább az a valószínű, hogy nagyjából ugyanannyi holmival rendelkezik, csak amije van az sokkal drágább. Például drágább az autója. A fülbevalója nem bizsu hanem valódi arany, valódi drágakővel. És így tovább. Most azonban mi e könyvben elsősorban nem a birtokolt tárgyak értékéről, hanem darabszámáról beszélünk... A tárgyak DARABSZÁMA pedig nem attól függ igazán, melyik országban középosztálybeli valaki, hanem egyszerűen magából a (nyugati vagy "nyugatias") civilizációból következik, ebből az életmódból magából, igen, mely teljesen nyíltan kimondva FOGYASZTÓI társadalom, arra épül, hogy fogyassz, azaz vásárolj! Mindegy mit de VALAMIT igenis vásárolj! És minél gyakrabban vásárolj!

Nyilván ha olyan szerencsés vagy, hogy egy gazdag országba születtél bele, s ott se a legszegényebb nyomorultak egyike vagy, akkor te drágább dolgokat tudsz megvenni mint aki szegényebb országba született. De ez mindegy, mert a szegényebb országban született illető is vásárolni fog, még ha silányabb terméket is, ha bóvlit is, egyszerűen mert ha az az ország s ő maga szegényebb is, de attól még az is egy fogyasztói társadalom. Különben meg tapasztalataim szerint igen gyakran a leggazdagabb amerikaiak is csak bóvlit vesznek, silány vackokat. Ennek RENGETEG oka van amiket hamarosan fel is sorolok majd, az egyik legnyilvánvalóbb ok például egyszerűen a megtévesztő reklám, meg az, hogy a ránk zúduló információdömpingben nem is lehet eldönteni igazán, melyik termék a minőségi és melyik nem az. De mondom, erről a kérdésről később.

Most tehát a lényeg az, hogy egy átlagos háztartásban 300 ezer tárgy van, kivéve ha mégse, mert olyankor több, néha sokkal de sokkal több. A te saját háztartásodban is, igen. És most akkor hadd kérdezzelek meg: biztos vagy te abban, hogy ezek mindegyikére szükséged van? Most őszintén, ha hirtelen betörne egy fegyveres hozzád, s azzal fenyegetne, hogy csak akkor hagy életben téged, ha 10 tárgyat - mindegy, hogy mit - kidobnál a szemétbe, s te ezt megtennéd (persze, hogy megtennéd, inkább a tárgyak vesszenek mint az életed) akkor utána úgy éreznéd valami szörnyűség történt veled (az ijedelmet kivéve)?

Nyilvánvalóan nem. Holtbiztos, hogy pillanatokon belül találnál 10 olyan tárgyat amit kidobhatnál, s úgy, hogy utána észre se vennéd a hiányukat. Például sosem használt noteszek az íróasztalfiókban. Olyan étkészlet ami csak porosodik a konyhaszekrény mélyén, mert "hátha valamikor jó lesz amikor nagyon előkelő vendégeket hívunk". Naptár a falon, amire soha az életben rá se nézel, csak úgy lóg ott. Ruhák, amik csak lógnak a szekrényben, de egyszer se vetted fel őket, vagy épp, hogy csak egyetlenegyszer, mert a következő szezonban már más lett a divat. Az is biztos, hogy rengeteg írószerszámod van, tollak, ceruzák, amiknek többségét szintén nem használod soha semmire se. A konyhafelszerelésed javára is igaz ez - elvégre te is a Homo Sapiens faj egyik példánya vagy, azaz egyetlen szád van, tehát egyszerre úgyis csak egyetlen tányérból ehetsz, egyetlen kanállal, késsel és villával, de biztos, hogy sokkal de sokkal több evőeszközöd van mint ahány tagból áll a család, még akkor is ha ehhez a számhoz hozzáadsz négyet vagy ötöt, gondolván arra hátha valamikor vendégeket is hívsz. És még soká-soká sorolhatnám a felesleges dolgokat. Tehát a képzeletbeli példánál maradva, a fegyveres támadó fenyegetésére te szó szerint MÁSODPERCEK ALATT össze tudnál gyűjteni 10 olyan tárgyat amit kidobhatsz a szemétbe, azonnal, és utána ÉSZRE SE VENNÉD A HIÁNYUKAT, ez semmiféle zavart nem okozna a megszokott életviteledben!

Na de folytassuk. Mi van ha a támadód nem 10, hanem 100 tárgy kidobását követeli az életed meghagyásáért cserébe? Szerintem ez se okozna különösebb nehézséget neked. A fent említett felesleges dolgok mellé még hozzájönne egy rakás pohár, esetleg pár szék is amik csak úgy állnak valahol de sose ülsz rájuk hiszen van kedvenc széked, csak azt használod, esetleg azt se mert az ágyon szeretsz eszegetni... Vélhető, hogy van egy fiókod vagy dobozod amibe mindenféle apró vicikvacakokat hajigálsz be (például kábeleket, régi USB töltőket, régi telefonokat, fél pár fülbevalót, akármit) hogy "majd még jó lesz valamire valamikor talán" (de úgyse jön el a pillanat soha amikor jók lennének valamire, vagy ha mégis jön ilyen pillanat már nem emlékszel rá, hogy neked van ilyen cuccod, vagy ha emlékszel is rá, hogy rendelkezel vele de épp akkor nem találod s így mégis újat veszel...), akadhatnak a konyhában vagy spejzban üres üvegek is, és jó eséllyel tele van a lakásod olyan könyvekkel amiket csak megvettél de sosem olvastál, vagy ha elolvastad is de jól tudod magad is, hogy nem olvasod majd el őket MÉG EGYSZER, mert minek, hiszen ismered már a tartalmukat... ha szeretsz is olvasni, de időd korlátozott és így amikor mégis olvasol, akkor új könyveket olvasnál. Netán az utóbbi időben már eleve nem is nagyon olvasol papír alapú dokumentumokat, csak honlapokat illetve e-könyveket a számítógépeden... de a régi könyvek azért ott vannak porfogónak hiszen olyan "ciki" lenne kidobni egy könyvet, az már-már barbárság lenne a szemedben... De, ha az életed múlik ezen, biztos megtennéd. És utána ÉSZRE SE VENNÉD A HIÁNYUKAT...

Szóval biztos, hogy akár 100 tárgyat is KÖNNYEDÉN kidobhatnál a lakásodból, pillanatokon belül, és utána semmi igazi veszteséget nem éreznél, még minőségromlást se az életedben.

Na és 1000 tárgyat?

Itt már nem kezdek bele a felsorolásba, de mély meggyőződésem, hogy ez se okozna semmi igazi lelki törést a számodra. Hiszen gondolj csak bele, van nagyjából HÁROMSZÁZEZER tárgyad! Azaz ekkor mindössze minden háromszázadiktól kell megválnod. Tehát, ha ezer tárgyat kidobsz, az azt jelenti, hogy megválsz az objektumaid jóval kevesebb mint 1 százalékától, egészen pontosan a tárgyaid mindössze 0.33 százalékát vesztenéd el! Hát ezt azért egészen biztos, hogy túl lehet élni, sőt, az is biztos, hogy nem éreznéd úgy, hogy most hű de szörnyűségesen elszegényedtél!

Most pedig gondolj bele, mi történne, ha 10 ezer tárgyat kéne kidobnod? És ha 100 ezret?

Mégis, meddig mehetünk el a selejtezésben úgy, hogy azután ne bánjuk meg?

Egészen biztos, hogy kell legyen egy határa ennek a folyamatnak, az a pillanat amikor már azt mondjuk, hogy ennél többet tényleg és igazán nem dobhatunk ki anélkül, hogy utána drasztikusan meg ne változna a napi életvitelünk!

E határ nyilván más és más lesz mindenkinél, de biztos, hogy van ilyen határ mindenkinél valahol.

Gondolkodjunk el azonban azon, BAJ-E AZ, ha megváltozik az életvitelünk? Mert hát mitől vagyunk olyan biztosak abban, hogy e változás csak és kizárólag rossz, negatív, káros és kellemetlen lehet?

Megmondom, miért érzed szinte "zsigerileg" úgy, hogy ha kevesebb tárgyad van akkor az csak rossz lehet neked. Amiatt van ilyen meggyőződésed, mert egész civilizációnk gyermekkorod óta azt szuggerálta beléd, hogy a BOLDOGSÁG az az anyagi jellegű objektumok birtoklásával érhető el, sőt, kifejezetten magával a birtoklással mint fogalommal azonos, azaz minél több holmid van, annál boldogabb vagy!

Ez azonban egészen biztosan nem igaz, és ezt magad is könnyen beláthatod, hiszen tele vannak a hírek olyan sztorikkal, hogy ez meg az a színész, színésznő, énekes, politikus, milliomos, milliárdos, akárki, szóval valaki olyan ember aki nyilvánvalóan sokkal gazdagabb mint te, s ezért valószínűsíthetően sokkal több tárggyal, holmival rendelkezik, az mégis boldogtalan, és boldogtalanságának olyan látványos bizonyságát is adja, mint az iszákosság, a kábítószerezés, idegösszeroppanás, botrányok és válások sorozata, bűnözővé válás, sőt öngyilkosság!

Száz- és ezerszám lehetne ilyen példákat sorolni, de egyet se idézek be ide mert minek is, tuti, hogy legalább néhányról te is hallottál már. És ezek sorsa nem kivétel, hanem ÁLTALÁNOS SZABÁLY, egyszerűen amiatt nem jelenik meg ennél is több efféle hír a médiában mert a "kisemberek" boldogtalansága a kutyát se érdekli. Annak nincs hírértéke ugyebár. A "nagyokról" épp amiatt cikkeznek mert meglepő, hogy ők SEM boldogok, a roppant vagyonuk ellenére! Hiszen úgy ILLENE hogy annál boldogabb legyen valaki minél több mindene van, igaz? Ez így KELL legyen, mert erre épül a civilizációnk: az anyagi javak hajszolására!

És mégse így van. Elég nyilvánvaló, hogy a "cuccok" birtoklása nem tesz boldoggá. Nyilvánvaló persze, kell az "anyagi javaknak" valamiféle minimumát bírni, másképp életben se tudnánk maradni. Ha azonban e minimummal rendelkezünk már, akkor, úgy tűnik, az ennél több mindenféle akármik megszerzése nem tesz bennünket boldogabbá. Pontosabban... Pontosabban amikor MEGVESSZÜK, akkor a vásárlás pillanatában, meg utána még egy rövid ideig valóban boldogabbak vagyunk. Vagy mondjuk inkább úgy, ekkor érzünk VALAMIT, amit (előre elárulom, teljesen tévesen...) úgy nevezünk, hogy "boldogság". De még ez is hamar elmúlik. Mi azonban újra meg újra érezni akarjuk ezt a pár másodperces vagy legfeljebb pár perces tünékeny "boldogságot", de ezt csak új vásárlással tudjuk elérni... miközben a megvett de tulajdonképpen felesleges cuccok száma csak szaporodik a lakásunkban!

Jó-jó, kérdezheted most, de akkor miként lehetünk boldogok, ha nem így?!

Ez döntő és lényeges kérdés, valóban. Ahhoz azonban, hogy megválaszolhassuk, előbb azt kell megválaszolni, mi is tulajdonképpen maga a boldogság? Hogyan definiálhatnánk e szót?

Efféle kérdéseknél a legjobb stratégia az, ha feltesszük a kérdést sok-sok embernek, s megfigyeljük, mit válaszolnak rá. Nos, ha megkérdezünk valakit, hogy "Mikor lennél boldog", a legtöbbször efféle válaszokat hallanánk:

- Ha senki se bántana

- Ha végre nem kéne többet dolgoznom

- Ha végre azt csinálhatnék amit akarok

- Ha elköltözhetnék egy lakatlan szigetre

- Ha azonnal nyugdíjba mehetnék

- Ha nem érne több stressz

- Ha a hobbimnak élhetnék

És végül:

- Ha milliomos/milliárdos lennék (illetve: ha rengeteg pénzem lenne). De ha ekkor rákérdezünk mire kéne az a rengeteg pénz neki, megint csak olyasmiket válaszolna ami visszavezethető az előző pontok valamelyikére: mert akkor nem kéne többé dolgoznia, azonnal nyugdíjba mehetne, megvehetne egy lakatlan szigetet, a hobbijának élhetne, stb.

Tehát: az emberek ÖSZTÖNÖSEN TUDJÁK, hogy a sok pénz, a nagy vagyon az nem CÉL, hanem csak ESZKÖZ, eszköze annak, hogy megvalósítsunk valami "igazi" célt!

Önmagában tehát a pénz nem tesz boldoggá, de az természetesen lehet, sőt valószínű is, hogy valamennyi pénz azért kell, vagy legalábbis "jól jöhet" ahhoz, hogy elérjünk valamit ami aztán igenis meghozza számunkra a boldogságot.

És ez nem csak játék a szavakkal. Mert most őszintén, minek hajszoljuk a sok pénzt nagy fáradsággal egész életünkben akkor is, ha az elérendő cél, a boldogság, netán sokkal kevesebb pénzzel is elérhető?!

A fentebbi listában, melyben összegyűjtöttem a leggyakoribb válaszokat arra, hogy az emberek szerint mi tenné őket boldoggá, markánsan megmutatkozik két irányzat. Arra gondolok, az adott válaszokat két fő csoportba lehet besorolni. Az egyik az amit én úgy nevezek, hogy "stresszmentesség", de nevezhetem akár úgy is, hogy "nyugalom", a másik pedig az "önmegvalósítás" címkét kapta.

A "nyugalom" csoportba sorolt válaszok lényegében azt írják le, hogy az illető ingermentes környezetre vágyik. Aki e választ adta, vélhetően egyetértene azzal a definícióval, hogy "a boldogság az az állapot, amikor nem óhajtunk változtatni a körülményeinken". Ebből máris következik, hogy a boldogságnak fokozatai vannak: minél több mindent szeretnénk megváltoztatni az adott helyzetünkön (életkörülményeinken) annál boldogtalanabbak vagyunk. E nézőpontból meglehetősen érdekes definíciót kaphat a "szegénység" fogalma is, miszerint "Nem az az ember a szegény akinek kevés pénze van, hanem az, aki többre vágyik mint ami van neki."

Ha az imént elmondottak szerint értelmezzük a boldogságot, kiderül, hogy ez lényegében azonos a "nirvána" nevű buddhista fogalommal: ezt úgy szokták lefesteni, hogy egy nyugodt, szenvedélymentes állapot, szinte valamiféle lebegés az üres térben, teljes ingermentesség, ahol nincs semmi ami zavarna bennünket, még az is kérdéses egyáltalán gondolatok léteznek-e ebben az állapotban hiszen a gondolatok is megzavarhatják a békés harmóniánkat...

Nyugalom. Béke. Elégedettség. Nincs semmi, ami aktivitásra késztetne bennünket. Nincs semmi ami MUSZÁJ, ami KELL, ami KÖTELEZŐ...

Sokan tehát ezt tartják boldogságnak, ösztönösen is! Sőt mint látjuk, létezik egy egész vallás is - a buddhizmus - ami kifejezetten erre épül, ennek elérésére törekszik... És azt remélem mindenki tudja, nem az anyagi javak hajszolásával törekszik erre a buddhizmus, hanem épp ellenkezőleg!

Nézzük azonban a második csoportot, azt, aminek az "önmegvalósítás" nevet adtam.

Nyilvánvaló, itt nem beszélhetünk holmi "nyugalomról" meg "ingermentességről", sőt, gyakran épp, hogy jókora lemondásokkal sőt szenvedésekkel járhat az önmegvalósítás elérése, gondoljunk csak a sok ezer fárasztó órára ami alatt gyakorolnia kell annak aki mesteri hegedűs, cimbalomművész, tangóharmonika-játékos vagy bármi egyéb fajta zenész akar lenni, vagy arra, hogy amíg valaki híres karatemester lesz szintén mennyi sokat kell gyakorolnia, netán fájdalmakat is elviselnie... De ugyanígy igaz az is, hogy rengeteg lemondással és gyakorlással meg tanulással jár BÁRMI EGYÉB olyan cél elérése is amit úgy általában véve elérésre méltónak szoktak tartani az emberek, amit valamiféle értelemben "nemesnek" tartanak és tisztelnek: hogy valaki író legyen, vagy festő, vagy matematikus, vagy versenysportoló, vagy felfedező, feltaláló, és a sort még soká lehetne sorolni.

Ezek mindegyikére igaz, hogy mire eléri valaki, rengeteg lemondás, küzdelem, gyakorlás, fájdalom és tanulás van mögötte!

Ezen fajta boldogság definiálására Szendi Gábor úr egyik könyvében találtam a legfrappánsabb kifejezést, ami így szól: "értelmes szenvedés". Tehát ez a boldogság SZENVEDÉS, de valami értelmes (vagy legalábbis annak tartott) cél érdekében!

E boldogság látszólag a legnagyobb ellentétben áll az elsőként említett "nirvána" típusú boldogsággal, És tényleg nem azonos vele, ugyanakkor viszont a kettő közt mégis szoros az összefüggés. Tudniillik mindkét fajta boldogságra igaz, hogy csak akkor érhető el - vagy legalábbis nagyon nehéz elérni máskülönben - ha NINCSENEK ZAVARÓ KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEK!

Ha valakit állandóan böködnek, piszkálnak, kérdésekkel nyaggatnak, vagy csak minden idejét leköti a napi munka mert különben nem lenne semmi pénze és éhen halna: annak élete nem nevezhető "ingermentesnek", és biztos, hogy nagyon is messze van a "nirvána" állapottól! Az is igaz viszont, hogy ez az ember nem fog semmire se jutni az önmegvalósítás terén se, hiszen nincs ideje rá, nemhogy gyakorolnia nincs ideje valami sportot, vagy írni pár oldalt egy készülő regényéhez, de még egy nyugodt gondolatra is alig marad ideje! Tudós se lesz belőle, mert talán még az általános iskolát se járhatja ki, mert már oly fiatalon is dolgoznia kell a megélhetéséért, természetesen valami rosszul fizetett, képesítés nélküli munkát...

Azaz akármelyik változatot is tekinti Olvasóm az "igazi" boldogságnak, az biztos, hogy nyugalom, az kell hozzá!

Nyugalom, stresszmentes élet, és IDŐ.

Ha ezek hiányoznak, szó se lehet se nirvánáról, se önmegvalósításról. Lehetetlen. Képtelenség. És akkor bizony boldogtalanok maradunk!

Na és akkor most gondolkodjunk el azon, miként teremthetjük meg magunknak e feltételeket: a nyugodt, stresszmentes IDŐT, ami alatt érezhetjük a Nirvánát, vagy legalábbis valami ahhoz nagyon hasonlót, vagy, ami alatt "önmegvalósíthatunk", azaz élhetünk valami hobbinknak?

Rögvest adódik a kézenfekvő válasz: kevesebbet kell dolgoznunk! Nyilvánvaló ugyanis, aki kevesebb idejét tölti munkával, annak több szabadideje marad, s az is több mint valószínű, hogy a rövidebb munkaidő alatt kevesebb munkahelyi stressz éri...

Nem hiszem, hogy bárki Olvasóm vitatná e magától értetődő tényt, annál esélyesebb azonban, hogy így kiált fel Olvasóm: DE AKKOR KEVESEBB LESZ A PÉNZEM IS!

Oké. Persze. Ez tiszta sor, nem vitatom. Csakhogy... csakhogy fentebb már megegyeztünk abban, hogy a pénz önmagában nem boldogít... Ugye?

A pénz csak eszköz. Igen, elismertem magam is, VALAMENNYI pénz szükséges, hogy megteremtsd magadnak a feltételeket a boldogsághoz, például, hogy egyáltalán legyen pénzed kajára, hogy éhen ne halj, hiszen csak élő ember lehet boldog. Vagy, hogy például végy magadnak egy cimbalmot, ha mondjuk cimbalomjátékos akarsz lenni mert neked az a hobbid, számodra az az önmegvalósítás. Ez világos. Tartok tőle azonban, ami pénzt eddigi életedben megkerestél, annak minimum 80 százalékát te olyasmikre szórtad el, amit - így utólag belegondolva - teljesen felesleges volt megvenned!

Lehet, hogy felhördülsz, és e 80 százalékos becslést extrém túlzásnak tartod, csakhogy szerintem épp az ellenkezője az igaz, mert ez inkább egy durva alulbecslés. Eredetileg 90 százalékot akartam írni, sőt még a 95 százalék is megfordult a fejemben, de - kizárólag udvariasságból - visszafogtam magamat... Igazság szerint, ami engem illet, töredelmesen bevallom, hát eddigi életemre visszatekintve amit vásároltam annak nem 95, de inkább 99.9 százaléka volt teljesen felesleges, netán kifejezetten BAROMSÁG, sőt olykor-olykor talán még határozottan ártalmas is... Remélem ezen őszinte önvallomásom után Olvasóm nem fog megsértődni előbbi szavaimon, hogy feltételezem, amit Ő az Olvasóm vett szerintem annak legalább 80 százaléka totál felesleges pénzkidobás volt!

Mert lássuk csak, egy átlagember mi minden módon herdálja el a pénzét! Azaz, az alábbiakban közreadok egy - korántsem teljes! - listát erről, amit Olvasóm akár egy "hogyan spóroljunk" tipplistának is tekinthet. Nyilván e lista nem minden pontja igaz minden Olvasómra, de meggyőződésem, hogy RENGETEG pont igaz lesz __rád__ is, s ha Olvasóm összeszámolja mindegyik esetben mennyi pénzt költött el - akarom mondani, PAZAROLT EL - ilyesmikre és ilyesmik miatt eddig az élete során, szerintem a szívéhez kap sápadtan, és a fejét fogja, hogy "ó, hogy én mekkora ... voltam!"

Íme:

- Olyan lakásban élsz amiben több a lakószobák száma mint ahány tagú a család. Ha tehát egyedül élsz, már a két szobás lakás/ház is felesleges luxus, mert egyszerre úgyis csak egy szobában tartózkodhatsz. Márpedig a szükségesnél nagyobb ház többe kerül amikor megveszed, illetve többet fizetsz utána ha béreled, többe kerül a fenntartása (fűtés, világítás, akármi), többe kerül az állagmegóvása is, sőt, a nagy ház a maga nagy üres területeivel rossz hatással van a spórolási hajlamunkra úgy általában véve is, mert az embernek önkéntelenül is kedve támad valami (amúgy szükségtelen) akármit megvenni, hogy betöltse az üres tereket. Például egy újabb asztalt, egy szekrénysort, egy kanapét, egy képet a falra, és a többi.

- Olyan házban élsz, aminek a belmagassága nagyobb mint két méter. Sőt talán nagyobb mint 2 méter húsz centi is! (Kivéve persze ha magasabb vagy mint 2 méter. Szóval az aktuális magasságodhoz adj hozzá 20 centit, s ha ennél nagyobb a házad belmagassága, na az a baj). Ez pedig megint csak azért baj, mert sokkal többe kerül kifűteni. Nemcsak annyival többe amennyivel nagyobb a szükségesnél, hanem SOKKAL, DE SOKKAL többe, mert a meleg levegő könnyebb mint a hideg, emiatt felfelé száll, vagyis fenn a magasban (ahol te NEM vagy, mert még a fejed búbja se ér fel odáig) már jó meleg van, akár talán már majdnem trópusi hőség is, miközben te odalent az ágyban fekve még mindig remegsz a hidegtől... Azaz, ez is egyfajta módja a pocséklásnak. A pénzkidobásnak. Tipp: Az ilyen problémán nemcsak úgy segíthetsz ha alacsonyabb házba költözöl, hanem úgy is, hogy építesz/építtetsz a már meglevő szobádba egy álmennyezetet a kellő magasságba...

- Nemcsak, hogy olyan lakásban élsz amiben több a szobák száma mint ahány fő él a lakásodban, de ráadásul még fűtöd is az extra (azaz felesleges) szobákat! Többnyire tehát ez azt jelenti, hogy a teljes házat (lakást) kifűtöd, nemcsak azt a szobát ahol a leggyakrabban tartózkodol (tartózkodtok). Ez is bődületesen sok kidobott pénzt szokott eredményezni.

- Éjszakára is jól felfűtöd a lakást, azt a szobát is amiben alszol. Ez is felesleges, sokkal olcsóbb de egészségesebb is ha jó melegen betakaródzol miközben a levegő hűvösebb körülötted. (Figyeld meg, így könnyebben fogsz elaludni, és még az álmaid is szebbek lesznek!) Különben a hálósipkát épp e célra találták ki: hogy hűvösebb szobában is el tudjunk aludni úgy, hogy közben a fejünk nem hűl le nagyon. Megjegyzem, tapasztalataim szerint ehhez nem kell semmi különleges "háló"sipka, egy teljesen közönséges akármilyen sapka is megteszi, de TÚL meleg ne legyen, ellenben legyen viszonylag szoros a fejeden, azért, hogy le ne essék róla ha éjjelente netán sokat forgolódol. De különben meg minden efféle sapka nélkül is lehet nemhogy hűvös szobában de még egészen hidegben is kiválóan aludni, ha egyszerűen teljesen betakarózunk, de tényleg teljesen még a fejünket is mintha egy báb belsejében volnánk, s csak egy kis résen át dugjuk ki az orrunkat, hogy lélegezzünk. Én nemegyszer megtettem ezt, azaz mi az, hogy "nemegyszer", HÓNAPOKON ÁT aludtam így, miközben a szobában olyan hideg volt, hogy a befőttek már szétfagytak a szekrény tetején. Biztos, hogy hidegebb volt mint mínusz tíz fok. Hát igen, ilyen szegény voltam, nem volt pénzem fűteni se. Nagy volt a munkanélküliség akkoriban Magyarországon. De ami a lényeg, hogy bár az élet egy ennyire hideg lakásban kellemetlen volt, de ami az éjszakákat illeti, semmi bajom se lett, nem fagytam meg, sőt, sokkal kiválóbb volt az alvásom mint a meleg nyári éjszakákon. Mert nyáron nem tudtam magamat hűteni annál jobban mint, hogy pucérra vetkőzöm, de télen semmi akadálya nem volt annak, hogy még jobban betakarózzam...

- Egyáltalán, nagyon melegre fűtöd ki a házadat! A legtöbb embernél a lakás hőmérséklete télen húszegynéhány fok (kivéve amikor még ennél is több...), azért, hogy kényelmesen, egy szál ingben vagy akár épp pucér felsőtesttel sétálgathasson odabent. Próbáld azonban ki, hogy ugyanilyen jól érzed majd magadat ha a hőmérséklet csak körülbelül 15 fok, de te magadra öltesz egy könnyű pulóvert! Sőt, még frissebbnek is érzed majd magadat mert a hűvösebb levegő nem lesz olyan álmosító, és ó, hogy mennyi rengetegsok pénzt megspórolsz majd így a fűtésen!

- Fenntartasz egy autót, és fizeted rá a súlyadót, biztosítást, akármit, miközben alig egy tucatszor használod évente. Nos, azon néhány alkalomra ki lehet bírni a tömegközlekedést is, még ha nem is olyan kényelmes. Igenis állítom, hogy LEHET autó nélkül élni: nekem sincs autóm, azaz tapasztalatból beszélek!

- Van motorkerékpárod, miközben igényeidnek egy sima, nem "motor" kerékpár is megfelelne. Már ha szükséged van arra is egyáltalán...

- Drága telefonod van, miközben az igényeidnek egy "buta" telefon is megfelelne. Sőt, talán nem is kell neked telefon egyáltalán, mert akivel igazán tartani akarod a kapcsolatot azzal e-mail-ezhetsz is. Mindez nem kitaláció: nekem sincs semmiféle telefonom.

- Lecseréled a telefonodat egy újabbra, miközben még a régi is jó lenne neked. De hát ugye az új az olyan trendi és szép mert hajtogatni lehet, vagy mert vékonyabb teljes fél milliméterrel és ez annyira fontos neked... (főleg, hogy könnyebben meggörbüljön majd a farzsebedben...)

- Fizetsz a Windows operációs rendszerért, miközben ott van ingyenes alternatívának a Linux, ami még sokkal jobb és megbízhatóbb is. Igaz, cserébe egy kicsit tanulni kell "őt".

- Fizetsz a Microsoft Office programcsomagért, miközben ott van ingyenes alternatívának a LibreOffice is. És nemcsak Linuxra, mert Windows alatt is elérhető, és ott is ingyenes...

- Étteremben eszel, holott főzhetnél is magadnak. Vagy ehetnél nyerskosztot otthon. Vagy nem otthon, ugyanis simán vihetsz magadnak kaját ha hosszabb időre elmész hazulról. De te inkább mégis beülsz egy étterembe, mert... mert CSAK!

- Megszomjazol, és veszel magadnak valami üdítőitalt. Ami nemcsak hizlal, de még pénzbe is kerül. Miért nem szerzel be magadnak valami zárható, hordozható ivóalkalmatosságot, lehetőleg rozsdamentes acélból, hogy tartós legyen, aztán viszel benne magadnak italt mindig, otthonról?!

- Virágcserepekre költöttél pénzt. Nyilvánvaló, hogy ez is felesleges, mert ha már mindenáron virágokkal akarod díszíteni a lakásodat, pompás és tartós virágcserepeket készíthetsz kiürült konzervdobozokból is... Ráadásul az ilyen "cserepeknek" megvan az a roppant előnyük is, hogy NEM TÖRÉKENYEK, no meg sokkal könnyebben emelgethetőek is mint a valódi "cserepek". Tudom-tudom, az igazi virágcserepek alja lyukas, hogy a felesleges víz kifolyjék belőlük. Semmi baj. Nehogy nekem azt mondd, képtelen vagy rá, hogy a konzervdoboz alját kilyukaszd egy szeg és egy kalapács segítségével... Erre a leggyöngébb anorexiás kislány is képes! Ha meg az zavar téged, hogy e konzervdoboz-cserepeken van valami címke az ételről amit egykor tároltak, hát áztasd le, kapard le azt a címkét, vagy ellenkezőleg, ragassz rá valami papírt amin egy neked tetsző kép van, vagy csak sima fehér papír, amire ráírod a növény nevét amit e "cserépbe" ültetsz!

- Drága tisztítószereket használsz, holott a legtöbb feladatra tökéletesen megfelel a jó öreg, közönséges, olcsó ecet is, esetleg a mosószóda, rosszabb esetben a hypo.

- Pénzt adsz ki törlőkendőkre és mosogatórongyokra, amikor pedig e célra tökéletesen megfelelnek a már használhatatlan, szakadt, foltos, kinőtt régi ruháid is, ha alkalmas nagyságú darabokra szétvagdalod őket.

- Pénzt adsz ki papírzsebkendőkre, holott egy rongydarab is megfelel e célra. Vagy ha az a véleményed, hogy te nem akarod "gyűjtögetni és őrizgetni a taknyot a zsebedben mintha drága kincs volna", akkor egyszerűen használj e célra egy fél tekercs WC papírt! Kipróbáltam, ugyanolyan jó mint a papír zsebkendő, sőt, még jobb is, mert nehezebben szakad, márpedig milyen gusztustalan amikor elszakad a zsebkendő és az ujjunk belemerül a takonyba... S így csak egyetlen holmit kell vásárolnod, a WC papírt, sőt, mindig lesz nálad WC papír ha valahol az otthonodtól távol "szorult helyzetbe" kerülsz...

- Automata mosógépet használsz. Holott elárulom neked, nem igaz, hogy annyira kényelmes volna. Ugyanis SOKKAL kevesebb holmi fér egy ilyenbe mint a jó öreg tárcsás mosógépekbe, így többször kell mosnod, tehát "figyelmet fordítanod" e tevékenységre! És a régi tárcsás mosógépekhez nem kell külön vízcsap se. És sokkal olcsóbbak. És nem kell beléjük külön vízlágyító. Anyámnak egész életében csak ilyenje volt, és mégse volt sosem semmi baj a ruhák tisztaságával... És ha egy ilyen elromlik, nem kell drága pénzért szerelőt hívni, meg várni a szerelőre, mert egyszerűen kidobod és veszel egy másikat, mert még akkor is sokkal olcsóbb mintha egy automata mosógépet kezdenél javíttatgatni. Arról nem is beszélve, az automata mosógépek szörnyen pocsékolják a vizet.

- Megveszel egy rakás könyvet, amit aztán nem is olvasol csak porfogók a könyvespolcon.

- Megveszel egypár könyvet melyeket elolvasol ugyan, de csak EGYSZER. Nos, ez esetben jobban megéri kikölcsönözni őket a könyvtárból... Vagy netán letölteni valami elektronikus formátumban. Sokszor ingyen is elérhetőek a könyvek így, de még ha pénzbe kerülnek akkor is messze olcsóbbak mint papírformában. És nem foglalják a helyet a lakásodban. Sőt, még külön könyvespolcra se kell pénzt adnod ekkor... Itt jegyezném meg hogy majdnem az összes regényem (több mint 60 darab) valamint kisregényeim és novelláim mind elérhetőek ingyenesen, jogtisztán a MEK-ből azaz a Magyar Elektronikus Könyvtárból, és még regisztrálni se kell a letöltésükhöz! Egy része e műveknek az eredeti nevem alatt van fenn, Viola Zoltán néven, más részük Fossil Codger álnéven, de azokat is én írtam. Szóval tényleg van olvasnivaló ingyenesen is, bőven...

- Szakácskönyveid vannak. Ez is felesleges, azt az egy esetet kivéve ha kifejezetten mesterszakács a szakmád. (Bár ez esetben meg illik többet tudnod mint amik e szakácskönyvekben benne vannak... de oké, lehet, hogy MÉG nem vagy mesterszakács de annak tanulsz szorgalmasan...) Szóval egy közönséges hétköznapi halandónak, Olvasóim 999 ezrelékének, akár nő, akár férfi legyen is Olvasóm, ezek feleslegesek, mert sokszorosan bizonyított tény, hogy az emberek általában csak alig fél tucat ételt főznek maguknak rendszeresen, ezek elkészítését pedig úgyis tudod már rég fejből. És egyáltalán, még ezeket is egyre ritkábban főzik, mert mindinkább terjednek a különböző kész- és félkész ételek, amiket csak ki kell nyitni és megenni, esetleg egy kicsit megmelegíteni fogyasztás előtt. Vagy maximum összekeverni az alapanyagokat amik külön rekeszekben vannak a doboz kinyitása után. Az igaz, hogy ezen ételek fogyasztása rémségesen egészségtelen, de egyrészt ebbe most itt nem megyek bele mert a táplálkozás egy külön fejezet tárgya lesz, másrészt ha egészségtelen is de akkor is ez a "divat" manapság, tehát, hogy az emberek egyre kevesebbszer főznek otthon. S amikor igen, akkor is valami réges-rég megszokottat. Amit úgyis tudnak fejből. S amit szintén nem a szakácskönyvekből tanultak hanem még anyucitól vagy a nagyitól... Ha pedig mindenképp valami különlegességet akarsz főzni mondjuk szökőévenként egyszer, akkor milliószám találhatsz recepteket az Interneten is, ehhez se kell szakácskönyv. Különben meg ha vendégeket hívsz, főzés helyett csinálhatsz nekik hideg kajákat, svédasztalos módra, azaz nagyjából szendvicsféléket, meg sok gyümölcsöt is kipakolhatsz oda... Vagy elmentek együtt étterembe... Lehet, hogy az étterem egy kicsit drágább lesz, de legalább időt spórolsz meg, és amilyen ritkán járnak hozzád vendégek, ez kibírható, továbbá mosogatnod se kell ez esetben. Ha viszont gyakran járnak hozzád vendégek, mondjuk hetente vagy még gyakrabban, s olyanok akiket muszáj, hogy épp te vendégelj meg, akkor neked megint nem szakácskönyvekre van szükséged hanem kifejezetten egy szakácsra/szakácsnőre, plusz bejárónőre mert olyan nagyúri életet élsz, de akkor nem is neked való a minimalista életstílus, ez esetben tehát még én is azt javaslom neked, hogy a legokosabban akkor cselekszel ha itt és most azonnal abbahagyod e könyv olvasását mert minek is fecséreld rá az idődet a továbbiakban...

- Ha valaha életedben egyszer is szívószálat vettél, az máris pocséklás volt, a pénzed felesleges herdálása. Mert most mégis, mi a rákért kéne neked szívószál?! Még a kisgyerekek is képesek pohárból inni, akkor te a felnőtt ember képtelen vagy erre?! Ha pedig valami olyan lakomán veszel részt, ahol a kajához ingyen használhatsz szívószálat és te éltél a lehetőséggel, akkor igaz ugyan, hogy nem herdáltad a pénzedet, ellenben hozzájárultál a környezetszennyezéshez, azon belül is elsősorban a Földet beborító műanyagszemét mennyiségének növekedéséhez.

A dolgon különben az se változtat ha a szívószál nem műanyagból van hanem valamiféle impregnált papírból, vagy fából, vagy egyéb növényből, vagy akár fémből. Mert akármiből legyen is, akkor is elő kell állítani, ami idő- és energiaköltség, márpedig a szívószál egy abszolút felesleges termék. Egyáltalán senkinek sincs rá szüksége.

Különben meg már kinézetre is ocsmány egy találmány. Mindig amikor egy reklámban valami olyasmit látok, hogy egy csinos lány kacérnak szánt mosollyal szívogat egy koktélt vagy akármit egy pohárból (ez általában valami trópusi tengerparton kerül bemutatásra) az jut az eszembe: "Úgy szopogatja mintha az egy vékony, műanyagból készült férfi nemi szerv lenne"! Tudniillik a pohár amibe a szívószál van dugva, az felel meg a herezacskónak, a hosszú szívószál maga pedig a pénisz. És a kislány ugye ezt szívogatja...

Nem, nem vagyok prűd, ezt csak amiatt írtam le, hogy ha Olvasóm netán küzdeni akar a szívószálak okozta környezetszennyezés ellen, akkor ezt nyugodtan "odamondogathatja" ezeknek a hiú plázacicáknak akik azt hiszik attól lesznek szexibbek, hogy szívószállal szopogatják magukba a nektárt, ahelyett, hogy egyszerűen meginnák pohárból. Nyugodtan mondhatod nekik, hogy ettől nem szexibbek lesznek hanem kurvásabban festenek csak, mintha épp most szopnák a... a tudodhogymit.

Férfiak esetében pedig milliószor rosszabb a helyzet ennél is. Hiszen a fenti eszmefuttatásából kiderült, hogy a szívószál lényegében egy perfekt fallikus szimbólum, és hát ugye ha egy "férfi" egy fallikus szimbólumot dédelget az ajkaival, az izé... nem igazán férfias vagy, hogy fejezzem ki magamat szalonképesen... még nagyon polkorrektül fogalmazva is, hát az a legkevesebb, hogy kételyeket ébreszt az illető heteroszexuális irányultságával kapcsolatban ugyebár...

- Megveszel valami filmet CD lemezen, vagy DVD-n vagy BlueRay-en. Ez is felesleges. A legtöbbet le lehet tölteni ingyen. És mielőtt megvádolna valaki, hogy az illegalitást reklámozom, sietve közlöm, akadnak esetek és országok, amikor és ahol az ilyesmi nem tilos... legalábbis magánhasználatra! De még ha nem is gondolunk ilyesmire, akkor is felesleges megvenni az efféle filmeket, mert a Youtube tele van teljes filmekkel, amik ott JOGTISZTÁN, jogszerűen megnézhetőek. Egyetlen hibájuk, hogy nem a legislegújabb filmek. Na de ez KIT ÉRDEKEL?! Miért kell neked okvetlenül a LEGÚJABB filmeket látnod, ha még a régieket se láttad mind?! Holott a régi filmek közt is akad rengeteg nagyon jó... (Talán még több is mint az újak között). Annyi sok film van fent ott, hogy akkor se tudnád mindet végignézni ha egy életen át mást se csinálnál csak filmeket néznél! És mindez INGYEN! És akadnak más videós oldalak is ahol szintén legálisan nézhetsz filmeket ingyen! Sőt, a youtube-on akadnak mindenféle (szintén ingyenes) oktató sorozatok is, amiket sokkal értelmesebb dolog nézni mint a kalandfilmeket (vagy akármilyen más filmeket) mert ezekből talán tanulhatsz valami hasznosat...

- Van a lakásodban tévé. Az előző pontból már logikusan következik, mennyire felesleges dolog a tévé birtoklása. Filmeket nézhetsz a számítógépeden is, ráadásul akkor pont azt nézed amit akarsz, pont akkor amikor akarod, és nem vagy a TV adásidejéhez kötve. Ami cseppet se jobb mint a youtube mert ugyanúgy teli van reklámokkal. Csak amíg a youtube reklámokat lehet azért blokkolni így-úgy, vagy legalábbis átugrani a legtöbbet (vagy letölteni magát az egész youtube videót, aztán megnézni offline a számítógépeden, s ekkor már nincsenek benne reklámok...), a tévé esetén ez lehetetlen... Márpedig a tévé pénzbe kerül, az újabb tévék RENGETEG pénzbe, emellett a TV jókora helyet foglal el a lakásodban, porfogó is, némely országokban még adót is kell fizetni utána... És, sajnos, ez is olyan kütyü ami unos-untalan arra unszol téged a reklámok alatt, hogy olyan termékekre adj ki egy rakás pénzt amire tulajdonképpen semmi szükséged nincs, sőt, ha az a termék élelmiszer, akkor több mint esélyes, hogy még ártalmas is neked mert hizlal, vagy legalábbis rákot okoz hosszú távon a kísérleti állatokban, s ha te nem is tartod magadat állatnak, azért elég nyugtalanító erre gondolni... Emellett még az se igaz, hogy tévére szükséged van a hírek miatt. Simán lehet tájékozottnak lenni akár a kül- akár a belpolitikát illetően is az Interneten át, ha van számítógéped. Én magam is úgy csinálom.

- Az előző pontokból világos, hogy ha valamikor is előfizettél a Netflixre vagy bármi más efféle tévés/műsoros szolgáltatóra, az is kidobott pénz volt, hiszen mint fentebb kifejtettem, temérdek módja van annak, hogy eszméletlen mennyiségben juss filmekhez INGYEN. Sok filmhez. Rengeteghez. Annyihoz, amennyit úgyse tudsz végignézni egész életed során sem. Holott talán bölcs dolog volna mást is csinálni az életedben, nemcsak filmeket nézni...

- Van rádiód. Nyilvánvaló, hogy ez is felesleges, mert zenéket simán hallgathatsz a számítógépedről vagy a telefonodról, a híreket pedig megint csak az internetről szerezheted be a legkönnyebben, ahhoz pedig ismét csak a számítógép a legmegfelelőbb eszköz. Esetleg a telefonodat használod erre is, bár ez szerintem már a rosszabbik eset, afféle "kompromisszum", mert én nem tagadom, hogy abszolúte és totál telefonellenes vagyok.

- Dohányzol. Erre nem kell sok szót vesztegetni, könnyedén kiszámolhatod mennyi az a pénz amit erre a káros szenvedélyre elköltesz, ami pénzt szó szerint ELÉGETSZ... Pénzt költesz azért, hogy rombold az egészségedet! Aztán évtizedek múlva még egy rakás pénzt költesz arra, hogy helyreállítsák az egészségedből amit még lehet, a maradványokat, a romokat... Holott nyilvánvaló ugye, hogy a dohányzás nem létszükséglet. És a dohánytermék mellé még meg kell venned a gyufát is vagy az öngyújtót vagy az elektronikus szipkát (vagy mi a franc is a neve ennek a modern vacakságnak, én nem tudom mert nem dohányzom), emellett a dohányzónak a mosás is többe kerül, mert gyakrabban kell tisztítania a ruháját hiszen bűzlik a bagószagtól... Persze ezt te mind tudtad eddig is, de azt nem tudod miként szokhatnál le a dohányzásról! Nos, ebben sokat nem segíthetek, lévén, hogy én soha nem dohányoztam így nincs ez irányú személyes tapasztalatom, de valahol olvastam régebben egy jó trükköt amit most megosztok veled, hátha segít neked. Ez úgy szól, hogy mindenekelőtt számold ki, mennyibe kerül egyetlen szál cigi neked. Aztán helyezz a szobádba valami rendkívül jól látható helyre egy nagy, átlátszó üveg- vagy műanyag palackot, és mindig amikor úgy érzed, hogy ellenállhatatlan vágy ösztökél téged arra, hogy rágyújts - nos, akkor igenis állj ellen és ne gyújts rá, hanem egy szál cigi árának megfelelő pénzmennyiséget dobj bele abba a palackba! Ami palack fontos, hogy átlátszó legyen, mert így mindig láthatod egyetlen pillantással, mennyit spóroltál már meg azzal, hogy te újra és újra, makacsul igenis NEM dohányzol, nem gyújtasz rá, nem, nem és nem! Aztán amikor az a palack már jó teli van - vagy amikor már hosszú ideje nem dobtál bele újabb pénzt mert már rég nem kínoz téged a rágyújtás vágya, tudniillik mert már sikeresen leszoktál - akkor az összegyűjtött pénzt használd fel valami értelmes célra!

- Szeszes italt fogyasztasz. Nyilván ez se létszükséglet de ó milyen drága! És ártalmas is. Ugye, "Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt". Szerintem erre se kell sok szót vesztegetnem, ez annyira közismert.

- Kávézol. Nos, a kávé is egy pszichoaktív anyag, drog, de még ez a legkisebb baj vele. Az igazi baj az, hogy a kávé maga tele van tartósítószerrel, egyéb vegyszermaradványokkal, penésszel (akkor is ha nem látszik), és még rengeteg minden egyébbel. Csak számold össze mennyit költesz havonta erre, pedig simán lehet élni kávé nélkül is...

- Teázol. Nagyjából ugyanaz igaz rá mint a kávéra, bár személyes véleményem az, hogy kevésbé káros. De akkor se létszükséglet, s akkor is pénzbe kerül.

- Milliós (vagy legalábbis több százezres) karórád van, csak, hogy felvágj vele, holott elég volna neked a bóvli is. Sőt, nem is kell, hogy legyen karórád mert minek, többnyire úgyis tudod mennyi az idő nagyjából, ha meg mégse, akkor előhúzod a telefonodat. Már ha van telefonod. Ha nincs, az remek, ez esetben azonban megint ott az opció, hogy veszel egy OLCSÓ karórát, nem egy többszázezreset.

- Van valamiféle nagy értékű gyűjteményed. Mindegy, hogy mi: állhat luxusórákból, luxusautókból, nagy értékű érmékből, ritka bélyegekből, ritka porcelánfigurákból, első kiadású könyvekből, régi szalvétákból, illatos szappanokból, akármikből. Na már most ha neked ilyen gyűjteményed van, biztos, hogy nem úgy "találtad" mindet. Az lehet, hogy pár darabot belőle úgy szereztél meg hogy az ócskapiacon vetted fillérekért mert aki eladta maga se tudta mit ad el; a többségét azonban tuti, hogy magad is drága pénzért vetted. És most mondd, MINEK?! Mi a HASZNA?! Ott áll egy rakás pénzed ezekben az izékben, ahelyett, hogy a pénzedet befektetnéd vagy kamatozna a bankban! És közben még emészt téged az idegesség is mert jaj mi lesz ha betörnek hozzád és ellopják a gyűjteményedet vagy valamit belőle; mi lesz ha jön egy vihar vagy tűzvész ami elpusztítja az otthonodat, benne a csodás kincseiddel; mi lesz ha megeszi a moly vagy a csótány a szalvétáidat, a bélyegeidet, ha megfoltosodik az antik réz lámpa vagy akármi... állandóan gondoznod kell őket, hogy meg ne penészedjenek, ne rozsdásodjanak, vagy akármi, a gyűjtemény jellegétől függően... Csak a baj van vele tényleg! Plusz, nagy hely kell neki. Oké, a bélyegeknek nem igazán, bár némelyeknél azt láttam, hogy még a bélyeggyűjtéshez is kellhet tekintélyes hely alkalomadtán... Mert találkoztam már olyan bélyeggyűjtővel ahol két hatalmas könyvespolc kizárólag bélyegekkel volt teli! Mármint bélyegalbumokkal. És még egy rakás doboz is a földön...

- Drága képek a falon. Most őszintén, mi a fenének?! Ez is csak porfogó. Ha mindenáron akarsz valamit a falra, a legegyszerűbb megoldás, hogy ha van gyereked, kérd meg őt (őket...) hogy rajzoljanak vagy fessenek neked képeket amik közül a legjobbakat kiteszed a falra! Egészen biztos, hogy a gyermekeid óriási lelkesedéssel esnek majd neki e feladatnak, azaz nagy-nagy örömet szerzel vele nekik, s lehet, hogy ez kedvelteti majd meg velük a rajzolást, festészetet, ilyesmit... És mennyivel családiasabb lesz a lakás hangulata, igazi OTTHON, nem valami rideg akármi ami ugyan véd a széltől és hidegtől, de nincs benne semmi olyasmi ami igazán EGYÉNI s a TIETEK mint ALKOTÁS... És ez ingyen lenne, mert legfeljebb egy kevés papír vagy rajzlap kerülne pénzbe, meg az ecset és festék, de az úgyis van a gyerekeidnek mert kell az iskolába... Nyilván egyik rajzuk se lesz olyan szép mint amit vásárolnál drága pénzen. Mégis, a lakás hangulata messze barátságosabb lenne, messze családiasabb, BOLDOGABB...

- Pompásan berendezett konyhád van, szuper sütővel, tűzhellyel, miközben egyedül élsz és az igényeidnek egyetlen, egylapos, ócska rezsó is teljesen megfelelne. Ez se kitaláció: nekem is csak egyetlen kis rezsóm van. Azaz bocsánat, van még mellé egy második rezsóm is, ami ráadásul már kétlapos, de kérem, hogy emiatt ne ítéljen el engem a kedves Olvasó, mert e második, kétlapos rezsót úgy TALÁLTAM, azaz nem került pénzembe, s ilyenkor azért megengedhető, hogy ott legyen tartaléknak... annál is inkább, mert az aktuálisan használt rezsóm már igazán az utolsókat rúgja, azaz esélyes, hogy nemsokára használatba kell venni ezt a másikat amit találtam...

- Dobtál már ki lábost, fazekat - talán nem is egyet! - és vettél helyette újat, csak azért mert a réginek a szép üvegteteje eltört. Holott, ez esetben a megoldás az, hogy - ha már mindenáron ragaszkodsz hozzá, hogy főznöd kell és legyen hozzá fazekad/lábosod - hogy veszel egy olyan tetőt, ami direkt olyan, hogy többféle fazékméretre is használható! Tudom, tudom, kisebb fazekakra rátéve cseppet se mutat majd szépen, mert nagy, bumfordi módon fest majd. De mégis, KI NEM SZARJA EZT LE?! A lényeg, hogy a célnak megfelel, ellátja a feladatát, jól működik... Még akkor sincs semmi baj ha az estére betérő vendégeknek főzöl benne, mert azok vélhetően nem a konyhába lesznek bevezetve, vagy ha mégis, a főzést addigra már befejezted, azaz nem szörnyülködnek majd el a látványon. Nekem is ilyen fazéktetőm van, kettő is, bár hülye voltam, hogy kettőt vettem amikor nekem egyetlenegy is megfelelt volna. Na de akkor még pelenkás kezdő voltam magam is ilyen téren, hogy spórolás meg minimalizmus... ÁM MÉG ÍGY IS jobban jártam, így, hogy kettőt vettem e "multifunkciós" tetőkből, mintha egy teljes új fazekat vásároltam volna!

- Ágyban alszol. Igen, igen, IGEN, tudom, hogy Olvasóm most felkapja a fejét - képes lennék olyan hülyeséget írni, hogy az ÁGY, az felesleges?! Nos, IGEN, épp ezt állítom! Ugyanis egy IGAZÁN kényelmes ágy rohadtul sokba kerül, de még ez a legkisebb baj vele. Az igazi baj ugyanis az, hogy az ágy - általában véve a PUHÁN FEKVÉS - az bizony ÁRTALMAS! Nem ehhez adaptálódtunk a millió évek során amíg a fajunk kialakult. Az őskorban igenis az úgy volt, hogy keményen aludtunk, épp csak nem (nagyon...) hidegen, mert azért az ősemberek is maguk alá terítettek általában valami állatbőrt. Esetleg egyszerre többet is. De azért az akkor is kemény volt még... Tehát ez nekünk így egészséges, még akkor is, ha eleinte pokolian kényelmetlennek tűnik. Habár én is így alszom, keményen, épp csak egy hálózsák van alattam hőszigetelésképpen, aztán mégse volt nehéz megszoknom. Sőt, alig tértem át erre a módszerre, máris ELMÚLT A DERÉKFÁJÁSOM! Ugye, hogy igenis ez sokkal egészségesebb mint ágyban aludni! És még a takarítás is könnyebb, nem gyűlik össze ugyanis a kosz a nem létező ágy alatt. Csak felemeled a hálózsákot vagy plédet vagy akármit, és kirázod, meg összesöpörsz vagy porszívózol alatta és minden tiszta máris! És így sokkal könnyebb átrendezni is a lakásodat, mert másodpercek alatt megváltoztathatod hol alszol ezentúl, nem kell hurcolnod a nehéz ágyat és méricskélned, hogy befér-e ide meg oda. És persze ha nem használsz ágyat, nem kell pénzt se kiadnod rá, ez ugye világos...

- Ágyneműt használsz. Nos, az előző pontban említettem, hogy az ágyra semmi szükség, mert jobb ha keményen alszunk, épp csak valamit magunk alá terítünk hőszigetelőnek. Ezen elvből egyenesen következik, hogy az ágynemű is felesleges, mert ha nincs "ágy", nem kell neki "nemű" se, hehehe... Na de most komolyan: annak semmi haszna nem lenne, hogy ha te ezentúl a földön alszol, akkor egy vékony lepedőt teríts magad alá. Az nem hőszigetel. Oda bizony legalábbis egy vastag szőnyeg kell, vagy egy matrac (de nem TÚL VASTAG matrac mert akkor nem lesz elég kemény a fekhelyed!), vagy egy hálózsák (mint az én esetemben) vagy valami ilyesmi. Lepedőre tehát semmi szükség! De dunyhára vagy takaróra se. Egy-két pléd simán megteszi, s egyszerűbb kezelni, hajtogatni, raktározni a plédet mint a dunyhát vagy paplant. Igazság szerint még a pléd is jórészt felesleges, mert gondolj csak bele, mi van akkor ha úgy csinálod, hogy a földre leteríted az egyik télikabátodat - az biztos, hogy jó hőszigetelő ugyebár! - azon alszol, s betakarod magadat egy másik télikabáttal, s ekkor még pléd se kell neked! Hálózsák se! Bár ha hálózsákban alszol akkor meg eleve tökmindegy, akkor nemcsak takaró nem kell neked de semmi olyasmi se ami alul hőszigetelne téged mert a hálózsák épp erre van ugyebár. Ha pedig meleg idő van épp, mondjuk nyár, akkor eleve semmiféle takaró nem szükséges, akkor nyugodtan aludhatsz pucéran is (nemegyszer megtettem már), vagy legfeljebb felveszel magadra valami bő, hosszú ujjú inget s abban alszol. Ez utóbbi ötletemből következik, hogy pizsamára sincs semmi szükséged, az is egy tök felesleges holmi.

- Vannak olyan ékszereid amiket nem hordasz rendszeresen. Ez is csak pocsékolja a pénzedet, és stresszel téged mert hátha elveszted őket vagy ellopja valaki őket amíg nem vagy odahaza.

- Ékszereket hordasz. Igen, az is helytelen ha olyan ékszereid vannak amiket igenis hordasz rendszeresen! Eleve, férfiak esetében (én magam férfi vagyok) mindenképp elítélem az ékszerek hordását amúgy is, még akkor is ha most meg leszek vádolva szexizmussal: de igenis az a véleményem, hogy az ilyesmitől egy férfi máris nem úgy néz ki mint egy "igazi" férfi, hanem mint egy kéjfiú, egy hímringyó, vagy épp egy strici! De nők esetén is csak hajszálnyival jobb a véleményem. Nekem ugyanis semennyivel se tetszik jobban egy kiékszerezett nő, mint egy olyan aki nem hord ékszereket. Sőt, ha ékszert látok egy nőn, azonnal az lesz a nézetem, hogy ez a nő túl sokat ad a külsőségekre, emiatt nyilván kevesebbet törődik az igazán fontos dolgokkal (legalábbis azokkal amik szerintem igazán fontosak) tehát az a nő nem való nekem/hozzám! De különben is, mi haszna van az ékszereknek?! Mi a jó abban, elviselni, hogy valami lóg a fülünkben?! Miközben kockáztatjuk, hogy beleakad valamibe s kitépődik onnan, a fülcimpa húsának egy részével... A nyaklánc is csak arra jó, hogy beakadjon valamibe, netán valaki hirtelen leszakítsa és elfusson vele... A karkötő végképp balesetveszélyes, legalábbis egy munkahelyen, mert beleakadhat valami mozgó gépalkatrészbe aztán berántja oda a karunkat. Ugyanez az igaz a gyűrűre is. Minden ilyesmi csak pénzkidobás és porfogó!

- Magas sarkú (tűsarkú...) cipőt hordasz. Nyilván e pont (remélem...!) csak nők esetén lehet érvényes. Nos, kedves hölgyem, ez szerintem másra se jó csak arra, hogy egy kiadós bokaficamot szedj össze vele, persze ha úgy lesz akkor meg is érdemled, mert hátha tanulsz az esetből... Nézd, én a férfi mondom neked, mi férfiak NEM tartjuk szebbnek azokat a nőket akik ilyen cipőben vannak! Ha egy nő szembejön velem az utcán, először az arcát bámulom meg hogy milyen szép. Vagy nem szép. Mindenesetre, itt dől el az "első benyomás". Ezután megnézem az alakját úgy általában, hogy nem túl kövér-e az ízlésemnek, esetleg nem kórosan sovány-e. Ezután felbecsülöm az életkorát, mert akár túl öreg hozzám, akár túl fiatal csitri, egyik esetben se vesztegetek energiát rá. Ezután jön az, hogy megnézem, a melle akkora-e ami tetszik nekem, bár sietek megjegyezni, ez számomra csak a "futottak még" kategória, legjobb esetben is csak kábé 5 százalékot ér a nő "pontozásában". Ezután jön, hogy milyen ruhában van, mert akár nagyon rongyosban, akár túl előkelőben, az nekem nem jó, mert se egy irokézfrizurás lestrapált csöves nővel nem fogok kezdeni, se egy olyannal akiről messzire ordít, hogy valami milliárdos felesége vagy leánya, mert egyik se való hozzám. Ha valami látható tetoválás van rajta, nálam az is eleve kizáró ok, de az is ha dohányzik, mert azt nem tudnám elviselni. És kész, ennyi! Az, hogy a nő milyen cipőben van, egyszerűen NEM ÉRDEKEL, le se pillantok a talpáig általában, mert minek, hiszen, hogy nagyon őszintén fogalmazzak, nem az a testrésze az amire vágyom, nem azzal akarok kezdeni valamit... Tudom, most azzal jöttök ti nők, hogy úgy magasabbnak látszódtok. NA ÉS?! Kit érdekel?! Miért kéne magasabbnak látszódnotok?! Nekem nem tetszenek jobban a magasabb nők. És ezzel így van a férfiak 99 százaléka is úgy általában! Sőt a legtöbb férfi épp a kisebb nőket részesíti előnyben, mert amellett ő, a Férfi igazán Nagynak és Erősnek érezheti magát, egy Védelmező Lovagnak, a nő kicsisége kiváltja a férfiban az óvó és védelmező ösztönöket, igen... a kis nők helyesek, mert azokat olyan aranyosan lehet megdédelgetni mintha babák volnának... Tehát a magas sarkú cipő nemcsak a bokádnak káros, de úgy általában véve pszichológiailag is, a (leendő) párkapcsolat esélyeit illetően! Plusz természetesen KIDOBOTT PÉNZ...

- Vannak székek a lakásodban. Sőt, talán még ASZTAL is! Hohó, tudom, hogy most megint felkapod a fejedet: Megőrültem talán, hogy a szék felesleges lenne?! Nos elárulom neked, a szék, ez a bútordarab, egy ősi egyiptomi találmány (az asztallal együtt), onnan terjedt szét a világba. Régen úgy nevezték, hogy "egyiptomi ülés", mert ez volt az ellentéte annak amit úgy hívunk ma, hogy "törökülés". A harmadikfajta ülésmód meg Indiából származik, az a lótuszülés, felületes szemlélőnek nagyon hasonló a töröküléshez, valójában azonban sokkal nehezebb, nem mindenki képes rá. Én igen... De a törökülést én is jobban kedvelem, és arra már tényleg majdnem mindenki képes is. És nem kell hozzá szék... És ha fentebb az egyik pontban azon elmélkedtem, hogy keményen kell aludni, logikusan tehát a földön (oké, valami szőnyeg vagy hálózsák azért lehet alattunk, esetleg egy nem túl puha matrac is talán...) akkor ennek logikus folyománya, hogy széket se használjunk! Persze ha nincs szék, nem érünk fel az asztalig... Tehát, asztal se kell! Minek?! Nehogy nekem azt mondd kedves Olvasóm, hogy nem láttál még filmeket vagy képeket amiken az úgynevezett "keleti emberek" - törökök, arabok, hinduk, kínaiak, japánok - a "földön" ülnek és esznek... Azaz tökéletesen lehetséges élni szék és asztal nélkül is! A higiénia se e bútordarabok létén múlik, hanem a TISZTASÁGON. Nyilván, ahová leülünk, annak a helynek tisztának kell lennie. Az abrosznak is amit leterítünk az ételek számára. Ez természetes. A "tisztaság" fogalma azonban nem kötődik szükségszerűen az "asztal" nevű tárgyhoz, hogy a székről már ne is beszéljünk... Emellett, ha nem széken ülsz, akkor folyamatosan tornáztatva van a gerinced, ami által egészségesebb lesz a testtartásod és erősebb a derékizmod! Tehát, se székre se asztalra nincs szükséged, s ezzel is pénzt (és helyet...) tudsz spórolni!

- Van(nak) a lakásodban szekrény(ek). Bizony mondom néked kedves Olvasóm, a szekrény is egy ördögien gonosz és bűnös bútordarab... s ez okból felesleges! Ha ugyanis annyi mindened van, hogy időszerűnek tűnik egy külön bútordarab beszerzése e holmik tárolására, akkor messze sokkal egészségesebb ötlet szekrény helyett POLCOT venned és felállítanod! Ellentétben azzal amit sokan hisznek, a polcokon se porosodik jobban a sok ruha vagy más egyéb akármi mint a szekrényen belül, különösképp, ha mindegyik ruha (vagy akármi) még külön (lehetőleg átlátszó) nejlonzacskóba is van téve. Ennek a megoldásnak akad azonban számos nagy előnye! Mindenekelőtt: egy polc sokkal olcsóbb általában, mint egy ugyanolyan méretű szekrény. Könnyebb a hazahozatala is a boltból, mert fizikailag is KÖNNYEBB, kisebb ugyanis a súlya, ráadásul lehet darabonként emelgetni, külön-külön, nem úgy mint egy dögnehéz szekrényt. Az összeszerelése se igényel mestervizsgát, miközben a szekrények esetén ez elég rafinált tud lenni, pláne az ajtók felszerelése, amik aztán vagy illeszkednek egymáshoz magasságban, vagy nem... Aztán, a szekrények arra hajlamosítják a gazdáikat - különösen a férfiakat! - hogy csak úgy bedobálják oda az épp nem használt ruhát vagy akármit, mert "jól van az úgy", hiszen "most nincs több időm rá", és "legalább nincs szem előtt". A szekrény tehát a puszta létével is már rendetlenségre hajlamosít! A polcok esetén ez azért eléggé másképp fest, mert bár LEHET egy polc is rendetlen (én aztán csak tudom...!) de azért egy polcon mégis azonnal szembeötlik minden, tehát a rendetlenség is feltűnőbb, így előbb jön el a rendetlenségnek az a foka amit már nem tudunk elviselni, és rendbe rakjuk a dolgokat a polcon... Épp ebből következik, ha a dolgaink polcokra vannak kihelyezve, azonnal LÁTJUK, egyetlen pillantással, miből mennyi példánnyal/tétellel rendelkezünk! Könnyebben megtaláljuk amit keresünk, és kevésbé vagyunk kitéve annak a veszélynek, hogy megveszünk valamit ami pedig nekünk már VAN, csak épp nem találjuk (mert ott ül egy szekrény mélyén 72 másik akármi alatt vagy mögött...). És még egy nagy előny: a polcnak nincs AJTAJA! Ez azért jó, mert egy szekrény esetén mindig kell helyet hagyni arra, hogy ki tudjuk nyitni az ajtaját. Ez lényegében elvesztett hely a lakáson belül amit semmi másra se tudunk használni. A polc esetén nincs ilyen baj: ha legalább arra képesek vagyunk, hogy odamenjünk elé, máris elérünk rajta mindent, azaz a polc helykihasználása sokkal GAZDASÁGOSABB! Nem beszélve arról, hogy egy polcot rengeteg olyan helyre is felszerelhetsz ahová egy szekrény semmi esetre se férne be. És mint már említettem: egy polc sokkal de sokkal OLCSÓBB mint egy szekrény! Sőt, igazság szerint, ha nincsenek valami ultramagas esztétikai igényeid, akár te magad is összeeszkábálhatsz egypár polcot a lakásodba, nem olyan nagy művészet az, s ekkor még sokkal olcsóbb lesz, majdhogynem ingyenes... És még egy előny: egy polc sokkal változatosabban használható mint egy szekrény, legalábbis mint egy ruhásszekrény. Mert egy polcra lényegében bármit felpakolhatsz, de egy ruhásszekrény nem nagyon alkalmas másra mint ruhák tárolására, legalábbis az "akasztós" része, ahol a ruhák lógnak. Szóval ha polcod van, s valamiért megváltozik az életkörülményed, például kevesebb lesz a ruhád de több a mindenféle más holmid (vagy fordítva) akkor semmi baj: a polc továbbra is jó neked, hűen szolgál téged! A (ruhás) szekrény esetén azonban komoly problémákba ütközhetsz...

- Mindig a legújabb divat szerint öltözködsz. Ez többnyire a nőkre jellemző (fúj, már megint szexista vagyok...), bár időnként a férfiak közt is akadhat egy-egy divatmajom. Na és most gondold el mi minden pénzbe kerül, hogy kábé negyed évente lecseréld a teljes ruhatáradat! Vagy legalábbis a negyed részét... Ez még akkor is súlyos kiadás, ha csak olcsó ruhákat veszel, hát még ha kicsit is minőségibbet!

- Több példányt is veszel valamiből egyszerre, csak azért, mert ha többet veszel akkor az egy példányra kiszámolt darabár kevesebb, s azt hiszed, hogy így "jól jártál", ez neked "nagyon megéri". Holott gondolkozz már egy cseppet: a kereskedő aki eladja azt a cuccot, az nem egy karitatív egyesület munkatársa, neki nem az az érdeke, hogy TE járj jól, hanem, hogy Ő járjon jól! Azaz tegyük fel van az az X holmi ami mondjuk 8 dollárba kerül, de ott van mellette a hirdetésben, hogy ha kettőt veszel egyszerre akkor már 12 dollárért megkapod a kettőt összesen. És te erre belelkesedel, hogy hű de jó, akkor egy darab belőle csak 6 dollárba kerül, tehát te mindegyiken megspórolsz 2 dollárt! Holott ez NEM IGAZ. Azért nem igaz mert te nem 1 darabot veszel meg 6 dollárért, hanem mindkettőt megveszed, összesen 12 dollárért, azaz 4 dollárral többet fizetsz mintha csak egyetlen példányt vettél volna meg belőle, gyakorlatilag tehát a másfélszeresét adod ki annak az összegnek mint amit eredetileg óhajtottál! És ha a kereskedőnek megéri eladni a 2 darabot összesen 12 dollárért, akkor mérget vehetsz rá, hogy neki 1 darab előállítása semmi esetre se kerül többe mint 3 dollár. Tehát ha csak 1 darabot veszel meg 8 dollárért, akkor a kereskedőnek lesz azon 5 dollár haszna. Ha azonban kettőt veszel meg 12 dollárért összesen, akkor neki azon 2 darab előállítása összesen 6 dollárba kerül de lesz rajta szintén 6 dollár haszna, azaz az üzleten így 1 dollárral többet nyer mintha csak 1 darabot vettél volna meg tőle! Ezért csinál ilyen akciót! Te ellenben nem 8 dollárt adsz ki hanem 12 dollárt, másfélszer többet, miközben erősen kérdéses, hogy kell-e neked az az extra példány, a második példány a vett X termékből, amihez így hozzájutsz! Igazság szerint (a saját példáim legalábbis ezt bizonyítják, még abból az időből amikor én is hülye seggfej voltam, egy átverhető balek akinek nem jött meg az esze, mert igen, voltam ám én is zöldfülű egykor akinek még nem nőtt be a feje lágya...), szóval úgy áll a helyzet, hogy majdnem mindig (több mint 99 százalékban...) a megvett "tartalékpéldány" csak úgy be lesz suvasztva valami félreeső helyre a lakásodban ahol nincs szem előtt, mert minek is hiszen "most még nem kell", aztán elfeledkezel róla, és amikor mégis jó volna mert az eredeti tönkremegy vagy elvész, akkor már nem találod meg. Vagy már nem is emlékszel rá, hogy neked abból van egy másik példányod is. Vagy ha esetlegesen és netántánlagosan mégis emlékszel rá és még tudod is, hogy hol van, kiderülhet róla, hogy a hosszas tárolás során egyszerűen tönkrement, például elrozsdált, szétrohadt benne valami műanyag vagy gumi alkatrész, megpenészedett, valamit rádobtál a tetejére s ettől elrepedt, kifolyt a lemerült akkumulátorából a sav, vagy akármi. Sőt még az is lehet, hogy mire tönkrement az eredeti példány, még teljesen ép is ez a tartalék akármi, mégse fogod sose használni, mert addigra ebből az X termékből kijött a piacra egy sokkal modernebb, újabb, többet tudó, szebb vagy más okból vonzóbb változat, és te úgy döntesz, hogy inkább megveszed ezt az újabbat. Netán még tönkre se ment az eredeti példány, mégis kénytelen vagy egy újabb változatot megvásárolni, mert a régivel kapcsolatban megszűnt valami szolgáltatás, amire pedig szükséged volna. Például elektronikus eszköz esetén nem tud valami újabb hullámsávot kezelni, nem ismer valami új hálózati protokollt, vagy mondjuk egy olyan kávéfőzőről van szó amihez a gyártó nem gyártja többé a bele való speciális kávépatronokat vagy akármi. Szóval rengeteg minden lehetséges ami miatt a te tartalékpéldányod soha de soha nem hajt majd semmi hasznot a számodra. És akkor bizony te teljesen feleslegesen dobtad ki rá a plusz pénzt, miközben növelted a Világban a környezetszennyezés mértékét, hiszen idővel mégiscsak a szemétbe dobod majd azt a felesleges valamit, még ha fájó szívvel is; ráadásul növelted a szemét mennyiségét kifejezetten a saját házadon belül is, és lefoglaltál vele felesleges célra (egy szükségtelen valami tárolására) olyan területet a lakásodban, melyet valami sokkal értelmesebb célra is használhattál volna.

- Repair kit. Ez az angol kifejezés olyan készletet jelent, amivel valamit megjavíthatsz. Arra gondolok, elkap téged hirtelen a nagy lelkesedés, hogy te nem veszel mindenből mindig újat majd hanem megjavítod azt ami nálad elromlik... És beszerzel e célra olyan készleteket, hogy komoly, soktucat sőt sokszáz darabos csavarhúzókészlet, kulcskészlet, forrasztóállvány a pákával és minden más tartozékkal együtt, netán feszültségmérő is, speciális eszközök a telefonok kinyitásához, esetleg még komoly hegesztőgép is, ragasztópisztoly, hőlégfúvó, forrasztóón, mikrométer, meg még egy egész sereg akármi, mert istentelenül sok minden lehet egy efféle készletben. Szóval ezeket mind beszerzed, természetesen minőségi holmikat mert te nagyon okos vagy és tudod, hogy "olcsó húsnak híg a leve", azaz ami olcsó az gagyi, az neked nem jó, olcsót venni pénzkidobás lenne... És ez olyan elv amiben rengeteg igazság van, magam is elismerem. A baj az, hogy hamar rájössz, az efféle "majd én megjavítom" hozzáálláshoz nemcsak profi felszerelés kell, hanem TUDÁS is! A mai mikroelektronikai eszközök ugyanis olyan bonyolultak, hogy SOK ÉVES tanulás kell már ahhoz is, hogy legalább arra rájöjj, az a kütyü JAVÍTHATÓ-E egyáltalán, s körülbelül hol lehet a hiba benne! Egy laikus már itt elvérzik... De még ha esetleg ezt a szintet meg is ugrod, kiderül majd, hogy ahhoz is gyakorlat kell, hogy sérülésmentesen szét tudd szedni azt a készüléket, és utána az még egy külön akadály, hogy akár két közönséges vezetéket is összeforrassz megfelelően, s úgy, hogy a hozzájuk rendkívül közel eső többi alkatrészt ne fröcsköld tele forrasztóónnal, s amit forrasztasz az túl ne melegedjék, mert akkor tönkremegy! Ez igenis cseppet se egyszerű, akkor se ha akármilyen hiperszuper forrasztókészüléked van! Ez annyira nem egyszerű, hogy a forrasztással (is) foglalkozó szerelők közt széleskörűen elterjedt a mondás, hogy "A forrasztás azoknak az embereknek megy jól, akiknek az apja űrlény volt, mert három karral születtek"... Ezután még ott van annak kérdése, hogy meg kell oldanod a szigetelést, majd összeszerelni megint csak sérülésmentesen... S mindez amit elmondtam még a szerencsésebbik eset, mert kiderülhet, hogy a legnagyobb jószándékkal se tudsz segíteni a tönkrement szerkentyűn, egyszerűen mert NINCS HOZZÁ ALKATRÉSZ! Bizony... És akkor az lesz, hogy egy-két ilyen sikertelen kísérletezés után elmegy a kedved az egésztől, belököd a drága repair kitet a sarokba vagy inkább valamelyik fiók vagy szekrény mélyére, s ott porosodik majd évekig, és soha semmi hasznát nem veszed, csak lett tőle egy jókora kudarcélményed, és kidobtad rá potyára a tenger pénzt! Én bevallom, ezt is saját tapasztalatból írtam le Neked, kedves Olvasóm, mert e hibába jómagam is beleestem. Hiába, a modern eszközök olyan bonyolultak, hogy egyszerűen NEM ÉRDEMES a javítgatásukkal kísérletezni annak, aki nem szakember, vagy akinek nem kifejezetten épp ez a hobbija legalább másfél évtized óta már! Mert abban az esetben a helyzet más, ez oké, ez nyilvánvaló. Azt hiszem azonban Olvasóim többsége nem ebbe a kategóriába tartozik... Egy átlagos embernek - aki tehát nem szakember az ilyen javítgatások terén, akinek nem éppen pontosan ez a hobbija - minden amire szüksége van az csupán egy csillagfejű csavarhúzó, egy laposfejű csavarhúzó, egy bicska vagy kés, egy kalapács, és egy tekercs szigetelőszalag. Esetleg még egy fogó és egy tubus pillanatragasztó, de már ez is kérdéses. Ha valamit meg tudsz javítani ezen eszközökkel, akkor tedd meg, és örülj neki! Ha a javítás ennél több akármit igényel, ne is kísérletezz vele, mert reménytelen, csak idő- és pénzveszteség. Plusz kockázatos is mert hátha elvágod a kezedet vagy áramütést kapsz. Megjegyzem különben, sok esetben még akkor is kár javítgatni a tönkrement eszközöket ha amúgy kifejezetten szakember vagy e téren... Ennek oka az, hogy ha meg is javítod, óriási az esélye annak, hogy hamarosan megint tönkremegy, csak másképp, azaz valami más apró vicikvacak mondja fel a szolgálatot benne, nem az amit te megjavítottál. De akkor is javítanod kell megint... Később megint, és újra és újra, és egyre gyakrabban! Ez amiatt van így, mert sajnos a modern eszközöknél már a tervezés során nagyon komolyan veszik a "beépített elavulás" elvét. Ami különben, az én véleményem szerint nem más mint "az Emberiség ellen előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, anyagi hasznonszerzés céljából, bűnszövetkezetben elkövetett bűntett". Azaz direkt úgy csinálják meg, úgy tervezik minden részegységét, hogy óriási eséllyel tönkremenjen egy bizonyos X időtartam használat után. Ez az X időtartam jellemzően csak néhány héttel nagyobb mint az az idő amire a jótállás illetve a garancia úgy általában véve szól. És olyan okos mérnökök terveznek mindent, hogy halálpontosan be tudják lőni ezt az X időtartamot... Tehát hiába javítod meg, napok múlva újra tönkremegy majd, csak valahol máshol. Emiatt nemcsak az kérdéses, érdemes-e neked magadnak javítgatnod a kütyüt még ha kifejezetten szakember vagy is, de az is kérdéses, ha nem vagy szakember, érdemes-e bevinned egy szakemberhez, hogy az javítsa meg neked. Könnyen lehet ugyanis, hogy maga a javíttatás költsége meg a szakemberhez elvivés és onnan visszahozás utazási költsége már akkora, hogy érdemesebb egy újat venned inkább, pláne ha figyelembe vesszük mily nagy az esélye annak, hogy hamarosan úgyis elromlana megint a javított cucc. Ez nagyon szomorú, de mit se tehetünk ellene, ilyen világban élünk, olyan társadalomban ami szándékosan termel egyre több szemetet... Illetve, ha minimalista életet élünk, akkor azért nagyon is tehetünk ellene, mert akinek nagyon kevés holmija van annál ritkán romolhat el valami, egyszerűen mert kevesebb tárgy közül kevesebb romolhat el.

- Az úgynevezett "okoseszközök". Itt nem elsősorban az okostelefonra gondolok (a telefonról leírtam már fentebb, mi a véleményem), hanem az olyan idiótaságokra mint például az "okospalack" ami időnként szól neked, hogy szerinte már ideje lenne, hogy igyál belőle... amikor először hallottam róla, hogy ilyen van, el se akartam hinni. Mondom, nem létezik, hogy egy ember olyan hülye legyen, hogy ilyenért pénzt ad ki! És mégis! Ezek után csak azt kérdezem, mikor lesz okosvécépapír ami szól, hogy ideje lenne már szarnod és kitörölni vele, az okosvécépapírral a fenekedet?! Ami meg az okospalackot illeti, nekem az a véleményem, hogy én tudom magam is mikor vagyok eléggé szomjas, felettem ne bábáskodjék ennyire egy gép, visszavetve engem a mentális csecsemőkorba! Szóval ez is felesleges, de rengeteg más olyan okoseszközt is kitaláltak a pénzedre utazó vállalkozások, melyek nyilvánvalóan teljesen feleslegesek egy legalább kicsit is értelmes ember számára, ellenben legalább jó drágák...

- Húsvágó bárdod van. Igen, ez is felesleges, mert jobban jársz ha helyette veszel magadnak egy kisbaltát, azt más célokra is fel tudod használni, különösen ha kertes házban élsz. Ami meg a higiéniát illeti, az nem azon múlik, hogy konyhaeszköz vagy kisbalta, hanem, hogy használat után kellőképp megtisztítod-e a szerszámot.

- Drága déligyümölcsöket vásárolsz, ahelyett, hogy a sokkal olcsóbb helyi, szezonális gyümölcsöket (és zöldségeket) választanád. Ráadásul a déligyümölcsöknek nagyobb a környezetterhelése már amiatt is mert messziről kell szállítani őket. És ki lehet bírni nélkülük is az életet. Szerinted a középkori magyar parasztok ettek valaha is banánt, narancsot, kiwit, mangót, meg más efféléket?! Ugye, hogy nem! Aztán mégse lettek betegek. Vagy legalábbis nem emiatt lettek betegek. Sőt, igazság szerint gyümölcsökre egyáltalán nincs is szükségünk az egészséghez, az ugyanis, hogy szükségünk lenne gyümölcsökre, egy tévhit. Régen amikor beköszöntött a tél, senki nem evett gyümölcsöket, mert nem volt mit. Ami növényi alapú táplálék akadt, az legfeljebb pár zsák dió volt, talán mogyoró is, szerencsésebbek esetleg mandulát is ehettek, volt a veremben némi krumpli, akadt hagyma is mert az sokáig eláll, lógott a falon pár füzér fokhagyma, és esetleg volt szárított paprika is, de már ez utóbbi is csak az ezerötszázas évek után, mert a paprikát Amerikából hozták be Európába... És kész, ennyi! Késő ősztől késő tavaszig régen az emberek egyáltalán nem ettek gyümölcsöt, nemhogy déligyümölcsöt de még a helyi szezonálisat se, mert NEM VOLT MIT. Legjobb esetben talán találtak néhány szem fagyott csipkebogyót, sok abból se lehetett, s különben is veszélyes vállalkozás a gyűjtése a tüskék miatt. Szóval nem ettek gyümölcsöt. Illetve, amikor beköszöntött az ősz, akkor ehettek gyümölcsöt, talán úgy 2 hónapig, aztán kész, ennyi. Tehát 10 hónapon át lényegében semmi gyümölcsöt nem ehettek, azaz az év legnagyobb részében! Mégse haltak meg holmi vitaminhiányban... Ez is tehát csak felesleges pénzköltés.

- A játékok amiket vettél a gyermekeidnek. Tudom, tudom, most megint felhördülsz, hogy te nem sajnálod a pénzt a gyermekeidre, ők a te szemed fénye, és... És álljunk csak meg egy pillanatra! Nem azt mondom, hogy sajnálnod kell a pénzt a gyermekeidtől. De az ég szerelmére, amikor pénzt költesz rájuk, azt úgy tedd, hogy abból legalább nekik maguknak örömük teljék! Viszont a mai gyermekjátékok épp erre, a gyermekeknek való örömokozásra teljesen alkalmatlanok. Mert régi megfigyelés az, amikor a szülő vesz valami hiperszuper játékcsodát a gyermekének, akkor a gyermek kitörő visítást produkál örömében, igen... És azonnal játszani is kezd az új játékkal, igen... Néhány percig. Esetleg néhány órán át. Nagyon-nagyon szerencsés esetben akár két napon át is, de ez már ritka eset! Azután azonban soha a büdös életben nem veszi elő a sarokból ahová bevágta, legfeljebb talán ha jön hozzá látogatóba valamelyik osztálytársa vagy barátja, hogy eldicsekedjék a havernak, hogy neki ilyenje is van, bizony ám! De játszani nem fog vele. Ellenben ezek a játékok rohadtul sokba kerülnek. Nos, akkor megéri-e ilyesmire pénzt költeni?! Hiszen lényegében ez is csak egy felesleges porfogó a lakásodban! És a helyzet még sokkal rosszabb, mert számos olyan játék van amit kifejezetten úgy találtak ki az ügyes reklámszakemberek, hogy általa minél többször megfejjék a szülőt, a gyerekeken keresztül, oly módon, hogy újabb meg újabb "kiegészítőket", "tartozékokat" találnak ki, amit persze a gyermek mind akar magának... Tipikusan ilyen "játék-ökoszisztéma" például a pokémon, de említhetem akár a közismertebb Barbie babát is. Ha megveszed a Barbie babát, előre tudható, a gyermeked hamarosan újabb izémizékért nyaggat majd téged, mert Barbienak már van háza (palotája...) is, meg ruhája (nem is egy), sminkkészlete, autója, hintója, táskája, telefonja, vőlegénye, meg a franc se tudja mi mindene még, és kár is felsorolni mert biztos, hogy a lista bővülni fog a jövőben. És mind horribilis pénzbe kerül, miközben a gyereked legfeljebb pár órát játszik mindegyikkel, azután bevágja őket valahova ahol nincs útban. Ezek a szettek tehát igazából NEM JÁTÉKOK, hanem csak arra vannak kitalálva, hogy egy perverz gyűjtőszenvedélyt ébresszenek fel a gyermekedben, ami persze a te pénztárcád rovására megy. A leghelyesebb ebbe bele se kezdeni. Adj a gyerekednek rendszeresen zsebpénzt, s mondd neki, hogy lehet Barbie-ja vagy akármije, rendben van, de csak ha összespórolja az árát a zsebpénzéből... így a gyereked megtanul majd takarékoskodni, hosszú távra előre tervezni, s elég esélyes, hogy mire meglesz a kellő pénze a Barbie-ra, inkább valami sokkal értelmesebb dologra költi majd, mert addigra megtanulja, hogy milyen nehéz ennyi pénzt összegyűjteni... De van más módszer is. Csinálj TE MAGAD babát (vagy lovat, akármit) a gyermekeddel közösen, rongyból, meg esetleg pálcikákból! Tudom, persze, messze nem lesz olyan szép mint a boltban vett baba. De a gyermeked mégis jobban fogja szeretni mert személyes élménye kötődik majd hozzá! Esetleg a kézügyessége is fejlődik közben. Az meg hogy nem olyan szép, nem baj, hiszen gondolj csak arra a kifejezetten ronda, majomarcú Moncsicsi babára amit egykor minden gyerek meg akart szerezni magának... (nekem ingyen se kellett volna. Oké, persze, én fiú vagyok... De még a hetvenvalahány éves nagymamám is vett magának... De ő is csak talán 1 hétig játszott vele...). Szóval az, hogy milyen szép egy baba vagy más játékszer, az egy sokadlagos szempont ha arról van szó, mennyire szereti azt a valamit a gyerek.

A legislegjobb módszer azonban, ha játékvásárlás helyett a GYEREKKEL EGYÜTT ÉLSZ. Ugyanis a legtöbb szülő sajnos nem él a gyerekével, vagy csak alig. Ezalatt azt értem, a gyerek egy terhes nyűg neki, akitől igyekszik minél jobban megszabadulni, legalább átmenetileg. E megszabadulásra szolgál a bölcsőde, az óvoda is többnyire, a mindenféle "napközi otthonok" hogy a gyerek még akkor se otthon legyen ha már véget ért az iskola... És természetesen a mindenféle "játékok" is erre szolgálnak amit veszel neki: addig is amíg játszik vele legalább csendben van az a rohadt kölyök és nem zavar téged ugye! Persze e gondolatot ritkán vallja be magának a szülő... Pedig tulajdonképpen erről van szó. A lelkifurdalásodat, hogy nem vagy a gyerekkel, nem élsz vele EGYÜTT, legfeljebb percekre, ezt a lelkifurdalást tehát mindenféle "játékok" vásárlásával akarod lecsendesíteni. Csakhogy ez nem jó módszer. Ha már bevállaltad azt a gyereket, legalább próbáld meg szeretni is, mármint IGAZÁN szeretni! Ha elhalmozod ajándékokkal, az NEM igazi szeretet mert a gyerek nem azokra a limlomokra vágyik hanem RÁD! Ez így van, tudom tapasztalatból. Soha nem örültem jobban mint amikor édesapám a munkából hazajőve esténként matematikára tanított engem. Érted, Olvasóm? Nem "játszott" velem hanem TANÍTOTT, s nem is valami könnyű akármire hanem MATEMATIKÁRA amit a legtöbb gyerek elkeseredetten gyűlöl! Én mégis alig vártam ezeket a boldog órákat mert akkor APÁMMAL LEHETTEM, a társaságában, Vele, akit nagyon szerettem, imádtam! Tehát még a tanulás is lehet igazi játék a gyereknek, ha ügyesen csinálja a szülő! Vagyis legyél vele együtt minél többet! És ne mondd, hogy nincs rá időd. VAN. Van, ugyanis ezt a "vele levést" úgy tudod megoldani a legokosabban, ha BEVONOD ŐT IS az általad végzett napi teendőkbe, természetesen annyira, amennyire a korából fakadóan lehetséges. Például legyen ott veled amikor főzicskélsz. Vagy amikor a kertet műveled. Amikor erről írok, a kertművelésről, undor fut végig a hátamon, mert én is kellett kertet műveljek gyermekkoromban... csakhogy anyám nélkül. Ő ugyanis BÜNTETÉSBŐL küldött ki mindig, hogy kigyomláljak egy-egy ágyást. Azóta is eltéphetetlen erővel fonódik bennem össze a két fogalom, hogy KERTÉSZKEDÉS (különösen a gyomlálás!) = BÜNTETÉS! Gyűlölöm és utálom tehát a kertészkedést. Ennek ellenére, elképzelhetőnek tartom, hogy ha nem úgy vezeted be a gyermeket a kerti munkák rejtelmeibe, hogy az büntetés, hanem, hogy egy érdekes játék amit együtt művelhettek, s mesélsz neki a mindenféle növényekről, hogy hogyan élnek, mi a jó meg rossz nekik, mire használhatóak stb., akkor a gyermek talán megszereti ezt. De minden más munkába is bevonhatod őt. S máris nem kell neki játékot venni vagy legalábbis sokkal kevesebbet! A játék neki maga az lesz, hogy ÉL, hogy amit csinál most "játékból", azzal felkészül az önálló, felnőtt életre! Eredetileg épp ez volt a játék célja: hogy "kicsiben" azt csinálja a gyerek amit a felnőttektől lát, és így tanul! Ideje lenne visszatérni ezekhez az ősi gyökerekhez. Annak, hogy veszel neki egy műanyag űrhajó-imitációt, rohadtul semmi értelme. Mert mit tanulhat belőle? Egymillió százalék az esélye, hogy sosem lesz belőle űrhajós, s addig se játszhat azzal a műanyagszeméttel semmit, legfeljebb, hogy magasra emeli és azt mondja, hogy "bum-bum"! Annak viszont, hogy megtanul megfőzni valami ételt, nagyon is hasznát veheti, MÉG AKKOR IS HA FIÚ, és közben élvezheti, hogy ő már milyen okos mert ezt is tudja. És így tovább. Ennek értelme van, annak, hogy veszel neki egy rakás rideg műanyagvackot, annak semmi. Nem beszélve arról, hogy ha te "játszol" így a gyerekkel, akkor az ingyen van, de a műanyagvackok rengeteg pénzbe kerülnek és még környezetszennyezők is.

- Multivitaminokat használsz. Ez azért pénzkidobás, mert NEM HATÉKONYAK. Egyik se. Bocs de ez a tömör és velős - bár szomorú - igazság. Nézd csak meg, mennyi rengeteg minden van felírva egy multivitaminra, akár több tucatnyi összetevő is - nos, ha mindegyikből akkora mennyiséget raknának bele egy adagba aminek már van érdemleges hatékonysága, akkor egyszerűen bele se férne az az adag egy kapszulába vagy tablettába! De még háromba se... Emellett, a multivitaminok, hogy olcsóak legyenek, számos összetevő esetén a legkevésbé hatékony molekulaformát választják, de még rengeteg más baj is van velük, ezekről részletesen egy későbbi fejezetben értekezem majd. Szóval ha neked mindenképp vitaminpótlásra van szükséged, akkor külön-külön vedd meg a szükséges vitaminokat, olyan termékeket amik csak azt az EGY vitamint tartalmazzák! Megjegyzem amúgy, a legtöbb vitaminra nincs is szükséged, ha áttérsz a carnivore étrendre, amiről részletesen írok majd egy másik fejezetben...

Egyelőre ennyi a spórolási tippeket illetően, kedves Olvasóm! Nem mintha a lista teljes volna, ezt ismételten kihangsúlyozom. Most csak azokat soroltam fel amik úgy hirtelen eszembe jutottak. De ha már csak az eddigieken is elgondolkodol, s összeszámolod legalább körülbelül, ezek miatt mennyi pénzt vesztettél eddigi életed során, hát... Ugye milyen jó volna, ha most meglenne neked az a pénz?! Mennyire gazdagnak éreznéd magad akkor, mi?! Talán nem is kéne többet dolgoznod már az életben, "nyugdíjba" vonulhatnál máris, azonnal, élhetnél a hobbidnak vagy élvezhetnéd a semmittevés nirvanisztikus örömét...

De te ezt a sok pénzt inkább elherdáltad. Hát, ezen sajnos nem lehet segíteni már... De, mint mondják, "jobb későn mint soha", azaz legalább az ez után befolyó pénzeidet illene nem elherdálnod, azaz meg kéne akadályozni a jövőben folytatott felesleges pénzköltéseket! Ezzel remélem egyetértesz.

Nos, ÉPP ERRE VALÓ a minimalista életstílus!

A minimalista életstílus ugyanis egy olyan életmód, mely keretet nyújt neked a SPÓROLÁSHOZ, a spóroláshoz mind a pénzt, mind az idődet illetően. Tehát általa pénzt és időt takarítasz meg. Emellett mondhatjuk, hogy még "spórolsz a stresszel is", ami alatt azt kell érteni, hogy a minimalista életstílust követve kevesebb stressz ér majd téged, tehát az életed úgy általában véve nyugodtabb lesz. Emiatt egészségesebb is, mert hisz rég tudott, hogy a sok stressz mindenféle betegségeket okoz a testünkben, olyasmiket mint elhízás, gyomorfekély, általános szervezetszintű gyulladás, autoimmun betegségek, álmatlanság, szorongás, depresszió, rossz reflexek (amik miatt több baleset érhet téged), szívinfarktus, és még rengeteg egyéb. A minimalista életstílus se csodaszer természetesen, lehetetlen, hogy MINDEN stresszt elkerülj, de rengeteget segíthet ezt illetően.

Miként is fogjunk ehhez hozzá? Mindenekelőtt - a konkrét gyakorlati teendők közreadása előtt tehát - meg kell értenünk azt a központi alapelvet, amire ez az egész épül, az egésznek a magvát, amiből minden más következik és levezethető! Ez pedig a következő bölcs mondás:

"A felesleges dolgok értékelése az a gonosz csíra, melyből aztán megannyi roppant ártalom nő ki, melyek megkeserítik életünket, elapasztják pénzünket, arra hajszolnak, hogy a munka rabjai legyünk, ellopják szabadidőnket, megfosztanak a nyugalmunktól, megroppantják az egészségünket, valamint olyan vágyakkal és indulatokkal töltenek el bennünket melyek hatására hajlamosak leszünk méltatlanul bánni embertársainkkal!"

És mindez nem túlzás. Mert gondoljuk csak el, ha vágyunk valamire ami felesleges, akkor azt ha megvesszük: kevesebb lesz a pénzünk, s így esetleg nem marad elég pénzünk arra, hogy azt az egészségünkre fordítsuk. Vagy ha nem vesszük meg azt a felesleges tárgyat de meg AKARJUK venni, akkor igyekszünk többet dolgozni, hogy több pénzünk legyen és majd megvehessük, ezért mellékállást vállalunk amit csak az egészségünk és pihenésünk rovására tehetünk, túlhajszolva magunkat. Szélsőséges esetben akár lopni vagy rabolni is fogunk pénzt, csak, hogy megvehessünk belőle valami teljesen felesleges kacatot - egy látványos ékszert vagy egy jobb kocsit, akármit!

Most persze Olvasóm azt mondhatja, előfordulhat, hogy NEM felesleges dolgokat se tudunk megvenni mert arra is kevés a pénzünk... IGAZ. Igen, ez előfordulhat, de az esély rá infinitezimálisan csekély, mert majd látni fogjuk a valóban szükséges dolgok mily csekély számban léteznek, mennyire kevés pénzből is megszerezhetőek! Általában tehát, az esetek több mint 999 ezrelékében, igenis a FELESLEGES tárgyak iránti sóvárgás késztet bennünket arra, hogy túlhajszoljuk magunkat, vagy, hogy tisztességtelenül viselkedjünk embertársainkkal szemben, azért, hogy velük szemben előnybe kerüljünk illetve tőlük pénzt szerezhessünk.

Felmerül persze azonnal a kérdés, miként tudjuk eldönteni, mi a FELESLEGES? Hiszen mindenkinél mást jelent e fogalom. Például nekem felesleges lenne egy zongora mert nem tudok zongorázni, de egy zongoraművésznek szinte létszükséglet mert muszáj, hogy naponta gyakoroljon rajta!

Igen, ez igaz, szerencsére azonban vannak általános alapelvek amik által az ilyen kérdések eldönthetők. És Olvasóm vélhetőleg már kezd is gyanakodni arra - jogosan! - hogy amit korábban felsoroltam példákat a spórolásra, illetve, hogy miként herdálják el az emberek a pénzüket szükségtelenül, azon tanácsokat illene megfogadni ennek érdekében!

Hát persze! Ez így igaz... önmagában azonban mindaz még KEVÉS. Mert itt nemcsak arról van ám szó, hogy EZENTÚL nem veszel felesleges holmikat, hanem rögtön azzal kell kezdened új életedet, hogy KISELEJTEZEL a házadból/lakásodból - általánosabb értelemben: az ÉLETEDBŐL - mindent ami felesleges, még akkor is, ha korábban esetleg drága pénzért vetted meg, s még tökéletesen működőképes is!

Huh. Érzem, hogy most itt meg kell állni egy jókora lélegzetvételre, és megmagyarázni ennek okát, mert Olvasómban azonnal hatalmas, vörös kérdő- és felkiáltójelek merednek fel, hogy MICSODA?! Miért kéne kidobni ami MÁR megvan, hiszen én a spórolásról beszélek, holott ÉPP AZ lenne a POCSÉKLÁS, ha kidobnánk azt amit már megvettünk, s ami még tökéletesen használható! Hiszen ez hatalmas veszteség, ezzel szegényednénk... Hol van itt a spórolás?!

Na de hoppá! Gondolj bele Olvasóm, a FELESLEGES dolgok kidobásáról beszéltem! Miért is érne téged BÁRMI veszteség akkor, ha olyasmit dobsz ki ami felesleges, aminek semmi hasznát nem veszed?! Ami csak porfogó?!

Tudom-tudom, most jön majd az érv, hogy "de majd egyszer a jövőben", "majd később még jó lesz", "hátha valamikor"...

De ezen kifogásokat már megválaszoltam korábban. Az esetek óriási többségében SOHA nem jön el az az idő amikor az az akármi jó lenne valamire, amikor kéne, s amikor mégis, nagy eséllyel meg tudod oldani a problémát nélküle is, ha meg mégse, légy te abban biztos, hogy ÉPP AKKOR amikor kéne, egyszerűen nem fogod megtalálni, sőt talán nem is emlékszel majd rá, hogy neked van olyanod! Vagy ha mégis, a hosszas tárolás során már úgyis tönkrement. Viszont addig is a helyet foglalta nálad.

Mondok erre is egy példát. Szükségem volt egyetlen oldal beszkennelésére. Megtehettem volna, hogy beviszem valami ezzel foglalkozó céghez, de úgy láttam, hogy tisztességtelenül sokat kérnek egy ilyen alig egy perces munkáért, plusz időveszteség is lett volna nekem beutazni oda meg vissza, így egyszerűen rendeltem az Amazontól egy szkennert. Nem a legdrágábbat, de így is 100 dollár fölött volt az ára, ami messze több volt mint amit a szkennelésért fizettem volna az ezzel foglalkozó cégnek. De úgy voltam vele, nekem ez "megéri", mert így lesz egy saját szkennerem, ami jó, hiszen "hátha valamikor majd még jó lesz valamire". Nos, azóta eltelt vagy két év, s a szkennerem csak ült a polcon és nem csinált semmit. Természetesen amikor elraktam, tisztességesen visszacsomagoltam az eredeti gyári dobozába, és olyan helyen volt tárolva ahol nem érte se por, se nedvesség, se erős pára, egyáltalán, egy légkondicionált szobában vagyok, ahol télen-nyáron szinte azonos a hőmérséklet, "szobahőmérséklet"... Gondolom Olvasóm már sejti a folytatást: épp ma amikor e sorokat írom, szükségem lett volna megint arra, hogy beszkenneljek valamit. Örültem neki, hogy van szkennerem, milyen okos is voltam annak idején, hogy vettem magamnak... Előszedtem... És működött is... MAJDNEM. Ugyanis bár a motorja tényleg működött, azaz a papírtovábbítás rendben volt, de az oldal közepe táján két vastag hasábban csak fekete sötétséget szkennelt be az ott levő betűk vagy ábrarészletek helyett! Pedig többször is kipróbáltam. Hiába. TÖNKREMENT az eltelt idő alatt, annak ellenére, hogy igazán nem volt lestrapálva mert mindössze EGYETLEN OLDALT szkenneltem vele "egész életében", s utána a lehető legkíméletesebben volt eltárolva! Légkondicionált helyen, nyugalomban, az eredeti csomagolásába visszatéve, semmit nem dobáltam rá a tetejére... Mégis tönkrement. Dobhattam ki a szemétbe. Messze jobban jártam volna ha annak idején nem veszek egy ilyen drága porfogót hanem valami ezzel foglalkozó céggel szkenneltetem be azt a francos oldalt. Nem volt jó ötlet megvenni csak azért, hogy "majd jó lesz az még később is valamire". Nem lett jó. Mert az igaz, hogy eljött az az idő amikor tényleg hasznos lett volna nekem ha van szkennerem, de addigra már nem működött. Egészen egyszerűen az az igazság, kedves Olvasóm, hogy kizárólag azon cuccokból érdemes "tartalékpéldányt" őrizgetned, ami NAGYON GYAKRAN FOGY nálad! Gyakran fogy például azért mert valami olyan élelem amit rendszeresen fogyasztasz. Vagy olyasmi ami bár nem élelem de mégis relatíve gyorsan fogy, ilyen lehet például a zokni, ha valami ok miatt nálad a zoknik hamar kilyukadnak. Ha kisgyereked van, ilyen lehet a pelenka is. Vagy borotvapengék a borotvádhoz. Ezekből és más hasonlókból teljesen jogos ha van egy-két "tartalékpéldányod". De TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKKBŐL, abból NEM! Pláne ha (mint a szkennerem esetében) előre tudni lehet azt is, hogy csak pár percre kell most, és azután bizonytalan, hogy kell-e még valaha egyáltalán, s ha igen, mikor.

Mert mint a példámból is látható, igenis teljesen reális esély és veszély, hogy hiába őrizgetsz cuccokat, mire ESETLEG megint jól jönnének neked, addigra már rég tönkrementek.

A minimalista életstílus tényleg, igazán és valóban a spórolásról szól, de az igaz, hogy az ELEJÉN, amikor átállsz rá, akkor mintegy "mellékhatásként" úgy tűnhet, hogy alaposan elszegényedel - tudniillik mert az egész azzal kezdődik, hogy kidobsz dolgokat, megválsz holmiktól. Minthogy azonban FELESLEGES dolgoktól válsz meg, az elszegényedésed csak ILLÚZIÓ, és nem egy "valóságos" elszegényedés! Hogy is lehetne az amikor semmi hasznod nem volt eddig a most kidobandó dolgokból! Ugyanakkor azonban fontos kidobni ezeket amiatt is, mert ha megmaradnak neked, akkor semmi nem ösztökél téged a jövőbeni spórolásra, hiszen amúgy is rengeteg kacat közt élsz, tehát "eggyel több vagy kevesebb már nem számít", úgy vélnéd! Az egész agyadat át kell állítani arra a gondolkodásra, hogy te igenis képes vagy KEVÉS dolog birtokában is remekül élni! Ha ezt az attitűdöt elsajátítod, ha ez lesz az "alapértelmezett hozzáállásod" az "anyagi világhoz", akkor máris kevésbé csábulhatsz el "impulzusvásárlásokra", arra, hogy megvégy különösebb "jó ok" nélkül valamit csak mert az neked úgy megtetszik, mert "olyan cuki"... Az agyad ezen "átállításához" meg nyilvánvalóan az kell, hogy olyan környezetet teremts ahol tényleg és igazán KEVÉS holmi vesz körül téged! Gondolj csak bele: úszni se lehet megtanulni úgy, hogy nem ereszkedel bele a vízbe. Ehhez hasonlóan minimalista életet se élhetsz, s nem tanulhatod meg a minimalista életmód trükkjeit, gondolkodásmódját úgy, hogy nem teremtesz magadnak minimalista környezetet a mindennapi életedben. A minimalista környezetet tehát meg kell teremteni az otthonodban. Ez elkerülhetetlen. Ez meg kizárólag akkor sikerülhet ha igenis megválsz a szükségtelen vicikvacakjaidtól. Akkor is ha az egy drága, és még működő vicikvacak. Ha ugyanis nem használod, akkor az igenis csak egy vicikvacak. Limlom. Szükségtelen. Értéktelen. Tehát FELESLEGES.

S egyáltalán, ez olyan, mint amikor... Szóval mondok egy hasonlatot. Tegyük fel valaki hirtelen úgy dönt, hogy ő mostantól vegán lesz. De van még a lakásában egy csomó fagyasztott hús és húskonzerv. Szerinted helyes-e ha ezeket megtartja otthon, mert "hátha valamire majd még jók lesznek a jövőben"?! Nem az lenne-e a helyes felfogás, hogy ezek a számára már feleslegesek, s ezért kidobja őket még akkor is ha korábban sok pénzért vásárolta meg őket?! Elvégre a vegán életforma nem fér össze azzal, hogy állati eredetű élelmiszereket tárolunk otthon. Ez egyszerűen nem illik, s már ezen élelmek látványa is helytelen gondolatokat/vágyakat ébreszthet az újdonsült vegánban, akadályozza őt abban, hogy a kiválasztott új életformán előrehaladjon, hogy abba minél inkább beilleszkedjék, hogy abban elmélyedjék és tökéletesedjék!

Félreértés ne essék, ez tényleg csak egy HASONLAT volt, senkit nem akarok a vegán életmódra biztatni, sőt épp ellenkezőleg - szerintem a vegánság csak egy ostoba pszeudo-vallás és abszolút egészségtelen! De mint hasonlat, remélem elég szemléletes volt. Aki otthon állati eredetű élelmiszereket tárol, az egyszerűen NEM VEGÁN igazán, mert nem kötelezte el magát teljes mértékben a vegánság mellett, hiszen él benne, a "lelke mélyén" egy olyan gondolat, hogy "hátha egyszer majd a jövőben mégis felhagyok a vegánsággal, s akkor milyen jók lesznek ezek az élelmiszerek még nekem". Ehhez hasonlóan: Te egyszerűen NEM VAGY MINIMALISTA, ha a lakásod tele van felesleges cuccokkal. Minél több mindened van ami a szükséges minimumnál több, annál kevésbé vagy minimalista. S annál kevésbé tudsz ráhangolódni a minimalista életformára és gondolatvilágra úgy általában. Annál inkább a TÁRGYAK RABJA VAGY. Lélektanilag annál több tárgyhoz, azaz "holt anyaghoz" kötődsz!

Nyilván amit gyakran használsz, azt nem kell kidobni. Azt se amit ha nem is gyakran, de időnként igen, még ha ritkán is. Azt se, amiből ugyan több példánnyal rendelkezel, de olyasmiről van szó ami gyorsan fogy - valószínűleg ilyen a borotvapenge például (ezt már említettem) - vagy ha nem is fogy gyorsan de az a példány amit aktuálisan használsz az már nagyon tropa azaz teljes joggal vélhető, hogy hamarosan teljesen tönkremegy és akkor BIZTOSAN szükséged lesz egy másik példányra - ilyenre hoztam példát fentebb amikor a rezsómat említettem. A könyvemből eddig elolvasottak alapján azonban már sejted remélem - sőt, nemcsak sejted hanem teljes bizonyossággal TUDOD! - hogy a cuccaid ÓRIÁSI TÖBBSÉGE sajnos nem ezen kategóriákba esik, hanem abba, amit sosem használsz, vagy használsz ugyan de JOBBAN TENNÉD HA NEM HASZNÁLNÁD - ez utóbbi kategóriába esik például az ágy és a szekrény, hogy csak két "látványos" dolgot említsek hirtelenjében!

Mielőtt leírnám, konkrét gyakorlati tanácsokkal, miként kell hozzáfogni egy ilyen selejtezéshez, előbb még hadd elmélkedjek arról, miért is olyan fontos ez a "rendrakás", ez a "cuccaink számának jelentős leredukálása", mert attól félek Olvasóm még mindig nem egészen érti, mi ebben a jó. Oké-oké, azt érti, hogy "nem illik" sok holmival rendelkeznie annak aki magát minimalistának nevezi. De pokolba az illemmel - mi a konkrét, gyakorlati HASZON abban, hogy kidobunk valamit amivel korábban rendelkeztünk?!

Nos, igenis VAN haszna! S ezt itt és most mindjárt le is írom.

Az egyik óriási haszon az, hogy ha kidobsz mindent ami felesleges, akkor könnyen észreveszed és megtalálod azokat a tárgyakat, amiket nem dobtál ki, amikre tehát valóban szükséged van! Márpedig ez egyrészt időt spórol neked hiszen nem kell sokáig keresgélned amire szükséged van épp, másrészt megmenekedsz egy csomó stressztől amit a hosszas keresgélés okozna neked, harmadrészt pedig konkrétan pénzt is spórolsz így, amint erre most azonnal hozok is egy példát neked a saját életemből! Íme:

Olyan a munkám, amihez melegítőnadrág és pulóver a legmegfelelőbb viselet az esetek óriási többségében, ezek a ruhák nálam tehát hamar kopnak, tönkremennek. És természetesen én se mindig kapok a boltban pont olyat ezekből aminek a mérete rám illik, olyan a szabása és anyaga amit szeretek, s aminek a színe is elfogadható (például a pirosat nem szeretem mert túl rikító és nőies, a fehéren meg túl feltűnő a kosz). Tehát amikor elmegyek, hogy vegyek nadrágot, általában többet veszek egyszerre, már ha kapok megfelelőt. Ez idáig teljesen oké is, és még a minimalizmussal se ellentétes, mert hiszen ez nekem nem felesleges mert tulajdonképpen munkaeszköz. Idáig tehát tényleg oké. Igen ám, de mert egyszerre én is csak egyetlen nadrágot (illetve pulóvert) használok, ez úgy szokott lenni, hogy amikor megveszek egy újabb adag nadrágot, abból elkezdem használni az egyiket, a többit meg bevágom valahova ahol nincs szem előtt... Amikor a meglevő nadrág elkoszolódik, azt kimosom, s amíg szárad használok egy másik nadrágot, majd az előzőleg kimosottat használom amikor ez koszolódik el, stb. ... Gyakorlatilag tehát csak 2 vagy legfeljebb 3 nadrágot használok váltogatva (ugyanez igaz a pulóverekre is). S amikor észreveszem, hogy a nadrágjaim már nagyon elnyűttek, veszek egy újabb adagot. Amiket persze megint csak bedugok valahová, mert ha elnyűttek is már a régi nadrágaim de még sajnálom kidobni őket. Ez sokszor megismétlődött, persze azért néha tényleg ki is dobtam egy-egy nadrágot ha már tényleg és igazán nagyon tropa volt. És gyakran vettem újabbakat mert hiszen ne akkor kelljen amikor a körmömre ég a dolog mert hátha akkor épp nem lesz... Na szóval ez ment egészen addig amíg nemrég úgy nem döntöttem, hogy minimalista leszek, és kegyetlen selejtezést hajtottam végre a cuccaim közt... A ruhatáramban is. Meggyőződésem volt, hogy találok majd néhány még nem használt nadrágot is. Így is lett, de nem "néhányat" találtam, hanem HARMINCÖT darabot... Szerintem egy egész évtizedre elegendő a mennyiségük... Talán tovább is. De pulóverből is találtam vagy tizenötöt. És ezek közt bár kevés volt amit sosem használtam, de akadt azért olyan is, ám messze többségük egyszer vagy kétszer volt használva csak, azaz azok is majdnem újak voltak.

Ha nem selejtezem ki a felesleges dolgaimat, biztos a következő évtizedben is csak veszem és veszem az újabb nadrágokat és pulóvereket drága pénzért, mert egyszerűen NEM LETTEM VOLNA TUDATÁBAN annak, hogy már BŐVEN ELÉG a meglevő mennyiség is! Nem tudtam volna, mert nincsenek szem előtt! De csak a selejtezés után jöttem rá arra is például, micsoda iszonyat mennyiségű sapkám és kesztyűm van nekem tulajdonképpen. Annak ellenére, hogy korábban mindig nagy keresgélés árán találtam csak meg ezekből legalább egyetlenegyet amikor kellett volna...

Az tehát, hogy kiselejteztem a felesleges cuccokat, megmentett engem egy csomó felesleges pénzköltéstől a jövőben, tehát pénzt spóroltam általa!

Ha tehát sok a felesleges cuccod, akkor az mint egyfajta szeméthalom befedi, elfedi előled a szükséges dolgaidat, fogalmad se lesz róla, hogy neked tulajdonképpen VAN ELEGENDŐ ebből vagy abból, sőt, hogy egyáltalán rendelkezel az adott tárgy legalább egyetlen példányával már! És ha mégis tudod, nem fogod könnyen megtalálni a rendetlenségben!

Mert akinek sok a cucca annál mindig rendetlenség van. Ez törvényszerű. Hiszen minél több a holmid annál több idő őket rendben tartani (sőt, tisztán tartani...), márpedig mindenkinek értékes a szabadideje, hiszen véges mennyiségű, emiatt senki nem áldoz a rendrakásra abból szívesen, pláne nem sokat.

És itt jön be a másik haszna annak ha kidobod a sok felesleges cuccot. Minthogy a lakásod sokkal nagyobb rendben lesz, jobban tudsz benne PIHENNI, és megszabadulni a stressztől! Mindenféle műszeres vizsgálatokkal is igazolták már a pszichológusok és agykutatók, hogy rendetlen környezetben sokkal lassabban csökkent le az ott pihenő emberek stressz-szintje, s nem is olyan alacsony értékre mint a rendezett környezetben pihenőké. Általában véve, a (túl)zsúfoltság megemeli a stressz-szintünket, ami gátolja a pihenést, sőt, még elhízást is okoz... azaz, bármilyen meglepő is, ha a lakásod rendetlen, akkor nagyobb eséllyel, jobban és gyorsabban fogsz elhízni! Nyilván nem egyik pillanatról a másikra, de hosszú távon...

Ha kidobod azt ami nem kell, vélhető, hogy ami mégis marad az sokkal kevesebb helyen fér el. Emiatt esetleg megoldható, hogy kisebb lakásba költözz, ami olcsóbb, mert kevesebbet kell költeni a fűtésre, világításra, akármire. Vagy ha maradsz is az eredeti lakásodban, de mondjuk eggyel kevesebb szobát kell fűtened ezentúl, mert minek annyit, hiszen az a szoba amit nem fűtesz az már úgyis üres...

Minthogy ezentúl kevesebb tárgy vesz majd körbe téged, s e tárgyak is rendben lesznek (vagy fogalmazzunk óvatosabban: nagyobb rendben mint korábban voltak...) ez mintegy állandóan szuggerálja majd neked, hogy te minimalista vagy, ez a jellemed része, te kevéssel is beéred az élet minden területén, s emiatt vélhető, hogy úgy általában véve nagyobb önuralommal rendelkezel majd, úgy értve ezt, hogy kevésbé leszel hajlamos az úgynevezett "impulzusvásárlásokra", tehát arra, hogy gyorsan és meggondolatlanul megvégy valamit amire igazából semmi szükséged. Ezzel megint csak pénzt spórolhatsz.

Emellett amiatt is ki kell dobnod ezeket, mert ha nem dobod ki, akkor a látványuk állandóan újra meg újra arra emlékeztet téged, mennyi rengeteg pénzt szórtál el rájuk feleslegesen, s ez újra meg újra bűntudattal tölt el téged. Erre semmi szükség. Igen, tudomásul kell venned, hogy hülye voltál, balek voltál, elherdáltál egy csomó pénzt szükségtelen vackokra, igen. Ezzel őszintén szembe kell nézned. EGYSZER. Mármint egyetlenegyszer. Most, amikor kidobod őket. Azután sürgősen meg kell bocsátanod önmagadnak. Új életet kezdtél, a múlt le van zárva, és kész, annyi! Ezentúl okosabb leszel. Tanultál a múlt hibáiból. Nem az az igazán hülye aki hibázik, hanem aki képtelen tanulni a hibájából...

Félsz kidobni valamit? Úgy érzed e tettel pazarolni fogsz? Nos, NEM. Te, ha kidobsz valamit, akkor nem pazarolni FOGSZ, hanem MÁR pazarolTÁL, így, múlt időben, akkor, amikor megvetted azt a terméket! Bármi legyen is amit megveszel, az a valami NEM AKKOR válik szemétté amikor kidobod a kukába, hanem abban a pillanatban amikor elkezded NEM HASZNÁLNI. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy abban a pillanatban lényegül át szemétté, amint befejeződött az utolsó használata. Ha pedig soha nem is használtad egy pillanatig se, akkor abban a pillanatban máris szemét, amint kifizetted az árát a kasszánál vagy online! Utóbbi esetben tehát már AZELŐTT szemét, hogy egyáltalán megérkezett volna a lakásodba! Azaz, egy tárgy nem attól lesz szemét, hogy kidobod, hanem, hogy nem használod. Ebből az következik, hogy TELJESEN MINDEGY hogy kidobod-e, mert ha megtartod, AKKOR IS SZEMÉT, csak akkor épp a te lakásodban "szemétkedik", hogy ilyen humorosan fogalmazzak, akkor meg már inkább dobd ki mégis, mert ha így is - úgy is szemét akkor legalább az általa elfoglalt területet szabadítsd fel!

Azt is előre megjósolom neked, amint a cuccaid jó részét kiselejtezted, azonnal és ugrásszerűen MEGNŐ A JÓKEDVED, nyugodtabb leszel, csökken az ingerlékenységed, s ha addig depressziós voltál ez most elmúlik, vagy legalábbis jelentősen enyhül a depressziód. Ez amiatt történik meg, mert jobb ha tudod, minden tárgy amivel rendelkezel, hogy úgy mondjam "energiát köt le" belőled. És itt most nem szükséges ateista Olvasómnak felháborodnia, hogy micsoda misztikus ökörségeket prédikálok, mert bár meg lehetne ezt magyarázni misztikus fogalmakkal is, de szükségtelen: létezik ugyanis egy tökéletesen materialista magyarázat is erre, s ez egyszerűen az, hogy te EMLÉKEZEL ezen tárgyakra, emlékezel rá, hogy ez meg az van neked, hogy rendelkezel velük... vagy legalábbis IGYEKSZEL emlékezni rájuk, észben tartani ezt az információt. Nem okvetlenül igyekszel erre tudatosan, görcsös és szándékos erőfeszítéssel, de akkor is próbálja ezt észben tartani az agyad, ez egy automatikus agyi program ami működik akár akarjuk akár nem, mert egészen az Ősidők kezdetétől fogva segítette a túlélést ha emlékeztünk rá, mi az ami a "mienk", mármint, mi az amivel rendelkezünk és mi az amivel nem. Szóval ezt az infót igyekszik észben tartani az agyad. Minden egyes tárgyadról! Oké, néha elfeledkezik egyikről-másikról, de akkor is ezen igyekszik. Na és hát ez bizony költséges dolog a te "agyi erőforrásaidat" illetően, hogy úgy mondjam lefoglal egy csomó "memóriát" a "biológiai komputeredben" amit a fejedben őrzöl... Azt meg remélem nem vitatod, hogy az agyad kapacitása neked se végtelen. Amint azonban valamit kidobsz, az arról tárolt adatok tárolására fordított agyi kapacitás felszabadul. Lehet persze, hogy nem felejted el azt a tárgyat végleg és örökre, de a róla alkotott emlékek akkor is elhalványulnak majd, márpedig agybiológiailag bizonyított tény, hogy ködösebb emlékképek tárolása kevesebb agyi kapacitást igényel. Ez épp olyan mint a számítástechnikában, nyugodtan kipróbálhatod a gyakorlatban is ha nekem nem hiszel: kisebb felbontásban eltárolva ugyanazt a képet, kisebb lesz a fájlméret is... Emellett megszabadulsz az olyan szinte reflexes késztetésektől, hogy időnként ellenőrizd megvan-e még az a tárgy, nem veszett-e el, nem lopták-e el, nem ment-e tönkre, nem kéne-e valahová máshová tenni mert ott "jobban mutat" vagy ott védettebb helyen lenne; és még sorolhatnám. Sőt olyan stressz se érhet téged, hogy valaki kölcsönkéri azt a tárgyat, s ekkor neked emlékezned kell rá, hogy neked van olyan de kölcsönbe adtad ennek és ennek, s izgulsz, hogy nem megy-e tönkre annál az illetőnél, s egyáltalán, visszaadja-e neked, s különben is olyan ciki visszakérned ha magától nem adja... Ez is stressz, igen. De ha nem rendelkezel egy bizonyos X tárggyal, azt kölcsönkérni se lehet ugyebár... Tehát ha megszabadulsz a felesleges cókmókjaidtól, az mintegy felszabadító érzéssel jár együtt, mert ténylegesen is felszabadul majd egy csomó agyi kapacitásod, ami azért biztos, hogy nem rossz dolog. Az elektronikus számítógépek is gyorsabban működnek, ha több a szabad memória bennük...

Egyáltalán, az agybiológusok kiderítették, hogy az emberi agy (különben meg bármelyik állat agya, de az emberé IS) csak meghatározott mennyiségű döntési helyzetet képes kezelni egy nap, pláne kielégítő hatékonysággal. És döntési helyzetnek ne csak az olyan "nagy jelentőségű" dolgokat tartsd, hogy "megvegyem-e ezt a részvénycsomagot", "feleségül vegyem-e ezt a nőt", "rátámadjak-e a rablóra vagy menekülni próbáljak", "megsimogassam-e a szibériai tigrist", hanem olyan egészen egyszerű dolgok is ide tartoznak, hogy például MELYIK RUHÁBA BÚJJAK AZNAP. Na most képzeld el, akinek van vagy száz ruhája a ruhásszekrény(ek...)ben, annak ez utóbbi milyen nehéz döntés lehet! Végignézi mindet - vagy legalábbis GONDOL RÁJUK - és még ha öntudatlanul is de elkezd szelektálni: Ezt nem, ezt sem, ez se jó mára, ez jó lenne de tegnap már volt rajtam tehát ma valami más kéne..." és így tovább! Ez már eleve jelentősen lemeríti az agyad "döntéshozó tartalékait", holott még szinte el se kezdődött a napod igazán, épp csak felöltöztél! És mert az életed úgy általában véve túlzsúfolt, még dél se lesz és már totál lemerültél "agyilag"... nem lesz energiád semmire se, fáradt leszel "idegileg", depressziós, túlhajszoltnak érzed magadat és csodálkozol, hogy miért is amikor pedig aránylag nem is olyan nehéz talán a munkahelyi melód... És ha ilyen állapotban kell meghoznod egy valóban és IGAZÁN komoly döntést, amin talán emberek sorsa múlik, vagy legalábbis valami komolyabb összeg, akkor sajnos elég esélyes, hogy rosszul fogsz dönteni! Nem biztos, hogy rosszul döntesz, de az esély rá igazán jókora!

Na most képzeld el, hogy csak négy ruhád van összesen. Ebből is egy épp ki van mosva és szárad a fürdőszobában vagy akárhol. Ekkor pofonegyszerű eldöntened, hogy melyiket veszed fel, azaz erre csak egészen minimális mennyiségű "agyi energia" fecsérelődött el. És ez azt jelenti, hogy több marad másra, valami fontosabbra! Ezért éri meg minimalizálni az életedben mindent amit csak lehet.

Valójában persze - tudom ezt jól! - az eddigi magyarázataim ellenére is vonakodol megválni a felesleges cuccaidtól. Azért van benned ez a vonakodás, mert még mindig makacsul ÉRTÉKNEK tartod ezeket! Hiába van esetleg 10 kávéfőződ is ami már tényleg minden józan számítás szerint is nyilvánvalóan FELESLEGES, te mégse szívesen dobnál ki belőlük akár egyet is (ha az jól működik még) hiszen az mégiscsak ÉRTÉK!

(Ez persze csak egy hasraütésszerű példa volt, kávéfőző helyett nyugodtan gondolhatsz akármi más tárgyra, készülékre, izémizére is).

Szóval azért nem akarod kidobni, mert az érték. De épp ez az: ha az FELESLEGES, akkor az NEM ÉRTÉK! Legalábbis nem érték SZÁMODRA. Természetesen LEHET érték, ez igaz, de nem neked, hanem VALAKI MÁSNAK, akinek nem felesleges mert még nincs ilyenje egy darab se!

Vagyis a teendő egyszerű: ha az az izé ami neked felesleges, az valóban olyasmi amiről jogosan feltételezhető, hogy érték LEHET valaki más számára, akkor próbáld meg mindenekelőtt ELADNI, mert még ha mélyen a bolti értéke alatt adod el akkor is legalább egy kis része visszajön a korábban elpocsékolt pénzednek. Ha azonban nem tudod eladni valami értelmes időtartamon belül, akkor megpróbálhatod ELAJÁNDÉKOZNI. Nyilván ebből már nem lesz anyagi hasznod, de az öröm amit látsz a megajándékozott illetőn, vélhetőleg enyhít majd valamit azon a bánatodon amit érzel arra gondolva, mennyi pénzt adtál ki feleslegesen ezért az akármiért korábban! Aztán meg, ha akit megajándékoztál valóban jó hasznát veszi a cuccnak, hálás lesz neked, s ebből esetleg és netán talán még valami tényleges hasznod is lehet később, a jövőben. Mert talán majd valamikor ő fog segíteni neked és rajtad, valamiképp. Mindenesetre esélyes, hogy szerzel így egy barátot, vagy egy meglevő barátságot magasabb hőfokra emelsz, ami azért nem rossz dolog. Végső esetben az adott tárgyat nem személyesen ajándékozod el hanem felajánlod valami karitatív egyesületnek. Ebből ugyan nem lesz személyes barátság, de még mindig meglesz az az előnye a számodra, hogy csökken a bűntudatod amiért megvetted a cuccot feleslegesen, mert így felfoghatod úgy, hogy a pénzedet nem kidobtad potyára, hanem valami jó cél érdekében, humanitárius célra fordítottad, segítettél vele valakin, még ha a megsegített illetőt nem is ismered személyesen.

Ha azonban ezen utak egyike se járható, akkor bizony igenis szemétbe kell dobni...

Tudom én, hogy ez nagyon nehéz az elején! Tudom, mert átéltem magam is... Kidobni valamit ami még használható! Oké, persze, NEM használjuk igazából. De használhatNÁNK, mert még működik! És most meg kell válnunk tőle!

Iszonyú érzés eleinte, igen. Tudom, mondom, mert én is átéltem. Mégis, ezen túl kell esni, mert meglesz a haszna: ha kevesebb lesz a cókmókod, egyszerűen hozzászoksz, hogy igenis LEHET élni olyan életet amiben kevés tárgyat birtokolsz! Rájössz, hogy erre igenis KÉPES VAGY, hogy nem függsz a tárgyaktól, vagy legalábbis sokkal kevésbé függsz tőlük mint eddig hitted, és ez NAGYSZERŰ ÉRZÉS, mert ÖNBIZALMAT AD! Gondolj annak a sorsára aki lélegeztető gépre van kötve: egy bizonyos tárgytól, attól a géptől függ az élete! Pocsék érzés lehet. Mennyivel boldogabb lenne ha nem szorulna rá arra a tárgyra... Aki mankóval vagy járókerettel tud csak közlekedni, annak a sorsa valamivel jobb, de azért az övé se irigylésre méltó. Minél több tárgyra szorulsz rá, annál kevesebb minden múlik kizárólag rajtad, önmagadon... Annál kevésbé vagy tehát független, tehát annál kevésbé vagy SZABAD!

Hozzá kell tehát szoknod a szabad vagy legalábbis jóval szabadabb élethez, s ennek első lépése, hogy megszabadulj minél több "bilincstől" - vagyis a szükségtelen tárgyaktól!

Ha ezektől megszabadultál, s rájössz, hogy nélkülük is egész kiválóan tudsz élni, létezni, akkor vélhető, hogy a jövőben jóval kevesebb kacatot vásárolsz, s emiatt sokkal több pénzed marad majd, többet spórolhatsz meg - emiatt előbb mehetsz el nyugdíjba! De addig is míg ez a boldog pillanat eljövend, kevésbé aggódsz majd, hogy kirúgnak-e a munkahelyedről, mert ha úgy lesz hát semmi vész: van már megtakarításod amiből elég szép hosszú ideig kihúzod, de különben is, neked oly kevés is elegendő, te oly kevéssel beéred, hogy könnyen találsz olyan munkát amiért a fizetés - ha kevés is - neked épp elegendő!

Egyáltalán, így nem leszel olyan kiszolgáltatott a munkaerőpiacon. Nem leszel egy olyan céghez láncolva ami ugyan szép fizetést ad neked, de cserébe minden energiát kiuzsoráz belőled, ahol állandóan túlóráznod kell, ahol hétvégén is berendelhetnek téged dolgozni vagy ügyeletre, de ha hivatalosan nem is vagy berendelve akkor is akármelyik pillanatban jöhet egy telefon valami kérdéssel vagy kéréssel... Ami olyan munkahely, hogy miatta minden reggel azzal az érzéssel ébredsz, hogy te mennyire utálod és gyűlölöd már nemcsak a céget de az egész világot is amiért megint be kell menned dolgozni, olyan munkát végezni amit utálsz, aminek semmi értelmét nem látod, amiről talán az a véleményed, hogy egyenesen káros az Emberiségnek (ilyen munka lehet például ha a szakértelmedet arra használják, hogy a már említett "beépített elavulás" elvét építsék bele valami kütyübe; vagy ha azon kell agyalnod pszichológusként miféle reklámtrükkökkel lehetne rávenni az embereket még több teljesen felesleges izémizé vásárlására; vagy ha mondjuk vegyészként az a munkád miként lehetne ízesebbé tenni valami rengeteg szénhidrátot és kemikáliát tartalmazó édességet miközben neked meggyőződésed, hogy az elhízást okoz; stb.), vagy nem jössz ki jól a főnökkel; és még rengeteg minden más ok lehetséges ami miatt te szívből gyűlölöd a munkádat, de nem mersz felmondani mert tudod, hogy ilyen jó fizetést sehol másutt nem kapnál. Na de ha minimalista életre váltottál, akkor nem lesz probléma ha kevesebb lesz a fizetésed, mert neked annyi is elég lesz! És akkor felmondhatsz! Akkor "kirúghatod a főnöködet"! Igen, a pénzed kevesebb lesz de ez számodra nem lesz mégse tragédia, ám micsoda felszabadító érzés lesz, hogy új életet kezdel, megszabadulsz az addig átélt mindennapos stressztől... Megcsap majd téged a SZABADSÁG mámorító szele...

De ezt tényleg csak akkor teheted meg, ha elsajátítod annak trükkjeit, miként élhetsz minimalista életet. Ehhez minimalistává kell válnod. Másképp nem megy. Úszni is csak a vízbe merülve lehet megtanulni.

És akkor most jöjjön a konkrét, gyakorlati tanács (tanácsok sora...) miként is kell hozzáfogni egy efféle selejtezéshez, miként teheted rendbe azt a lomhalmazt, azt az ocsmány, túlzsúfolt szeméthalmot amiben jelenleg élsz! Mert ne legyenek illúzióid: még ha meggyőződésed is, hogy a lakásod tiszta és rendben tartott, amint egy ilyen minimalista projectbe belevágsz, rá fogsz döbbenni, hogy amit hittél, az csak merő önbecsapás és illúzió...

- Mindenekelőtt: ne hidd, hogy végzel vele egyetlen nap alatt! Még egy hét alatt se. Akkor se ha kicsi a házad. Igazság szerint az se biztos, hogy egy teljes hónap alatt a végére jutsz... De hát valamikor csak el kell kezdeni. Egyáltalán, efféle tevékenységnek sosincs "vége", mert rájössz majd, hogy ez egy ÉLETFORMA, mindig új és még újabb útjait fedezed majd fel a minimalizmusnak amint egy kicsit tapasztaltabb leszel e téren, szóval rájössz majd, hogy még ez a cucc is felesleges neked meg az is... Na de kezdjünk is bele! Tehát, kell neked először is öt óriási doboz. Mindegyiket elnevezed, e nevekkel:

- Megtartom
- Szemét
- Eladom
- Elajándékozom
- ?

A nevek azt hiszem magukért beszélnek, de részletezzük ki azért. A "Megtartom" és a "Szemét" dobozokba nyilvánvalóan azok a holmik kerülnek, amikről ELSŐ PILLANTÁSRA nyilvánvaló a számodra, hogy megtartod, illetve, hogy szemétbe való. Amit például minden nap használsz, az nyilvánvalóan megtartandó, efelől vita se lehet. Másrészt az olyasmik, hogy törött vagy rozsdás borotva; lejárt szavatosságú gyógyszerek; törött toll; kimerült tollbetét; szakadt zacskó; fél pár papucs; lyukas papucs vagy cipő; rég lejárt jótállási jegy; és a többi, ezek nyilvánvalóan a szemétbe kerülnek ugyebár.

Ha valami olyasmire lelsz ami számodra nem szükséges de többé-kevésbé értékesnek tűnik ahol remény van rá, hogy el tudod adni, akkor az az "Eladom" dobozba kerül. De itt fontos, hogy szabj magadnak valami reális határidőt, mondjuk egy hónapot: ha ezalatt nem tudod eladni, akkor pakold át a cuccot az "Elajándékozom" dobozba! És ha még elajándékozni se sikerül egy újabb hónapon belül, akkor nincs kegyelem: megy ez is a szemétbe...

- Akadhatnak olyan tárgyak amik bár "értékesek" valamiféle elvont szempont szerint, de ezért vagy azért valószínűtlen, hogy el tudnád adni. Ellenben van esély rá, hogy valaki szívesen elfogadná legalább ajándékba. Ezeket nyilván rögtön az "Elajándékozom" dobozba rakod. Itt is érvényes a szabály, hogy ha nem tudod elajándékozni 1 hónapon belül, akkor ki kell dobni.

Végül pedig a kérdőjel feliratú dobozba azok a cuccok kerülnek, amikről nem tudod, hogy megtartsd-e. Ezen tárgyak listája változatos lehet: elképzelhető, hogy nyilvánvalóan semmit se ér anyagilag de mégis sajnálod kidobni mert valami emlék fűződik hozzá; vagy bizonytalan vagy benne, hogy használni fogod-e még a jövőben, stb. Amikor életedben először kezdesz neki egy efféle minimalista rendrakásnak, vélhető, hogy e csoportba számos tárgy fog kerülni, sőt talán ide kerül a legtöbb; de ez egyelőre még nem baj. A lényeg, hogy megtedd az első lépéseket ezen az úton. Ne feledd, hogy a legnagyobb utazás is az első, szerény lépéssel kezdődik...

És most kedves Olvasóm, hogy idáig jutottál az olvasásban, elárulom neked: ami a minimalizmusnak a konkrét anyagi tárgyak selejtezésére vonatkozó szabályait és módszereit illeti, MÁRIS TUDOD A LÉNYEGET! Igen, ennek alapján már akár hozzá is kezdhetsz, akár azon nyomban is, mert az összes többi amit még írok erről, az csak kiegészítés, részletezés, egyes nem annyira nyilvánvaló konkrét esetek megmagyarázása, és így tovább! Bár mélyen hiszek benne, hogy ezen további tanácsaim is hasznosak lehetnek (ha nem hinnék benne le se írnám...), mégis, a lényeg ez amit eddig olvastál!

A további tanácsaim ugyanis főleg a kérdőjel feliratú doboz(ok)ra vonatkoznak. A holmikra, amikről tehát nem tudsz könnyen döntést hozni. Nos, mindenekelőtt egy nagyon fontos szabály: Egy efféle minimalista kipucolása a házadnak hetekig eltarthat, talán két-három hónapig is, nyilván ez attól függ milyen nagy házban élsz és milyen régóta; s amíg a végére nem érsz legalább nagyjából, addig ne zavarjon téged a kérdőjeles doboz tartalma! Sőt, vélhető, hogy nem is egy hanem sok dobozod lesz a kérdőjellel...

Ez nem számít. Azért nem, mert ennek ellenére is megszabadulsz egy EGÉSZ RAKÁS felesleges cucctól, mindattól ami nyilvánvalóan szemét, vagy amit el tudsz adni vagy el tudsz ajándékozni. Máris nagy mértékben csökkent a tárgyaid száma, s a lakásod túlzsúfoltsága! Ez hatalmas előny!

S mire idáig eljutottál, elmondhatod, hogy "vége az első menetnek". Méghozzá úgy, hogy ebben győzelmet arattál!

Ekkor kezdhetsz neki a második fordulónak, újra elővéve a kérdőjeles dobozokat. És jelentős összegekbe merném lefogadni (bár egy minimalista ember nem szokott fogadni, pláne nem pénzben...) hogy most, miután egyszer már alaposan "végigmentél" a házon "rendrakásilag", most már sokkal több dologról - amit a kérdőjeles dobozokban találsz - tudod eldönteni, megtartod-e vagy kidobod (vagy eladod, elajándékozod... a továbbiakban a rövidség kedvéért ezen alternatívákat nem hangsúlyozom ki, csak azt írom majd: "kidobod". Ez nyilván azt jelenti, hogy amit el tudsz adni azt eladod, vagy elajándékozod, s csak akkor dobod ki "igazán", ha nincs más lehetőség). Ennek az az oka, hogy mire az egész házon így "végigmentél", már kissé hozzászoktál a minimalista gondolkodáshoz, megtanultál együtt élni a gondolattal, hogy te igenis kidobsz dolgokat, megválsz tőlük, lett ebben némi gyakorlatod... no nem sok, de azért a nullánál mégiscsak több! Tehát így a kérdőjeles dobozok tartalma jelentősen le fog csökkenni - bár illúzió lenne azt hinni, hogy nullára apad a tartalmuk akár most is.

Sőt, vélhető, hogy e "második menet" során úgy döntesz, hogy még néhány olyan tárgytól is megválsz így vagy úgy, amiről pedig korábban úgy határoztál, hogy megtartod. Mert rájössz, hogy neked az mégse kell. Tipikusan ilyen eset lehet az is például, ha az "első menet" során megtartottad a székeket és asztalokat, de időközben úgy megtetszett neked a minimalista gondolkodásmód, s a "földön ülés" ötlete amiről korábban írtam, hogy most mégis kidobod a székeket és asztalokat. Talán még az ágyat is, és inkább a földön alszol... Mert akármi is lehet. Mondják, "evés közben jön meg az étvágy", és hidd el mert tapasztalatból beszélek: a minimalizmusnak is csak az elkezdése a nehéz, utána már belelendül az ember, s egyre mélyebbre merül bele, élvezni kezdi, hogy ő mennyire szerényen él, hogy mennyire MÁS mint a "többiek", akik "a tárgyak rabjai", élvezni kezded majd, hogy te immár nem vagy tucatember, hogy "igazi Egyéniség" vagy, hogy KÜLÖNLEGES vagy... s e különlegességet szeretnéd még fokozni is, aminek legegyszerűbb módja, hogy még több tárgytól szabadulsz meg...

Mert figyelj csak, mondok én neked valami fontosat! Egészen biztos, hogy még ha nem is vagy a legszegényebb nyomorultak egyike a környéken ahol laksz, hanem esetleg egy kifejezetten jól kereső valaki vagy aki nyilvánvalóan "vitte valamire" az Életben, akkor is az a helyzet, hogy ismersz számos olyan fickót arrafelé aki nálad GAZDAGABB! De ha esetleg és netán mégse mert igenis te vagy a környék "legmenőbb csávója", akkor is bőven tudsz olyanokról akik gazdagabbak nálad csak nem azon a környéken élnek ahol te, és mindenféleképp "ismersz" ilyeneket a tévéből, filmekből meg a hírekből... Tehát, a helyzet az, hogy ha csak nem valami olajsejk vagy titokban, akkor úgyis lehetetlen, hogy mindenki fölé kerekedj a gazdagságot illetően. Ha te úgy véled a birtokolt tárgyak számától és értékétől függ a boldogságod, akkor mindig és örökké boldogtalan leszel, mert vesztesnek fogod érezni magadat, hiszen oly nyilvánvaló, hogy vannak olyanok - ráadásul sokan is! - akik jóval gazdagabbak nálad, s gazdagságuknak látványos bizonyítékaként több cuccot birtokolnak! Reménytelen felvenned velük a versenyt, mert a világ oly nagy, tehát annyira sokan vannak benne nálad gazdagabbak. Ebben a versenyben csakis vesztes lehetsz.

Mindjárt más azonban a helyzet, ha a minimalizmusra törekszel. Itt elég könnyű egy olyan szintre "leredukálnod" magadat, hogy egykettőre felfigyelnek rád a szomszédok, meg úgy mindenki más is. Mert ugye, "Mi történt ezzel az emberrel, hogy hirtelen megválik mindenétől?" "Ez most megőrült vagy mi van?!"

Mindenki különlegesnek tart majd téged. Egyszeriben VALAKI leszel. Egyéniség. Nem is akármilyen! Már-már szentnek tartanak majd téged, hiszen azokról hírlik, hogy önkéntes szegénységet fogadtak. Te meg majd magyarázd csak el nekik - a tömegembereknek - nyugodtan, hogy te így érzed gazdagnak magadat, hiszen így lett többed bizonyos dolgokból, például szabadságból, kötetlenségből, stresszmentességből... De talán még pénzből is, mert könnyen lehet ám, hogy most, hogy kevesebb cuccod van, kevesebb mindennek a karbantartására kell költened, például már azzal is egy csomó pénzt spórolhatsz ha nincs autód, mert nem kell költened a benzinre, de a biztosítására se, stb. ... S így egykettőre legyőzöl MINDENKIT azon a környéken - azon a versenypályán amit úgy hívnak: SZERÉNY ÉLET. Vagy nevezzük nevén: MINIMALIZMUS. Nemigen hiszem, hogy egyáltalán bárki is igyekezne lekörözni téged e téren a lakhelyed környékén, de ha mégis akadna olyan aki belevág ebbe, hát sebaj: vélhetőleg jó barátod lesz, sőt nem is barát hanem te leszel a szemében a Mester, te leszel az ő példaképe...

Ha olyan lehetetlennek tartod, hogy e "második menet" során még olyan dolgokat is kidobsz majd esetleg amiket eleinte habozás nélkül "megtartandónak" ítéltél, hát mondok erre neked egy konkrét példát a saját életemből. Amikor először kezdtem neki a minimalista selejtezésnek, habozás nélkül úgy döntöttem, hogy megtartok egy bizonyos könyvet. Paul Saladino írta, s a címe ez: The Carnivore Code. Ebben az angol könyvben volt összefoglalva a lényege annak a "carnivore diétának" amit én követek, mondható, hogy ez indított el engem ezen a "dietetikai" úton, de különben is ez egy nagyon híres könyv, mondhatni a "carnivore diétát" követők valamiféle "Bibliája"... és nekem az első kiadás volt meg! (Szerintem sokkal szebb és "ütősebb" is a címlapja mint a második kiadásnak). E diétának én nagyon sokat köszönhetek, gyakorlatilag lefogyasztott (koplalás nélkül), elmulasztotta a depressziómat s úgy általában véve is egész jól helyre tette az egészségemet, naná, hogy kedvelem ezt a könyvet, habozás nélkül úgy döntöttem, hogy megtartom!

Mégis, vagy két héttel később - nagyjából mire véget ért az "első menet" nálam a selejtezésben - kissé zavarni kezdett a gondolat, hogy hát hiszen én TÉNYLEG tudom már a carnivore diéta legapróbb furfangjait is, mert évek óta úgy élek, sőt, már ÉN MAGAM IS írtam könyvet róla, még ha sci-fit is de a benne levő táplálkozási elvek helyesek (a carnivore diéta felfogása szerint legalábbis, szóval nem a hivatalos "mainstream" dietetikai nézőpontra gondolok), tehát én már végül is tudom mindazt ami a könyvben benne van, tudom fejből... Akkor pedig nekem arra a könyvre semmi szükségem a "szigorú minimalista elvek" szerint! Igen, ez járt a fejemben. Nyilvánvaló volt viszont az is, hogy soha az életben nem lennék képes a szemétbe dobni. Hogyisne, épp azt a könyvet aminek a gyógyulásomat köszönhetem?!

Hanem pár nappal később megláttam az egyik "messzebbi szomszédot" füvet nyírni. Már jó régen is ismertem őt, de szó szerint csak "látásból", mindig csak udvariasan intettem neki, soha egy szót se beszéltünk egymással. Egy igencsak kövér férfiról van szó. És persze azonnal felvillant a fejemben az ötlet: nekem már nincs szükségem arra a könyvre - NEKI azonban annál inkább! A fickó messze pocsékabbul fest mint én a diétám kezdete előtt, minden túlzás nélkül könnyen lehet, hogy ez a könyv az életét fogja megmenteni! Így aztán fogtam a könyvet, s életemben először megszólítottam, s elmagyaráztam neki (korántsem irodalmi angolságommal) hogy bocs amiért zavarom de úgy látom neki sürgős szüksége volna azon infókra amik e könyvben vannak, fogadja el arra kérem, olvassa el, ingyen adom, nekem ezzel sikerült lefogyni... És boldognak látszott, amit nem csodálok mert akkora volt a hasa mintha férfi létére hatos ikreket várna. Aki így néz ki több mint biztos, hogy minden reménybe belekapaszkodik! Ez annyira így volt, hogy a könyv odaadása után visszamentem a szobámba pisilni, de mire kimentem újra, a fickó már nem is volt ott, pedig jól láthatóan nem fejezte be a fűnyírást. Nyilván azonnal nekikezdett a könyv olvasásának...

Ez nekem nagyon jólesett. Elvesztettem ugyan a könyvet bizonyos értelemben, hiszen megváltam tőle, de elég valószínű, hogy szerzek ezáltal egy barátot. Talán nem rögtön, de amint látja majd magán pár hét múlva a carnivore diéta eredményeit! Nem érzem úgy, hogy rossz "cserét" csináltam volna...

Szóval, ha valamit eleinte meg is akarunk tartani, könnyen lehet, hogy később amint előrébb haladunk a minimalizmusban, e véleményünk megváltozik. Ez teljesen természetes sőt mondhatnám mindennapi tapasztalat, esemény a minimalizmusra áttérők esetében.

Na de térjünk vissza oda, hogy megvolt neked a "lomtalanításban" a második menet... S ezután jön a "harmadik menet"! Ez úgy történik, hogy megint előveszed e dobozokat, de most már nem "ösztönösen" vizsgálod meg a tartalmukat, hanem minden egyes tárgynál felteszed magadnak a következő kérdéseket, amiket mindjárt elolvashatsz itt, s az ezekre adott válaszok segítenek neked abban, hogy meghozd a döntést a konkrét tárggyal kapcsolatban! Íme a kérdések:

- Ez a tárgy valami emocionális (érzelmi) okból fontos nekem csak, vagy van-e valami esetleges konkrét használati értéke?

Ez nagyon fontos kérdés! A kérdőjeles dobozok tartalmának OROSZLÁNRÉSZE ugyanis olyasmi lesz, amiről teljesen nyilvánvaló a számodra is, s már első pillantásra is, hogy SEMMIFÉLE anyagi értéke nincs egyáltalán semmiféle szempont szerint se, mindössze azért őrizgeted mert valami EMLÉK fűződik hozzá, vagy úgy érzed ezt ILLIK megtartani! Nos ha ilyen tárgyra lelsz (ilyen "érzelmi kötődésű tárgyra"), akkor ezeket pakold egy külön dobozba, ezekkel később foglalkozunk (foglalkozol...) mert előbb elbánunk a többivel, azok "egyszerűbb esetek" lesznek.

A továbbiakban tehát (amíg külön mást nem írok) a NEM érzelmi töltetű tárgyakról beszélünk.

- Használtam-e a tárgyat az utóbbi 1 hónapban? Ha erre a válasz IGEN, akkor egyelőre ne dobd ki - a minimalizmusnak nem az a célja, hogy hülye fejjel mindentől megszabaduljunk aztán meg a fejünket verjük a falba, hogy "jaj de bolond voltam amiért kidobtam". Ésszel kell selejtezni. Az adott tárgy nyilván nem lehet nagyon fontos a számodra annak ellenére se, hogy használtad már egy hónapon belül, hiszen ha fontos volna nem tetted volna a kérdőjeles dobozba eredetileg. De mert mégiscsak használtad, s mert bizonytalan vagy a dologban, egyelőre TARTSD MEG, inkább mintsem, hogy elhamarkodottan kidobd, DE - és ez egy nagyon fontos DE! - tedd a lakásod valami külön, speciális helyére, például egy külön polcra ami direkt az ilyen "bizonytalan jövőjű" holmiknak van fenntartva. Ez amiatt jó mert állandóan a szemedbe ötlenek ott, és ez tudat alatt arra ösztökéli az agyadat, hogy azon tűnődjön, szükséged van-e ezekre. És figyeld csak meg, el fog jönni az idő, amikor csak úgy tudod majd "magadtól", ösztönösen, hogy neked az a cucc igazából kell-e vagy sem!

Az is lehet, hogy most még az a cucc igenis kell neked, ezt tudod jól, de azt is tudod, hogy IDŐVEL nem fog kelleni, mert felhagysz azzal a tevékenységgel amihez a cucc kellett, vagy azt a munkát/hobbit/folyamatot másképp fogod megoldani, esetleg egy másikfajta tárgy megvételével, vagy másik helyre/házba fogsz költözni ahol ez a tárgy nem kell már, stb. Szóval megtarthatsz ilyen "kidobástól ideiglenesen megkímélt" tárgyakat is, de ezeket is külön helyre tedd.

Egy újabb hasznos kérdés ami segíthet téged a döntésben:

- Ha nem rendelkeznék ezzel a tárggyal, megvenném-e ezt a tárgyat ma, a "mai fejemmel", a mostani ismereteim birtokában?

Ha a válasz IGEN, akkor tartsd meg! Ha a válasz NEM, akkor egyértelmű, hogy jobb ha megválsz tőle, MÉG AKKOR IS, ha valaha régen nagyon sok pénzért vetted meg. Mert mindenképp lesz hasznod legalább annyi, hogy felszabadul a tárgy által elfoglalt hely, de az is lehet, hogy a tárgy állandó karbantartást igényel, ami időt és pénzt emészthet fel, stb. Sőt az is lehet, hogy pusztán a jelenléte állandóan bűntudatot ébreszt benned. Ilyenre példa a saját életemből az, hogy vettem egy közepesen drága harántfuvolát. Hogy majd én megtanulok fuvolázni. Aztán kiderült, hogy ide nem elég a szorgalom, egyszerűen fizikailag alkalmatlan a szám a fuvolázáshoz, mert akkora nagy az alsó ajkam. Mégis, ha csak megláttam a fuvolát, állandóan a lelkifurdalás gyötört amiért nem gyakorolok rajta, hiszen úgy illene, mert annyi sok pénzt adtam ki rá! Szóval ilyesminek semmi értelme, meg kell válni tőle és kész, az efféle csalódásokon túl kell tenni magunkat drasztikusan, gyorsan, minél előbb! (E fuvolával kapcsolatban amúgy hatalmas mázlim volt, mert eredetileg ugyan egy jótékonysági egyesületnek akartam felajánlani ingyen, de mielőtt ez megtörtént volna sikerült eladnom, pontosan 100 dollárért. Ez nagyjából a fele volt csak az eredeti árának az igaz, de mégis messze több mintha ingyen adtam volna oda, szóval ha úgy vesszük igenis magasan jól jártam!)

Ha még ezek a megfontolások se segítenek, akkor itt egy újabb kérdés:

- Használtam-e az utóbbi 1 hónapban ha nem is konkrétan EZT a tárgyat, de valamit ami ugyanezen tárgy egy másik példánya, vagy nagyon hasonló ehhez, hasonló funkciókkal? Netán ez egy olyan tárgy ami nálam nagyon gyakran fogy, cserélődik?

Ha a válasz IGEN, akkor tartsd meg! Konkrét példának a fent már említett saját esetemet hozhatom fel a melegítőnadrágokkal és pulóverekkel. Nyilvánvaló, amikor szembesültem azzal, hogy van körülbelül 35 még sosem használt vagy alig használt melegítőnadrágom, s pulóverből is egy rakás, akkor NEM dobtam ki ezek egyikét se hiába, hogy minimalizmus ide vagy oda, hiszen a legnagyobb ökörség lett volna kidobnom őket amikor ezek nekem tényleg KELLENEK, még ha nem is kell mindegyik darab egyszerre, most rögtön! De a LEGTELJESEBB BIZONYOSSÁGGAL tudhattam, hogy idővel - és nem is túl sokára - tönkremegy majd az a konkrét példány amit MOST használok, s akkor igenis szükségem lesz egy újabbra! Minek dobjam ki őket most, azért, hogy akkor újra kelljen vennem egy hasonlót?! Hülye én se vagyok! (Vagy legalábbis nem ennyire...). De az se megengedhető, hogy megint beleessek abba a hibába, hogy fogalmam se legyen róla, mennyi példányom van ezekből. Emiatt aztán 2 polcot elkülönítettem ezen ruhadaraboknak: az egyiken csak és kizárólag a melegítőnadrágok, a másikon a pulóverek lettek elhelyezve, összehajtva. Most ha odapillantok, azonnal látom mennyim van ezekből "készleten", és tudom, mikor fogynak el annyira, hogy újat kelljen vennem! (Biztos, hogy évekig egy darabot se kell vennem...)

Szeretném kihangsúlyozni, ez a döntésem nem olyasmin alapul mely mentalitást már többször ostoroztam e könyvben, hogy "majd valamikor TALÁN jó lesz valamire". Itt ugyanis esetemben nincs szó semmiféle "talán"-ról! Itt a legteljesebb bizonyossággal tudható, hogy nekem igenis KELL majd még melegítőnadrág is és pulóver is! Hogy a fenébe így ne lenne, alig járok másban... Az lehet, hogy nem élek vagy dolgozok már addig, hogy elfogyjon mind a 35 melegítőnadrág, de nem tudhatom előre, hogy pontosan mennyi kell majd nekem ezekből, az azonban bizonyos, hogy RENGETEG. Itt tehát bölcs döntés mindet megtartani. Legalábbis amíg a jelenlegi munkámat űzöm.

Ha azonban Olvasóm esetén e kérdésre is "nem" a válasz, azaz nem használ ilyen vagy ehhez hasonló tárgyakat rendszeresen, nem használt ilyet a legutóbbi hónapban, akkor tegye át ezt az objektumot egy másik dobozba, amire ráírja az aznapi dátumot és leragasztja a fedelét. És ha fél évvel később még zárva az a doboz, mert nem nyitotta ki mert nem kellett neki az a cucc: nos, akkor azt is ki lehet dobni!

Sietve megjegyzem, hogy a fenti bekezdésekben emlegetett 1 hónap időtartam nem érvényes a SZEZONÁLIS RUHADARABOKRA. Ha például te májusban végzed ezt a minimalista selejtezést, és találsz egy télikabátot, akkor nyilvánvaló, hogy azt aligha használhattad az elmúlt hónapban, ennek ellenére, nem okvetlenül kell kidobni! Hasonló a helyzet ha te valamikor Karácsony környékén csinálod ezt az egészet és egy bikinire bukkansz - ugye, elég valószínűtlen, hogy azt az elmúlt egy hónapban használtad volna, mert télen nem jellemző, hogy bikiniben strandolnának az emberek. Efféle esetekben azt kell kérdezni: -Használtam-e ezt a ruhadarabot a legutóbbi olyan szezonban amikor efféle ruhadarabokat úgy általában véve szokás hordani? Ha igen: tartsd meg, ha nem: akkor tedd egy külön dobozba őket, és várj vele EGY TELJES ÉVET. Azért egy évet, mert addigra biztos eltelik egy újabb olyan szezon amikor azt a tárgyat (ruhát...) LEHETNE használni. Ha ellenben mégse használtad ezen újabb szezonban se, akkor nincs kegyelem és KIDOBANDÓ! (vagy eladandó, elajándékozandó).

Akadhatnak több tárgyból álló úgynevezett "készletek" is, melyek egyes tagjait használod, de a többit nem. Hogy mire gondolok, megvilágítom két példával a saját életemből. Régebben vettem egy öntöttvas serpenyőkészletet, 3 tagból állt. Azért öntöttvasat mert meggyőződésem, hogy mind az alumínium, mind a teflon egyaránt mérgező a szervezetünknek, de ez most mindegy. Szóval megvettem, 3 tagból állt, mindegyik más méretű volt. De csak és kizárólag a középső méretűt használtam, a másik kettőt sosem. Nekem a középső méret vált be... Nyilvánvalóan jobban jártam volna ha eleve csak egyetlen serpenyőt veszek épp abban a méretben, de akkor még nem tudtam melyik méret kell nekem, s különben is, olyan "előkelően" nézett ki a három különböző méretű serpenyő együtt! Balek voltam na, s nem először már az életemben...

Most, hogy minimalista lettem, természetesen azt csináltam, hogy megtartottam a középső méretűt amit mindig használtam (bár többnyire csak tükörtojás készítéséhez...), a másik kettőt pedig elajándékoztam. Amilyen ritkán használok serpenyőt, s amilyen tartós egy öntöttvas tárgy amiből nem sajnálták ki az anyagot a készítésekor, életem végéig kiszolgál engem úgyis, nincs szükségem rá, hogy őrizgessem a másik kettőt.

Hasonló esetem volt egy teakészítő szettel is. Ezalatt azt kell érteni, egy készletben volt legalább fél tucat kis bigyó vagy mi, olyan "teatojás" féleségek, tehát valami lyukacsos fém akármi amibe bele kell tenni a teafüvet és belógatni a forró vízbe. Mindegyik különböző alakú volt. Régebben megszállott teás voltam, aztán, hogy áttértem a carnivore diétára amiről szólok majd még később e könyvben, felhagytam a teaivással, de nagy ritkán azért mégis előfordul, hogy készítek valami teát, elsősorban akkor ha egy kicsit betegeskedem. Ez nagyon ritka mert az új diétám roppant előnyösen hatott az egészségi állapotomra, mégis, néha-néha előfordul azért. Nos, észrevettem, hogy az egész készletből csupán egyetlen darabot használok, így azt az egyet megtartottam, a többit megint csak elajándékoztam. Semmi értelme és haszna nem lett volna megtartani a többit, csak hiúság lett volna az egész, hogy nekem milyen szép készletem van. Közben meg csak foglalta volna a helyet feleslegesen.

Volt legalább húsz törölközőm is. Ezek nem tartoztak egyetlen "készletbe", csak úgy összegyűltek az évek során. Ezek közül a legócskábbakat természetesen kidobtam; bevallom azonban a többitől sajnáltam volna megválni. Sokat gondolkodtam, mi legyen velük, mert az is biztos, hogy ennyi törölközőre semmi szükségem, ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy ezeket csak kidobni lehetne szó szerint, mert nem annyira újak vagy szépek, hogy valakinek is kelljenek akár ajándékba is. És végül rátaláltam a helyes megoldásra: nem ezeket dobom ki, hanem a PÁRNÁIM KÖZÜL néhányat! Rengeteg párnám volt ugyanis, s a legtöbbjük elég ócska már. Nos, a legócskábbak ki lettek kukázva, de csak a párna belseje: a párnahuzat (ha még jó volt) megmenekült, de most e huzatokba (mind cippzáras volt) az eredeti párnabelsőség helyett betömködtem összehajtva több darabot a sok-sok törülközőm közül! Így igenis megszabadultam megint egy csomó tárgytól, ugyanakkor azonban mégis megmaradtak a törülközőim (oké, nem mind, de sok közülük). Ez megint csak a minimalizmus egyik fontos elvének konkrét gyakorlati megnyilvánulása; igyekezzük olyan tárgyakkal körülvenni magunkat (olyanokat megtartani) melyek többféleképp is használhatóak! Íme: most ha mégis kell egy újabb törülköző, egyszerűen előveszem az egyik párnámból. Addig sem foglalják azonban feleslegesen a helyet, hiszen párnaként használom őket... A módszer annyira megtetszett, hogy egy újabb párnával is elbántam ekképp: a belseje ment a szemétbe, a huzatába pedig betömködtem két kabátot is... Ugyanis 3 kabátom van (e pillanatban amikor e sorokat írom). És alig van példa rá, hogy egyáltalán bármikor is kabátba kelljen bújnom, s amikor mégis, akkor is egy bizonyos kabátot használok a háromból. Ha már korábban is minimalista életstílust követek, biztos, hogy nem szerzek be több kabátot. De most már, hogy megvan a másik kettő is, úgy voltam vele, hogy akármikor történhet baja a "szokásosan használt" kabátomnak, és egy kabát bizony sok pénzbe kerül... Nos, így oldottam meg a kérdést: megmaradtak végszükség esetére, de addig se foglalják feleslegesen a helyet, mert párnaként funkcionálnak ők is! Maximum egy kicsit összegyűrődnek, az nem olyan vészes. Azon lehet segíteni, például egy mosással és szárítással, de lehet, hogy még az se szükséges.

E módszer - a "párnabélésként használat" - persze csak puha dolgok - többnyire ruhák - esetén használható, de ott bármi szóba jöhet. Nyilván az így létrehozott "párnák" nem lesznek olyan formásak, szegletesek, egyenletesen puhák mindenütt mint a boltiak, de tapasztalataim szerint egész jól lehet boldogulni velük némi megszokás után. Sőt, használatuk közben jó érzéssel tölti el bensőnket a tudat, hogy "én csináltam"! Az meg hogy a párna végül milyen kemény lesz, nyilván attól függ milyen kemények azok a ruhafélék amiket beleraksz, s egyáltalán, mennyit tömködsz bele a párnahuzatba ezekből.

Előfordulhat, hogy valami olyan tárgyra bukkansz ami szigorú értelemben véve nem "emocionális", tehát nem minősül emléknek valakiről vagy valami helyszínről ahol egykor jártál/laktál/stb., de mégis rém nehéz "elengedned", olyan okok miatt, hogy például egykor NAGYON vágytál rá (mielőtt megvetted), vagy NAGYON sokba került de most valamiért mégse lehetne már eladnod (például mert kiment a divatból vagy a környéken senki nem használ ilyesmit), sőt még ajándékba se tudod odaadni senkinek se mert senkinek nincs rá szüksége. Ez ténylegesen nagy probléma lehet egyeseknek, ami engem illet számomra ÉPP EZEK okozták a legnagyobb gondot, messze nagyobbat mint a mindjárt ismertetendő emocionális tárgyak.

Nos, itt sajnos csak egyetlen megoldás kínálkozik: emlékeztetned kell magadat arra, hogy miért csinálod ezt az egészet, ezt a "selejtezést", a minimalizmusra áttérést. Idézd fel, mennyit fogsz NYERNI azzal ha kevesebb holmid lesz s ezáltal több helyed a lakásban; hogy nagyobb lesz a rend ott; hogy több időd marad a fontos dolgokra; és próbálj meg ÖRÜLNI annak a fájdalomnak amit a tárgy kidobása most kelt benned, mert tekintsd úgy, hogy ez a lélektani fájdalom neked most tulajdonképpen AJÁNDÉK, mert minél jobban fáj most, annál inkább emlékszel majd erre a lelki kínra amikor valami új haszontalan akármit akarsz vásárolni, s e fájdalom emléke remélhetőleg segít téged majd abban, hogy akkor NE vásárold meg azt az új felesleges izét (hiszen nem akarod újra érezni ezt a fájdalmat amikor majd valamikor azt az új izét is kidobod), s emiatt PÉNZT SPÓROLSZ! Tehát minél jobban fáj a cucc kidobása MOST, annál többet spórolsz ezzel a JÖVŐBEN!

Arra is illik, hogy gondolj ilyenkor, hogy maga a puszta tény, hogy annak a tárgynak a kidobása ennyire fáj neked, ez a tény tehát önmagában véve is azt bizonyítja, hogy annak a tárgynak HATALMA VAN FELETTED. Tehát nem neked van a tárgy felett hatalmad, hanem a tárgynak van feletted! Szó szerint egy tárgy, egy darab HALOTT ANYAG rabja lettél! Azért, mert kötődsz hozzá! Márpedig minél több dologhoz kötődöl, annál kevésbé vagy SZABAD! Amennyiben tehát vissza akarod nyerni a szabadságodat, igenis ki kell dobnod ezeket a tárgyakat (is)!

És most foglalkozzunk az "emocionális tárgyakkal". Sokak számára ez lesz a legnehezebb kérdés.

Ebbe a csoportba olyasmik tartoznak, hogy például fényképek/fényképalbumok; az utolsó zokni (igaz, hogy már lyukas) amit még a Nagyi kötött nekünk; csorba pohár ami a Dédike kedvence volt és sosem engedte kidobni; a kígyó alakú úszóöv amit még 4 éves korunkban használtunk és ma már nyilvánvalóan lehetetlen használnunk a felnőtt testünkön; újságokból kivágott cikkek illetve viccek gyűjteménye amit szintén Dédike gyűjtögetett nagy szorgalommal; ajándékok - mindegy, hogy épp konkrétan mi - amiket sosem használtunk semmire se de aki adta él még és hátha megtudná, hogy kidobtuk, hű de megharagudna érte; személyesen nekünk dedikált könyvek az írótól; gyermekrajzok amiket a gyermekünk készített óvodás korában, nyilvánvalóan értéktelenek anyagilag de hát akkor is a gyermekünk picike koráról emlék; a saját általános iskolás tankönyveink és bizonyítványaink; érmek amiket valami versenyen - például sakkverseny - nyertünk; oklevelek amiket kaptunk vagy szintén versenyeken nyertünk; a kitüntetéseid; a menyasszonyi ruha amiben házasságot kötöttél (vagy amiben a feleséged volt amikor hozzád ment); a jegygyűrűd; illetve olyan cuccok - többnyire valami csecsebecsék - amiket megvásároltál mert "jaj de tetszik", de azután semmire se használtál. Viszont TÉNYLEG tetszenek neked még most is. Ide sorolhatóak azok a tárgyak is, amiket régen sokáig használtál, szinte összenőttél velük, de most már nem használod ezért vagy azért - például egy egykor nagyon modernnek számító programozható zsebszámológép, még működik is, de ki használ manapság már zsebszámológépet, te is régóta mindent a laptopodon vagy az okostelefonodon számolsz ki... de tényleg működik még és annyi sok szép emlék fűz hozzá a múltból... A könyv aminek egyes oldalaira szeretett de már elhunyt édesapád írt széljegyzeteket... Levelek amiket elhunyt szüleidtől vagy házastársadtól kaptál amíg még élt(ek)...

Lehetne még sorolni sokáig, de remélem az "emocionális tárgyak" nagyjából minden csoportjára tudtam fentebb egy-két példát felhozni, tehát Olvasóm érti már, hogy nagyjából mire gondolok.

Nos ez valóban nehéz ügy. Szerencsére azonban itt is akadnak általános szempontok és szabályok, mondhatni sablonok, amiknek alapján dönteni lehet. Lássunk is neki!

Mindenekelőtt le kell szögezni, a fentebb bemutatott emocionális tárgyak - mármint, az ezen tárgyak főbb csoportjait reprezentáló példák - messze többsége nyilvánvalóan olyan emléket szimbolizál, mely emlék egy már NEM ÉLŐ, elhunyt személlyel kapcsolatos! Nem azt mondom, hogy ez kizárólag így lehet, de az esetek óriási többségében így van, ez a tárgycsoport jellegéből következik, hiszen emlékekről van szó, és emlékezni csak valami ELMÚLT dologra lehet, ha pedig elmúlt, akkor legalábbis jókora az esély rá, hogy az emlék alanya, a személy, már nem él. Eleve, hiszen ha még élne nem is ragaszkodnánk annyira ezen tárgyakhoz, mert akkor nem ez lenne az egyetlen kapocs ami hozzá köt, akkor könnyen beszerezhetnénk tőle más tárgyakat illetve jelképeket is még.

Na most azonban e megfontolás a segítségünkre lehet a döntésben is. Mert eszerint nekünk nem maga a tárgy a fontos, hanem az emlék amit felidéz. Emlékezni azonban lehet tárgyak nélkül is... Lássunk világosan: a cikkgyűjtemény amit a Dédike csinált, vagy a csorba bögre amit ő annyira szeretett, az SENKI MÁSNAK nem lesz fontos ha MI meghaltunk! Az lehet, hogy fontos NEKED, de neked is csak azért mert valamire emlékszel a bögre kapcsán. Mást nem emlékeztet semmire se az a bögre. Valójában tehát az a bögre SEMMI. Nincs jelentősége önmagában. Aminek jelentősége van az az EMLÉK, ami benned él a bögre kapcsán!

Ilyen esetben tehát a jó megközelítés szerintem, hogy az efféle cuccokat tényleg ki kell dobni, DE előtte le kell fényképezni, alaposan minden oldalról! És ezen fényképeket megőrizni, természetesen ezeket se papír formában (az csak egy újabb porfogó limlom lenne a lakásunkban) hanem digitális formában, a számítógépünkben. Meg biztonság okáért egy külön háttértárolón is, hogy ha a számítógépünk elvész vagy ellopják, akkor is megmaradjanak ezek a fényképek.

Előre megmondom különben, soha a büdös életben nem fogod nézegetni ezeket a fényképeket a számítógépeden (se). Persze, hogy nem fogod. A csorba bögrét se nézegetted sosem, csak ha néha VÉLETLENÜL a szemed elé került... De ez mindegy. Ettől még az efféle szentimentális tárgyakat okvetlenül le kell fényképezni kidobás előtt, akkor is ha előre tudod (mert itt és most figyelmeztettelek rá) hogy soha semmire nem fogod használni e fényképeket. Azért kell lefényképezned őket, mert ez megnyugtatja a lelkiismeretedet, ekkor megvan benned az érzés, hogy mégse dobtad ki IGAZÁBÓL, vagy legalábbis megvan neked még ha nem is maga az emléktárgy, de az emléktárgy emléke, a fénykép... Az "emlék emléke", emlék az emlékről... Tudod, hogy sose fogod megnézegetni a fényképet, de tudod azt is, hogy megnézHETnéd, ha akarNÁD, és ennek tudata jó érzés!

Az ilyen tárgyakat tehát le kell fényképezni, aztán KIDOBNI. Konkrétan a szemétbe, mert teljesen valószínűtlen, hogy lenne bármi ANYAGI értékük igazából. Elajándékozni se szerencsés, mert valószínűleg olyasvalakinek ajándékoznád el akivel később esélyes, hogy összefutsz még az életben, s ekkor ha meglátod nála az ajándékként odaadott tárgyat esetleg valami lelkifurdalás ébred benned, aminek kockázatát minek is felvállalni... Különben is, e tárgyak már nagyon öregek a legtöbbször, úgyse kellenének senkinek se. Persze lehet azért néhány ritka kivétel, például ha a te 4 éves korodban használt úszógumid még használható (amire kevés az esély de ha mégis) és ha ismersz kisgyerekes anyukát akinek jól jönne, akkor oké, ajándékozd el. De ilyesmi tényleg ritka eset lehet.

Hasonlóképp lehet eljárni majdnem minden efféle tárggyal, mert szinte bármi lefényképezhető. Illetve konkrétan abszolút mindenre igaz ez, csak akad néhány eset mégis amikor van szerencsésebb megközelítés is. Például a kitüntetések, érmék és oklevelek esete. Nyilván itt se árt ha lefényképezed őket, ugyanakkor azonban kidobni se kell: ezeket tényleg és igazán felaggathatod a falra! Ugye korábban elmélkedtem arról, hogy a képek a falon mennyire feleslegesek, s inkább a gyermekeddel rajzoltass néhány képet a helyükre. Na de az oklevelek, kitüntetések, érmék is SZEMÉLYES tárgyak, azoknak ugyanúgy helyük lehet a falon, ezekért te megdolgoztál, ezek is személyessé varázsolják a lakásodat... ezeket tehát szerintem nem kell kidobni. Ugyanígy felaggathatod a falra a bizonyítványaidat, s a diplomádat is, persze ha ezek több laposak akkor úgy oldd meg hogy könnyen le lehessen emelni onnan és kinyitni, lapozgatni adott esetben.

A jegygyűrűt se kell kidobni: hogy is ne, feltehetően aranyból van... Azt is le kell fényképezni, s eladni. Azt holtbiztos, hogy el lehet adni, az aranyra mindig van kereslet. Sőt még talán a menyasszonyi ruhát is el tudod adni, valami olyan szalonnak ami ilyesmiknek a kölcsönzésével foglalkozik. Lehet, hogy nem kapsz érte sok pénzt, de a kicsi is valami. Közmondás is van erről: "Aki a keveset nem becsüli, a sokat nem érdemli!" Viszont tényleg meg kell szabadulni a jegygyűrűtől is, egyszerűen mert ÉKSZER, tehát FELESLEGES, azonkívül lehet, hogy egyszer épp emiatt fognak téged leütni és kirabolni mert látják rajtad, hogy aranygyűrűd van... s egyáltalán, balesetveszélyes is, plusz jó ha tudod a gyűrű elszorítja az ujjad vérkeringését ami nem egészséges, ráadásul a gyűrű alatt gazdagon tenyésznek a legkülönbözőbb baktériumok, mert a gyűrű jól megvédi őket a víztől amikor kezet mosol... És úgyse hiszem, hogy kézmosás előtt mindig lehúzod. Ha azonban mégis, csak annál rosszabb, mert holtbiztos, hogy egyszer emiatt elfelejted visszahúzni, otthagyod valahol, s mire visszatérsz érte már nem lesz meg... Akkor meg már sokkal jobb ha most eladod, így legalább pénzt kapsz érte.

A régi fényképek, egész fényképalbumok is, megint csak kidobandók, de előbb bedigitalizálandóak. Ha veszel egy erre a célra alkalmas scannert te is megteheted, de amúgy vannak cégek is ahol boldogan megteszik neked professzionális minőségben. És nem is biztos, hogy drágábban mint amibe egy scanner kerülne... Különben ezeket se fogod nézegetni soha az életben, ez is csak a lelkiismereted megnyugtatására kell.

A könyvek vagy akármik amiket a jegyzeteivel kommentált az édesapád (vagy akárki más) megint csak bedigitalizálandóak teljes egészükben. Vagy ha ez nagyon drága, akkor legalább azok az oldalak amiken az ő írása van. Úgyis az a lényeg, hogy Ő mit írt oda...

A tárgyak amiket egyszer sokszor használtál de többé már nem, ám még kötődsz hozzájuk érzelmileg (fentebb régi programozható zsebszámológépeket hoztam fel példának, de amúgy bármi lehet, például videomagnó sok filmmel), megint csak mind lefényképezendők. Ezután kétféle lehet a sorsuk: amik már nem működnek, kidobandóak. Ami pedig még működik, az talán eladható valami régiségkereskedőnek. Használtcikk-kereskedőnek. Sokat nem fogsz értük kapni, de a kicsi is valami, aztán meg saját tapasztalatom szerint jó érzés ha tudjuk, hogy mégse szemétbe került az ami egykor annyi örömöt okozott nekünk, hanem valaki más még szintén örül majd neki, még ha nem is tudjuk majd ki ez a "másvalaki". Különben meg nyilvánvaló, hogy az efféle régi elektronikus dolgok kora leáldozott örökre. Senki nem használ már külön zsebszámológépet, se programozhatót se semmilyent, a kazettás videorecorderek sorsa is megpecsételődött, csakúgy mint a szalagos magnóké, de esélyes, hogy erre a sorsra jut a CD és DVD lejátszók (és felvevők) mindegyike is. Ez utóbbiak még előfordulnak ugyan elvétve itt-ott, de az újabb számítógépeket például már CD/DVD lejátszó NÉLKÜL árulják, mert mindenki külső merevlemezre sőt már inkább külső SSD egységre esetleg pendrive-re archivál. Szóval semmi értelme ezeket megtartanod. Ha van valami családi felvételed VHS kazettán, vagy DVD-re mentve, azokat archiváld, azaz mentsd le mondjuk pendrive-ra, ha nem tudod hogyan kell akkor kérj meg erre egy ehhez értő céget. Azt az elektronikus dinoszauruszt meg ne őrizgesd a lakásodban hanem add el. Vélhető, hogy sikerül eladni, mert akadnak azért hobbisták akik abban élik ki a szenvedélyüket, hogy ilyen ősi kacatokkal foglalatoskodnak. Ha mégse sikerül eladnod, lomtalanításkor tedd ki, egy cetlivel, hogy "Ingyen elvihető! Még működőképes!" Holtbiztos, hogy valaki boldogan elcipeli.

A filmgyűjtemény miatt pedig ne aggódj. Tuti, hogy mindet le tudod tölteni ha nagyon akarod, s hozzá sokkal jobb minőségben. Habár teljesen felesleges letölteni, mert minek, úgyis láttad már mindet, tudod miről szól... Nézz inkább valami olyasmit amit még nem láttál, például a már említett youtube-on...

A csecsebecsék amiket vettél - nos, itt nincs mit tenni, tudomásul kell venned, hogy hülye voltál és kész. Azaz ezek is kidobandóak, de itt fokozottan érvényes az elv, hogy ha csak lehet próbáld meg ha nem is eladni (ugyanis nagyon esélyes, hogy ez nem fog sikerülni) de legalább elajándékozni! Én nem sok efféle csecsebecsét vettem, egy fából készült faragott pohár volt az egyik, a másik meg egy porcelán sótartó ami úgy nézett ki, hogy alul volt három fekvő kismalac, s a tetejükön feküdt egy negyedik - ő volt a sótartó teteje. Tényleg nagyon cuki volt, de hamar realizáltam, hogy a közönséges sótartó amivel szórni lehet a sót s amihez így nem kell belenyúlni kézzel a sótartóba, messze sokkal praktikusabb és higiénikusabb. Így fájó szívvel bár, de elajándékoztam... (a fapoharat is). És vigasztalódtam azzal, hogy aki megkapta, örül neki.

Ami az ajándékba kapott dolgokat illeti (feltéve, hogy feleslegesek neked): Nos, ez csak akkor jelenthet extra problémát ha még él aki adta. (Ha ugyanis nem él akkor simán alkalmazható ezekre is az összes megközelítés ami az emocionális tárgyakról szól, s amiket fentebb leírtam. Illetve ha még érzelmileg se jelentenek neked semmit ezen ajándékok, akkor pláne egyszerű a helyzet). Itt a teljes őszinteség útját látom a legkifizetődőbbnek. Ez pedig azt jelenti, hogy ha neked az a cucc tényleg nem kell, akkor fogd meg, és vidd vissza annak akitől kaptad, bocsánatkérő mosollyal, és magyarázd meg neki, hogy te új, SZERÉNY életet kezdtél el, most váltottál a minimalizmusra, és meséld el neki, hogy ez mit jelent. Hogy te KEVÉS tárgy közt akarsz élni ezentúl. Hogy ezek az ajándékok nem férnek bele a te új életedbe. Elnézést kérsz emiatt, de kéred értse meg... És te nem akarod őt megsérteni azzal, hogy az ajándékát amit jó szívvel adott kidobod a szemétbe, emiatt hoztad vissza, és kéred őt, hogy adja oda valaki másnak aki majd jó hasznát veszi. És szavaidat igazolni is tudod azzal, hogy bemutatod neki a te újjászületett minimalista lakásodat, amiben alig van már objektum... Vagy legalábbis messze sokkal kevesebb mint ami egykor volt benne.

Na és most két eset van. Az ajándékozó ezt vagy megérti és nem haragszik meg rád, vagy nem érti meg és megharagszik. Vagy olyan is lehet, hogy megérti de akkor is megharagszik, ez azonban a te szempontodból nem egy új eset mert a lényeg, hogy megharagszik/megsértődik-e vagy sem. Ha nem sértődik meg akkor minden oké, a probléma megoldva! Ha azonban megsértődik, akkor a dolog úgy áll, hogy NEM IS MÉLTÓ HOZZÁD, nem igazi barátod, soha nem is volt az, primitív, ókonzervatív a gondolkodása, semmi hasznod nem lehet a vele a jövőben ápolandó kapcsolatból érzelmileg, sőt állandóan csak visszahúzna téged, kritizálna, akadékoskodna... Ez esetben tehát meg kell szakítsd vele a kapcsolatot, ami vélhetően nem is lesz nehéz hiszen épp ő most az aki a sértődöttet játssza. Tulajdonképpen egy ilyen ajándék-visszavivés még jó tesztként is felfogható, hogy kiderüljön, igaz barátod-e az illető!

Ez szerintem a legjobb megközelítés. Ha megtartod a szükségtelen ajándékot, újabbakat is kapsz majd a jövőben, s egyre zsúfoltabb lesz megint a lakásod. Ha titokban kidobod, akkor is kapsz újabb ajándékokat amiket megint csak ki kell dobnod, így egyre nagyobb az esélye, hogy ez idővel kiderül, s botrány akkor is lesz sőt még sokkal nagyobb is, de addig is míg ez bekövetkezik te állandó stresszben élsz majd ettől való félelmedben. Ennek semmi értelme, jobb már a legelején tisztázni a helyzetet.

Ez átvezet bennünket a "nemet mondás" kérdésköréhez. Egy minimalistának létfontosságú elsajátítania a "nemet mondás" tudományát sőt művészetét! Amiatt fontos, mert Világunk amiben élünk sajnos egy "fogyasztói társadalom", ahol állandóan arra unszolnak és győzködnek és csábítanak bennünket a legagyafúrtabb trükkökkel, hogy VEGYÜNK, hogy vásároljunk valamit! E trükkök egyik gyakran alkalmazott módszere az AJÁNDÉKOZÁS, amikor is ugyan ingyen adnak nekünk valamit, de csak azért, hogy ezzel vágyat keltsenek arra, hogy később sokkal többet vegyünk belőle pénzért. Vagy ha nem is konkrétan abból vegyünk amit ajándékba adtak, de valami ahhoz tartozó kiegészítőt. Ennek változata az a trükk, hogy bár nem ajándékba adnak valamit de elképesztően olcsón, viszont utána a működtetéséhez szükséges másvalami már iszonyat drága. Jó példa erre a tintasugaras nyomtatók majdnem mindegyike. A nyomtató maga ahhoz képest mekkora nagy és bonyolult elektronikai eszköz, nagyon olcsó, de maga a tintapatron bele már majdnem ugyanannyiba kerül mint a nyomtató, holott ha jól szemügyre vesszük kiderül, hogy csak egy filléres kis műanyag vacak kéne legyen...

Szóval amikor ingyen adnak neked valamit, legjobb ha el se fogadod. Vagy legalábbis NAGYON gondold végig, kell-e az neked! Mert hát gondolj arra, akármit kapj is, az neked NEM LÉTSZÜKSÉGLET. Egészen biztos, hogy nem az, ez a legteljesebb bizonyossággal kijelenthető, egyszerűen amiatt mert KORÁBBAN te nem rendelkeztél azzal a valamivel, és mégis, ha meglepő is, de igenis igaz, hogy TÚLÉLTED annak a valaminek a hiányát! Életben maradtál! Kibírtad, hogy nem rendelkezel vele! Sőt, e pillanatig még csak nem is érezted a hiányát!

Tehát ha azt a valamit elfogadod, mindenképp a felesleges kacatjaid számát szaporítod. Plusz ott a veszély, hogy RÁSZOKSZ, és később már pénzért is megveszed azt, vagy valami tartozékot hozzá - és nyilvánvalóan épp ez az amit az ajándékozó remél!

Ez igaz nemcsak a csecsebecsékre, műszaki eszközökre, ruhákra, kenceficékre, de az ingyenes ételkóstolókra is. Amiatt adnak neked egy falatkát abból az akármiből, mert remélik úgy fog ízleni neked, hogy rászoksz. Hogy függő leszel. És erre igenis jelentős az esély, mert az efféle falatkák holtbiztos, hogy valami erősen feldolgozott ipari pancsból állnak (még akkor is ha olyan reklámszövegekkel szerepel, hogy "hidegen sajtolt", "a Természet frissessége", "Természetes forrásból", stb.), és emiatt teli van nemcsak tartósítószerrel de úgynevezett "ízfokozókkal" is amik becsapják az agyadat - a legismertebb ilyen a nátrium-glutamát, angolul monosodium-glutamát, röviden MSG, de akadnak más effélék is. Tehát igen erős az esély rá, hogy tényleg rászoksz az effélékre. Jobb el se fogadni tehát ezeket.

Megjegyzem, e fent említett veszély akkora, hogy - legalábbis "Nyugaton" - már elég szép számban kezdik ezt belátni a vásárlók, így egyre többen igyekeznek kerülni azon termékeket amikben MSG van. És most jön az emberi aljasság netovábbja: a gyártó cégek erre nem úgy reagáltak, hogy ezentúl kihagyják az MSG-t a termékeikből, hanem ÁTNEVEZTÉK ezt a veszélyes ízfokozó DROGOT, hogy így elrejtsék a tényt a vásárlók elől, hogy az adott élelmiSZARban MSG van! Magyar vonatkozásban még nem néztem ennek a jelenségnek utána mert jelenleg épp az USA-ban élek, de ott a következő nevek alatt "fut" a nátrium-glutamát, azaz e nevek mindegyike ugyanazt az anyagot jelenti:

"hydrolyzed protein", "protein isolate extract", "autolyzed yeast extract", "modifyed food starch", "modifyed corn starch" (ez gondolom magyarul "módosított kukoricakeményítő" lehet), "natural flavouring", "smoke flavors", "natural flavors", "autolyzed yeast extract"... És bizonyára akad sok más variáció is. Szóval az ilyesmire NAGYON KELL VIGYÁZNI, ne hagyd magadat átverni!

Ugyanúgy azonban a nemet mondás akkor is fontos ha valami rokon vagy ismerős akar megajándékozni téged. Nemcsak arra kell gondot fordítanod, hogy a már eddig kapott felesleges ajándékoktól megszabadulj, de attól is, hogy a jövőben ne halmozzanak el effélékkel téged. Sőt, ha elfogadsz egy ajándékot, akkor illik viszonozni azt - s így az elfogadás aktusa szükségképpen azt jelenti, hogy felesleges kiadásba hajszolod bele magadat, még ha nem is azonnal csak "majd a jövőben". Mert ugye ILLIK viszonozni az ajándékot. Ennek fényében azonban már az is kérdéses logikai értelemben, valóban AJÁNDÉK volt-e az amit kaptál, mert hiszen nem volt ingyen: fizettél érte amikor vettél egy másik akármilyen tárgyat, amit az ajándékozónak adtál...

Az tehát, hogy elfogadj egy ajándékot, legalábbis kockázatos cselekedet. Meg kell tanulnod nemet mondani.

Különben meg minek is fogadnál el ajándékokat? Hogy több cuccod legyen? Boldogabb leszel talán akkor?

Persze, hogy nem. Teljesen mindegy ugyanis mennyi mindened van - sőt az is mindegy mennyi PÉNZED van, mekkora a fizetésed! - mert akármennyid legyen is, úgyis HOZZÁSZOKSZ IDŐVEL. És amit már megszokott az ember, annak sajnos nem örül. Mindig az ÚJ dolgoknak örül... de azoknak is csak egy rövid ideig. Emiatt mondható teljes csődnek a mai modern civilizáció azon boldogságfelfogása, hogy "a boldogság az apró boldog pillanatok, az egyedi örömteli események sorozata". Tudniillik ha ily módon keressük a boldogságot, akkor ezen "apró örömteli eseményeket" újra meg újra ki kell provokálni, elő kell állítani, ami például új meg új vásárlásokkal lehetséges, de ahhoz pénz kell, a pénzt meg kell szerezni, ami plusz munka, plusz idő, extra stressz, mindez pedig nem tűnik úgy a szememnek mint ami garantálná a boldogságot... pláne, hiszen minden efféle "megszerzés" végül is egy küzdelem amiben ott rejlik a vesztés kockázata! Mert mi van ha mégse sikerül több pénzt szereznünk? Hát, akkor oda a boldogság... FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY EDDIG MÁR MENNYI MINDENT SZEREZTÜNK MEG!

Na ez az amiért e módszer nem megfelelő. Ez nem tudja garantálni a boldogságot. Garantálja ellenben a hosszú távú boldogtalanságot! És mert Te gondolom nem akarsz boldogtalan lenni, a legokosabb ha kiszállsz ebből az idióta versengésből.

A brunei szultánnak 5 MILLIÁRD dolláros autógyűjteménye van (nem 5 millió, hanem 5 MILLIÁRD! Ez még forintban is rengeteg, hát még dollárban!), és gondozás híján csak úgy ott rohadnak ezek az autók a dzsungelben, pedig jó pár közülük annyira egyedi, hogy direkt a szultán számára készítették speciálisan, és nincs is több olyan a világon. Túlnyomó többségüket egyetlenegyszer se használták azóta, hogy leszállították neki. Nos, mi értelme volt ennek? Okoz-e vajon e gyűjtemény birtoklása bármi igazi boldogságot is a szultánnak? Őszintén kétlem, ha úgy volna ugyanis akkor törődne az autógyűjteménye gondozásával. Minden autó megvétele csak pár pillanatig boldogította őt, amíg kifizette, s arra gondolhatott, hogy "ugye milyen gazdag és hatalmas vagyok, ezt is megengedhetem magamnak"! Elég biztos vagyok benne, a legtöbb autójára már nem is emlékezik. Ez az egész olyasmi lehetett neki mint amikor te megveszel magadnak valami nagyon tetsző trikót vagy bugyit, aztán behajítod egy szekrény mélyére, mondván, hogy "majd valamikor felveszem". De nem veszed fel soha. Hiába tehát, hogy egy ilyen luxuskocsi sokkal drágább mint egy bugyi, de mély meggyőződésem, hogy a brunei szultán SEMENNYIVEL SE BOLDOGABB mint Te kedves Olvasóm, vagy én magam, vagy mint úgy általában a világ népességének legalábbis az az egyharmada akinek nem kell rettegnie az éhenhalástól!

A több pénz tehát nem generál nagyobb boldogságot.

Adok néhány további trükköt is a "spórolásra", a minimalizmusra, de itt térek ki arra is, mi köze van a minimalizmusnak a prepperkedéshez.

Mindenekelőtt, elárulom a Nagy Titkot: Kopasz vagyok! De nem azért, mintha egy betegség vagy az öregség miatt elvesztettem volna a hajamat, hanem mert borotválom a fejemet. Ennek számos oka van, például így jobban bírom a meleget nyáron, télen meg úgyis mindegy mert akkor mindenképp muszáj sapkát hordanom. Aztán, lusta vagyok, s így nem kell fésülködnöm... Sőt - s itt már kapcsolódik a kopaszságom a minimalizmushoz! - így nem kell fésűt se tartanom! Az igaz, hogy borotvát kell, de azt amúgy is kéne, mert gyűlölöm és utálom ha szakállas vagyok, egyszerűen kényelmetlenül érzem magamat úgy. Tehát borotvára mindenképp szükségem van, s így, hogy a fejemet is borotválom, nincs gondom a fésűre. Emellett, időt is spórolok így, hiszen nálam a hajápolás pontosan nulla másodpercig tart... Oké, kivéve amikor leborotválom a fejemet. De az se tart soká, és nem is kell minden nap megtennem, szerencsére.

Tudom persze, könnyen beszélek mert férfi vagyok, a nőknél ez nehezebb kérdés, a kopasz nőket nem tartják szépnek általában. Igen, bevallom, nekem is a hosszú hajú nők a kedvenceim... Emiatt nem is biztatom a hölgyeket kopaszságra, a férfiaknak azonban érdemes elgondolkodni ezen. A kopaszság nem feltétlen tesz egy férfit csúnyává, ellenben mindenkor a "függetlenség" és magabiztosság egyfajta jelképe volt, minden történelmi korszakban. A buddhista szerzetesek is borotválják a fejüket... A kopaszság tehát - legalábbis férfiak esetén - egyfajta jelképe lehet magának a követett minimalista életvitelnek!

Na és most jön a prepperkedés. E szó az angol "prepare" szóból származik, ami "felkészülést" jelent. Hogy mire? Nos, valamiféle nagy katasztrófára, amiben összeomlanak a megszokott civilizációs struktúrák: az élelmiszerellátás, a víz-, gáz- és elektromos szolgáltatások, az Internet, a közlekedés, meg szóval úgy nagyjából minden! Az már, hogy konkrétan mi okozza a katasztrófát, lényegében mindegy: lehet atomháború, meteorbecsapódás, napkitörés, baktériumháború, egy szupervulkán kitörése, vagy bármi egyéb. A lényeg az, hogy a prepper (angol nyelvterületen e fogalomra létezik a "survivalist" szó is bár ritkábban használják mint a rövidebb "prepper" szót) úgy véli, erős az esélye annak, hogy lesz még az ő életében egy ilyen katasztrófa, és igyekszik erre felkészülni, azaz megtenni minden tőle tellőt azért, hogy majd a túlélők közt legyen. Nyilván azt ő is tudja, ha épp az ő fejére esik le az atombomba, vagy ha épp az ő lakhelyét találja telibe a meteor, akkor hiába minden, lehet akármilyen szuper bunkere is. Ellenben ha pár tucat kilométerre van a katasztrófa legsúlyosabb területétől, akkor már jó esélyei nyílhatnak a túlélésre... HA FELKÉSZÜL RÁ jó előre!

Hogy miként készül fel rá, azt preppere válogatja, s nyilván ez erősen függ az anyagi lehetőségeitől is. Vannak akik tényleg hatalmas és mély atombunkereket építenek... Vannak azonban akik csak felhalmoznak pár tonna konzervet és lisztet meg más ilyesmit a pincéjükben, egypár lőfegyverrel együtt. És persze a kettő közt széles a skála, az átmenet.

Ami engem illet, én az egész prepperkedéssel semmit nem foglalkoztam mindaddig amíg át nem tértem pár éve a carnivore diétára amiről majd szólok e könyv egy másik fejezetében, akkor azonban feltűnt, micsoda hülyeség, hogy a prepperek általában olyasmiket halmoznak fel tartalékélelem céljára mint a liszt, cukor, étolaj, száraztészták, csak mert ezek sokáig elállnak... sőt a legtöbben még mázsaszám vesznek WC papírt is! Ezt elképesztőnek tartottam. Holott ugyanez volt megfigyelhető a Covid-19 vírusjárvány kitörésének elején is: az emberek szinte egymást ölték a boltokban, és mázsaszám hurcolták haza pont ezeket az élelmiszereket... sőt a WC papírt is! Komolyan csodálkoztam ezen. Ha kitör egy világkatasztrófa, nem az a legfontosabb szempont, hogy kényelmesen törölhessük ki a fenekünket. Megteszi arra bármilyen összegyűrt papírdarab, sőt, néhány falevél is. Vagy akár a saját kezünk, amit utána megmosunk alaposan - bármilyen hihetetlen, évezredeken át ez utóbbi módszer működött, az emberek a bal kezükkel tisztították ki a feneküket, aztán persze megmosták azt... De, nyilván azért úgy vélték az akkor se olyan tiszta mint a jobb kezük, ezért lett szokássá az, hogy bal kézzel nem illik kezet nyújtani illetve kezet fogni...

A nagyobbik baj azonban az élelmiszerekkel van. Mégis, ha nem lesz áram, miként főzöd meg a száraztésztát? És mire használod majd az étolajat, ha nem lesz serpenyőd amiben sütéshez felhasználod? Egyáltalán, ha nincs húsod, akkor még ha van is serpenyőd, semmire nem mész az étolajjal... Ráadásul az étolaj különben is ártalmas az egészségre, csakúgy mint a tészta és a cukor is, mert ez utóbbi kettő szénhidrát, ami elhízást okoz és sok más betegséget is!

De különben is: akármennyit tartalékolj is ezen élelmiszerekből, idővel elfogynak. De ki is rabolhatnak téged azok a túlélők akik nem tartalékoltak semmit, mert ők nem prepperek, ellenben tudják rólad, hogy te prepper vagy, azaz a katasztrófa után a te gazdagon felszerelt házikód lesz a fosztogató csőcselék legelső célpontja. Ez egészen biztos, semmi másban nem lehetsz ennél biztosabb. Erre konkrét bizonyíték is van ugyanis: az, hogy talán te is láttál már olyan felvételeket a tévében vagy a Youtube-on, amiken azt mutatják be, miként ölik egymást az emberek a Fekete Pénteken (vagy ritkábban más nagy leárazások alkalmából) azért, hogy megszerezzenek maguknak valami amúgy tök felesleges de vágyott holmit, például egy új lapostévét! Ha még nem láttál ilyet, keress csak rá effélére, biztos, hogy lesz találatod. Konkrétan még verekedések is történtek ilyesmi miatt. Na és gondolj bele, ez egy olyan cuccért történik ami garantáltan NEM LÉTSZÜKSÉGLET, hiszen még soha senki nem halt bele a tévé hiányába, sőt, vélhető, hogy aki most ott verekszik a lapostévéért annak már VAN tévéje, legfeljebb nem olyan nagy, vagy nem lapos (annyira...), stb. De van, és működik. Mégis kitör belőle a vadállat csak, hogy legyen neki egy még újabb példánya is! Na most ha ilyesmire képesek az emberek MINDÖSSZE EGY FRANCOS TÉVÉ MIATT, akkor mit gondolsz, mi fog történni ha egy igazi katasztrófa üt be és nem tévé kell nekik hanem kaja, ÉLELEM, ami már tényleg és igazán létszükséglet?! Teljesen biztos, hogy kitör belőlük az összes elemi ösztön, az igazi vadállat! Ha tudják rólad, hogy prepper vagy és sok a felhalmozott élelmed, akkor igenis megostromolják majd a házadat és még szerencsés vagy ha hagyják, hogy elmenekülj egy szál ruhában minden kaja nélkül. De nem lesz ilyen szerencséd, tehát ebbe belegondolva már az is "szerencse" lesz a számodra ha gyorsan ölnek meg téged, viszonylag fájdalommentesen.

Lehet persze, hogy ez nem azonnal következik be. Bizonyos pszichológiai vizsgálatok arra utalnak - bár amit most írok az nem tekinthető konkrétan bizonyított ténynek egyelőre, mert ez nem egy lezárt kutatási terület, de ebbe az irányba mutatnak az eddigi eredmények - hogy az ember úgy nagyjából három napig marad "ember" egy katasztrófahelyzetben, azaz három nap az az időtartam amíg viszonylag humánusan viselkedik, amíg igyekszik tekintettel lenni embertársaira és betartani a törvényeket. Vannak kivételek, vannak akik azonnal pánikba esnek, percek alatt, s vannak akik hónapokig is megőrzik az emberségüket, de úgy nagy átlagban ez az idő három nap, és még három nap is csak akkor, ha nincs olyan közvetlen fizikai életveszély, hogy jön a forró láva vagy hamueső, hogy emelkedik a víz a pincében és megfulladunk, hogy lőnek ránk vagy más ilyesmi, és kell még, hogy legyen elegendő mennyiségű ivóvíz. Szóval a "három nap" úgy értendő ha ezek a veszélyek nincsenek, van ivóvíz, és csak olyasmit kell elviselni, hogy nincs áramszolgáltatás, nincs benzin, nincs élelem, sőt esetleg lakhely sincs mert összedőltek a házak. Három napig ezt elviselik a legtöbben, sőt, ezalatt ők akik ezt elviselik még általában féken tudják tartani azokat is akik korábban bepánikolnának. Három nap után azonban rohamosan lefoszlik az emberekről az emberi máz, és a Homo Sapiensből kibújik a Mohó Animal. És ekkor előkerülnek a fegyverek, legfeljebb ha nincs kéznél lőfegyver akkor majd használnak egy nagy kést, vagy előkapják a vasvillát. És akkor nekimennek annak akiről tudják, hogy prepper, megölik őt, és elszedik mindenét amit ő szorgalmasan összegyűjtött addig.

Ebből máris következik, hogy ha te aki e sorokat olvasod, prepper vagy, akkor okosan teszed ha NEM DICSEKSZEL senkinek se azzal, hogy te prepper vagy; s főleg nem mutogatod senkinek se a felhalmozott készleteidet! A legjobb ha egyszerűen meg se említed senkinek se, hogy te prepperkedsz, ha nem is beszélsz e témáról senkinek se a környéken ahol élsz! Ha ki akarod élni a vágyadat, hogy ilyesmikről cseveréssz, azt online tegyed, vagyis a kibertérben, mindenféle fórumokon ahol a hasonló érdeklődésű mukik összegyűlnek virtuálisan, de ott is ÁLNÉVEN, és még azt se áruld el az ország mely táján élsz! És ne ossz meg ott fényképet magadról, a házadról, a készleteidről, mert hátha valami apró jelből mégiscsak rád ismerhetnek! Igazság szerint még ezen óvatossági rendszabályokat betartva is veszélyes e témáról társalogni, igen, még az Interneten is veszélyes, mert ahogy mondják, "a stílus maga az ember", azaz, a sajátos szófűzésed, a stílusod által, meg azt ismerve milyen egyéb témákról beszélsz esetleg az ilyen fórumokon, esetleg beazonosítható leszel, különösen ha pechedre odatéved valaki olyan is arra a fórumra aki épp a te környékeden lakik. S akkor máris lelepleződtél, mert el lesz pletykálva, hogy te prepper vagy, s mindenki tudja majd ezt a faludban. És ebből neked semmi dicsőséged, élvezeted, elismerésed nem lesz, mert kurvára senkit nem fog érdekelni különösebben, legfeljebb annyira, hogy mindenki bolondnak, flúgosnak, netán félősnek tart majd téged ami nem igazán kellemes. Ellenben ha tényleg beüt a katasztrófa, akkor se lesz belőle köszöneted, mert akkor nem az lesz, hogy könnyes szemekkel eléd járulnak és bocsánatodért esdekelnek amiért eddig bolondnak tartottak és kiröhögtek téged, hanem, mint már mondtam, kirabolnak téged... valószínűleg meg is ölnek!

A legjobb tehát az egészet titokban tartani amennyire csak lehet, és még az Interneten se emlegetni.

Ami azonban engem illet, elgondolkodtam tehát azon, miként is kéne igazán logikusan és hatékonyan felkészülni egy efféle katasztrófára. Minthogy író vagyok, az efféle kérdések engem mindig is érdekeltek. (Mert ugye hátha lesz belőle majd valamikor egy regény... A carnivore diétával is úgy voltam, hogy nemcsak áttértem rá, de amikor már alaposan kitapasztaltam, hogy milyen, írtam belőle egy regényt...) És oda jutottam, hogy a leghelyesebb nem az ha vagyontárgyakat gyűjtögetünk - akár élelmiszereket is - hiszen azok ellophatóak, megsemmisülhetnek, de különben is elfogynak idővel. Hanem KÉPESSÉGEK MEGSZERZÉSÉVEL kell felkészülni!

S emiatt én például megtanultam, hogyan gyújthatok tüzet két fadarabbal (oké, kell hozzá egy bicska is, meg egy kötéldarab vagy valami kötélszerűség amit szívós növényből sodrunk). Megtanultam azt is, hogyan kell GILISZTÁT ENNI. Pontosabban, ezt nem "megtanultam" valahonnan, hanem kikísérleteztem én magam... Igen, ez nem tévedés: nyers földigilisztát! Gyakorlatilag ÉLŐ földigilisztát. Cseppet se olyan szörnyű vagy undorító mint sokan hiszik... Megtanultam egy rakás rovarról, hogy ehetőek-e, s eszem is őket rendszeresen (a legtöbbet szintén élve) amikor nyáron elkapom őket: ilyenek bizonyos szöcskék, tücskök, sáskák, kabócák, de ilyen a lisztkukac is... Ma például, 2022. 05. 12-edikén alig léptem ki a szobámból reggel, látom, hogy ott ül egy májusi cserebogár az ajtófélfán. Bár általában csak délután szoktam enni, tehát nem reggelizek (intermittent fasting azaz "időszakos böjtölés") de úgy döntöttem ha már ilyen előzékenyen "házhoz jött a zsákmány" hát ezúttal kivételt teszek és megeszem, nyersen természetesen... Finom volt!

Megtanultam bizonyos gizgazokról is, hogy ehetőek-e, például ilyen a tyúkhúr, ami ehető, de az az elég gyakori kerti gaz is aminek rengeteg neve van, többek közt "zsíroska", "kövérke", "kövér porcsin", latin neve állítólag "portulaca oleracea". Sőt, ilyen a csalán is, az is ehető! (főve...). Na nem mintha arra vágynék, hogy gizgazokat egyek, meggyőződésem, hogy az emberi faj alapvetően ragadozó, azaz nekünk az állati eredetű élelmiszerek az igazán jók. Na de ha egy nagy katasztrófa jön, akkor az ínséges időkben, átmenetileg, mégiscsak jobb a semminél az efféle gizgaz-táplálék is. Az éhenhalásnál minden kaja jobb...

Ezen megfontolásokra alapozva, beszereztem magamnak egy óriási katonai hátizsákot, és abban gyűjtögetem a szükséges dolgokat az "Ítéletnapra", vagy arra az esetre ha csak egyszerűen kirándulni megyek valahová... Nekem például két villám van. Ezekből az egyiket e hátizsákba tettem. Számos más apró dologból is van ekképp tartalékpéldányom, az egyik példány tehát a hátizsákban. Ezt a módszert jó szívvel ajánlom Olvasómnak is: akármikor jól jöhet ha kéznél van egy efféle jól felkészített "menekülő hátizsák"! Amikor pillanatok alatt "el lehet pucolni" otthonról, nem épp akkor az utolsó értékes másodpercekben kell majdnem találomra bedobálni mindent egy szatyorba... Így csak fel kell kapni a vállunkra a már összekészített hátizsákot, és már mehetünk is, maximum a lakásunkban levő készpénzt és hitelkártyákat kell még a zsebünkbe bepakolni, ha úgy véljük a katasztrófa bár súlyos de mégse annyira, hogy e fizetőeszközök teljesen elveszítsék az értéküket és haszontalanok legyenek a világ egy távoli pontján is. Ilyen esetre példa az épp most folyó orosz-ukrán háború is: Számos ukrán menekült milyen jól tette volna ha van ilyen hátizsákja amikor elhagyni kényszerült a lakhelyét... A legtöbben el is mondták, hogy az utolsó pillanatban menekültek el s már szinte semmit nem volt idejük összepakolni... Milyen jól jött volna nekik ha már előre készülnek rá, ha "prepperkednek"...

Mert egy efféle hátizsák összeállítása, "készletekkel" feltöltése is egyfajta prepperkedés, épp csak itt csupán annyi dolgot gyűjtesz össze, és olyasmiket, amiket és amennyit te magad bármikor magaddal tudsz vinni, akár gyalog is! Így messze kevésbé vagy kitéve annak a veszélynek, hogy kirabolnak téged ha megtudják, hogy prepper vagy. Mert oké, persze, egy jól felszerelt hátizsák is érték, de mégse akkora mint egy hatalmas pince, dugig töltve tartós élelmiszerekkel. Annyi kajáért már érdemes lehet embert ölni. Egy hátizsákért már nem annyira. Meg különben is, egy hátizsákkal a válladon esélyes, hogy el tudsz szökni észrevétlen, az ellenben teljesen valószínűtlen, hogy egy egész pincényi mindenfélét, több tonna kaját, te bármikor is magaddal vigyél bárhová.

Ha tehát lesz egy nagy katasztrófa, a fent említett három nap alatt amíg még - valószínűleg - nem törnek ki az emberekből az elemi indulatok, vélhető, hogy a hátizsákommal együtt el tudok jutni gyalog valami olyan helyre ami kellően elhagyatott, ahol nemcsak a katasztrófától nem kell félnem (nagyon...), de "szeretett" embertársaimtól se akik a három nap után egyre nagyobb kedvet éreznének a kirablásomra...

Ja: itt a környéken ahol lakom, SENKI nem tudja, hogy nekem van egy ilyen "menekülő hátizsákom"! Senki! A főnököm kivételével. Ez azonban nem baj, mert ő a legjobb barátom is, szóval ha lesz valami nagy baj, vele amúgy is megosztanám mindenemet, neki tehát nem kell engem kirabolnia mert anélkül is a "rendelkezésére állnék". De ő senkinek nem mondja el, hogy nekem van ilyen hátizsákom (nem is érdekli őt a téma), és senki más nem tud róla! Pedig itt nem arról van szó, hogy a pincében tonnaszám rejtegetnék kaját, itt csak egy hátizsákról van szó. Ennek ellenére, érdemesnek látom titokban tartani a létét, mert nekem még az is nagy szomorúság és anyagi veszteség volna, ha akár az ÜRES hátizsákomat lopnák el, mert az egy annyira profi minőségű, rém drága katonai hátizsák. Hát még ami benne van...

Tehát az ilyen dolgokat jobb nem emlegetni és titokban tartani, legalábbis a lakhelyünkön, azon népség közt akik fizikailag közel élnek hozzánk. Sajnos ilyen világban élünk, nem igazán bízhatunk meg senkiben sem!

A minimalizmus tehát nem azonos a prepperkedéssel, de a két fogalom és életstílus legalábbis "jól kiegészíti" egymást. Mert aki minimalista, az kevéssel beéri, így egy akármilyen katasztrófa esetén se kell neki túl sok minden, s egyáltalán, a minimalista embernek kevés holmija van, így egy katasztrófa - ha egyáltalán túléli, s nem is nyomorodik meg miatta, s beteg se lesz tőle - messze nem okoz neki akkora veszteséget mint másoknak, mint egy - bocsánat a szóért - "normális" embernek, egyszerűen mert ha kevés cuccal rendelkezik akkor kevés cucca mehet csak tönkre, semmisülhet meg vagy lehet ellopható! És kevés cuccot könnyebben lehet pótolni mint sokat!

Mindenesetre, minthogy ezek a dolgok valóban jól kiegészítik egymást, én komolyan elkezdtem tanulmányozni a mindenféle "bushcraft" skilleket, tehát lényegében azt, miként lehet túlélni egyedül a vadonban, minél kevesebb felszereléssel. Nagyon ajánlom ezt mindenki másnak is aki a minimalista életstílusra áttéréssel kacérkodik, ugyanakkor azonban megnyugtatok mindenkit, egy minimalistának nem okvetlenül szükséges azért, hogy legyen menekülő-hátizsákja (még ha ismételten ki is jelentem, hogy ez nagyon hasznos lehet!), és nem muszáj földigilisztát ennie! Nemcsak élő gilisztát de főttet sem! Akkor is lehetsz minimalista ha ezeket a "hardcore" dolgokat kihagyod az életedből! Hiszen azzal kezdtem az egész könyvet, hogy a minimalizmus mindenkinek mást jelent... Én csak ötleteket adok hozzá ebben a könyvben, aztán mindenki annyit fogad meg belőle amennyit óhajt...

Továbbmenve az ötletelésben, érdemes elgondolkodnod rajta - különösen ha férfi vagy és egyedül élsz - hogy van-e neked szükséged egyáltalán olyan cuccra, hogy TÁNYÉR?!

Mert hát végül is, ha nyerset eszel - például nyers húst mint én - hát ugye a levágott falatkát azonnal a szádba teszed és kész, ennyi. Ha nyers zöldséget vagy gyümölcsöt eszel, a helyzet lényegében ugyanez. De ha főzöl, akkor is megeheted az elkészült kaját a lábosból amiben főtt. Mert miért is ne? Ki szólna meg érte, ha egyedül élsz? És ez esetben kevesebbet kell mosogatnod...

Nekem ugyan van tányérom - bár valójában az is félig lábos a nagysága alapján - ami porcelánból van, és amiatt tartom, hogy abban könnyen meg tudjam melegíteni az ételt, a mikrót használva. Mielőtt megszólna valaki emiatt, mondván, hogy a mikrosütő nem igazán tűnik a minimalista életmód tartozékának - különösképp azt figyelembe véve, hogy az imént is még a dzsungelban élés módszertanáról értekeztem - elárulom, hogy ezzel magam is tisztában vagyok, és nagyon örülök neki ha Olvasómnak feltűnt ez az össze nem férés, mert ez azt jelenti, hogy ő, az Olvasó, figyelemmel olvasta eddig e szerény művemet és jól megértette mondanivalóm s a minimalizmus lényegét, filozófiáját! Elárulom azonban, jelenleg cseppet se saját tulajdonú lakásban élek, hanem egy olyan valamiben amihez egyetlen szoba és egy fürdőszoba tartozik, és ráadásul nem is én fizetem hanem a munkáltatóm. És a berendezési tárgyakhoz tartozik a mikrosütő is, tehát az NEM AZ ENYÉM. (Emiatt nyilván ki se dobhatom...) Ha azonban már ott van, bolond lennék nem használni amíg ott élek és amíg ingyen van... A minimalizmus NEM jelenti azt (vagy legalábbis nem OKVETLENÜL és nem SZÜKSÉGSZERŰEN jelenti azt) hogy feladjuk azt a kényelmet amit ingyen megkaphatunk. Azonban réges-rég elterveztem, hogy ha már nem dolgozom itt, én ugyan biztos, hogy nem fogok a saját pénzemből mikrosütőt venni, mert bár tényleg hasznos és kényelmes lehet adott esetben, de cseppet se nélkülözhetetlen. S akkor a porcelán lábosra/tányérra se lesz már szükségem... Különben meg minthogy az esetek 99 százalékban egyszerűen nyers húst (és nyers belsőségeket) eszem, amúgy is ritkán használom a mikrosütőt. Legalábbis manapság már, hogy a nyers carnivore étrendre áttértem.

Na és akkor térjünk vissza a fejezet címében foglalt kérdéshez: Miért vásárolunk szükségtelen dolgokat? Nos, számos ok miatt. Íme egy korántsem teljes lista:

1. Mert így lettünk nevelve. Arra gondolok, gyermekként azt láttad a szüleidtől (vagy akárkitől aki felnevelt téged) hogy ő így él, ezt meg azt veszi, s te átvetted az életstílusát, bele se gondolva, hogy hátha lehetne ezt okosabban is művelni.

2. Mert megtéveszt téged valami félrevezető reklám. Hozok erre is példát a saját életemből: Életmódváltásom kezdeti időszakában, tehát amikor még nem tértem át a jelenleg folytatott (nyers...) carnivore diétára, csak egy nagyon szigorú "zero carb" azaz szénhidrátmentes diétát követtem, tehát amikor még én is csak egy tudatlan zöldfülű voltam, azaz magam se voltam még tisztában mindennel, vajat akartam venni. Igen, akkoriban még fogyasztottam tejterméket - később leszoktam róluk. Szóval vajat akartam venni, és láttam az áruház polcán egy jókora dobozt, aminek az ára elfogadhatóan olcsónak tűnt a térfogatához mérten, és hatalmas betűkkel szerepelt rajta az a szó, hogy VAJ. Megvettem. Eszegettem is egy darabig, anélkül, hogy jobban megvizsgáltam volna, s még finom is volt. Egyszer azonban valahogy mégis alaposabban szemügyre vettem, s akkor látom ám, van ott még más szöveg is... A teljes neve a terméknek ugyanis így hangzik:

"Nem tudom elhinni, hogy ez nem VAJ!"

(Persze akkor épp az USA-ban éltem, így ez a szöveg angolul volt odaírva, így: "I Can't Believe It's Not BUTTER!")

Igen, ez a hosszú szöveg a termék "neve"... Csakhogy e hosszú szövegből az a rész, hogy "Nem tudom elhinni, hogy ez nem", ez egészen picike betűkkel szerepelt a dobozon, ellenben a "vaj" (a BUTTER szó), az hatalmas, nagy, félkövér betűkkel pompázott ott!

És jobban elolvasva az összetevőket kiderült, hogy ennek a terméknek kábé annyi köze van az igazi vajhoz mint a mackósajtnak a brummogáshoz... Ugyanis mindenféle növényi olajokból és adalékanyagokból pancsolják össze. Gyakorlatilag egy margarinféleségről van szó. Szóval egyszerűen áldozatává lettem egy vásárlói átbaszásnak. Erre nincs szebb szavam. Vajat akartam venni, és rám sóztak egy egészségre ártalmas kotyvalékot, azzal a trükkel amit úgy nevezhetünk, hogy "megtévesztő reklám". Mert aki csak egy pillantást vet a termékre - ahogy én is tettem - csak annyit lát és olvas el, hogy "vaj", és megveszi, a cég meg ha beperelik azzal érvel, hogy ő nem hirdette ezt vajként, mert egy sokkal hosszabb kifejezés a termék neve, ami világosan utal rá, hogy ez NEM vaj... Pedig hát, hogy a francba ne hirdette volna vajként amikor minden más szó azon a szarságon mikroszkopikus betűkkel van írva!

Oké, ez persze élelmiszer. De a használati tárgyak esetén is lépten-nyomon találkozhatsz megtévesztő reklámokkal. Teljesen egyértelmű hazugságokat irkálnak a termékeikre a gyártók. Főleg az étrendkiegészítőkre és gyógyszerekre igaz ez, de máshol is előfordul. Például, manapság az Interneten (de a tévében is, meg mindenhol máshol is ami kihasználható reklámfelületként) tömegével bombáznak bennünket olyan reklámokkal - tulajdonképpen vaskos HAZUGSÁGOKKAL! - hogy "Csak egyetlen pohár ebből a gyümölcsléből lefekvés előtt, és alvás közben égeti el a tested a hasi zsírpárnákat!"

Vagy, hogy "Vegyél be naponta egy tablettát ebből a csodálatos zsírégető tablettából, s ez még az artériáidat is megtisztítja a meszes pakkoktól!"

S rengeteg effélét sorolhatnék még. S többnyire ott van mindegyik mellett egy-egy jó nagy szám is, hogy hány millió ember használja már e szereket.

Az érdekes az, ha összeadjuk a reklámozott csodaszerek mellett feltüntetett számokat, hogy hány millióan élnek ezen csodagyógyszerekkel, akkor oly nagy szám jön ki, hogy ha nem is az egész világon de legalábbis az USA-ban és Európában már nem is szabadna lenni egyetlen nemhogy kövér de túlsúlyos embernek se, és hírmondóból se ismernénk az érelmeszesedést, depressziót, meg sok más betegséget se! Mégse ez a helyzet...

Ezek nem mások, mint HAZUGSÁGOK. Nem, nem "megtévesztő reklámok" már, illetve azok IS, de annál is súlyosabb a megítélésük, mert a legigazibb, tőrőlmetszett HAZUGSÁGOK. Arra épülnek, hogy a mai világunkban mindenki ahhoz szokott hozzá, hogy a vágyait könnyen, azonnal kielégítheti, viszonylag olcsón, ráadásul ami a betegségeket illeti, ott pláne ahhoz szokott hozzá, hogy a követendő metódus egyszerűen az, hogy bevesz egy tablettát, vagy megiszik valami löttyöt, s egy idő után a betegsége elmúlik.

És itt kapcsolódik ez a használati tárgyakhoz: itt, hogy az emberben benne van az "azonnali kielégülés vágya". Mert korábban azt fejtegettem, amikor megveszel valamit, egy pillanatig érzel VALAMIT, amit sokan a boldogsággal tévesztenek össze... Holott nem az. Az érzés valódi, az igaz, csakhogy nem boldogság, hanem ilyenkor az történik, hogy egy picit, egy kis időre enyhül a stressz-szinted. Amíg ugyanis vágytál valamire, amíg nem volt a TIED, addig egyfajta hiányt éreztél, hiszen valami amit fontosnak érzel nincs meg neked. Ez stresszt okoz. Így amikor megveszed - sőt, már akkor is amikor csak megnyomod a "megrendelem" gombot a webáruház honlapján - a stresszed oldódik. Legalábbis egy kicsit. Ez persze akár jó dolognak is tűnhet, ne felejtsd el azonban, hogy a magas stressz-szinted eleve amiatt alakult ki, mert mesterségesen felkorbácsolták a termék utáni vágyat benned mindenféle ravasz trükkökkel...

Ez különben réges-rég így megy a reklámiparban, egyáltalán, a kapitalizmusban. Nem egy híres üzletember megmondta már, hogy a meggazdagodás módja az, hogy "Kelts fel egy igényt az emberekben, azután elégítsd ki (azt az igényt)!"

Figyeld meg a nagyáruházakat, elsősorban az élelmiszerosztályt, mert ott látható ez a legjobban! Amint belépsz, NEM a hústermékekhez jutsz azonnal, de még csak nem is a kenyérhez vagy a tejtermékekhez, hanem legelöl a mindenféle olyan termékek vannak, hogy édességek, chipszek, cukorkák, ropogtatnivalók, üdítőitalok, jégkrémek és egyéb más effélék, amik teljesen nyilvánvalóan NEM minősülnek létszükségletnek! Ez mind csak a "junk food" kategória ahogy az angolok mondják, azaz ez mind "szemét étel" (már ha étel egyáltalán) ami csak arra jó, hogy elhízást okozzon és/vagy egyéb súlyos betegségeket. Mégis ez van elöl és nem a fontosabb áruk. Oké, mondjuk az én szememben se a kenyér se a tejtermékek nem minősülnek "létszükségletnek", de azért az tagadhatatlanul igaz, hogy ezek sokkal "hagyományosabb" termékek, s a legtöbb vásárló efféléért lép be az áruházba. De ahhoz, hogy elérje ezeket, előbb át kell kelnie a "szemétételek" garmadáját tartalmazó polcok közt, leküzdve a tengernyi csábítást ami onnan "sugárzik" rá, afféle "vizuális szirénhangokként"... És ne legyenek illúzióink: sokan elcsábulnak eközben, s megvesznek olyasmit is amit eredetileg nem akartak! És épp ez a célja a termékek ezen elrendezésének, ez igenis szándékos az áruházak részéről!

És ez nemcsak az élelmiszerekre igaz, bár ott a legszembeötlőbb. De bármi más részlegen is a kevésbé fontos, gagyi termékek vannak legelöl, amiket amúgy a kutya se keres szándékosan, legtöbbünknek eszébe nem jutna megvenni őket... és mégis megvesszük, mert meglátjuk őket miközben valami MÁST keresünk!

És ez még az online piacterekre is igaz. Figyeld meg, ha keresel valamit a Amazon weboldalán, és beírod a kívánt holmit elég pontosan lefedő kulcsszavakat - csak egy példát mondok, tegyük fel "Big military backpack" azaz "nagy katonai hátizsák" - akkor nemcsak azokat sorolja fel mely termékekre IGAZ az amit a keresőmezőbe beütöttél, hanem időnként becsempész a találati listába teljesen nyilvánvalóan oda nem való tételeket, hátha megveszed azokat (is). Például a fent említett esetben találkozhatsz gyerekeknek való hátizsákkal is, ami egészen nyilvánvalóan nem "big" azaz nagy, arról nem is beszélve, hogy mióta kell KATONAI hátizsák egy gyereknek?! Gyártanak hátizsákokat gyerekeknek is, igen, de nem KATONAIAKAT! Sőt lesz a találati listában - habár általában nem a legelső oldalon - olyasmi is ami bár katonai, de nem hátizsák: katonai ruha, cipő, kulacs, akármi!

Mert hátha megveszed azokat (is)...

Miközben te nyilván nem véletlenül ütötted be épp azokat a keresőszavakat mert téged EREDETILEG csak és kizárólag az arra illeszkedő termékek érdekeltek volna!

Tapasztalatom szerint ilyen téren az eBay keresője jobb, az kevesebb megtévesztő találatot dob ki, bár azért nála is előfordul olykor.

3. Másik ok, hogy azért veszünk szükségtelen dolgokat, mert elcsábulunk rá, amiatt, mert annyira sok mindent tud! Holott létezik egy olyan Murphy-törvény, hogy "Többféle célra is használható konyhai eszköz egyetlen funkciót se lát el tisztességesen". És e mondás meglepően igaz... Igen, az JÓ dolog a minimalista igyekezetünkben, hogy úgy csökkentsük a dolgaink számát, hogy egy-egy tárgy több feladatot is el tudjon látni, önmagában véve tehát semmi baj nincs ezzel a hozzáállással sőt ez nagyon is dicséretes megközelítés, de egyrészt nagyon gondosan kell eljárni e multifunkciós tárgyak kiválasztásánál, hogy valóban megfeleljenek minden célnak s tartósak is legyenek, másrészt, olyan tárgyak kellenek amik a MI ÁLTALUNK ÓHAJTOTT funkciókat látják el, és nem olyanok amik tudnak EGY funkciót az általunk óhajtottak közül, s emellett még néhány másik olyat is ami nekünk nem kell, amire korábban nem is gondoltunk! Holott nagy a csábítás, hogy ilyenkor ha egy ilyenbe belefutunk mégis megvesszük csak amiatt mert "Juj de sokat tud, milyen jó lesz ez nekem, jaj de jól jön majd valamikor, hogy ezt is tudja!"

Holott ez téves megközelítés. Ha korábban nem gondoltál arra a funkcióra, vélhető, hogy SOSEM jön el az a pillanat amikor használhatnád azt a funkcióját a tárgynak, mert egyszerűen nem olyan az életmódod, hogy neked az kelljen. Hiszen ha kellene, ha olyan lenne az életmódod, magadtól is eszedbe jutott volna az a funkció és DIREKT kerestél volna olyan tárgyat ami azt is tudja! Ellenben minél többet tud egy tárgy, annál bonyolultabb és emiatt könnyebben elromlik, MÉG AKKOR IS, ha amúgy kiváló alapanyagokból építették nagy gondossággal. Amire azonban az esély oly kevés, hogy a nullához közelít...

4. Ott van aztán az az ok is, hogy sokunkban ott bujkál az az aggodalom, hogy "ha nem veszem meg MOST, később már nem lesz, s ezt meg fogom bánni!"

Erre az aggodalomra alaposan rájátszanak az online áruházak is. Emiatt van ott a termékek alatt olyan gyakran az értesítés, hogy "MÁR CSAK x példány van raktáron", meg hogy "Ennyi ember nézi e terméket épp most: ...". Mindez nem azért van ott, hogy minket bármiről is informáljanak, hanem amiatt, hogy AGGODALMAT KELTSENEK BENNÜNK, hogy a termék hátha elfogy mire döntésre szánjuk el magunkat. Tehát mindez egy aljas pszichológiai trükk arra, hogy döntsünk MINÉL HAMARABB, azaz, lehetőleg ELHAMARKODOTTAN, alapos megfontolás nélkül!

Az meg külön aljasság, hogy nemegyszer kiderült már, ezek a számok, hogy hány ember nézi épp a terméket, a legtöbbször NEM IS IGAZAK, hanem egyszerűen találomra állítják őket elő egy véletlenszám-generátornak nevezett számítógépes algoritmussal, e számoknak tehát rohadtul semmi közük nincs is a valósághoz...

5. Olyasmi miatt is megveszünk szükségtelen tárgyakat, hogy úgy érezzük, ILLIK már végre lecserélni a holmijaink ezen vagy azon darabját - bár e mentalitás leginkább az öltözködés terén érhető tetten. Mert micsoda dolog az, hogy nem követjük a divatot... sőt az még hagyján is. De, hogy már ÉVEK ÓTA ugyanabban járunk... Még a végén MEGSZÓLNAK ÉRTE, még a végén azt hiszik SZEGÉNYEK VAGYUNK... és persze, hogy szegények vagyunk, és ezt mindenki tudja is rólunk, de AKKOR IS úgy kell tenni mintha ez nem így volna, hiszen ez OLYAN CIKI... Na ezt mondják úgy, hogy "behódolunk a többség ízlésének/zsarnokságának", ballagunk a "csorda" után képletesen szólva...

6. Amiatt is vehetünk tárgyakat - elsősorban valamiféle értelemben "különleges" csecsebecséket - mert azt hisszük ettől leszünk mi magunk is "különlegesek", ettől leszünk "egyéniség". Ez például eredményezhet olyasmit, hogy megveszünk - csak egy példát mondok hirtelen, sok más ilyesmi is elképzelhető - valami speciális mintázatú vagy színű új tokot a telefonunkhoz, holott még a régi tok is teljesen jó. De mi megvesszük, mert azt hisszük ettől "egyénibbek" vagyunk, ez a tok "jobban illik" hozzánk és/vagy az egyéniségünkhöz... Holott gondolkozz már kedves Olvasóm, hogy a rákba lennél egyéniség ilyesmi miatt, amikor nyolcvanhatezer vagy még több másik konzumidióta is ugyanazt a tokot teszi a telefonjára ebben az évben, vagy akár épp ugyanazon a napon is?!

Különben is: ha igaz az, hogy te ettől egyéniség leszel, akkor képzeld el mi lesz ha valaki hirtelen ellopja a telefonodról azt a tokot. Ekkor hirtelen ellopta az egyéniségedet is?! Nem lenne túl furcsa ezt feltételezni? Szóval jó lenne ha tudatosulna benned, hogy te nem vagy azonos azzal a telefontokkal, de MÁS TÁRGGYAL SE, az egyéniséged NEM EZEN MÚLIK!

7. Olyasmi miatt is megvehetünk felesleges dolgokat, mert egyszerűen már nem emlékezünk rá, hogy valójában már rendelkezünk azzal a tárggyal. Tipikusan ez a helyzet akkor, ha már eleve rengetegsok tárgyunk van. Ilyen esetet már bemutattam a könyvemben, amikor elmeséltem, hogy miként derült ki, mennyi rengeteg melegítőnadrágom van. Épp az ilyen esetek elkerülése miatt is fontos kíméletlenül kidobni mindent ami felesleges! Ha kevesebb tárgyunk marad, kevésbé terheli meg az eszünket az észben tartásuk is, mert kevesebb holmira könnyebb emlékezni.

8. És olyasmi miatt is elcsábulhatunk vásárlásra, mert elhisszük a reklámnak, hogy azon tárgy megvételével IDŐT SPÓROLUNK MEG. Ilyesmi lehet például az amikor megveszünk egy gyorsabb autót; vagy egyáltalán, veszünk egy autót, hogy ne szoruljunk a tömegközlekedésre végre. Megvesszük az automata mosógépet mert az állítólag időt spórol nekünk a tárcsással szemben. Veszünk egy telefont mert hiszen az is időspóroló masina: azonnal felhívhatunk vele bárkit, nem kell érte a sarki telefonfülkébe menni, vagy várni amíg a papír-levelünket elviszi neki a posta és meghozza a választ... És még számos eset megemlíthető.

Holott az esetek 999 ezrelékében ez is becsapás, mert ezek nemcsak, hogy nem spórolnak neked időt, de inkább MEGFOSZTANAK téged egy csomó időtől! Mindjárt be is mutatom, miként.

Nézzük meg például az autót. Az remekül hangzik, hogy ezentúl nem szorulsz a tömegközlekedésre. Igen, az kényelmetlen mert ki kell menni a vasútállomásra, várni kell a vonatra, lehet, hogy ülőhely se lesz rajta, a vonat lármás, teli van ellenszenves emberekkel, esetleg piszkosak is a kocsik belül meg minden, és persze olcsónak se mondható. Szörnyű, tényleg!

De hányszor is használod évente? Hát, nem sokszor ugye. Feltéve, hogy nem vonattal kell minden nap bejárnod a munkahelyedre, de az más eset. Szóval nem szorulsz rá olyan gyakran a vonatra (vagy buszra). És most nézzük az autót. Igen, az nagyon kényelmes ha van egy kocsid. Sajnos azonban van egy rakás hátránya is. Mindenekelőtt: ehhez kell jogosítvány is! Aminek a megszerzése IDŐBE telik. Plusz pénzbe is. De amíg megszerzed a jogosítványért kifizetendő pénzt, AZ IS IDŐBE TELIK, abba az időbe ami alatt elvégzed a munkát amiért azt a pénzt kapod! Aztán az autó maga se olcsó, az aztán biztos! Hány hónapig is dolgozol azért, hogy megvehessed azt az autót? Esetleg hány ÉVIG?! Ez is mind idő! És ha megvan a kocsi, utána állandóan idegeskedhetsz, hogy nem lopják-e el tőled. Az idegeskedéssel, aggodalommal töltött idő is olyasmi amit időveszteségnek tekinthetünk, hiszen ezalatt te NEM VAGY BOLDOG...

Az autót időnként vizsgáztatni kell, az is időbe telik és pénzbe, de ezt a pénzt is átszámíthatjuk időbe mint minden pénzt, annak alapján hány órát vagy napot, évet kell dolgoznod azért a pénzért. Vannak a kocsinak olyan kiadásai is mint a zöldkártya, súlyadó, kötelező biztosítás, ha autópályán mész vele akkor mindenféle "matricákat" kell venned hozzá ha jól emlékszem... időnként pénzt kell adnod olyasmikre, hogy nyári meg téli gumik cseréje, olajcsere, párszor elromlik akkor szerelőhöz viszed... Valószínűleg kell építened neki egy külön garázst is, hogy nehezebben lophassák el tőled, meg hogy jobban védve legyen az időjárás szeszélyeitől. És ez mind-mind PÉNZ és IDŐ.

Ha minden pénzt amit a kocsira költesz átszámolsz időbe a kereseted alapján, s ezen időhöz hozzáadod azt az időt amit amúgy is a kocsira kell fordítanod ezért vagy azért (és még meg se említettem ezek mindegyikét, például a kocsimosást...) akkor eredményül egy akkora hatalmas nagy időmennyiséget kapsz, hogy elég nyilvánvalóan sokkal jobban jársz ha igenis maradsz a tömegközlekedésnél, valószínűleg még akkor is ha tényleg a kocsival jársz be a munkahelyedre is, és a munkáltatód fizet valamennyi benzinpénzt is neked, így beszállva az utazási költségekbe.

Ugyanez levezethető az automata mosógéppel kapcsolatban is, bár most nem részletezem ki, hanem Olvasómra bízom afféle mentális gyakorlatként. És rengetegsok más esetben is igaz ez. Azaz az úgynevezett "időspóroló masinák" valójában IDŐRABLÓAK inkább!

És ne hidd, kedves Olvasóm, hogy ez csak a "nagy" holmikra igaz, amik fizikailag olyan nagyok mint az autó vagy a mosógép! Vegyünk példának egy sokkal kisebb kütyüt, a kávédarálót. Én nem kávézom, de tételezzük fel, hogy kávézni kezdek egy nap. Mikor járok jobban: ha veszek egy elektromos kávédarálót, vagy ha veszek egy "manuálisat", valami "vintage" modellt amit kézzel kell tekerni? Nos elárulom, van e téren tapasztalatom, annak ellenére, hogy nem kávézom. Mert elektromos kávédarálót mégis vettem, mert egy időben amikor még csak sima ketogén diétát folytattam, eszegettem mindenféle magvakat, s ezeket meg akartam darálni. Kiderült az elektromos darálók NEM IS OLYAN JÓK, mert először is rém kevés fér beléjük, másodszor, gyakran egyszerűen kicsi a teljesítményük ahhoz, hogy a kávén kívül bármi mást is megőröljenek (például diót, mandulát, akármit), harmadszor, vannak olyan típusúak ahol a konstrukció olyan elbaszott, hogy egy kis lyukon jönne ki belőle az őrlemény s ez nekem nem jó amikor valami zsírdúsabb magvat akarok megőrölni például fenyőmagvat mert akkor a krémszerű pempő teljesen eltömíti azt a parányi nyílást; s mindezek tetejébe: e darálók pofátlanul gyorsan tönkremennek! Nem is egy ilyen "halt meg" a kezem alatt!

Ezzel szemben képzelj el egy "primitív" kávédarálót, talán láttál is ilyet képeken: egy szegletes, nagy doboz, felül egy karral amit kézzel kell forgatni. Oké, mondhatod, hogy biztos kényelmetlen. De mindenekelőtt: ezt akkor is használhatod ha valamiért nincs áram a lakásodban! Például mert beüt egy hosszú áramszünet, vagy eleve olyan "off-grid" életmódot folytatsz, hogy az egész környéken ahol laksz úgysincs áram. Tehát a használata ingyen van, nem fogyaszt elektromosságot. Aztán, nyilvánvaló, hogy egy ilyen jókora mechanikus őrlőszerkentyű sokkal robusztusabb mint a mai csinos, formatervezett, "nőies" pici kávédarálók, ez nem fog tönkremenni akkor se ha diót vagy akármi mást pakolok bele! És SOKKAL TÖBB darálható meg vele egyszerre, azaz bár kézzel darálni nyilván lassabb, de emiatt nem is olyan biztos, hogy tovább tart összességében mint ha az elektromosat használnám. Mert azt többször kéne használnom, ezt meg csak egyszer...

Figyelembe véve hány elektromos kávédaráló ment tönkre a kezem alatt, nyilvánvalóan jobban jártam volna (elsősorban anyagilag, de az átélt bosszúságot, stresszt tekintve is) ha egy ilyen mechanikusat vásárolok. Sajnos nem volt ennyi eszem. De legalább tanultam belőle, s amikor úgy gondoltam kéne nekem egy húsdaráló, akkor már NEM elektromosat vásároltam, hanem egy hagyományos, "kézi", öntöttvas szerkentyűt! Egy primitív, ősi jószágot, olyat amit ismertem még gyermekkoromból is mert anyámnak is olyan volt, és én is használtam gyermekként. És bármilyen hihetetlen is, idáig fényesen bevált! Amúgy persze itt is teljesen idióta voltam mert nem is igaz, hogy csak egyet vettem volna belőle de mindjárt kettőt vásároltam (ma se értem miként mehetett el ennyire az eszem...) DE MÉG ÍGY IS messze olcsóbb volt (e kettő összesen) mintha egyetlen, de elektromos húsdarálót vásároltam volna! Ami ráadásul lehet, hogy az első egy-két nap után elromlik s vehettem volna újabbat...

Továbbá, az ilyen mechanikus cuccoknak általában a tisztítása se olyan körülményes mint az elektromosaké, mert egyszerűen bedobod a vízbe, ázhat ott nyugodtan, nem kell félned attól, hogy az elektromos részei tönkremennek a folyadéktól.

9. Amiatt is vásárolunk cuccokat, mert valaki másnak - szomszédnak, ismerősnek, rokonnak, a főnökünknek, vagy egyszerűen akárkinek akit a tévében látunk vagy akiről az újságban olvasunk - több mindene van mint nekünk, mert ő gazdagabb, s azt hisszük, hogy emiatt boldogabb is. És utol akarjuk érni őt "boldogságban" a vásárlásaink révén, hiszen mi is megérdemeljük a boldogságot... De persze legfeljebb a tárgyaink számában érhetjük őt utol, de még ez se lesz könnyű ha az ipse tényleg sokkal gazdagabb mint mi.

10. A fiatalok meg - legalábbis a férfiak - amiatt is hajlamosak felesleges tárgyakat venni, hogy így igyekezzenek megszerezni maguknak párosodásra egy vélhetően jó génekkel rendelkező, termékeny embernőstényt.

Hű de nyersen fogalmaztam... holott lehámozva minden szépirodalmi, költői, misztikus meg vallásos mázt, ERRŐL VAN SZÓ. Ez benne van a férfiak ösztöneiben. De persze a nőkben is megvan ennek a párja... Ugyanis a nőnek nagyon kényelmes ha a gyermeke felnevelésében segít neki egy férfi. Vagy legalábbis, még ha később ott is hagyja őt a férfi, de legalább biztosítson már az elején neki a nőnek egy biztonságos, jól felszerelt, meleg fészket... magyarán lakást. Vagy ha ez netán nincs is meg a párkapcsolat elején, de bizonyítsa be a férfi, hogy képes ennek megszerzésére valami értelmesnek tűnő időtartamon belül. A magyar nyelv nagyon kifejező amikor "HÁZasságnak" nevezi a párkapcsolat kezdetét: azt fejezi ki ezzel, hogy amíg nincs HÁZ, addig nem lehet szó házasságról, tehát feltehetőleg párosodásról se! A nász feltétele tehát a ház megléte, vagy legalábbis annak bebizonyítása, hogy a férfi képes a ház, a "családi fészek" rövid időn belüli megteremtésére! Na ez a "bizonyítás", ez lényegében nem más mint a gazdagság fitogtatása: például "menő" ruhába kell öltöznie, drága autóval kell járnia, el kell vinnie a kiszemelt nőt előkelő s emiatt drága éttermekbe, ajándékot kell vennie neki s persze ez se bizsu legyen hanem szőrmebunda meg arany nyaklánc... De legalább annyi már tényleg teljen ki tőle mint minimum, hogy vesz neki egy igazi aranyból való jegygyűrűt!

Ugye milyen ismerős? Mindennek a neve összefoglaló néven: udvarlás. Valójában azonban az egész csak azt a célt szolgálja, hogy a nőstényt meggyőzze arról, hogy ő a férfi kellően "erőforrás-gazdag", és hajlandó is erőforrásai tekintélyes részét a nőstényre fordítani a házasság - biológiai értelemben egyszerűen a párosodás - után is.

Nos, mindez nehezen egyeztethető össze a minimalista életvitel elveivel ugyebár... Ezért írtam korábban, hogy a fiataloknak a minimalista életvitel bár nem lehetetlen elvileg, de messze sokkal nehezebb. Az ő eszük még egyszerűen nem ekörül forog, hanem olyasféle témák foglalkoztatják őket, hogy udvarlás, szex, házasság, nagy ház vétele, előkelő élet, "valakinek lenni", venni egy jó kocsit hiszen az olyan ciki ha nincs, akkor egyetlen nő se áll szóba a sráccal, randevú ahová illik virággal menni (holott nyilvánvaló, hogy az is egy tök felesleges cucc, hiszen hamarosan elhervad), olyan ruhákba öltözni az előkelősködés kedvéért amit amúgy soha máskor nem hord a fiú (de ez talán még a leányra is igaz...), stb.

Ahogy visszagondolok az életemre, ezekbe a dolgokba én nem másztam bele nagyon mélyen, de valamennyire azért mégiscsak jellemző volt rám is, szóval tudom tapasztalatból, hogy akkoriban még tényleg nem a minimalizmus körül jár a fiatalok gondolata. Emiatt nehezebb nekik. Egyszerűen nem a minimalizmus felé ösztökélik őket a hormonjaik.

11. Szükségtelen dolgok vásárlására csábítanak a leárazások, a mindenféle "akciók" is, mint például "fekete péntek" meg hasonlók. Nálam alapelv, hogy épp ilyenkor nem veszek semmit. Ha kell valami, megveszem azt az egy holmit épp akkor amikor szükségem van rá, persze ezt igyekszem kellő tájékozódás után megtenni. A mindenféle akciós termékekből már amiatt se veszek, mert ha az olyan jó termék lenne akkor rég eladták volna korábban is teljes áron, s most nem kéne akciózgatni az eladóknak... A leárazásoknak meg amiatt se hiszek mert számtalan esetben bebizonyosodott, hogy az akciók előtt két-három lépésben lassan felemelik az árat, azért, hogy az akció során levihessék, miközben a végső ár így ugyanott lesz ahol mondjuk 2 hónappal ezelőtt volt. Tehát átverés az egész!

A dolog azonban akkor is veszélyes neked mint vásárlónak, hogy ha az akciós termék netán valóban nem valami gagyi hanem jó cucc, és még tényleg sikerül is csökkentett áron megkapnod. Ugyanis ez esetben is felmerül a kérdés: mi a frászért árazták le?! Valami oka csak kell legyen... És ha a termék amúgy tényleg jól fogy akció nélkül is, jó termék is, akkor erre csak egy magyarázat lehetséges: mindenféleképp ki akarják "söpörni" a raktáraikat a kereskedők, s amiatt, mert tudják amit te nem: hamarosan jön abból az akármiből egy újabb modell, új változat, a régi többé nem lesz kapható mert gyártva se lesz... ha megjön az új termék, ezt a régit úgyse venné már senki, hiszen mindenkinek az újabbik kellene, inkább tehát megszabadulnak mindtől most akciósan semmint a nyakukon maradjon... aminek következménye rád a vásárlóra nézve az, hogy mondjuk 2 hónap múlva a fejedet vered a falba amiért nem vártál egy kicsit a vásárlással mert akkor egy többet tudó, szebb, tartósabb, stb. terméket vehettél volna meg! Sőt, könnyen lehet, hogy a régi változatnak a szervizelése is megszűnik hamarosan, s nem lesz hozzá tartalék alkatrész sem...

Akciós dolgokat venni tehát nem spórolás, hanem jókora kockázat több szempontból is. Plusz ménkü nagy stressz, amikor ott nyomorogsz a tömegben a sok ezer másik agymosott idiótával együtt az áruházban, és a kezeddel csápolsz, hogy szánjon már meg téged is az eladó és adjon neked is egyet a leárazott tévéből vagy akármiből... Nem tudom ki, hogy van vele de ezt én még megalázónak is tartom! Plusz ott a veszélye annak, hogy a nagy tömegben meglop téged egy zsebtolvaj.

És akkor még nem is beszéltem róla, hogy könnyen elcsábulsz olyasminek a megvételére is amit különben eszed ágában se volt vásárolni.

Egyáltalán, vizsgáljuk meg közelebbről ezt az akciózgatós kérdést. Tegyük fel szeptember eleje van, s te úgy érzed kéne neked egy bizonyos X tárgy. Meg tudnád venni most azonnal, de úgy véled jó eséllyel olcsóbb lesz valamikor november végén, a "fekete pénteken". Tehát nem veszed meg most, hanem vársz a megvételével körülbelül 3 hónapot! Nos, minimalista felfogás szerint ez azt jelenti, hogy neked azt a tárgyat MEG SE KELL VENNED, ugyanis NINCS RÁ SZÜKSÉGED!

Nincs. Egészen biztos, hogy nincs. Aminek a hiányát kibírod 3 hónapig (pláne ha még tovább is...) annak a tárgynak egyszerűen nincs helye a te minimalista lakásodban és életedben, hiszen eddig is remekül elvoltál nélküle, megleszel tehát nélküle ezután is!

Ha neked TÉNYLEG kell egy tárgy, például mert az egyetlen rezsód bedöglött, akkor te nem fogsz hónapokat várni az új példány megvételével, hanem megveszed AZONNAL, vagy legalábbis napokon belül, attól függően mikor tudsz elszabadulni a megfelelő boltba ahol azt a terméket kapni lehet. Vagy megrendeled online, de akkor is azonnal. Az mondjuk belefér ha vársz egy-két napot, hogy tájékozódj a szóba jöhető változatok előnyeiről-hátrányairól, legfőképp az árakról, hogy elolvasol pár vásárlói visszajelzést, stb. De legkésőbb egy héten belül te tutira megveszed majd a VALÓBAN szükséges holmit! Megveszed, mert az tényleg KELL neked.

Hónapokig nem fogsz várni. Hónapokig csak arra lehet várni ami igazából nem is szükséges neked, ami FELESLEGES, felesleges dolgokat venni pedig nyilvánvalóan felesleges cselekedet, még akkor is, ha akciós áron kaphatod meg.

12. Amiatt is vásárolunk tök felesleges cuccokat, mert bedőlünk az olyan reklámoknak amik elhitetik velünk, hogy ha MEGVESZÜNK valamit, az valójában SPÓROLÁS. Holott ez nyilvánvalóan fából vaskarika, elvi lehetetlenség. Ha te VESZEL valamit, akkor KIADSZ pénzt, márpedig a pénz KIADÁSA nyilvánvalóan nem spórolás, hanem annak épp az ellenkezője!

Tudom, persze, most azonnal Olvasóm agyába ötlenek olyasmik, hogy ez azért nem mindig igaz, mert ha például kiadok sok pénzt a ház hőszigetelésére, akkor hosszú távon igenis sok pénzt megspórolhatok mert kevesebbet kell fűteni. Igaz. Csakhogy én nem ilyesmiről beszélek most, hanem FELESLEGES és SZÜKSÉGTELEN dolgok vásárlásáról! A ház fűtése lehet indokolt bizonyos esetekben. Igazság szerint majdnem mindig indokolt is, ha valaki nem olyan szélsőségesen hardcore mint én aki a házon belül akarja felállítani a sátrát, hogy abban aludjon és így ne kelljen fűteni egyáltalán... Bár ha nem is a fűtés de a ház hőszigetelése akár még ebben az esetben is indokoltnak tekinthető. Nem azt mondom, hogy biztos indokolt, de legalábbis nem lehetetlen. Sok függ a részletektől... Amiről azonban e pontban beszélni óhajtok, az az, amikor például az Amazonnál - de más webáruházakban is - egyes termékekre nagy betűkkel az van rápingálva (a képeikre legalábbis) hogy "BIG SAVINGS!", ami magyarra szó szerint nagyjából úgy fordítható le, hogy "Óriási spórolás!"

Holott az a termék minden józan megfontolás szerint is olyasmi, ami nélkül tökéletesen elképzelhető az élet, sőt, mindenféle hiányérzet nélküli élet, ráadásul az esetek többségében amíg az arcodba nem nyomta az adott termékről szóló reklámot a webáruház, addig annak a terméknek a LÉTÉRŐL SE TUDTÁL! Tehát az a termék nyilvánvalóan felesleges neked. Ha nem konkrétan direkt azt a terméket kerested a webáruházban, akkor biztos, hogy felesleges. (Lehet, hogy akkor is felesleges ha direkt azt kerested...). S erre azzal reklámozzák, hogy az a termék - a megvétele - neked "Big savings"! Azaz óriási spórolás!

Hát a tököm eldurran mindjárt. Ez teljesen nyilvánvalóan HAZUGSÁG, vagy minimum megtévesztő reklám! Sajnos azonban az emberek nagyjából úgy vannak vele, hogy tisztelik az írott szót, ha valami le van írva azt máris megbízhatóbbnak hiszik mint a puszta "szóbeszédet", s így elhiszik, hogy tényleg úgy spórolhatnak, ha MEGVESZNEK valamit.

Pedig szerintem a spórolás többnyire épp az ha NEM veszünk meg valamit. Minél több mindent NEM veszünk meg, annál többet spórolunk!

- A legfontosabb ok pedig amiért mindenféle felesleges izéket vásárolunk, az egyszerűen az, hogy A MODERN CIVILIZÁCIÓ CSŐDÖT MONDOTT ami a személyes boldogságot illeti! Figyeld meg: Milliószor, talán milliárdszor gazdagabbak vagyunk az anyagi dolgokat illetően mint a középkori emberek, hogy az ősembereket és a "primitív törzsek" tagjait (akik lényegében nem mások mint ma is velünk élő ősemberek) ne is említsem. Gondolj bele, manapság a legszerényebb háztartási alkalmazott is felháborodva utasítaná vissza, hogy olyan szobában éljen, ami pedig tökéletesen megfelelt volna akár Boleyn Anna angol királynénak is! De a háztartási alkalmazott igenis visszautasítaná, mert micsoda dolog az, hogy ott nincs neki állandóan meleg víz, sőt semmiféle folyóvíz; hogy nincs villanyvilágítás; nincs gáztűzhely vagy villanytűzhely, sőt talán még a légkondicionálásra is igényt tartana. Meg hűtőgépre és fagyasztóra. Tévére. Esélyes, hogy Internet is kéne neki. És eleve el se menne dolgozni olyan "isten háta mögötti" környékre, ahol nem biztosított a telefonkapcsolat. Mert ezeket már mindenki szinte "alapszükségletnek" tartja, létfeltételnek! Tehát elképesztően gazdagabbak vagyunk mint akár egy egykori királyné is a használati tárgyaink számát és változatosságát illetően, a "fizikai kényelmünk" az egekbe szökött... MÉGSE VAGYUNK BOLDOGABBAK! Sőt sokkal boldogtalanabbak vagyunk, minden jel erre mutat. A depresszió rohamosabban terjed mint a Covid-19 vírus...

Mindenki egyre csak panaszkodik, hogy nem boldog, és boldogtalanságát azzal magyarázza, hogy mert neki olyan rengetegsok "problémája" van. És a problémái nemcsak sokan vannak de súlyosak is. Ezt mondják az emberek. Valószínűleg Te magad is, kedves Olvasóm, így gondolod. Hogy neked problémáid vannak, komoly, súlyos problémáid. Teljesen biztos, hogy így gondolod, mert ha nem így gondolnád, el se kezdted volna olvasni e könyvet - ugyanis elég sok vizsgálat igazolta eddigre már, hogy a minimalista életstílusra váltással azok kacérkodnak, akik úgy érzik, hogy az életük többé-kevésbé válságba jutott. A válság meg ugyebár azzal ekvivalens, hogy felmerült valami súlyos probléma, általában nem is egy, mert ugye ahogy mondani szokták, "A baj nem jár egyedül!"

Ezzel szemben a való igazság az, kedves Olvasóm, hogy NEKED NINCS SEMMIFÉLE PROBLÉMÁD! Nincs. Semmi. Egy szál se. Mert ugyan miféle problémád is lehet amikor MÉG ARRA IS VAN IDŐD, gyakorlatilag tehát SZABADIDŐD, hogy ezt a nem is olyan rövid könyvet elolvasd?! Na?! Erre válaszolj nekem! Van szabadidőd. Sok. Van internetkapcsolatod is feltehetően, ha ezt a könyvet letöltötted. Van laptopod is, hogy azon elolvasd, vagy legalább egy okostelefonod, de jó eséllyel egyszerre mindkettő. Ha laptopon olvasgatsz, akkor azért esélyes, hogy van valami lakásod is, amin belül e tevékenységet végzed, azaz van tető a fejed fölött, van elektromos áram is ott ahol élsz, és nem fagysz meg a lakásodban. Oké, lehet, hogy albérletben élsz. De ha az albérletet ki tudod fizetni, akkor is van tető a fejed fölött. Van ennivalód is, mert ha nem volna, akkor megint csak nem e könyvet olvasgatnád, hanem koldulnál vagy a kukákban guberálnál. Vagy kétségbeesetten igyekeznél alkalmi munkát keresni. Arra is mérget vehetünk, hogy van ruhád télre is, nyárra is, sőt vélhetően rengeteg ruhád van. Na, akkor miféle PROBLÉMÁD lehet neked, mondd?! Elhagyott a férjed/feleséged vagy a szeretőd?! Ez nem probléma. Ez kihívás, egyszerűen kell keresned ugyanis helyette egy másikat és kész. Vagy megtanulni miként élhetsz kielégítő életet egyedül, mert hidd el a "szingli" életnek is vannak örömei! Vagy épp most rúgtak ki a munkahelyedről? Ez se probléma. Biztos, hogy van megtakarításod ami átsegít azon az időn amíg találsz újabb munkát, mert ha nem volna, akkor - megint csak ezt mondom - nem szánnád az idődet ezen könyv olvasgatására! Tehát ez se probléma, hanem van egy kihívás ami előtted áll: új munkát kell találnod!

Bár kegyetlennek fog hangzani amit most írok, de még az se "probléma", ha meghal valaki akit nagyon szerettél. Ez is csak KIHÍVÁS feléd. Ebben ugyanis az a kihívás, hogy miként tudod a hátralevő életedet értékesen leélni, NÉLKÜLE, lehetőleg ráadásul úgy, hogy méltó légy a meghalt illető emlékéhez! És ez olyasmi amiben kifejezetten szakértőként írom amit írok, nem csak úgy a levegőbe beszélek, mert egy időben (a kétezres évek elején) őrülten szerelmes voltam az "Ofra Haza" néven ismert izraeli énekesnőbe! Aki természetesen még csak a létezésemről se tudott... De nem ez volt a baj, hanem, hogy szegénykém meghalt, mert feleségül ment egy pasihoz aki AIDS-es volt, tudta is magáról, hogy beteg, de eltitkolta e tényt a nő előtt mert kellett neki Ofra vagyona... így aztán Ofra elkapta e betegséget, és hamarosan bele is halt. Na én meg majdnem utána haltam mert kicsin múlott, hogy öngyilkos nem lettem... Most erre mondhatod, hogy akit akkora szerelmi bánat sújt, hogy az öngyilkosságon töri a fejét, annak már igazán komoly problémája van. Nos, NEM. Miféle PROBLÉMÁM is lehetett volna amikor MINDEN EGYEDÜL RAJTAM MÚLOTT?! Ofrának volt problémája, rendkívül súlyos problémája, az, hogy AIDS-es lett, bizony, Ő, a Drágaság, a Hangok Királynője bele is halt a problémájába! Ám NEKEM semmi problémám nem volt. Nem MÁSOK akartak engem megölni (az lett volna egy "probléma"), hanem nekem kellett eldöntenem, megöngyilkolom-e magamat vagy kezdek valami ennél tartalmasabbat az életemmel! És megtaláltam a megoldást. Ez meg az volt, hogy realizáltam, azzal, hogy megölöm magamat, nem leszek Ofra hasznára. Jó, persze, ha úgy vesszük egy halottnak már semmi se "használ", őérte semmit se tehetek. Tehetek ellenben valamit az EMLÉKÉÉRT! És így inkább mégse lettem öngyilkos, hanem írtam Róla egy regényt. Aztán még többet is... Sci-fiket ugyan, de olyasmiket amiknek hitem szerint ő is örvendene ha olvashatná. Írtam az újjászületéséről, a feltámadásáról, stb. S igyekeztem a jellemét úgy lefesteni e művekben, amilyennek megismertem Őt, a róla szóló elérhető információk alapján, azaz "hitelesen". E regények is elérhetőek ingyen a Magyar Elektronikus Könyvtárból, azaz bőven van bizonyíték a szavaim igazára. Azaz, még ha valaki szerettünk meg is hal, az se "probléma", csak egy (igaz, súlyos...) kihívás: el kell döntsd, mit kezdj nélküle a maradék életeddel, illetve miként szolgálhatnád a legokosabban az elhalálozott illető emlékét!

És így tovább, nem sorolom fel mindazt amit szokásosan problémának tartanak az emberek. Felesleges. Aki ezt a könyvet képes volt idáig elolvasni, annak ugyanis biztos, hogy NINCS SEMMI PROBLÉMÁJA, egyetlenegy se, ellenben az nagyon is valószínű, hogy van az életében számos kihívás ami megoldásra vár!

És ez nem játék a szavakkal. Mert létezik az is, hogy probléma, igen, ez egy létező fogalom, csakhogy problémád nem NEKED van, hanem annak, aki koncentrációs táborban raboskodik, meg annak az ukrán nőnek akit épp most erőszakol meg egy rakás részeg orosz katona, annak aki a kivégzésére vár, annak aki egy afrikai országban éhezik, meg annak aki rosszindulatú daganattal küszködik s már a végstádiumban van. Ez mind probléma, igen, súlyos probléma. Nem hiszem azonban, hogy az ilyen személyek bármelyike is időt fordítana rá, hogy a könyvemet olvassa.

Te tehát kedves Olvasóm, egy hihetetlenül szerencsés valaki vagy, mert egyetlen szál probléma se keseríti meg az életedet! Ráadásul olyan remekül élsz, hogy azt Boleyn Anna angol királyné is megirigyelné! Oké, minden bizonnyal van jó pár kihívás előtted, de sose bánd, mert kihívások nélkül az élet rém unalmas volna, de annyira, hogy minden bizonnyal öngyilkos is lennél akkor, amint számos ilyen eset konkrétan meg is történik a világban: hiszen milyen gyakran olvashatunk olyan milliomosokról, milliárdosokról, akiknek semmi komoly kihívás nincs az életükben hiszen mindent könnyedén megoldhatnak a rengeteg pénzükkel... s mert az életük kihívás nélküli, kábítószerezni kezdenek, hogy céltalan életüket feledni tudják, majd öngyilkosak is lesznek. Mert ha nincs kihívás, nem érdemes élni... Tehát örülj neki, hogy vannak kihívások az életedben!

Tudom, tudom, nem vagy "boldog" mégse, úgy érzed... Ez igaz. Jól érzed. Tényleg nem vagy boldog. Mindenki érzi ezt, mindenkiben van valami egyre nagyobbodó "lelki üresség", valami hiányérzet... s ezt próbáljuk meg csillapítani azzal, hogy materiális tárgyakat veszünk, újra meg újra, egyre többet, egyre drágábbakat... Amiatt mert ez az egyetlen amit a modern, materiális civilizáció nyújtani képes nekünk: cuccokat, tárgyakat, objektumokat! Ebben nagyon hatékony, az igaz. A vásárlásainkat tehát nyugodtan lehet pszichológiai értelemben PÓTCSELEKVÉSNEK tekinteni! A baj ott van, hogy MATERIÁLIS tárgyak sosem képesek betölteni LELKI, érzelmi, vagy nevezhetjük akár úgy is, hogy SPIRITUÁLIS ürességet!

Tudom, ateista olvasóim felhördülnek amiért le merem írni a spirituális-szót. Nem kívánok ezzel senkit se a vallás felé taszigálni, az én nézetem szerint e fogalomba ugyanis, hogy "spiritualitás" belefér az is, hogy egyszerűen csak többet törődünk embertársainkkal, vagy a természettel, az állatokkal, vagy akár a művészetekkel... Szóval bármivel ami nem egy konkrét, fizikai OBJEKTUM.

Én megpróbáltam, s bár még nagyon az út kezdetén járok, de máris úgy érzem, hogy megérte, és sokkal jobban érzem magamat - bár elismerem, rém messze vagyok még a tökéletességtől, de annyira, hogy annak még a távoli csillogását se látom. Mégis, már eddig is rengeteget javult a kedélyállapotom, szóval úgy néz ki jó úton járok! Úgy tűnik, hogy ha a "belső ürességünk" megtelik ezzel a "spiritualitással" (még ha nem is okvetlenül olyan fajtával ami a túlvilágra irányul) akkor az ürességünk átalakul megelégedettséggé...

2. fejezet: A minimalista étkezésről és a BOB-ról pár szót

Mindenekelőtt megnyugtatom Olvasómat: a "minimalista étkezés" nem olyasmit jelent, hogy holmi "minimum mennyiséget" együnk, hogy éheztessük a testünket vagy hasonlók...

E fogalom inkább annak a szinonimája nálam, hogy "egészséges táplálkozás" úgy általában, az már egészen más kérdés, mit tartok ÉN egészségesnek... mert véletlenül se azt amit a legtöbb dietetikus annak mond!

Ami ezt a kérdéskört illeti, e témáról a véleményemet már leírtam részletesen, igaz, hogy egy sci-fiben, de a benne közreadott táplálkozási tanácsok/nézetek szerintem tudományos értelemben korrektek. A könyv címe: Vegánia, és ingyen elérhető a MEK azaz a Magyar Elektronikus Könyvtár ezen oldaláról:

https://mek.oszk.hu/22100/22116/

Sietve megjegyzem, címe ellenére ez NEM a vegán vagy vegetariánus táplálkozás népszerűsítéséről szól, hanem ÉPP ELLENKEZŐLEG...

Szóval, minthogy abban a könyvben részletesen kifejtettem ez irányú nézeteimet, nem óhajtom különösebben ismételni magamat megint, itt és most, így igyekszem röviden elmondani miről van szó, aztán ha Olvasómat jobban érdeklik ezek a dolgok, a többit megtudhatja a fentebb belinkelt könyvemből... Tehát:

- A minimalizmus szerintem úgy általában véve a szükségtelen, felesleges dolgok elkerüléséről szól, hiszen az előző fejezetben ki is fejtettem azt a maximát, miszerint "A felesleges dolgok értékelése az a gonosz csíra amiből minden rossz származik". Ez az elv a táplálkozásra vonatkoztatva azt jelenti, hogy a minimalista az étkezéseit illetően is elkerüli a felesleges dolgokat. A felesleges ételeket. (Vagy inkább ételszerű csinálmányokat...). Na most mi a felesleges? Hát az, ami nem tartalmaz semmi lényeges tápanyagot (vagy csak alig valamit tartalmaz) miközben telepakolták a gyártók olyan kemikáliákkal, ízfokozókkal, amik valójában drogok, mert becsapják az agyadat, finomabbnak hazudva az ételt mint amilyen! Igazság szerint MINDEN étel ilyen amit mesterségesen állítottak elő. Ilyen például az összes úgynevezett üdítőital: a Coca-Cola, Pepsi-Cola, CanadaDry, de az összes többi is amit nem említettem, sőt még a gyümölcslevek is, amiket palackokban árulnak, vagy amiket pohárba töltve vehetsz meg egy bárpultnál. Mind teli van ízfokozókkal, tartósítószerekkel, agyon van édesítve, vagy ha az édesítőszer nem cukor akkor valami olyan mesterséges vegyszer amivel nem találkozhatott a szervezetünk az evolúció során lepergett évmilliók alatt, így csakis káros lehet. Ha mindenáron gyümölcslevet akarsz inni, vegyél friss gyümölcsöt és facsard ki a levét te magad...

De az ételekre is igaz mindez. Emellett az ételek úgy általában is alig állnak másból mint valami édes vacakból, vagy olyasmiből ami ugyan nem édes de akkor is teli van szénhidráttal, amiről jó ha tudod, hogy elemi cukormolekulákká bomlik le benned. Emiatt amikor például sült krumplit eszel, akkor lényegében cukrot eszel, hiába, hogy a krumpli maga nem édes... Azt meg remélem tudod úgyis, hogy a cukor elhízást okoz...

Az úgynevezett "növényi olajak" is károsak, ráadásul a növényekhez nincs is sok közük mert magokból sajtolják ki, igen veszélyes vegyszereket használva az előállításukhoz, emellett tele vannak Omega-6 zsírsavval ami így felborítja szervezetünk Omega-6/Omega-3 egyensúlyát és ez egyik oka az időskori elbutulásnak. De a fiataloknak se tesz jót, a csecsemőknek pláne nem...

Sajnos a legtöbb ember abban a tévhitben leledzik, hogy csak amiatt mert valami izé a boltokban kapható és ételnek nevezik hivatalosan, az a valami tényleg ehető, és ártalmatlan! Holott ez nem igaz. Természetesen ártalmatlan olyan értelemben, hogy nem öl meg bennünket azonnal, percekkel a fogyasztása után (hacsak nem vagyunk kifejezetten allergiásak rá), ellenben a hosszú távú hatásai már nagyon is katasztrofálisak lehetnek: olyasmire gondolok, hogy elhízást okoz, inzulinrezisztenciát, depressziót, autoimmun betegségeket, rákot, elbutulást, viszkető bőrt, aknét, hajhullást, ingerlékenységet, erekciós problémákat, szabálytalan menstruációs periódust, terméketlenséget, policisztás ovárium szindrómát, tanulási problémákat (például diszleksziát), refluxot, és sok minden egyebet még! És sajnos az ilyen "ételszerű csinálmányok" nem kivételek hanem épp ellenkezőleg: a boltokban kapható élelmiszerek bő 99 százaléka ide tartozik! Nem tévedés: BŐ KILENCVENKILENC SZÁZALÉKA! Gyakorlatilag minden, ami mesterséges eredetűnek látszik, minden ami dobozolt, zacskózott, minden ami konzerv, minden ami 1-nél több összetevőt tartalmaz, nem számítva az összetevők közé a vizet és a sót.

A gyümölcsök se egészségesek tulajdonképpen, mert már rég nem azonosak az eredeti, ősi gyümölcsökkel, annyira agyonnemesítették őket, és teli vannak emiatt cukorral. Ráadásul a bennük levő cukor az úgynevezett "fruktóz", ami azért veszélyes mert kizárólag a májad képes feldolgozni, úgy, hogy zsírrá alakítja. A rengeteg fruktóz túlterheli a májadat és így nem alkoholos eredetű májelzsírosodást okoz...

A zöldségekkel meg az a baj, hogy nagy részük szintén nem létezett még ötszáz évvel ezelőtt se, azóta nemesítették ki őket, de különben is, MINDEN növény tartalmaz növényi mérgeket, amiatt mert egyetlen élőlény se szereti ha megeszik őt. Az állatok elfutnak ha tehetik, vagy esetleg visszatámadnak veszély esetén; de mert a növények erre képtelenek, így náluk a védekezési stratégia az, hogy mérgeket termelnek önmagukban. Bár ritka, hogy meghaljunk azonnal ha egy növényt megeszünk (persze azért akadnak bőven ilyen növények is...) de mindenképp az a helyzet, hogy ha növényt fogyasztunk, valamennyi mérget is eszünk vele (és akkor még nem is beszéltem a permetezőszer-maradványokról...), és ez hosszú távon nem vezet jóra.

Na tehát nagyon röviden ennyit, tényleg nagyon röviden, mert e témáról RENGETEGET írhatnék még... Lényeg az, hogy én ezen megfontolások alapján tértem át az úgynevezett "carnivore" diétára, hogy CSAK állati eredetű élelmiszereket eszem, vagy legalábbis rém ritkán fogyasztok mást, és akkor is csak egészen keveset abból a "más"-ból. Még később ennél is tovább léptem, és már a húst (és belsőségeket) is nyersen eszem, mert a hőkezelés elpusztítja a vitaminok egy részét, emellett a fehérjét is denaturálja, márpedig maga a "denaturálás" szó is arra utal, hogy "természetellenessé teszi"...

Tudom, Olvasóm most azonnal aggódni kezd, hogy de mi van a fertőzésekkel amiket így elkaphatok... Nos, tény, hogy az esély erre nagyobb mintha főtt ételt ennék, de csak kicsivel nagyobb, szerintem tehát e veszélyt értelmetlen mértékben felnagyítják az aggodalmaskodók! Az emberi gyomor ugyanis elképesztően savas, gyakorlatilag éppoly savas mint a dögevőké (hiénák, sakálok stb.), és ÉPP AMIATT ilyen savas, hogy elbánjon a patogénekkel, tudniillik muszáj volt ilyenné kialakulnia, mert fajunk évmilliókon át evett dögöt (is). Gyakorlatilag ugyanolyan savas a gyomrunk mint az óriáskígyóké (sőt annál is savasabb valamivel) amikor az a kígyó emészteni kezd, márpedig jól tudjuk ugye, hogy mondjuk a Python gyomrában egy egész krokodil is képes feloldódni nyom nélkül... Na ilyen savas, ilyen ellenséges környezetet nem sok baktérium visel el! Jó, persze tényleg van néhány, de igazából a fertőzések összeszedésére messze nagyobb az esélyed akkor, ha valami romlott tejterméket fogyasztasz... Olyat viszont én nem eszem. Semmiféle tejterméket. Az őskorban ugyanis olyasmi se volt, mert a vadon élő állatok még megsimogatni se engedik magukat nemhogy azt, hogy a tőgyüket rángassad és megfejjed őket, tehát a tejhez se vagyunk hozzászokva, az is természetellenes "élelmiszer".

Igazság szerint végeztem magamon kísérletet is, és ettem félig rohadt, már bűzlő húst is. És SEMMI bajom se lett tőle... És bár büdös volt s emiatt tényleg undorító, de az íze nem is volt rossz, valójában egyes érlelt sajtok ízére emlékeztetett... Bár tulajdonképpen még csak nem is volt büdösebb mint egypár sajt, mint például a közismert, hírhedt "Pálpusztai" sajt...

Kipróbáltam a rovarételeket is, ettem sáskákat, szöcskéket, kabócákat, lisztkukacot, földigilisztát, gyászbogár lárvát, bizonyos pókokat is... Ezektől se lett semmi bajom, sőt némelyik kifejezetten finom! És többnyire (bár nem mindig) ezeket is "nyersen" ettem!

Amióta ezen a "diétán" élek, fogytam egy csomót (KB 15 kilót), egekbe szökött az energiám, elmúlt a mély depresszióm (holott olyan erős volt, hogy már az öngyilkosságon gondolkodtam néha, azaz lehet ám, hogy ez a diéta - ha undorító is egyesek szemében - az ÉLETEMET mentette meg!), azóta kevesebb alvással beérem de mégis pihentebben ébredek; szebbek az álmaim amíg alszom, elmúlt a derékfájásom (bár ez részben annak is köszönhető, hogy keményen alszom), elmúltak a kiütéseim/pattanásaim, már nem olyan táskás a szemem, javult a memóriám, a fantáziám, visszatért az alkotásvágyam, elmúlt az ingerlékenységem, holott korábban olyan hirtelenharagú (vagy, hogy nevezzem) voltam, hogy nemegyszer olyan stílusban válaszoltam (üvöltöttem...) vissza a FŐNÖKÖMNEK, hogy utána magam csodálkoztam a legjobban, hogy miért nem rúgott még ki, de páros lábbal ám...

Szóval nagyon hasznosnak tartom e diétát. Nem mellékesen az egész Covid járványt is röhögve megúsztam, és oltás nélkül ám, holott a görög ABC minden betűje megtámadott... akarom mondani mindegyik Covid variáns. De semmi komoly tünetem nem volt miattuk, annak ellenére, hogy az e diétára áttérésem előtt minden évben legalább két hétre teljesen levert a lábamról még a szezonális influenza is, de annyira, hogy még betegállományba is kellett mennem miatta. Néha évente többször is. És a Covid állítólag sokkal veszélyesebb annál. Mégis, számomra teljesen jelentéktelen esemény volt, ha nem mondják azt se tudom, hogy Covidos vagyok, sőt még influenzának se tartottam volna, legfeljebb valami egészen jelentéktelen szezonális náthának ami arra se érdemes, hogy legalább egy szem aszpirint bevegyek miatta...

Na és hogy ennek mi köze a minimalizmushoz? Hát például az, hogy ha te is így étkezel, akkor ugye alig kell főznöd. Mert minek, ha nyerset eszel... Én úgy szoktam, hogy megveszek egy állatot (általában egy bárányt) egészben, szétdarabolom, beteszem a fagyasztóba, s eszem amíg tart, az egészet, az orrától a farkáig. És csak a csontjait főzöm meg hogy semmit se pazaroljak, akkor, amikor e csontokról már minden húst megettem ami levágható volt róluk nyersen... De főzés előtt még a csontvelőt is kipiszkálom e csontokból, mert a csontvelőt is nyersen eszem meg! Úgy a legfinomabb. Tényleg! Érdemes kipróbálni. Esküszöm, hogy messze jobb mint bármelyik krémcsokoládé!

Szóval alig főzök tényleg, a rezsómat és serpenyőmet alig használom másra mint tükörtojás elkészítésére (de azt se olajban sütöm hanem olvasztott faggyúban vagy disznózsírban). Emiatt nálam alig megy el idő ételkészítésre, tehát SPÓROLOK AZ IDŐMMEL. Több időm marad a hobbimra... és ez jó dolog!

Ilyen étkezési stílus mellett nyilvánvaló, hogy alig van szükségem bármi konyhafelszerelésre. És ez megint csak a minimalista életmódot segíti ugye. Így élni (étkezni...) ráadásul OLCSÓ IS, mert bár a hús egészen biztosan nagyon drága, mégis, amióta így élek, kevesebb mint feleannyiból kijövök "kajailag" mint korábban, mert ha a hús drága is, de nem kell mellé kenyeret vennem, nem veszek pizzát, krumplit, egyéb zöldségeket, drága déligyümölcsöt, sőt semmiféle gyümölcsöt se, nem eszem csokit, cukrot, jégkrémet, mentolos drazsét, nem iszom drága üdítőket, nem veszek juharszirupot, mézet, akármit... Minderre TEMÉRDEK pénz elment korábban!

Most ez mind NINCS. Szóval ismétlem, hiába drága a hús, összességében mégis sokkal olcsóbb a kajálásom most. És eleve, a korábbi étkezési stílust követve sokkal többet zabáltam, ennek ellenére soha nem éreztem igazán jóllakottnak magamat... Most ennek is vége! A húsból és zsírból ugyanis nem kell sokat ennem, mégis teljesen eltelít, mert a hús és zsír hihetetlenül laktató!

Emellett, a hús ára még csak nem is okvetlenül olyan magas ha úgy csinálod mint én, hogy egy egész állatot egyben veszel meg, és feldarabolod te magad. Azaz ha nem készterméket veszel a szupermarketban. Vásárolj a helyi termelőtől közvetlenül, megint kevesebbet fogsz fizetni, azaz spórolsz!

Azaz ha minimalista módon akarsz enni, a legjobb ha a carnivore diétát követed, s ha igazán "hardcore" vagy akkor ráadásul a NYERS carnivore diétát! De úgy általában is, a legjobb stratégia ha mielőtt megvásárolsz valami élelmiszert, felteszed magadnak a kérdést: -Létezett-e ez az élelmiszer az őskorban? Ha NEM - nos, akkor nem is létszükséglet, tehát NEM veszed meg mert ekkor nem igazán méltó a minimalista szellemiséghez ugyebár... Márpedig nehezen tagadható, hogy a boltokban (vagy bárhol...) kapható élelmiszerek 99.99 százaléka egyszerűen nem létezett az őskorban!

Azt hiszem ez a legmegfelelőbb hely arra is, hogy leírjam, miként kell megenni az élő sáskákat/tücsköket, meg a földigilisztát. Nem mintha egy pillanatig is azt hinném, Olvasómban ellenállhatatlan vágy támadt, hogy maga is kipróbálja ezt, ellenben annál inkább hiszem azt, hogy igencsak kíváncsi lett rá, szeretné tudni ennek "titkát" még ha nem is akarja követni a példámat, hiszen ez afféle "mini horror", s az ilyesmi érdekelni szokta az embereket. Tehát:

- Ami az "ugró népséget" illeti mint a sáskák, tücskök, szöcskék, ezeket ajánlott a két szárnyuknál elkapni, akkor nem tudnak megharapni téged. Fullánkjuk ugyanis nincs, attól nem kell félni, de némely nagy sáska igencsak nagyot képes harapni, ezt saját tapasztalatból állítom... Különösen ez a fajta aminek a képét berakom ide, holott ez a legfinomabb szerintem (legalábbis nyersen):

Tehát, megfogod a szárnyát, mondjuk az egyik kezed hüvely- és mutatóujjával, majd a másik kezed hüvelyk- és mutatóujjával OLDALRÓL közrefogod a fejét és összeroppantod! Ha oldalról nyúlsz a csáprágóihoz ugyanis, akkor nem képes megharapni az ujjaidat. Így tehát megölted őt egy pillanat alatt, nem szenvedett sokat, ráadásul a nyelvedet se tudja megharapni amikor a szádba teszed. Ezután le kell tépned a két nagy ugrólábát, mert azokon éles karom van (látható is a fenti képen...) ami felsértheti a nyelőcsövedet amikor lenyeled. A többit pedig beteszed a szádba és összerágod (puha, krémes íze van!) vagy kisebb rovarok esetén lenyelheted egészben is. Esetleg a szárnyait is letépheted, mert az nagyon vékony, hártyás, és hajlamos a szájpadlásodhoz tapadni, ahonnan aztán nehézkes eltávolítani.

Ami a földigilisztát illeti, a procedúra még egyszerűbb. A lényeg, hogy CSAK és KIZÁRÓLAG olyan gilisztát egyél ami MÉG MOZOG! Ugyanis eszméletlenül gyorsan képes megromlani/megbüdösödni a napsütésben, ami miatt tényleg elkaphatsz esetleg valami betegséget, s különben is, akkor már undorító... Szóval élő, mozgó gilisztát kell enned! Ez meg úgy megy, hogy elkapod, azután okvetlenül MOSD MEG, de HIDEG VÍZBEN! Amiatt hidegben, mert nemhogy az igazán meleg de már a langyos víz hatására is a giliszta hajlamos rengeteg nyálkát termelni, s bár semmi bajod se lesz ha megeszed e nyálkát, de tényleg elég undorító a látványa... A hideg víz hatására azonban a giliszta nem termel nyálkát, vagy legfeljebb egészen keveset. Viszont mindenképp meg kell mosni (lehetőleg folyó vízben) hogy a külsejéről eltakarítsuk a földmaradványokat.

Ezután egy pohárba engedj tiszta vizet, majd a gilisztát rakd a szádba, ha tudod nyeld le ÖSSZERÁGÁS NÉLKÜL, egészben, s utána igyál egy korty vizet, hogy biztosan lecsússzon. Ha ez így nem menne akkor miután a szádba tetted, a nyelés előtt emeld a poharat a szádhoz, kortyolj belőle, s nyeld le a gilisztát azzal a korty vízzel együtt...

Gyakorlatilag SEMMIFÉLE ÍZT nem fogsz érezni! S mert a giliszta tényleg nyálkás egy kicsit még akkor is ha ez nem látszik rajta, nagyon könnyen "lecsúszik" a torkodon. Könnyű, pofonegyszerű lenyelni! Ez igenis így a legegyszerűbb. Nem kell rágcsálni, mert a giliszta bélrendszerében okvetlenül van mindig valamennyi földmaradvány, hiszen ő azt eszi, azzal táplálkozik, aztán ki tudja annak a talajmaradványnak épp milyen az íze amikor az ízlelőbimbóidhoz kerül mert összerágod a gilisztát... Tehát nem kell összerágni. Ami a giliszta megölését illeti, oda nem szükséges a fogaid használata, elintézi ezt a kérdést (és a gilisztát...) egykettőre a gyomorsavad. Ez a dolga... Mint említettem a gyomorsavunk olyan erős mint az óriáskígyóké, az meg még egy krokodilt is felold a páncéljával együtt, hogy is ne lenne képes elbánni a csupasz földigilisztával, szegénykémnek mikroszkopikus esélye sincs arra, hogy azt a környezetet túlélje... És gilisztát enni igenis hasznos mert teli van vitaminokkal. A giliszta szárazanyagtartalma ugyanis úgy alakul, hogy 60-70 százalék benne a fehérje, 6-11 százalék a zsír, 2-3 százalék az ásványi anyag (ez irtó magas érték!) és van benne 5-21 százalék szénhidrát is. Az eltérő értékek abból adódnak, hogy konkrétan milyen fajta földigilisztáról van szó (ugyanis számos változata létezik, de nyugi, mindegyik ehető!), és hogy épp milyen talajban él a "mindennapi betevő gilisztánk". El kell mondani továbbá, hogy ami az ESSZENCIÁLIS AMINOSAVAKAT ILLETI, tehát épp azokat amiket az emberi test nem képes szintetizálni más anyagokból, ezeket illetően tehát - és ezen belül is kifejezetten a lizint (lysine) és metionint (methionine) tekintve! - a giliszta toronymagasan a tápanyagforrások verhetetlen bajnoka, mert ő tartalmazza ezekből a legtöbbet, méghozzá messze többet mint akármelyik másik húsféleség, beleértve a halakat is! Továbbá, a giliszta abban is segít téged, hogy jobban bírd az éhezést, épp mert magas a lizin tartalma. Ugyanis a lizin olyan aminosav, ami étvágycsökkentő hatású. (Egy másik aminosavnak is van ilyen hatása amúgy, ez az arginin). A földigilisztának a vastartalma is kimagasló. Van benne réz, mangán és cink is. Kalcium is van benne kábé annyi mint a sajtban vagy a tehéntejben. Egyáltalán, a giliszta igazi "superfood", ahogy az angolok mondják!

Nagyon is egészséges tehát földigilisztát enni... Persze arra azért ügyeljünk, hogy olyan helyről szerezzük be ahol a talaj nincs összerondítva mindenféle vegyipari szennyeződésekkel.

Van egy olyan gondolatom, hogy ha Olvasóm nem is kapott kedvet az írásom alapján a gilisztamenüre, de némely Olvasóm azért talán mégis elkezdett vonzódást érezni a prepper élet valami enyhébb, kevésbé "hardcore" változatához. Ez rendben is van és örülök neki ha bárkit is elindíthatok ezen az úton, de jó előre figyelmeztetek mindenkit, NE úgy kezdjen bele, hogy most gyorsan felkeresi mondjuk az Amazon webáruház honlapját (vagy az eBay-t, vagy akármelyik másikat) és ott megrendel egy jól kinéző, számos eszközzel rendelkező állítólag profi "túlélőkészletet"! Attól ugyanis, hogy lesz egy ilyened még se minimalista nem leszel, se prepper, de még egy szánalmas "fotel-Rambó" se, hanem tudod mi leszel ha így teszel?!

EGY BALEK. Megint. Mint már sokszor életedben...

Erre is a saját tapasztalatomból jöttem rá, de szerencsére úgy, hogy e felismerés NEM került pénzembe mert időben észhez tértem...

Mert hát persze, hogy én is felkerestem az Amazont, és beütöttem a keresőmezőbe az olyan szavakat, hogy "survival tools", "survival kit", meg "survival collection" meg más hasonlókat, és persze, hogy volt RENGETEG találat rá... hogy a fenébe ne lenne, ez is egy piaci igény amit a fogyasztói társadalomban igyekeznek kielégíteni, hiszen ez is ÜZLET ami profitot termelhet...

Szóval nézegettem a készleteket, de már az első néhány is komoly aggodalmakba kergetett mert olyan cuccok voltak bennük amikről - meggyőződésem szerint - én könnyen lemondhatok, szóval a szememben korántsem tűnt nélkülözhetetlennek. Például műanyagkesztyű... Aztán meg az igaz, hogy a bicska ami van mindegyikben már nyilvánvalóan jogosan szerepel egy ilyen készletben, de nekem van bicskám amivel tökéletesen elégedett is vagyok, minek adjak ki pénzt egy újabbra... Aztán talán a harmadik vagy negyedik szettnél már végképp a homlokomra szaladt a szemöldököm, mert ki nem találjátok mi volt a készletben: EGY CSOMAG JÁTÉKKÁRTYA!

Na erre olyan volt a reakcióm amit az angolok ezzel rövidítenek:

WTF?!

A rövidítés jelentését nem írhatom le magyarul mert nem tűri a nyomdafestéket, ezért inkább enyhébb formában közlöm:

EZ MEG MI A SZAR?!

Most komolyan, van valaki aki tényleg és igazán azt hiszi, hogy egy csomag játékkártya egy túlélő-felszerelés lényegi eleme?!

Gondolj bele, Olvasóm! Tegyük fel becsapódik egy nagy meteor a Földbe, te túléled valahogy az első 48 órát mert pokoli mázlid van, aztán azonban mégis illene már iható vizet meg némi élelmet találnod... Netán valami menedéket eszkábálni magadnak... Összeomlik a teljes civilizáció, nincs se áram, se internet, SEMMI... Még jog és törvény se... de azért jaj de jó neked mert van egy csomag játékkártyád! Igaz, hogy a legközelebbi másik túlélő legalább 100 kilométerre van tőled, és nem is tudsz a létéről, de sebaj, a kártya jó, mert majd legfeljebb passziánszozol magadban, azt lehet egyedül is. Nyilván LESZ ELÉG IDŐD passziánszozni egy katasztrófa-sújtotta világban, mert te olyan hiperszuper szerencsés leszel, hogy véletlenül se köti majd le minden idődet a puszta életben maradás!

Most komolyan, valaki szerint is ez egy REÁLIS ELKÉPZELÉS?!

De ha nem meteort tételezünk fel hanem valami enyhébb katasztrófát, mondjuk csak annyit, hogy az oroszok sikeresen elfoglalják Ukrajnát és utána jönnek tovább Magyarország ellen, na akkor is: majd te passziánszozni fogsz miközben rakétákkal lövik a települést ahol élsz?! Nem az-e inkább a reálisabb feltételezés, hogy - ha már nem állsz be az ellenállók sorai közé - inkább menekülni igyekszel? És ekkor minden gramm felesleges teher életveszélyes lehet a számodra mert elfáraszt és lelassít téged! Vagy elbújsz a hegyekben, de akkor se fogsz te kártyázni, mert inkább valami hordozható rádióval a híreket figyeled, már ha arra is lesz időd egyáltalán, és nem a bujkálással törődsz, meg azzal, hogy hol találsz magadnak iható vizet, menedéket, és miként tudsz elkapni egypár állatot csapdákkal vagy akárhogy, azért, hogy éhen ne halj... Vagy igyekszel a megszállókra vadászni lesből, bosszúból, illetve, hogy elvedd a készleteiket és/vagy, hogy fegyvert és lőszert szerezz tőlük akiket mondjuk lenyilazol vagy máshogy ölsz meg... Szóval sok minden lehet de az teljesen életszerűtlen feltételezés, hogy te majd csak leülsz szép nyugodtan passziánszozni!

Valójában annyira számít minden gramm egy ilyen túlélő-felszerelésben, hogy efféle témákról szóló videókat nézve találkoztam olyan fickóval, aki a csomagjába pakolt fogkeféjének a nyeléből levágta a felét, mondván, hogy minek olyan hosszú nyél egy fogkefének, a fele is elég ahhoz, hogy használható legyen, és így kevesebb súlyt kell cipelnie... Igaza volt! Igaza, annak ellenére, hogy egy műanyag nyél egy fogkefe esetén igazán nem nyomhat sokat. Ennek ellenére, igaza volt, pláne mert nem csak a súlyt kell figyelembe venni hanem azt is, hogy a hosszú nyelű fogkefe nagyobb térfogatot foglal el, és nehezebben helyezhető el a csomagban ugyebár. (Mindazonáltal még a rövid nyelű fogkefét se tartom egy túlélő-felszerelés nélkülözhetetlen elemének, ezt kötelességem megjegyezni. Ha azonban már mindenáron cipelünk magunkkal ilyesmit, hát legalább tényleg csak rövid nyele legyen...)

S erre egy állítólagos túlélőkészletben ott egy csomag játékkártya... hát az eszem megáll komolyan mondom!

Azonnal elhatároztam, hogy nekem nem kellenek efféle "készletek", és örültem, hogy még egyre se adtam ki pénzt. Ez mind csak a pénzed lenyúlása. Ezek után egyetlen ilyenben sincs bizodalmam, s lebeszélem az effélék megvásárlásáról Olvasómat is. Természetesen KELL hogy legyen ilyen készletünk, de azt magunknak kell összeállítani, darabról darabra, a saját igényeinknek megfelelően, mert például ott kezdődik, hogy egy nőnek jól jöhet ha van benne "esemény utáni tabletta", mert egy katasztrófa utáni, törvények nélküli világban simán megeshet vele, hogy megerőszakolják, aztán milyen jó ha utána bekaphat egy ilyen tablettát, akkor legalább gyereke nem lesz az erőszak miatt... Egy férfi esetén ez a veszély ugye nem fenyeget, annak nem kell ilyen tabletta. De még rengetegsok más ok és megfontolás vezethet oda, hogy mindenkinek mások az igényei. Például arra gondolok, mindegyikünk másfajta katasztrófát tarthat valószínűbbnek amire fel akar készülni. Kelet-Európában most például jelentősen megnőtt a veszélye annak, hogy lesz egy háború a ruszkikkal. Az USA területén ennek veszélye azért jóval kisebb. Mármint egy "hagyományos fegyverekkel" vívott háborúnak. Viszont arrafelé rengeteg hatalmas gát van, ugye vízerőművek meg minden, s e gátak már elég öregek és bizony alaposan el van hanyagolva a karbantartásuk (minthogy az eszméletlen összegeket emésztene fel...) így aztán ott meg egy gátszakadás esélye egészen reális veszély. De egy hurrikán is, hogy a fenébe ne, hiszen minden évben több hurrikán is letarolja az USA délkeleti vidékeit... Mindegyikünk látott már biztos ilyen videókat a hírekben! Szóval sok minden lehet, s a feltételezett katasztrófák milyensége jelentősen eltérő lehet attól függően, milyen vidéken élsz épp, a Föld melyik táján. Amúgy Magyarországon is volt már egészen tisztességes nagyságú katasztrófa a közelmúltban, arra gondolok amikor kiömlött mit tudom én mennyi de eszméletlen mennyiségű vörösiszap egy tározóból, és több falut is teljesen elsodort. Állítólag ugyan nem sokan haltak meg közvetlenül emiatt, de a lakóknak nagyjából mindenük odalett, milyen jó is lett volna ha van akkor egy jól felszerelt menekülőkészletük egy hátizsákban amit egy pillanat alatt felkaphatnak s magukkal vihetnek...

Az is mindenki egyéni döntésétől függ, egy katasztrófa esetén ő valamelyik város területén belül akar-e bolyongani, például, hogy az esetleg épen maradt készletek után kutasson, vagy inkább kimegy valamelyik "zöld területre", az erdőkbe, mert úgy véli ott több esélye van túlélni. És így tovább. Az meg végképp természetes, hogy senki se képes végtelen mennyiségű cuccot magával cipelni, ez attól függ ki mennyire erős, edzett, és a többi.

Tehát mindenkinek mások az igényei és elképzelései, s ehhez kell összeállítani a SZEMÉLYES túlélőkészletet! Aminek minden darabját jól ismeri... Érted, Olvasóm, MINDEN EGYES DARABOT!

Ez olyan, tudod, hogy a Star Wars-ban is a Jedi lovagok mindegyike maga csinálta személyesen a fénykardját... neked sincs semmi értelme bepakolni valamit a túlélőkészletbe, ha azt a valamit NEM ISMERED. Igen, a túlélőkészletet illetően is MINIMALISTÁNAK KELL LENNI, mert minden gramm számít! Oda bizony a tényleg hasznos dolgok kellenek, nem olyan idiotizmus, hogy kártyacsomag...

Szóval állítólag az a valami egy túlélőkészlet volt. Kártyacsomaggal. Mert a kártya olyan szörnyen fontos, hogy anélkül nem lehet túlélni egy katasztrófát. Vagy épp magának a kártyának a hiányát nem lehet túlélni. Belebetegednénk egészen biztosan! És ezek után elvárná tőlem valaki, hogy megvegyem azt a terméket és rábízzam az ÉLETEMET?! Egy olyan kollekcióra amit így gondolkodó emberek állítottak össze?!

Na NEEE!

De ha jobban belegondolsz kedves Olvasóm, azokra az "eszközkészletekre" se ajánlatos rábíznod az életedet, amikben nincs olyan szemlátomást arcpirító BAROMSÁG, mint egy kártyacsomag. Mert nyilvánvaló okokból az efféléket úgy állították össze, hogy a lehető legtöbb mindenféle kerüljön bele (hiszen akkor "mutat jól", akkor csábulnak el rá a potenciális vevők), ugyanakkor a lehető legolcsóbb legyen (hiszen minél olcsóbb annál többen veszik meg vélhetőleg), ÉS ugyanakkor a legnagyobb profitot termelje a gyártó cégnek - s mindezekből az következik, hogy ezer százalékra lefogadható: SILÁNY MINŐSÉGŰ vicikvacakok találhatóak bennük!

Jó-jó, érted már mindezt, nem kell agyonmagyaráznom, azt várod, hogy térjek a tárgyra, miként kell helyesen összeállítani egy ilyen csomagot! Oké, lássuk!

Tehát ott tartottunk, hogy NEKED kell összeválogatnod, darabonként... A te szükségleteid szerint... De miként is?

Hát, minthogy itt tényleg olyasmikről van szó amikre az ÉLETEDET bízod adott esetben, itt aztán nem szabad spórolni a minőségen! Oké, persze, de, hogy is lehetne eldönteni, mi az ami igazán JÓ minőség, hiszen számos alkalommal bebizonyosodott, hogy még a csillagászatilag magas ár se garantálja okvetlenül a jó minőséget...

Nos, kezdjük azzal, hogy a SAJÁT TAPASZTALATNÁL NINCS JOBB! Amennyiben tehát neked van már egy - tegyük fel - kiváló bicskád, amit évek óta rendszeresen használsz és nagyon meg vagy elégedve vele - nos, akkor a helyes teendő az, hogy azt a bicskát szépen megtisztogatod, megmosod, megszárítod, esetleg még enyhén be is olajozod (bezsírozod... elárulom, a nyers marhafaggyú nagyon jó e célra...), berakod egy nejlonzacskóba is amit legumizol... És beteszed a túlélő hátizsákodba! És a napi otthoni feladatokhoz használsz valami mást. Ugyanis egy katasztrófa esetén nem biztos, hogy lesz időd azt a remek bicskát bepakolni a hátizsákba. Holott OTT A HELYE, azért, mert az a tárgy már BIZONYÍTOTT, hiszen ismered, évek óta használtad, és nem csalódtál benne!

Ez tehát a legjobb módja a túlélőhátizsákba pakolandó tárgyak beszerzésének, hiszen ez az elv nyilvánvalóan nem csak a bicskákra vonatkoztatható hanem minden másra is. Ennél jobb módszer egyszerűen NINCS. Nincs, annyira nincs, hogy még elméletileg is lehetetlen ennél jobb módszert kitalálni. Ismétlem: a saját tapasztalatnál nincs jobb! Amivel kapcsolatban csak lehetséges ez, ott így kell eljárni!

Na de mit tegyünk ha valamivel kapcsolatban nincs saját tapasztalatunk?

Nos ez mindenképp kockázatos terep. Néhány szabályt azonban lehet mondani amiket betartva csökkenthetjük a rizikót. Mindek előtt: nézzük meg hogy azt a tárgyat melyik országban gyártották... És ha azt látjuk, hogy "Made in China", nos, akkor NEM! Úgy értem, nem vesszük meg... Bocsánatot kérek emiatt a kínai emberektől, és elismerem, hogy igenis tudnak ők is remek és tartós dolgokat készíteni. Igen, tudnak, és gyártanak is! A baj az, hogy kizárólag azok a termékeik jók, amik a "prémium szegmensbe" tartoznak, ennek megfelelő (csillagászatilag magas) árakkal, és ez még nem is lenne baj, hanem a baj az, hogy elég gyakran a NEM prémium kategóriás termékeiknél is csillagászatian magasak az árak, azaz hiába vagyunk készek megfizetni a magas árat, az semmire se garancia... Márpedig a NEM prémium kategóriás termékekből ezerszer több van mint a prémiumkategóriásokból. Emellett, a kínai kereskedők (is) szívesen bérelnek fel kommentelőket akik csodálatos visszajelzéseket adnak a termékről az Amazon, eBay vagy más oldalakon, s emiatt az adott termék jobbnak tűnik mint amilyen. Tudom, ilyesmit a nem kínai kereskedők is művelnek. Tapasztalatom szerint azonban a kínaiak esetén ez már szinte az "alapértelmezés"... Általában véve a kínai termékeknél az erőfeszítést a gyártás során nem a tartósságra hanem a "csinosságra" helyezik. Hogy minél szebb legyen, minél "férfiasabb" (vagy épp "nőiesebb", attól függően ki a célcsoport), minél több funkciót tudjon, csillogjon-villogjon, stb. Arra meg már nem jut az erőfeszítésből, hogy tartós is legyen, mert akkor már túl drága volna... S különben is, a "tartósság", az olyasmi ami nem látszik a termékről készült képeken, de még rögtön azután se, hogy a vásárló megkapta a terméket és kidobozolta. A tartósság egy "hosszú távú" fogalom, a hosszas használat során derül ki mennyire tartós az a termék, s általában mire kiderül, hogy egyáltalán nem tartós, addigra már késő, lejárt az időtartam amin belül vissza lehetne kérni a pénzedet. Bár néha akkor se kapod vissza ha azon időtartamon belül reklamálsz... És még ha igen, akkor is általában neked kell fizetned a visszaküldés díját. Ez sok esetben több, mint a termék értéke... De még a legislegjobb esetben is, ha e visszaküldési díjat is az eladó állja, akkor is időbe telik neked a postázás, és egyáltalán, ez az egész dolog nagyon macerás, bosszantó, és extra stressz!

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy lehet, hogy meg se kapod a terméket. Vagy úgy jársz mint én, hogy rendeltem egy külső merevlemezt a laptopomhoz, aztán amikor megjött a csomag kiderült, hogy egy nagyjából ötven cent értékű bizsu FÜLBEVALÓT küldtek nekem (a férfinak!) a merevlemez helyett! Csak azért, hogy az eBay-en nyoma legyen a tracking number által, hogy ők elküldték a rendelt csomagot. Akarom mondani, egy VALAMILYEN csomagot. És tényleg küldtek VALAMIT, épp csak nem az volt benne amit megrendeltem... Végül hosszas procedúra után visszakaptam ugyan a pénzemet, de ez nekem jókora stressz volt, és csak amiatt volt ekkora szerencsém, hogy visszaadta az eBay a pénzem, mert ez az eladó rengeteg más embert is becsapott már így, tehát nagyon sok panasz volt ellene. És kínai volt, igen...

És ez nem az egyetlen eset volt amikor megjártam. Én igenis RENGETEGSZER ráfaragtam már a kínai termékek vásárlására, nem azt mondom, hogy más országokból származó eladóknál nem ért már csalódás mert persze, hogy ért, de kínaiak esetén messze-messze sokkal több, tehát az én elvem az, hogy KÍNAI TERMÉKET NEM SZABAD VENNI!

Ez van. Teljesen mindegy milyen jól néz ki az a cucc, és milyen kedvező az ára, és milyen csodálatos vásárlói visszajelzések vannak róla: ha kínai, akkor NEM!

Illetve egyetlen kivétel van: a Lenovo cég laptopjait szabad venni, az nagyon jó minőségű, de ABBÓL IS csak a ThinkPad széria! Én azt használom, hosszú-hosszú ideje, ismerem ezt a márkát, az megbízható. És persze rohadtul drága mert ez szintén a már említett prémium kategória... azaz "üzleti minőség" a garantáltan profi felhasználóknak, akiknek a szemük se rebben a magas ártól de tényleg elvárják érte a csúcsminőséget. Szóval ezt a márkát ismerem, és ez nem is csoda mert bevallom, hogy "számítógépbuzi" vagyok... De semmi egyebet, SEMMIT nem veszek már egy ideje ami kínai, sőt még a Lenovo gépei közül SEM veszek semmit ami NEM ThinkPad! Mert igenis ennek a gyártónak is vannak gagyi számítógépei, sőt, gyakorlatilag mindegyik az ami nem ebbe a csúcskategóriás (és emiatt brutálisan drága) sorozatba tartozik... Sőt, már a ThinkPad sorozatban is megvariálta a billentyűzetet, egy sokkal gagyibb, úgynevezett "szigetes" rendszerűvel gyártja őket. Mondjuk ez engem nem igazán zavar mert amúgy is külső, wireless billentyűzettel használom, de azért ezt mégis annak jeleként értelmezem, hogy a minőség itt is megindult lefele, még ha egyelőre nem is vészesen. De már egy ideje gondolkodom rajta, melyik másik márkával kéne próbát tenni, mert ez a trend nekem nagyon nem tetszik...

Na de egy laptop nem tartozik a menekülőcsomag tartozékaihoz, szóval térjünk vissza a fő témánkhoz... Ott tartottunk tehát, hogy az első szabály: Kínai terméket nem veszünk!

Illetve... a másik "kivétel" az, ha egyszerűen NINCS az adott termékből olyan, ami nem kínai... Sajnos bőven akadnak ilyen cuccok. Nyilván, ekkor muszáj megalkudni a sorssal és kínait venni, mert még mindig jobb mint a semmi... Szóval, HA MÁR MINDEN KÖVET MEGFORGATTÁL és még mindig nem találtál NEM kínai terméket (de tényleg CSAK ekkor!), akkor nincs más megoldás és veszel egyet ami kínai, igyekezvén a legjobbat kiválasztani. Én így jártam a ferrocérium rudakkal. Ez tulajdonképpen egy olyan fémrúd, amit ha megütnek valami kemény tárggyal, erős szikrákat vet. Tulajdonképpen egy tűz-szerszám. Okvetlenül illik, hogy szerepeljen egy menekülőkészletben. Sajnos ebből csak kínait találtam, aminek oka az is lehet, hogy a cérium egy ritkaföldfém, és alig fordul elő máshol mint Kínában. Az efféle kínai termékeket azonban OKVETLENÜL ki kell próbálni és nem is egyszer, mielőtt a zsákunkba pakoljuk! (Én kipróbáltam ezeket a tűzgyújtó rudakat, és nagyon meg vagyok elégedve velük. Persze az is igaz, hogy ha kínait vettem is e termékből, de nem a legelsőt ami szembe jött velem az ajánlati listán hanem nagy gondossággal válogattam előbb közülük...) Tehát igen, a szabály ellenére LEHET venni kínai terméket, pontosabban néha muszáj, de csakis akkor ha végképp semmi más alternatíva nem létezik! Ugye, "ha ló nincs szamár is jó", és "szükség törvényt bont".

A másik szabály, hogy olyan terméket se veszünk, ahol a vásárlói visszajelzések száma az Amazonnál 5000 alatt van, és e visszajelzések átlaga kisebb mint 4.5, ugyanis ha kevés a visszajelzés akkor ez egy eléggé új termék aminél nagy a kockázat és ugye nem akarsz épp Te lenni a kísérleti nyuszi, kedves Olvasóm?! Továbbá, ha kevés a visszajelzés, akkor lehet, hogy azokat a gyártó által felbérelt/lefizetett "bérkommentelők" írták (legalábbis jelentős százalékban). Minél több azonban a visszajelzés, annál esélyesebb, hogy annyi sokat már nem tudott megvesztegetni a gyártó, mert nem éri meg neki. Tehát ahol kevés a vásárlói visszajelzések száma, azt NEM vesszük meg! És azt se ahol az átlag pontszám 4.5 alatti. E szabály körébe tartozik az az "alszabály" is szerintem, hogy az időd megkímélése érdekében (hiszen van olyan közmondás is, hogy "az idő pénz") a webáruházaknál egy adott termék felől a tájékozódást úgy érdemes elkezdeni, hogy - ahol lehetséges ilyesmi - rögtön a LEGALACSONYABB PONTSZÁMOT adó vásárlók visszajelzéseit olvasod el, vagy legalábbis közülük jó sokat! A jó visszajelzéseket olvasni ugyanis nagyrészt felesleges. Azokat egyrészt lehet, hogy fizetett bérkommentelők írják, másrészt, azt, hogy sok jó visszajelzés van azt úgyis tudod, hiszen fentebb már megegyeztünk abban, hogy nem veszel semmit ahol az értékelések átlaga 4.5 alatt van. 4.5 feletti átlag azonban csak akkor lehetséges ha sok a pozitív, nagy pontszámú visszajelzés. Viszont lehet, hogy a negatív visszajelzések közt - még ha ezek száma csekély is - találsz olyasmit ami totál elkedvetlenít téged a megvételtől. Például tűzgyújtó rúd esetén ilyen lehet az ha a rúd maga egyszerűen túl kicsi és így nem áll kézre. Vagy, hogy a termék pompásan működik eleinte, de nagyon hamar tönkremegy... Ha ebből az utóbbi visszajelzésből többet is olvasol, akkor máris nem szabad megvenni! Hiszen neked az az izé nem egy-két alkalomra kell hanem hosszú távra. Az is lehet azonban, hogy bár relatíve sok a negatív, kis pontszámú olvasói vélemény, de többségében olyasmi ami téged tulajdonképpen nem zavar, s emiatt úgy döntesz, hogy bátran megveszed azt a terméket. Például maradva az előbbi tűzgyújtó rudas példánál, bár nyilvánvaló, hogy neked egy jó hosszú, kényelmesen használható rúdra van szükséged elsősorban, de elképzelhető, hogy direkt keresel egy egészen picikét is amin egy vagy két lyuk is van, hogy nyakláncként viselhesd, hiszen ennek több értelme van mint csecsebecsét aggatni a nyakadra: ez igenis jó lehet valamire, tudniillik végszükség esetére ha úgy elkeveredsz az erdőben, hogy még a menekülő hátizsákodat is elhagyod. Milyen jó is lehet ha legalább tüzet gyújtani tudsz ekkor az éjszaka beálltával! Nyilván a tűzgyújtás nagyon kényelmetlen lehet egy ilyen picike, talán 3 centis rudacskával, s lehet, hogy csak sokadik próbálkozásra sikerül, de legalább LEHETSÉGES, és ha kényelmetlen is de e kényelmetlenség elfogadható, VÉGSZÜKSÉG ESETÉRE, ha már minden más eszközöd elveszett! Ha tehát te direkt ilyet keresel, akkor az olyan vásárlói visszajelzések, hogy "Nagyon kényelmetlen a használata", "Sikerült tüzet gyújtani vele az ötvenedik kísérletre de az előző 49-ben a körmeimet vertem le", stb., ezek számodra nem relevánsak.

A harmadik szabály: HA NAGYON OLCSÓNAK TŰNIK, AKKOR NEM VESSZÜK MEG!

Mármint akkor nem, ha új termék. Ha valami használt, "vintage" termékről van szó, akkor ESETLEG megvehetjük ha olcsó. Én így találtam magamnak az eBay-en egy "vintage" azaz használt, réges-rég készített (de legalább az USA-ban készített azaz nem kínai!) csodálatos "full tang" kést (azaz olyat ahol a penge anyaga a markolattal egyben van, azzal egyszerre készült el), ráadásul ez nem rozsdamentes acélból van hanem szénacélból, ami azért jó mert könnyű megélezni. Az meg hogy könnyebben rozsdáll nem igazán izgat engem mert egy normális erdőjáró mindenféleképp óvja a cuccait a víztől, a kését aztán pláne. (Ez nem azt jelenti, hogy a kést ne érhetné víz, hanem azt, hogy a használat után azonnal tisztességesen szárazra törölgeti). Szóval találtam ilyen jó hosszú pengéjű, remek, olcsó kést, igen. De ÚJ terméket NEM szabad megvenni, ha gyanúsan olcsón adják. Az akkor nem "nagyon megéri", az nem egy "jó üzlet", hanem RÁBASZÁS, már bocs a szóért! Ne feledd: abból az olcsó árból elő kell állítani a terméket, aztán van annak szállítási költsége is, esetleg adó is, és még a gyártónak is kell legyen rajta haszna. Mit gondolsz, ezt figyelembe véve milyen minőségű alapanyagok lehetnek benne, hm?! A válasz nyilvánvaló: a legislegpocsékabbak... arról nem is beszélve, hogy minőségellenőrzés se nagyon lehet a gyártónál, mert az is pénzbe kerülne neki. Emellett (elsősorban elektronikai termékeknél) vélhető, hogy minden biztonsági elemet kispóroltak belőle, például elégtelen a szigetelése. Azaz életveszélyes is lehet. Vagy nem vízálló, akkor se ha ezt hirdetik róla. Plusz lehet, hogy még csak nem is szabványos... Azaz, itt az "olcsó húsnak híg a leve" effekttel találkozol majd: az adott termék pillanatokon belül tönkremegy majd nálad! Nemritkán már az első használat során...

Negyedik szabály: Ha a terméket úgy árulják, hogy több darabot (akár csak kettőt is!) egyszerre, mármint "párban", vagy hármasával, stb., akkor SEM vesszük meg! Gondolj arra amit az egyik előző fejezetben írtam: neked EGY termékre van szükséged nem többre, tehát többet venned pénzkidobás! Továbbá, minőségi termékeknél nem szoktak ilyen eladási konstrukciót alkalmazni. Én például emiatt nem vettem meg egy nagyon jól kinéző "flashlight" elemlámpát. Pontosabban nem EGYET hanem kettőt, mert párban adták volna. Nem kockáztatok...

Ötödik szabály: Mielőtt megveszel valamit, ajánlatos ha rákeresel, van-e róla youtube videó. Bár nyilvánvaló, hogy a youtube influencereket is le lehet fizetni, mégis, egy ilyen videóban látod az adott terméket használat közben, és ez azért sokat jelent ám. Kiderülhet a film nézése közben, hogy te esetleg nem is olyat akarsz magadnak valamiért, még akkor se ha a termék amúgy kiválóan működik a videó során. Aztán meg, akadnak azért tisztességes youtuberek is, akik a terméket nemcsak dicsérik, de a hiányosságaikat is elmondják. És még az is lehet, hogy számodra az a hiányosság nem is lényeges szempont. Sőt akár előny is lehet! Ez utóbbi bár meglepően hangzik, de azonnal hozok rá példát a saját életemből: úgy döntöttem, sátrat veszek. Természetesen a legjobb minőségűt akartam megvenni, és olyat ami akár sarkkutatóknak is megfelel mert nekem kifejezetten fontos volt, hogy télen jól tartsa a meleget, meg ne fagyjak benne. Rengeteg sátrat megnéztem (virtuálisan, az Interneten keresztül), és amikor nagyjából letisztult melyik mellett döntenék, rákerestem van-e róla youtube videó. VOLT. Nem is egy... És mindben nagyon dicsérték azt a sátrat, ami már eleve JÓ JEL, mert a cégek ha meg is vesznek egy-egy youtubert, de rengetegsokat azért csak nem tudnak. Tehát minél több videó van az adott termékről amiben pozitívan beszélnek róla, annál kisebb a Te kockázatod mint vevőé. Hanem ami engem illet, engem végül az győzött meg hogy az egyik videóban azt mondta a youtuber, hogy ő azért megemlíti e sátor egy negatívumát is becsületesen: ez pedig az, hogy bár tényleg nagyon jó télen, de nyárra semmi esetre se ajánlja mert akkor egyszerűen meg lehet főni benne még ha nincs is épp nagyon meleg azon a nyári napon, mert annyira tartja a meleget ez a sátor!

Na engem EZ győzött meg. Ugyanis én éppen pontosan a téli hidegekre akarom azt a sátrat használni különböző okok miatt... Nálam tehát épp az a fontos, hogy remekül tartsa a meleget...

Hatodik szabály: Miután megvetted a terméket, ne azonnal tedd bele a hátizsákodba, hanem előbb használd otthon legalább néhány napig, hogy megismerd és meggyőződj róla, hogy valóban oké-e a minősége, nem gyártási hibás-e, tudja-e azt amit elvársz tőle, stb. Tudom, ez talán nem minden cucc esetén valósítható meg... de törekedni kell rá!

Azt hiszem ideje elárulni azt is már Olvasómnak, miként nevezik az ilyen "menekülő hátizsákot" az angol nyelvterületen: úgy hívják, hogy BOB, ami a "Bug Out Bag" rövidítése. Ebből a "bag" jelenti a zsákot, a "bug out" pedig egy angol szleng kifejezés, ami azt jelenti, hogy "to abandon someone without warning", azaz, figyelmeztetés nélkül otthagyni/elhagyni valakit. A BOB kifejezés tehát arra utal, hogy ez egy olyan zsák amit akkor viszünk magunkkal ha rém sürgősen, nagyon hirtelen kell eltávoznunk, egyik pillanatról a másikra. A "bug out" tehát olyasmire utal, hogy valaki elmegy otthonról mert így akar átvészelni valami nagy katasztrófát. Ennek ellentéte a "bug in", amikor katasztrófa esetén az illető inkább bezárkózik, azaz otthon marad, és úgy próbál túlélni. Ez utóbbit favorizálók azok, akik általában eszméletlen mennyiségű tartós élelmiszert halmoznak fel a pincéjükben vagy akárhol. Nyilván persze egy ilyen utóbbi embernek is lehet sőt jó ha van egy BOB-ja, mert hátha még sincs más választás mint otthagyni a nehezen felhalmozott készleteket és elmenekülni otthonról...

Remélem mire idáig jutott Olvasóm az olvasásban, kezdi már kapizsgálni miért szentelek ennyi sok szót egy efféle zsáknak és tartalmának egy a minimalizmusról szóló könyvben. Hát amiatt, mert mint már sejthető, egy BOB összeállítása cseppet se egynapos munka, nagyon át kell gondolni mit teszünk bele, mert még a legislegnagyobb, legteherbíróbb katonai hátizsákokba se fér bele MINDEN! Én tényleg nem sajnáltam a pénzt a talán legislegjobb és legnagyobb katonai hátizsák megvételére, egy "Tasmanian Tiger" márkájú, X1 rendszerű 100 literes hátizsákom van, kényelmes hordani a hátamon és irtó szuper már kinézetre is... DE, még én is azzal szembesülök, hogy bármennyire is szeretem, a befogadóképessége bizony korlátozott. Még a 100 literbe se fér bele minden amit szeretnék, bizony, hogy nem... Arról nem is beszélve, hogy egy ilyennek súlya van ám azért rendesen ha alaposan telitömjük... sőt, már az üres hátizsák se pehelykönnyű épp (persze, hogy nem az, hiszen már eleve ott kezdődik az egész, hogy belső fémváza van...), no igen, ez az ára a tartósságnak...

Azoknak akik esetleg és netán tán igyekeznének "leutánozni" engem, leírom ide a hátizsákom pontos márkáját: Tasmanian Tiger Range Pack Mk II, 100L MOLLE Military Backpack with Detachable Pockets and Lid, YKK Zippers, "Coyote" color (ez amolyan barnás színt jelent). Amúgy előre értesítem a hölgyeket, ez nem egy könnyű "viselet", már úgy üresen is 4.4 kiló a súlya... Nagyon elégedett vagyok amúgy a hátizsákommal, de figyelmeztetek mindenkit, hogy jól a zsebébe kell nyúlnia annak aki ilyet akar, mert 470 USA-dollárba került, persze az is igaz, hogy ez talán a legdrágább... Viszont az efféle "túlélőkészlet" talán legislegfontosabb eleme épp maga a hátizsák, hiszen ezen alapul minden, ezen múlik már az is, hogy egyáltalán mennyi mindent vihetünk magunkkal! És milyen kényelmesen... Véleményem szerint ezen tehát nem szabad spórolni. (A következő meg amin nem szabad spórolni, az a sátor. Ezután következik a kés, majd a tűzgyújtó szerszám. A többi már nagyságrendekkel kisebb fontosságú).

Na de ott tartottunk, hogy szóval nagyon meg kell gondolni mit teszünk bele a hátizsákunkba, mert bele se fér minden egyfelől, másfelől meg mindent amit belerakunk nekünk kell majd elcipelni a hátunkon... És itt kapcsolódik ez a minimalizmushoz, mert amikor összeállítunk egy ilyen BOB-ot, akkor tulajdonképpen gondolatban előre felkészülünk egy ÚJFAJTA ÉLETRE, ráadásul egy olyanra ami MÉG A MOSTANI ÉLETÜNKNÉL IS MINIMALISTÁBB LESZ!

Tehát egy SZÉLSŐSÉGESEN MINIMALISTA, egy EGÉSZEN EXTRÉM MÓDON minimalista, egy a VÉGLETEKIG MINIMALISTA életre készülünk fel!

Mert az bizony olyan élet lesz ahol MINDEN AMINK VAN, az BELE KELL FÉRJEN ABBA AZ EGYETLEN HÁTIZSÁKBA! Oké, esetleg egyes cuccokat rá is kötözhetsz, fel a tetejére vagy legalulra, például ilyesmi lehet maga a sátor összegöngyölve, vagy egy hálózsák, vagy egy műanyag valami amin fekszel majd és nem nedvesedik át, vagy egy gyalogsági ásó, akármi. A kedvenc hosszú tőrkésedet pedig nem is a hátizsákba pakolod hanem az övedre akasztod. Esetleg a ruhád mellrészén lehet valami picike zseb, oda is befér valami. Ez mind oké. De ezt figyelembe véve is RÉM KORLÁTOZOTT lesz azon dolgok száma amiket magaddal vihetsz!

Gondolj bele: az egész "életed" bele kell férjen egyetlen hátizsákba!

És ezért ajánlom igazán teljes szívből, a legőszintébben Olvasómnak, hogy ha a minimalista élettel kacérkodik, akkor kezdjen neki egy ilyen BOB összekészítésének, MÉG AKKOR IS, ha amúgy nem igazán hisz benne, hogy valaha is szüksége lenne rá. Ugyanis ez egy igen jó "minimalista gyakorlat". Amíg összeállítod a BOB-ot, nagyon alaposan végiggondolsz olyan dolgokat, hogy minek mi a haszna; mennyire értékes a számodra; mit vesztenél vele anyagilag és/vagy érzelmileg ha hirtelen megválnál attól a holmitól; rájössz mennyi pénzt adtál ki egy rakás olyasmiért amit egy váratlan élethelyzetben nem tudsz magaddal vinni de nem is szükséges a számodra, emiatt NYILVÁNVALÓAN felesleges volt megvenned, vagy ha egykor hasznos volt is mert tanultál vele vagy általa valamit de ma már cseppet se lényeges a számodra; szóval egy BOB összeállítása közben alaposan LETISZTUL MINDEN előtted és számodra, az elmédben! Tényleg olyan ez mint valamiféle "lelki megtisztulás". És ezután még ha soha nem is használod majd azt a BOB-ot egyszer sem, akkor is egészen más szemmel nézel majd rá az épp folytatott életedre, és a körülötted levő tárgyakra (kacatokra...)! Úgy fogsz tekinteni mindenre ami körülötted van, hogy bár ezeket a cuccokat te használod, akár rendszeresen is, de igazából csak IDEIGLENESEN, ezek majdhogynem csak kölcsönbe vannak nálad, mert valójában egyik se a tied, mert CSAK az a tied IGAZÁN, amit bármikor azonnal magaddal tudsz vinni... Tehát: azok a tárgyak amik beleférnek a BOB-ba!

És mert ezek darabszáma tényleg és igazán roppantmód korlátozott, emiatt leszoksz a szükségtelen dolgok vásárlásáról, mert úgy érzed majd, hogy ha olyasmit veszel ami nem fér bele a BOB-ba akkor csak kidobtad a pénzt, hiszen amit veszel az nem "igazán" a tied! Mert akármikor bekövetkezhet az a pillanat amikor meg kell válnod tőle!

Gyakorlatilag magadévá teszed majd azt a szemléletet, azt az attitűdöt, ha úgy tetszik filozófiát, hogy az élelmiszerek kivételével kizárólag - de tényleg CSAK és kizárólag! - akkor vásárolsz valami új akármit (akár használt cuccot is) ha ugyanakkor KI IS DOBSZ valamit! Kidobsz valamit mert elromlott - nyilván, ekkor jogos lehet, hogy veszel helyette egy működő példányt. Vagy kidobsz valamit azért, mert bár még működik de igazán nagyon ócska már. Vagy azért dobsz ki mert már egyszerűen nem kell neked. Vagy mert az új cucc amit veszel, hatékonyabban látja el a régi, kidobandó cucc feladatát, netán egyszerre több mindent is megcsinál amiket eddig különböző tárgyakkal oldottál meg, s így csökkentheted a cuccaid számát. De NEM veszel meg SEMMIT úgy, hogy ezáltal a birtokolt objektumaid száma gyarapodjék... Ha veszel valamit, akkor nincs irgalom: valami más, régi holminak távoznia kell tőled, valamitől meg kell válnod!

Mert miért is gyarapodjék a cuccaid száma... Hiszen semmi se a tied IGAZÁN ami nem a BOB-ban van... nem a tied, mert ami nem a BOB-ban van azt nem tudod adott esetben magaddal vinni...

Tehát megváltozik egy ilyen BOB-gyakorlat során az ÉRTÉKSZEMLÉLETED. Csak azt tekinted majd értékesnek ami igazán HASZNOS, tehát nem fogod értékesnek tartani az értéktelent, a FELESLEGES dolgokat... Emlékszel még a maximára amit korábban leírtam, s úgy kezdődik, hogy "A felesleges dolgok értékelése az a gonosz csíra..."

Na erről szoksz le amíg összeállítod a BOB-ot. A felesleges dolgok értékeléséről.

Annyira leszoksz, hogy mire a BOB-od elkészül, talán még igenis képes leszel gilisztát is enni, mert belegondolsz, hogy "adott esetben" nyilván megennéd a gilisztát mert hiszen inkább az mint, hogy éhen halj, na hát ha megennéd "adott esetben" akkor nyilván ehető, tehát miért is ne tehetnél vele egy próbát akár most is... pláne hiszen ha belegondolsz, a giliszta ingyen van, mert ha kertes házad van akármikor kiáshatsz néhány darabot belőlük, de egy városi polgárnak se olyan rém nehéz gilisztára lelnie egy parkban, vagy amikor valamiért vidékre utazik, sőt, jókora esőzések után a giliszták még nagy előzékenyen ki is másznak a földfelszínre, akár az aszfaltra is, mondhatni önként felkínálják magukat neked, csak fel kell kapkodni őket... És még a levágásukkal se kell veszkődni nem úgy mint más állatok esetén... a giliszta legfeljebb vonaglik majd az ujjaid közt, de nem visítozik mint a szíven szúrt malac, nem sír mint a levágandó kecskegida vagy bárány, szóval a lelkifurdalásunk is kevesebb amikor "halálra ítéljük" a gilisztát a megevés által... és mert a giliszta tényleg bőséges mennyiségben hozzáférhető mindenütt, így a gilisztaevés tehát GAZDASÁGOS IS, bizony, PÉNZT SPÓROLHATSZ VELE...

Persze most mondhatod, hogy a giliszta akkor is undorító és ronda. Nos, ez már ízlés és megszokás kérdése. Olyan nagyon ronda semmi esetre se lehet, mert akkor nem csinálnának direkt olyan hosszúkás gumicukrot ami szándékosan gilisztákat formáz... és a gyerekek ezeket minden undor nélkül eszik. Ami engem illet, én már a feldolgozott ételeket tartom undorítónak meg gusztustalannak, különösen ha még édesek is.

De ha idáig nem is jutsz el, akkor is, hát csakis a hasznodra válhat egy BOB összerakása, ez már-már afféle "szellemi kaland"... és egyben irtó élvezetes szórakozás is, igazi élmény!

Tehát emiatt forszírozom ennyi rengeteg szóval ezt a témát. Mert igenis köze van a minimalizmushoz, akkor is ha soha az életben nem üt be a Nagy Katasztrófa. Kívánom is, hogy ne következzék be, bár "jól megaszondván a Zőszinteséget", én igenis HISZEK benne, hogy be fog következni, méghozzá az Emberiség hibájából azaz nem meteorbecsapódás vagy napkitörés lesz. Be fog következni, tutira biztos vagyok benne, rengeteg jel mutat erre, bár nem biztos, hogy még az én életemben bekövetkezik, mert talán már elég öreg vagyok ehhez az 57 évemmel. De be fog következni, mert az Emberiségnek nem jön meg az esze, ez jól látható... Szerintem nem az a kérdés lesz-e katasztrófa, hanem csak az, hogy MIKOR.

Tulajdonképpen egy ilyen BOB összerakásánál átgondoljuk, mire volna szükségünk egy tényleg és igazán SZÉLSŐSÉGESEN MINIMALISTA élet során! Ez pedig kizárólag hasznunkra válhat akkor is, ha a mindennapi életünkben aztán mégse élünk majd "szélsőségesen" minimalista módon.

Olyan alapelvek világosodnak majd meg előtted a BOB-gyakorlat során, hogy például nem érdemes megvenni valamit csak amiatt mert az "szép". Mert "jaj de cuki". Egyáltalán, rájössz majd, hogy az úgynevezett "öncélú szépség" nemcsak nem értékes, hanem egy teljesen értéktelen, sőt néha egyenesen veszélyes és emiatt megvetendő, kerülendő tulajdonsága a tárgyaknak, amiatt, mert majdnem mindig a funkcionalitás rovására megy. Te tehát nem fogod többé szépnek találni azt, ami "öncélú" szépség, például a felesleges díszítéseket, a szükségtelen csiricsárékat, faragásokat, színezéseket, mintákat, sőt az lesz a véleményed, hogy ezek inkább kifejezetten RONTJÁK a tárgy "valódi" szépségét! Igen, meg fog változni a "szépérzéked", legalábbis a tárgyakat illetően: számodra az a fogalom, hogy "szép", ezután a következő más fogalmak összességét, vagy ezek valamiféle részhalmazát jelenti majd:

- funkcionális, megbízható, strapabíró, erős, robusztus, tartós, könnyen használható, könnyen javítható, masszív, célravezető, hatékony, könnyű, hosszú életű, személyre szabható, gazdaságos, multifunkcionális...

Sőt esetleg az a fogalom is beleillik a fenti felsorolásba, hogy "katonai". Na nem mintha szeretném a katonaságot, nem mintha rajonganék a katonásdiért, sőt épp ellenkezőleg: született civil vagyok, és kifejezetten UTÁLOM a katonaságot, mert a szememben a bunkósággal, az öncélú erőszakkal, a barbársággal rokon értelmű fogalom... Ám ezen érzelmi beállítottságomtól teljesen függetlenül, azt kénytelen vagyok elismerni, hogy a katonai célra készült cuccok szinte kivétel nélkül elképesztően tartósak és megbízhatóak! Persze, hogy azok, ez logikus. Ott szó szerint életről-halálról van szó, sőt arról, hogy megnyerik-e vagy elvesztik-e a csatát illetve háborút. Az lehet, hogy egy katonai cucc nem mutat "szépen" valami olyan "nőies" szempont szerint melynek alapján mondjuk egy babazsúr kellékeit válogatnánk össze; az is lehet, hogy e katonai cuccok használata nem igazán kényelmes vagy ergonomikus. De az biztos, hogy eszméletlenül tartósak, márpedig egy BOB-ba ilyen holmik valók, hiszen végszükség esetén akarjuk a BOB tartalmát használni, olyan körülmények közt amikor "ég és föld összeszakad és kinyílnak a Pokol kapui", azaz olyan szituációban ami erősen rokon a háborúkban, a hadszíntereken előforduló körülményekhez! Tehát az simán lehet, hogy hozzám hasonlóan továbbra is gyűlölni fogod a katonaság intézményét és a háborúknak már a gondolatát is, de ettől még könnyen lehet, hogy elkezdesz vonzódni a katonai célra készült felszerelési tárgyakhoz, mert "megtanulod" azokat is valamiféle értelemben "szépnek" tartani!

Rájössz arra is a BOB-od összeválogatása közben, hogy azért se érdemes megvenned valamit, hogy te gyűjtsd azt az izét, például bélyegeket vagy akármit. Rájössz, milyen végtelenül KEVÉS dolog is kell VALÓJÁBAN az ÉLETHEZ:

- víz

- élelem

- meleg ruha

- lakhely (gyakorlatilag valami sátor, bár a "haladó túlélők" hamar tudnak ideiglenes menedéket fabrikálni maguknak pusztán egy balta és néhány fadarab, meg pár leveles gally és egy kellően nagy, esővédő nejlondarab segítségével is).

- meleg (de itt is rájössz majd, ebből se kell olyan eszméletlen mennyiség ha rendesen fel vagy öltözve, és nem egy óriási nagy szobát vagy egy még óriásibb sokszobás házat fűtesz ki, hanem csak egy kis sátrat... Holott mennyi rengeteg pénzt költöttél eddigi életed során fűtésre, mennyit aggódtál a rezsiszámlák miatt...)

- valamiféle önvédelmi felszerelés, legalább egy óriási kés.

És kész, ennyi! Ezek a szükséges dolgok. Minden más bizonyos értelemben FELESLEGES... És még e szükséges dolgokból se kell tengernyi mennyiség!

Oké, tudom, most azt mondod, hogy bár ez biztos lehetséges de olyan KÉNYELMETLEN lenne így élni!

Nos, nem feltétlenül. Mert aki így él, annak van önbizalma vagy legalábbis hamar lesz miután belekezd és rájön, hogy ez LEHETSÉGES, hogy ő igenis KÉPES ÍGY ÉLNI... Márpedig az remek érzés ha valakinek van vagy lesz önbizalma! Azonnal VALAKINEK érzi úgy magát! Többnek, már-már felsőbbrendűnek mint az a "puhány népség", akik egész nap a puha ágyban és a karosszékben tespednek, és a milliónyi tárgy meg a "szolgáltatások" rabjai!

És mert kevesebb a holmid, kevesebb dolog miatt aggódhatsz, de ezt már írtam.

És ismétlem, nem is okvetlen amiatt kell összeállítanod a BOB-ot, hogy aztán használd is. De ha nem is leszel annyira minimalista, azért hidd el, sokat segít benne, hogy egészségesebb legyen ezek után a Világhoz és különösen a "dolgokhoz", a "cuccokhoz" való viszonyod...

Egy BOB összeállítása különben tényleg, valóban és igazán az egyik legcsodálatosabb szórakozás és hobby! S ez amiatt van így, mert közben a minimalista életet folytató személy kiélheti a GYŰJTŐSZENVEDÉLYÉT... Ugye, korábban elég elítélően nyilatkoztam arról, hogy "gyűjteni valamit", kifejtettem, hogy a gyűjteményeinktől meg kell szabadulni ha minimalista életet akarunk élni, hogy a gyűjteményeknek semmi értelme mert csak porfogók, feleslegesen áll bennük a pénzünk és még aggódhatunk is miatta, hogy el ne lopják, meg ne semmisüljön, állandó gondozást igényelnek stb. ... Ez mind igaz is! Más azonban a helyzet a BOB-bal. Ennek ÉRTELME VAN, a BOB a biztonságunkat szolgálja. Amikor tehát összeGYŰJTJÜK a bele való tárgyakat, azzal hasznos célt szolgálunk. Tulajdonképpen ez az egyetlen gyűjtemény ami "engedélyezett" egy igazi minimalista számára. De épp emiatt remek szórakozás is: ez az a mód, az egyetlen mód, mely által "engedélyezett" a gyűjtőszenvedélyünk kiélése!

Most annak kéne következnie, konkrétan mi legyen a BOB-ban, például milyen víztisztító berendezéseket vagy vegyszereket ajánlanék, milyen mini főzőalkalmatosságot, milyen tűzgyújtó eszközöket, milyen önvédelmi eszközöket, miféle sátrakat, és a többi... Nos, mindebbe a sok kérdésbe már NEM mélyedek bele (legalábbis nem NAGYON...), mert túl messzire vezetne, és már nem is kapcsolódna igazán könyvem eredeti témájához, a minimalizmushoz. A BOB-ot is csak amiatt hoztam fel mert remek gyakorlat ami segít bennünket épp az igazi minimalista gondolkodásra és világnézetre való ráhangolódásban. Mindenesetre aki ezen irányban óhajt tájékozódni, annak a következőket ajánlom: kezdje a tanulást olyan videók nézésével amiket a youtube a következő kifejezések/keresőszavak beírására dob fel:

- bushcraft
- surviving
- survival skills
- off-the-grid
- backpack set
- backpack elements
- hiking tools
- life without electricity
- eatable insects
- eatable wild plants
- prepper
- prepping

Illetve ha könyveket akar letölteni e témakörben akkor a legjobb keresőszavak szintén ezek a fentiek, meg még ez is természetesen:

- survival handbook

Ideje leírnom azt is, mi az amit NEM tartok igazán lényegesnek egy BOB-ba belepakolni. Itt most nem arra gondolok, hogy például játékok, olvasnivaló, felesleges csecsebecsék, mert ez nyilvánvaló. Hanem majdnem minden erről a témáról szóló videóban vagy könyvben arról lehet olvasni, hogy ajánlott egy hordozható rádiót is magunkkal vinni, annak érdekében, hogy tájékozódhassunk az adott helyzetről, a hírekből.

Nos, ez a szememben teljesen felesleges, sőt még ártalmas, káros is lehet. Először is, egy ilyen rádiónak súlya van ám, és menekülésnél minden gramm teher sokat számít. Aztán, az akkumulátora hamar lemerül. Igaz, vannak már napelemes verziók is, de ezen készülékekre is igaz, hogy nagyon kell vigyázni rájuk, hiszen elektronika, s pláne sérülékeny rajtuk a napelemtábla. Ám mindez még a legkisebb baj. A nagy baj ugyanis az, hogy ha a dolgok odáig fajulnak, hogy igazán menekülnünk kell, akkor biztosra vehetjük, hogy az országban vagy legalábbis jó részén megszűnt az elektromos szolgáltatás, s emiatt a műsorszóró állomások se tudnak működni. Oké, mondod most te, de üzembe helyezhetnek katonai adókat amik a civileknek is sugároznak... Hát persze. Épp csak egy ennyire súlyos helyzetben én egyszerűen NEM FOGOK MEGBÍZNI a hallott információkban! Mert mindenekelőtt: a kormány se fog tudni mindent. Aztán: a kormányokra mindig is jellemző volt, hogy vészhelyzetekben gátlástalanul hazudtak a népnek, részben azért, hogy a pánikot elkerüljék, részben meg azért mert féltek, hogy ha kiderül az igazság a katasztrófa nagyságáról, akkor elvesztik a hatalmukat (még ha nem is azonnal de a következő választásokkor). Erre példa, hogy Kínában a koronavírus járvány kitörésekor előbb az egészet elhallgatták, még be is börtönözték a közvéleményt tájékoztatni kívánó tudósokat; majd elbagatellizálták a veszélyt, kisebbítették az esetszámokat, össze-vissza hazudoztak ezt illetően és máig se tudható az igazság e téren. De rengetegsok más eset is ismert a hatóságok ezen hazudozási hajlamáról, kár is többet felsorolni itt. Sőt még az is elképzelhető, hogy az ellenség foglalta el a rádióállomásokat és direkt sugároz megtévesztő információkat a lakosságnak, akár azért, hogy valahova odacsaljon aztán megöljön minket, akár, hogy ott aztán rabszolgasorba legyünk taszítva, vagy, hogy elrabolják a készleteinket, vagy mert nőket akarnak szerezni a katonáiknak, akármi.

Tehát egy vészhelyzet esetén a legelső dolog számomra az, hogy abszolút nem bízom meg a hatóságokban, tehát felesleges is egy rádiót magammal cipelnem, viszek inkább helyette valami fontosabbat! Sőt, ha rádiót vinnék magammal, az amiatt is rossz lenne mert a hamis biztonság illúziójába ringatna, továbbá, sok időmet lekötné a rádió hallgatása mert abban bíznék és reménykednék, hogy "majdcsak rendbe jönnek a dolgok", majd megoldja a problémát valaki MÁS, nem én magam, és így kevesebb erőfeszítést tennék én magam a saját érdekemben... Ez meg adott esetben végzetes lehet.

Azt azért leírom még, minthogy a BOB mérete korlátozott és gyalog kell cipelned, mindenből csak egyetlen példányt pakolj bele lehetőleg... KIVÉVE a késből és a tűzgyújtó szerszámból! Nyilvánvalóan ezek a legfontosabbak ugyanis. A tűz nemcsak főzéshez kellhet neked, szóval akkor is fontos ha te is kész vagy nyers húson és gilisztákon élni mint én. Mert a tűz kellhet arra, hogy meg ne fagyj; hogy védekezz a vadállatok ellen; hogy jelzést adj valakinek; hogy egy hegyes bot végét megkeményítsd; hogy a gyanús eredetű vizet felforrald és utána bátran megihasd anélkül, hogy (nagyon...) félned kéne a fertőzéstől amit különben elkaphatnál... A késnek meg talán még sokkal több alkalmazási lehetősége is lehet: a csillogó pengéjével még jelet is adhatsz napos időben, hogy csak egy nem annyira nyilvánvaló alkalmazási területéről beszéljek!

A tűzgyújtó felszerelésből én még három példányt se tartok soknak, de a BOB külön-külön részeibe pakold be őket, garantáltan vízhatlan, többszörös csomagolásba. A késeket illetően pedig MINIMUM kettő kell: egy "fő" kés, és egy tartalék. Kések alatt értem a bicskákat is, de NEM a többfunkciós bicskákat. Lehet olyanod is, sőt hasznos is ha van, de az már e legalább kettőn felül értendő... A többfunkciós bicskák ugyanis általában nem rendelkeznek olyan erős pengékkel. És a kések is külön helyeken legyenek, és szintén vízhatlan csomagolásban. Mert ha el is veszted valamelyiket, legalább egyetlen példány mindig maradjon neked. Tényleg létfontosságú, hogy legyen jó késed. Ez talán még a tűz-szerszámnál is fontosabb!

Az ez utáni legfontosabb felszerelésed a sátor. Hogy milyen sátort pakolsz be az már a te döntésed, én ajánlom a Hilleberg márkájú sátrakat, azok közül is a "Black Label" sorozat valamelyik tagját, s még ezek közül is olyat ami "négy évszakos", azaz télen is használható. És ha egyedül élsz akkor kétszemélyes sátrat ajánlok, ha van párod akkor 3 személyeset és így tovább, azaz eggyel több személyeset mint ahányan vagytok. Különben nagyon szorosan fértek csak el, főleg ha a BOB-ot is be akarod vinni oda ami ajánlatos, hogy kint meg ne ázzon. Vagy el ne lopja valaki...

Itt is mint a hátizsák esetén, megadom a pontos márkát: Szóval a Hilleberg cégtől való (abszolút világhíres cég a sátrak terén, gyakorlatilag a csúcskategória...), a sátor neve pedig Nammatj 2 GT. Én a "sand" azaz "homok" színűt választottam, de maga a sátor különben elérhető még piros és zöld színekben is. Minthogy egyedül vagyok, kétszemélyes sátort rendeltem.

Ezeknek a sátraknak ugyan megvan az a hátrányuk, hogy nyáron tényleg meg lehet főni bennük, de nem ez a lényeg hanem, hogy télen ne fagyj meg... Mert nyáron végső esetben legfeljebb alszol a sátor mellett a szabad ég alatt ha végképp nagyon meleg van odabent. Túl lehet élni, ha kényelmetlen is. De télen?! Tudod, a helyzet az, hogy télen, hidegben, pláne ha még a szél is fúj, körülbelül 3 órán át bírod ki a szabadban, utána megfagysz...

Az efféle sátraknak van egy másik hátrányuk is: pokolian drágák. Ne reménykedj benne, hogy kapsz egy ilyet (újonnan legalábbis) körülbelül 1000 dollár, azaz a mai árfolyamon nagyjából 300 ezer forint alatt... S még erre rájöhet a vám meg a szállítási költség is. Az én sátram 1065 dollárba került, és igen, még erre rájött a vám meg a szállítási költség is... Már nem emlékszem összesen mennyi volt, de 1300 dollár fölött. (És utólag még rendeltem hozzá egypár kiegészítőt, például "footprint"-et meg tartalék fém karókat és merevítőket, stb. ... az is plusz pénzbe került. Az összes kiegészítő együtt picit többe fájt mint 600 dollár). Ne feledd azonban, e nagy árért cserébe te egy HORDOZHATÓ OTTHONT kapsz... (Igaz, hogy MINIMALISTA otthont). Még azt is megteheted, hogy valami félig romos házat veszel csak magadnak állandó lakhelyül, amit télen nem is fűtesz és így rengeteg pénzt megspórolsz, ugyanis ezt megteheted, mert felállítod a sátradat a házon BELÜL, az egyik szobában, s te a sátron belül alszol majd. Azt a kis teret simán kifűti a tested melege is, pláne mert a ház falai már eleve szigetelnek valamelyest.

De ha nem is adsz ki pénzt egy efféle luxus-minőségű sátorra, legalább valami egészen egyszerű sátorféleség legyen a BOB-ban. Muszáj, ha nem akarsz megfagyni egy hideg éjszakán.

Egyebekben pedig én amondó vagyok, az már nagyon "személyre szabott" és "egyénfüggő", hogy ezeken kívül mi megy a BOB-ba, ez ugyanis elsősorban azon múlik, te, a BOB készítője milyen személyes "skillekkel" rendelkezel, azaz milyen ismeretekkel, milyen testi erővel, milyen kézügyességgel, stb. Hozok erre is egy példát. Én bepakoltam a BOB-omba egy könnyű fém poharat aminek ráadásul az oldalához hajtható a füle, s így kevés helyet foglal. Pohár mindig jó ha kéznél van, s ebben, mert fém, még vizet is lehet melegíteni tűz fölött. Oké, de hogyan pakoljuk fel a tűzre? Kéne neki valami állvány mert ha csak a parázsra tesszük akkor esetleg felborul, sőt, akkor túl nagy tüzet kéne rakni ami nem praktikus, például esetleg nem akarjuk a nagy tűz fényével elárulni másoknak, hogy mi épp arrafelé tanyázunk...

Tehát kell valami mini tűzhely is. Legalábbis jó ha van ilyenünk. Na és én erre tudjátok mit pakoltam be? EGY LEMEZVÁGÓ OLLÓT!

Na most tuti felkapja Olvasóm a fejét. Ez meg mi a tököm?! Hogyan lesz egy lemezvágó ollóból tűzhely?!

Természetesen sehogy... Ám rengeteget segíthet benne! Ugyanis amennyi szemét van a Világunkban, igen valószínű, hogy könnyedén találok egy kiürült konzervdobozt akárhol is. Na most ha ennek oldalából ott ahol kinyitották kivágok egy nagyjából téglalap alakú darabot a lemezvágó ollómmal, szintén az oldalán pedig de a tetejéhez közel (ahol nem nyitották ki a konzervdobozt) a bicskámmal fúrok két-három-négy lyukat (ez könnyen megy a vékony fémbe) akkor máris készen van a rögtönzött mini tűzhelyem! Mert felállítom úgy, hogy a ki nem vágott alja legyen most a "teteje", erre helyezem a fém bögrémet mert ez lesz a "tűzhely" lapja, alul meg ahol a téglalap alakú rést vágtam, táplálhatom a tüzet száraz fadarabokkal, vagy spirituszkockával ha van olyanom, vagy zsírdarabokkal (a zsír rendkívül jól ég és nagy hőt ad!). A füst a felül kiszurkált lyukakon megy majd ki, és picike tűz is elég, aminek kevés a fénye, ráadásul majdnem mindenfele le van árnyékolva e fény, hiszen a tűz a konzervdobozon belül ég...

És így a tűzhelyem nem kerül pénzbe... Kell hozzá azonban egy lemezvágó olló, hogy megcsináljam. Ez azonban nem baj, az a lemezvágó olló nagyon hasznos lehet más célokra is, például ha valami vezetéket kell elvagdosni, netán vékonyabb láncot, akármit.

Szóval ez az ötlet egy ilyen tűzhellyel kapcsolatban már egyfajta "skill". Ezért van lemezvágó olló az én BOB-omban. Akinek azonban nem jut eszébe a konzervdoboz-tűzhely, az vélhetően nem fog arra gondolni, hogy lemezvágó ollót tegyen a BOB-ba, mert eszébe se jut, hogy nagy lenne az esély rá, hogy valamire használni tudja.

Elárulom különben, az efféle tűzhelyet úgy nevezik angolul a prepper illetve bushcraft szakirodalomban, hogy "hobo stove". Egy kis nyelvészkedés: a "hobó" szó csak manapság jelent "csavargót" (nagyjából), régebben inkább az volt a jelentése (magyarra lefordítva) hogy "alkalmi munkás" vagy "idénymunkás", sőt "napszámos", ugyanis a "hobo" szó a "hoe boy" kifejezésből származik, ami szó szerint azt jelenti, hogy "kapás fiú".

Tehát az, hogy mi kerül a BOB-ba, tőled függ: az igényeidtől, a fizikai erődtől, a tudásodtól, ügyességedtől, fantáziádtól, sőt még attól is, hogy egyáltalán mekkora hátizsákot veszel.

A legfontosabb azonban azt megjegyezned ebből az előbbi "hobo stove" példámból, hogy igazság szerint a legértékesebb "cucc" amit be kell pakolnod a csomagba az mégse a kés vagy a tűzszerszám, hanem a TUDÁS. Csakhogy azt nem a BOB-ba kell bepakolnod hanem a fejedbe. Ha úgy tetszik, tekintheted a fejedet is egy BOB-nak amit mindig magaddal viszel, akár akarod akár nem. És ami ott van, a fejedben, AZ a legfontosabb tényleg és igazán, épp amiatt mert az teljesen biztosan nálad van, és soha meg nem foszthatnak tőle! Akármilyen nagy gonddal óvod is a BOB-ot, előfordulhat, hogy mégis elveszted, ellopják vagy elrabolják tőled, megsemmisül valami katasztrófában, kifogy a tartalma, vagy akkor sújt le rád a vész amikor a munkahelyen vagy, távol az otthonodtól, s már nem is tudsz hazamenni a BOB-ért mert olyanok a körülmények. A TUDÁSODAT és a megszerzett "skilleket" azonban soha senki el nem veheti tőled!

Épp emiatt közreadok egy - korántsem teljes! - listát arról, annak aki "profi túlélő" akar lenni (vagy ha nem is profi de legalább olyasvalaki aki kissé magasabb szinten áll mint egy nyomorult, szerencsétlen kezdő) annak miféle "skilleket", ismereteket kell elsajátítania:

- Hogyan szerezhetsz vizet magadnak akkor is ha nincs se folyó se tó (és persze vezetékes víz se, kút se) a környéken? Ez igenis megoldható, létezik rá legalább fél tucat (sőt több) technika, nagyon ajánlatos tanulmányozni az efféle trükköket. Élelem nélkül ugyanis kibírod akár egy hónapig is, de víz nélkül talán ha három napig, tovább már nem nagyon...

- Tűzgyújtás módozatai. Nyilván, ez nem gond ha van nálad gyufa vagy öngyújtó. Na de mi van akkor, ha nem rendelkezel ilyesmivel? Tudsz-e tüzet csiholni az erre a célra kapható speciális fémrudakkal, például ferrocérium rúddal? Beszereztél-e már ilyet magadnak? Ha igen, kipróbáltad-e? És mi van ha még ilyen rudad sincs, tudod-e legalább elméletben (még jobb ha ki is próbálod...) miként gyújthatsz tüzet két kellően száraz fadarab, egy kötél és egy bicska segítségével? (A bicska a fadarabok megfelelő alakúra faragásához kell, ezt előre elárulom). Van-e nagyítód a BOB-ban, azért, hogy szükség esetén a napfénnyel gyújthass tüzet?

- Hobo tűzhely készítése konzervdobozból. Erről korábban már írtam, most csak a lista teljessége kedvéért soroltam fel itt is.

- Hányfajta csomót ismersz, s melyiket milyen célra a legjobb használni?

- Tudsz-e kosarat fonni? Ha igen, hány fajtát? (Ezen a téren, bevallom, nekem is vannak ám súlyos hiányosságaim, de legalább elismerem és felismertem őket, s elkezdtem bepótolni az e téren való lemaradásomat).

- Hányfajta sátort (tágabb értelemben menedéket) tudsz készíteni pár szál kötélből és egy kellően nagy műanyag fóliából vagy más vízhatlan anyagból?

- Hogyan kötöd meg egy műanyag fólia sarkát egy kötéllel úgy, hogy aztán az ki ne csússzon belőle? (Tételezzük fel, hogy a fólián nincs semmi külön előre elkészített hely arra a célra, hogy ott kötélhez erősítsék azt).

- Gyakoroltad-e már, hogy legyőzd az undorodat, és igenis megegyél bizonyos rovarokat, ráadásul nyersen, azaz sütés vagy főzés nélkül? Na és a földigiliszta megevését? Tudniillik ez is egy "skill", egy képesség, hogy valaki meg bír enni ilyesmit is. Remélem nem kell bizonygatnom, egy hatalmas katasztrófa esetén ez mennyire hasznos és életmentő lehet. Tudniillik esélyes, hogy a kényes gyomrúak akkor bizony éhen halnak, s az él túl aki nem finnyáskodik. Így működik az evolúció...

Én különben ezt olyan komoly szinten művelem, hogy a rovarevés önkéntes propagandistájának tartom magamat, és csináltattam is magamnak egy mágneses "kitűzőt" (emblémát, jelvényt...) ezzel a 3 soros szöveggel:

Mr. Carnivore Caveman
the raw-meat eater
I eat bugs, too

Mindez magyarul kb ezt jelenti:

Ragadozó Ősember úr
a nyershús-evő
Bogarakat is eszem

- Ha nem is a giliszta megevését, de legalább a nyershús megevését próbáltad-e már? És a nyers belsőségekét, mint a máj, agyvelő, szív? Az állat szeme, az is nyersen? A mirigyei? Esetleg vékonybél? (én már vastagbelet is ettem. Ráadásul hal belét. Sőt ettem már polipot is. Ez utóbbi egészen finom volt...)

- Tisztában vagy-e azzal, hogy a környékeden található vadon termő növények közül - elsősorban azok közül amiket szokásosan gyomnövénynek tekintenek - melyek azok amik tulajdonképpen ehetőek, vagy legalább bizonyos részeik ehetőek, bizonyos módon elkészítve?

- Ismered-e a környékeden termő gombákat, tudod-e gombakönyv nélkül, csak úgy magadtól, nagy biztonsággal megállapítani, melyik gomba ehető és melyik mérgező? Itt nyilván nem gondolok mind a sok ezer gombára, csak azokra amiknek a mérete akkora, hogy szóba jöhet emberi táplálkozás szempontjából.

- Ettél-e már kutyát, macskát, békát, kígyót, ürgét, mezei pockot, mocsári teknőst, sündisznót, vakondot, patkányt vagy bármi olyan állatot ami általában nem szerepel az észak-amerikai, európai kultúra étlapjain?

- Ittál-e már friss vért?

- Ettél-e már nyers alvadt vért? Itt árulom el amúgy, nekem van egy olyan mondásom, hogy "Multivitaminom a nyers máj; csokoládém a nyers csontvelő; pudingom a nyers agyvelő; energiaitalom a friss vér; csemegém a nyers vese; jégkrémem a lehűtött nyers tojássárgája; ropogtatnivalóm a szárított "superworm"; zöldségeim az élő sáskák és tücskök; a tésztám az élő, friss lisztkukac; cukorkám a nyers faggyúdarabok. A gumicukorkám pedig az alvadt vér."

- Csináltál-e már olyat, hogy megittad a saját pisidet? Tudniillik bár sós és keserű, de a tengervízzel ellentétben azért mégiscsak iható, legalábbis egy darabig. Hosszú távon nyilván nem lehetsz el csak ezen az itókán, de három-négy nappal is meghosszabbíthatja a pisiivás azt az időt, amíg túléled a víztelen időjárást. Három-négy nappal tovább kibírni a vízhiányt pedig nyilvánvalóan magát a megmenekülést és az életet jelentheti adott esetben...

- Egyáltalán, tudod-e legalább azt, miként kell tisztességesen lecövekelni a sátradat ahhoz, hogy aztán azt el ne fújja az első erősebb szellő?

- Tudod-e, miként lehet csapdát állítani bizonyos állatoknak?

- Előfordult-e már az életedben, hogy saját magad öltél állatot, legalább egy tyúkot? Na és kecskét? Birkát? Tehenet? Kutyát? A sor sokáig folytatható... Tudniillik aki túl akar élni egy katasztrófát, annak bizony hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy ennek érdekében néha igenis ölnie kell...

- Képes vagy-e megenni egy NYERS tojást? Sokan ettől is undorodnak... Nos, jobb ha leszoksz az undorról és elkezded gyakorolni...

- Van-e bármi gyakorlatod ami a vérzéscsillapítást illeti? Tudsz-e bekötözni szakszerűen sebeket, amik különböző testrészeken keletkeznek?

- Milyen technikákat ismersz a víz megtisztítására (szűrésére) és/vagy fertőtlenítésére? Képes vagy-e arra, hogy egy szűrőpapírból vagy teafilterből, egy üres műanyagpalackból, homokból, sóderból, kavicsokból meg a tábortüzed hamujából víztisztító berendezést konstruálj? Tudod-e, hogy az így megtisztított víz mennyire lesz "tiszta", azaz e tisztítási folyamat mitől véd és milyen veszélyektől nem véd meg téged?

- Hozzászoktál-e már a kemény felületen alváshoz?

- Milyen módozatokat ismersz arra, hogy ha levadászol egy nagyobb állatot a vadonban, akkor annak a húsát/zsírját tartósítsad, hogy így ne kelljen annak nagy részét eldobnod hanem magaddal vihesd és sokáig táplálhasson téged? (Egy tipp: nézz utána, hogyan készül a "pemmikán" nevű étel, angolosan írva "pemmican"!)

- Próbáltál már hosszabb időn át - legalább 3 napot egyhuzamban - BÖJTÖLNI, amikor tehát nem eszel semmit (de vizet ihatsz, még enyhén sós vizet is)? Elárulom, ez csak azoknak megy igazán jól akik valamiféle "zero-carb" azaz szénhidrátmentes diétán élnek állandóan (mint én magam is...). Az általam ajánlott carnivore diéta ilyen... Ekkor ugyanis a szervezeted hozzászokik ahhoz, hogy a fő üzemanyaga nem a szénhidrát, hanem a ZSÍR. Márpedig minden ember testén - még azokén is akik egyáltalán nem látszanak nemhogy kövérnek de még enyhén túlsúlyosnak sem! - van bőven annyi zsír, hogy EGY TELJES HÓNAPIG IS elég legyen számukra energiaforrásként! És eközben nem is érez komoly éhséget... És persze, hogy azt is tekinthetjük egyfajta "skill"-nek, képességnek, hogy valaki jól bírja kaja nélkül sokáig... És talán nem kell bizonygatnom, ez mennyire hasznos képesség lehet egy katasztrófahelyzet túlélésében...

- A 20/20 próba: Képes vagy-e 1 nap alatt megtenni gyalog 20 kilométert, úgy, hogy 20 kilogrammos hátizsákot viszel közben a hátadon? Az "egy nap alatt" úgy értendő, hogy tulajdonképpen 16 óra alatt maximum, mert feltételezzük, hogy 8 óra alvásra mindenképp szükség van. Viszont a 16 óra alatt ami a táv megtételére maximum adva van, akárhányszor, akármekkora időtartamokra megállhatsz pihenni, a lényeg, hogy e pihenőidőkkel együtt túl ne lépd a 16 óra időtartamot.

- Hogy állsz a hideg vízben való fürdéssel, mosakodással?

- Tudod-e, hogyan faraghatsz sípot valami üreges fából, vagy miként készíthetsz sípot egy műanyag vagy fém csőből?

- Próbáltad-e már letesztelni a "túlélőképességeidet" legalább olyan minimális mértékig, hogy bár továbbra is a saját lakásodban/házadban élsz, de KIKAPCSOLOD EGY HÉTRE ott az elektromosságot (tehát nincs Internet, villanyvilágítás, elektromos fűtés, légkondicionálás, stb.), vagy legalábbis mindent kikapcsolsz a hűtő és fagyasztó kivételével mert kár lenne ha megromlana ami abban benne van, de NEM HASZNÁLOD ezek tartalmát, azaz úgy teszel mintha többé nem működnének elektromosság hiányában;󿿷 nem használsz meleg vizet se (ha áram nincs, nyilván az se működhet), nemcsak elektromossággal nem fűtesz de sehogyan másképp se, és nem használsz autót és motorkerékpárt se, hanem ha venni kell valami kaját, gyalog mész el a boltba és cipeled haza? Van-e egyáltalán legalább gyertyád odahaza, hogy világítani tudj ha akárcsak egy hosszabb áramszünet következik be?

Egy ilyen teszt nagyon hasznos. Ez még messze-messze nem kemény, hiszen a saját házadban élsz továbbra is, és vehetsz kaját a boltban magadnak, sőt van folyóvíz is a csapban, igaz, hogy csak hideg. Mégis, ha sosem próbáltad, meglepődsz majd milyen kényelmetlen akár ezt is elviselni. Ha ezt se bírod ki, hogy is reménykedhetsz abban, hogy túléled majd a vadonban, ráadásul nem egyetlen hétig hanem hónapokig?

Soká lehetne még folytatni e felsorolást, mert csak a legfontosabb skilleket soroltam fel, tényleg nagyon sokat lehetne írni még erről. Ez azonban nem célja e könyvnek. Csak arra akartam rámutatni, nemcsak az a BOB létezik amit fizikailag meg tudsz fogni, hanem az is aminek a neve: "a saját fejed", és ezt is jó ha megtömöd alaposan, tudniillik információkkal, ötletekkel, képességekkel... És ellentétben a fizikai BOB-bal, a nyakadon ülő BOB, a fejed, lényegében korlátlan kapacitású! Ideje lenne elkezdeni HASZNOS információkkal megtömni, erre fordítani az idődet, nem a pletykarovatok olvasgatására vagy hülye sorozatok nézésére, netán arra, hogy elmerüljünk a pornófüggőségben... Mert nagy a veszélye annak, hogy akinek megtetszik a BOB készítés, az azzal kezdi, hogy rákeres efféle "túlélő cuccokra" az Amazonon vagy más efféle helyen, és ész nélkül összevásárol ha nem is teljes "készleteket", de sokféle "remek" és "elsőrendű" holmit, mert azok olyan "szuperek". Nehéz ellenállni a csábításnak, bevallom, hogy még nekem is nehéz mert olyan "ínycsiklandozó" reklámokkal szuggerálják a vásárlókat ezek megvételére... Tehát ésszel kell a dologhoz hozzáállni. Van például olyan "tool" azaz eszköz, ami több egymásba csavarozható nyéldarabból áll, a végére meg szabadon tehetsz (szintén csavarva) kalapácsot, szigonyt, fűrészt, kést, baltát... És minden nyéldarab belül üreges és valami hasznos apróságot rejteget, például tűzgyújtó rudat... irtó cuki módon néz ki tényleg! Persze az ára is "cuki": majdnem kétszáz dollár... De nem az ára miatt nem vettem meg hanem mert belegondoltam, mennyire lehet TARTÓS egy olyan valami, amit legalább öt különböző részből csavartak össze. Nyilvánvaló, hogy az első komolyabb ütéskor kilazul valamelyik csavaros része. Súlyosabb esetben az egész menet tönkremegy. Vagy ha párszor szétszereled majd megint összeszereled, telemegy a menet mikroszkopikus szennyeződésekkel amiket el se tudsz rendesen távolítani onnan (hiszen a menet a cső belsejében van ugye...) s emiatt már be se tudod csavarni az odavaló rudat...

Már Murphy is megmondta: többféle célra is alkalmas konyhai gép egyetlen feladatot se lát el tisztességesen! Ez az elv sajnos nem csupán a konyhagépekre igaz...

Lehet kapni amúgy teljesen kész "bug out bag"-okat az online piactereken, még válogathatsz is, hogy hány literest akarsz. NE VEDD MEG EGYIKET SE! Mert a BOB-nak épp az a legnagyobb haszna ha SZEMÉLYESSÉ TESZED, azaz ha te magad állítod össze darabról darabra - ez az egyik legpompásabb szórakozás de rémlik, hogy ezt már írtam. Mindegy, az igazság nem évül el az ismétléstől... Emellett, csak akkor lehetsz biztos benne, hogy minden cucc a BOB-odban működik és tudod használni, ha te magad állítod azt össze, és lehetőleg ki is próbálod mindegyiket amit beleteszel. Vagy legalábbis túlnyomó többségüket. És amíg összeállítod, gondolatban "rákészülsz" egy egészen extrém módon minimalista életstílusra, s emiatt sokkal könnyebben tudsz minimalistává válni a mindennapi életedben is, a házadban, lakásodban, ahol nem kell BOB-ot használnod mert nincs vészhelyzet. De a BOB összeállítása ebben segít. És ha te állítod össze darabról darabra, sok töprengés után és által, fogsz is emlékezni rá mi minden van benne. Ha csak úgy megveszed, egyetlen hét után már fogalmad se lesz a tartalmáról. Szóval nagyon de nagyon nem jó ötlet kész BOB-ot venni, mert akkor mindezen roppant előnyöktől elesel!

Tehát nem kell összevásárolni gyorsan a szupernek kinéző cuccokat. Ésszel kell ehhez is mint mindenhez hozzáállni, és épp azért, hogy legyen eszed, a fejedet tömd elsősorban, tudással! Ne feledd: Soha nem éled meg még egyszer ezt a napot - tedd tehát értékessé!

E fejezet végére pedig még egy ötlet arról, hogyan tudsz megszabadulni a felesleges cuccaidtól. Ez az ötlet akkor használható, ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy épp költözködsz. Ekkor a régi lakásban általában az szokott történni, hogy gondosan "bedobozolsz" mindent, mert ugye úgy illik felrakni aztán a cuccokat a kamionra... És ez nagyon helyes is, ezzel nincs semmi baj. Hanem amikor megérkezel a dobozokkal az új lakásodba, akkor NE csináld azt amit általában a költözködők szoktak, hogy eszeveszett sebességgel "kidobozol" mindent, mert jajistenkém gyorsan be kell rendezni az új lakást, "be kell lakni"...

NEM. Nem ezt kell tenni. Vedd ki a dobozokból a legszükségesebb cuccokat amik nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a nap hátralevő részében tudj valamit enni, meg valahol, valamire lefeküdhess aludni, és kész, ennyi! Azaz kezdd el élni az életedet a Nagy Kicsomagolás nélkül! És ha valami a következő napokban tényleg múlhatatlanul szükséges a magaddal vitt tárgyakból, AZT az EGY dolgot szedd ki a dobozból! Azt, de semmi mást!

Eleinte gyakran kerülnek majd elő cuccok a dobozokból, de előre megjósolom, hogy az első nagyjából 2 hét után már alig-alig. Sőt jó eséllyel már az első hét után is csak elvétve.

Na és amikor letelt az új otthonodban töltött első fél év, azután nyugodtan úgy tekintheted, hogy ami még most is a dobozokban szunnyad, az MIND FELESLEGES neked, tehát megszabadulhatsz tőlük! Érted ugye: eladod vagy elajándékozod... Vagy ha ez nem lehetséges akkor kidobod a kukába.

Nem érdemes a tárgyakhoz nagyon ragaszkodni. Ha a boldogságod a birtokolt tárgyaktól függ, könnyen boldogtalanná válhatsz ha ezek a tárgyak elvesznek, megsemmisülnek vagy ellopják őket. Vagy ha egy nagy katasztrófa miatt gyorsan kell távoznod otthonról, s nem tudod őket magukkal vinni. Sokkal helyesebb tehát a boldogságunkat olyasmiben meglelni - legalábbis igyekeznünk kell erre - ami nem alapul materiális tárgyakon. Vagy legalábbis, minél kevésbé alapul a boldogságunk materiális tárgyakon, annál jobb, mert annál biztosabb alapokon áll az a boldogság.

Még azt szeretném elmondani Olvasómnak e fejezet végén, hogy ha elkezd kutakodni e témában az Interneten, akkor különösképp kell ügyelnie arra, hogy (legalábbis az angol nyelvben) az a 3 szó, hogy "BOB", "Buschcraft" és "Backpacking", az bizony igenis három teljesen különböző dolgot jelent!

Oké, mindháromra igaz, hogy úgy műveli az ember, hogy egy hátizsákot cipel a vállán... A hátizsák felszereltsége azonban általában különböző e három esetben, még ha akadnak is átfedések.

Erre akkor jöttem rá, amikor megnézve egy a "backpacking"-ról szóló videót, az előadó lelkesen magyarázta, hogy igenis érdemes magunkkal vinni egy (összecsukható) széket még ha az extra súly is, mert megéri, mert mekkora kényelmet nyújt, stb. ... Én meg bosszúskodtam, hogy mekkora ökör az illető, amikor vészhelyzetben, meneküléskor igenis minden gramm számít és nem a kényelem a lényeg... Kíváncsiságból elolvastam a kommenteket is, de szinte mindenki igazat adott a csávónak aki a videóban beszélt... Én meg dühöngtem, hogy mi van, itt már mindenkinek elment az esze?!

Bevallom csak lassan tisztult le a kép előttem, hogy ők NEM arra készülnek, amire én, amikor a BOB-ot összeállítom!

Na tehát, igyekszem e kérdést megvilágítani Olvasóm előtt. A "backpacking", az lényegében az, amit mi magyarok úgy nevezünk, hogy "kempingezés", csak ki van hangsúlyozva, hogy ide nem autóval megyünk hanem egy hátizsákban cipeljük a cuccainkat. Vagy ha autóval megyünk is de aztán a célnál jelentős távolságokat gyalogolunk a hátizsákkal a vállunkon. Lehet, hogy a "túrázás" is megfelelő fordítás lenne ez esetben, de valami nem annyira nagyon megerőltető túrázásra kell gondolni.

A "bushcrafting", na a már komolyabb dolog. Ott kifejezetten arról van szó, hogy azt gyakorolja az ember (vagy ha már profi, akkor élvezi, hogy csinálja, műveli) hogy többé-kevésbé ősemberi módon él, vagy ha ez túlzás is, de legalábbis mint egy vadász az USA-t benépesítő első fehér telepesek idejében; vagy mint egy indián, vagy egy dzsungelharcos, stb. Igazság szerint a bushcraftingnak számos "irányzata" létezik, köztük olyan egészen kemények is ahol tényleg kőeszközök csiszolásával, pattintásával is foglalkoznak; de még az "enyhébb" változatokra is igaz, hogy egészen nyilvánvalóan sokkal "keményebb", nagyobb kihívást jelent mint egy sima backpacking, azaz "kempingezés", "túrázás"!

A BOB, így hívom ezentúl a BOB használatát is a rövidség kedvéért, nemcsak a csomagot, a BOB azonban vitathatatlanul a "legkeményebb" mind közt. Azt - írtam már - arra az esetre készíted, s akkor fogod használni, ha "ég és föld összeszakad", ha az Apokalipszis lovasai elszabadultak! A BOB esetén egyszerűen szóba se kerülhet semmi olyan szempont, hogy "kényelem". Ott csak és kizárólag a túlélésről van szó! Mert olyan kritikus a helyzet, hogy örülsz ha egyáltalán az sikerül!

Ennek megfelelően mindhárom esetben más és más kell, hogy bekerüljön a hátizsákba. Amikor tehát ilyen videókat nézel, mindig tartsd észben, az az előadás milyen közönségnek szól!

Sima backpacking esetén valóban jó ötlet lehet magunkkal vinni valami könnyű széket. Ez esetben ugyanis pontosan tudod, hány napig leszel távol a "civilizációtól", s ez az idő nem is igazán nagy; minden előre meg van tervezve, ismered előre az útvonalat is, stb. Az egész nem igazán kihívás, inkább csak szórakozás.

Bushcrafting esetén a helyzet már keményebb, de azért általában itt is tudod mennyi ideig játszod a primitív vadember szerepét, nagyjából azt is tudod merre mész majd és mennyi ideig, vagy legalábbis, hogy mekkora távolságot akarsz megtenni. Itt már azért kérdéses a számomra, hogy indokolt-e egy szék cipelése, ha netán mégis rábólintok akkor is kizárólag valami háromlábú alkalmatosságról lehet szó, ami nem túl kényelmes, de esetleg indokolja a létét az, hogy segít abban, hogy olyan helyen is leülhessünk ami mocsaras, vizenyős. A három láb meg azért jobb mint a négy, mert egyenetlen terepen is képes megállni dülöngélés nélkül.

BOB esetén azonban szék szóba se jöhet! Ott vészhelyzet van. Ott azt kell feltételezned, hogy esetleg rohanva kell menekülnöd, az életedért futva. Ott a kényelem olyan hátul van fontossági sorrendben, hogy benne sincs a sorban. Egyáltalán, BOB esetén nem úgy van az mint a backpacking vagy bushcrafting esetében, hogy módod lenne visszatérni a civilizációba, s azt is tudod körülbelül mennyi időbe telik e visszatérés. Ha egy olyan esemény következik be ami a BOB használatát indokolja, akkor a helyzet épp ellenkező: az egyetlen amiben biztos lehetsz, hogy civilizáció mint olyan többé egyszerűen nem létezik, vagy ha ez túlzás is de még a legislegjobb esetet feltételezve is, a távoli jövőben rejlik annak a lehetősége, hogy te bármiféle civilizált közösség tagja lehess újra, de még ebben az esetben is, az a "civilizált" közösség vélhetőleg teljesen más lesz mint amihez te hozzászoktál eddigi életed során, mindenképp sokkal alacsonyabb technikai szinten fog funkcionálni, és majdnem teljesen biztos, hogy nem lesz ott elektromos áram, mert akármilyen okosak lesznek is annak a közösségnek a tagjai, nem lesznek olyanok a körülmények, hogy bármi erőművet elkészíthessenek a te hátralevő életedben. Épp emiatt, backpacking esetén esetleg oké ha viszel magaddal egy hordozható rádiót és/vagy laptopot napelemtáblával amivel töltheted ezeket; bushcrafting esetén laptopról szó se lehet mert a vad körülmények közt egykettőre tönkremenne, ami meg a hordozható rádiót illeti az "kérdőjeles", azaz talán igen talán nem, a részleteken sok múlik, például, hogy milyen körülmények közt bushcraftoskodol. (juj de szép "magyar" szó...). BOB esetén viszont mindegyik csak "holt teher", felesleges sőt káros magaddal cipelned ilyesmit. Vagy BÁRMI olyasmit ami elektronikus! Mindez a telefonra is vonatkozik, sőt, ott a helyzet (BOB esemény esetén) még hatványozottan rosszabb, mert vagy megsemmisült a teljes civilizáció úgyis, amikor is a telefonok úgyse működnének tovább (például mert nincsenek már műholdak amik kellenek a hálózathoz), vagy nagyon is működik még a telefonhálózat, ám ebben az esetben a telefonod alapján könnyen bemérhetnek téged ami nem feltétlen jó és előnyös a számodra, hogy udvariasan fogalmazzak. (Jó ha tudod, a modern telefonok - például iPhone - még akkor is bemérhetőek, ha kikapcsolod őket!) Ugyanis ha mégse semmisült meg a civilizáció sőt még a telefonhálózat is ép, akkor nagy az esélye annak, hogy valami háborús szituációról van szó, s ha ilyenkor neked menekülnöd kell akkor az ellenség áll nyerésre, legalábbis azon a területen ahol te épp vagy. Ilyenkor telefont használni vagy akárcsak magaddal vinni is, egyszerűen ÉLETVESZÉLYES! Az épp most folyó orosz-ukrán háborúban is egymás után likvidálják az ukránok a hülye ruszki parancsnokokat akik telefonnal a zsebükben flangálnak a harctéren. Az ukránok meg bemérik őket (esetleg az amerikaiak, aztán gyorsan értesítik erről az ukránokat...), az ukránok pedig odapörkölnek a megfelelő koordinátára valami precíziós löveggel, vagy odaküldenek egy drónt, akármi... Szóval, egyáltalán semmiféle körülmények közt se jó ötlet telefont vinni magaddal, ha a BOB-ra szükséged van éles helyzetben!

Aztán, backpacking és bushcrafting esetén te vélhetőleg többedmagaddal járod a terepet, olyanokkal együtt akik maguk is gyakorlottak valamennyire, így ha bajba kerülsz, számíthatsz rájuk. BOB esetén azonban te teljesen egyedül leszel, vagy legfeljebb a legszűkebben értelmezett családtagok lesznek az útitársaid, akik azonban esélyes, hogy egyáltalán semmit se értenek a túléléshez, talán személyes BOB-juk sincs, s ezt az egész dolgot, hogy BOB meg túlélés eddig a te hülye hobbidnak tartották és kiröhögtek érte, vagy jobb esetben elnézően mosolyogtak, olyanokat mondogatva, hogy "nem kell törődni vele, nem olyan szörnyű drága hobbi ez, még mindig jobb mint ha kocsmába járna, rá kell hagyni, az öreg a második gyermekkorát éli"! Most meg mind rád lesznek szorulva, ami egyrészt jó érzés bizonyos értelemben mert íme végül neked lett igazad; másrészt azonban minden felelősség a tied, szóval jól meg kell fontolni mire fordítasz extra energiát... kempingszékek cipelésére biztos, hogy nem futja!

Szóval amikor ilyen videókat nézel meg ilyen cikkeket olvasol, folyamatosan tudatosítsd magadban, hogy az épp MIFÉLE CÉLKÖZÖNSÉGNEK szól. Nyilván ha te BOB-ot akarsz összeállítani akkor is kaphatsz inspirációt más előadásokból, de nem kell rögtön beugrani mindenbe csak mert az olyan jól néz ki, meg mert valami profinak látszó influenszer javasolja. Mindig mindent szűrj meg a saját szempontjaid és lehetőségeid szerint, tehát légy észnél!

3. fejezet: Az úgynevezett "információs minimalizmus"

Lefogadom, hogy Olvasóm nem tudja, mit jelent az "információs minimalizmus". Persze, hogy nem tudja, e kifejezést én magam találtam ki, s amiatt, mert arra amit ki akarok fejezni egyszerűen nem találtam már létező, frappáns szót. Mindazonáltal az e fejezetben leírt témák mindegyikének igenis az információhoz van köze, részben az információ-feldolgozáshoz (számítógépek, operációs rendszerek, weblapok, ilyesmik), másrészt a hírtengerben való tájékozódáshoz, továbbá az önképzéshez, tanuláshoz... Ennek alapján első pillantásra úgy tűnhet e fejezet tartalma egy nagy "saláta", egy vegyesfelvágott, holott végső soron itt is a minimalizmusról van szó, olyan értelemben, hogy bár agyunk befogadóképessége óriási, de azért MÉGSE VÉGTELEN. Kapacitása igenis véges, amint a szobánk/házunk/lakásunk befogadóképessége is az a fizikai tárgyakat illetően, tehát amint a lakásunk esetében meg kell válogatnunk a túlzsúfoltság elkerülése érdekében, hogy mit engedünk oda be, úgy, hasonlóképp, azt is érdemes alaposan megfontolni mit engedünk be az elménkbe, mire fordítjuk (fecséreljük...) az időnket ami szintén véges hiszen egyikőnk se örökéletű... S mindez annál is fontosabb, mert ha valami felesleges cuccot megvettünk s a lakásunkba hoztunk, azt kidobhatjuk, de amit az agyunkba engedünk - legyen az akár egy elolvasott hír, egy elolvasott könyv, egy megnézett film, akármi - attól később igen nehéz megszabadulni, egyszerűen amiatt mert senki sem tud felejteni SZÁNDÉKOSAN! Sőt, nyilván Olvasóm is tudja, ha direkt akarunk elfelejteni valamit, az az erőfeszítés épp azzal jár, hogy újra meg újra rágondolunk s épp emiatt nem felejtjük el... Emiatt is oly nehéz megszabadulni a rossz szokásoktól, mert végeredményben a szokások is csak INFORMÁCIÓK: egy szokás nem más, mint annak a szabálynak (belső parancsnak, tehát információnak) a rögzülése, hogy "ebben a helyzetben így cselekszem, így kell cselekedjek". Igen, a szokás, az csak egy szabály: "Ha EZ, akkor AZ". Vagy: "Miután EZ, azután AZ". Egy rossz szokás tehát nem más mint az agyunk téves programozása. Egy program pedig nem más mint információ.

Amint tehát a fizikai tárgyaink, úgy a szokásaink, az agyunkban tárolt információk közt is rendet kell teremtenünk, s ennek legelső és legfontosabb lépése az, hogy megakadályozzuk a további teleszemetelődését téves agyi programokkal s felesleges információkkal amik csak agyi tárhelyünket apasztják szükségtelenül.

Valójában az agyunk kapacitása egyszerre végtelen és nagyon véges. Végtelen (legalábbis a véges élettartamunkhoz képest, mert olyan óriási, hogy e maximum kb. 120 év alatt amíg élünk nem tudjuk kimeríteni) mert akármit beletömhetünk, és az agy igazából soha semmit se felejt! Még amit tényleg soha nem is tudunk magunktól visszaidézni, azt se felejtjük el igazából, mert mélyhipnózisban igenis visszaidézhető. Tehát az is benne van az agyunkban, és valamilyen formában ("tudat alatt"...) igenis befolyásol bennünket.

Ugyanakkor viszont agyunk kapacitása igencsak véges abból a szempontból, hogy nagyon csekély azoknak az információknak a száma, amikre GYORSAN tudunk visszaemlékezni, amik azonnal (vagy legalábbis elfogadhatóan rövid időn belül) állnak a rendelkezésünkre! Ez tehát nagyon hasonlít egy számítógéphez tényleg: ami a RAM-ban, a központi memóriában van épp, azt pillanatokon belül elérhetjük, de ami egy lassú merevlemezes háttértáron, na arra bizony sokáig kell várni... Pláne ha az a háttértár nem is merevlemez, hanem valami szalagos tároló...

Erre tipikus példa ami velem történt: ifjúkoromban egész jól megtanultam eszperantóul, nyelvvizsgáztam is belőle, s úgy ment a nyelv, hogy néha eszperantóul ÁLMODTAM! Még mesét is írtam eszperantó nyelven... Aztán sokáig nem foglalkoztam vele, főleg azért mert németül tanultam. Mikor meg kellett volna szólalnom eszperantóul, állandóan a német ugrott be az eszperantó szavak helyett. Pedig IGAZÁBÓL nem felejtettem el a nyelvet mert amikor vagy 20 évvel később a kezembe került egy eszperantó könyv "Hungaraj fabeloj" (Magyar népmesék) címmel, MINDENT értettem belőle amit olvastam, bármiféle szótárazás nélkül! Tehát a nyelv maga bennem maradt, nem felejtődött el, csak a "központi memóriából" a "háttértárba" került (nyilván, hogy a "központi memória" felszabaduljon a pillanatnyilag fontosabb információk számára), s emiatt már nem volt olyan gyorsan előhívható, ahogy az egy beszélgetés során szükséges lett volna. Az olvasás azonban lassabb tevékenység mint a beszéd, pláne mint a gondolkodás, s ehhez megfelelő volt a "háttértár" sebessége is.

Ugyanez ismétlődött meg velem később, amikor angolul kezdtem tanulni. Az a nyelv a korábban tanult németet szorította háttérbe (a "háttértárra"), mert azután meg már németül se tudtam megszólalni, a legegyszerűbb tőmondatok elmakogására se voltam képes. Viszont amikor a kezembe került egy könyv ami svájci meséket és legendákat tartalmazott, azt megint csak értettem!

De mással is így voltam. Réges-rég megtanultam C/C++ nyelven programozni. Aztán beállt nálam egy több mint 5 éves szünet ami alatt nem programoztam. Aztán meg megint akartam programozni, s bizony az első néhány nap csak szerencsétlenkedés volt... alig emlékeztem valamire. Hanem azután hirtelen, mintegy egyik pillanatról a másikra "beugrott" minden. Nem kellett újra megtanulnom programozni: váratlanul, magától "beugrott" minden amiről azt hittem elfelejtettem. Pedig nem felejtettem el, de kellett egy kis idő, hogy a "háttértárból" újra az aktívan használt információk "központi memóriájába" töltődjék vissza az egyszer már megtanult tudásanyag.

Tehát semmit se felejtünk, de van ami nehezebben visszaidézhető lesz.

Ez annyiból fontos a minimalizmus szempontjából, hogy ha sokat foglalkozunk mindenféle SZÜKSÉGTELEN és ÉRTÉKTELEN dolgokkal (információs értelemben), akkor ezek elveszik a helyet a RAM-unkban az igazán fontos dolgoktól. Tehát nemcsak arról van szó, hogy ha te mondjuk pletykarovatokat olvasgatsz akkor azon idő alatt nem tanulsz valami hasznosat - persze ez is igaz, nyilván, de ez evidens. Amit azonban ki szeretnék fejezni az az, hogy mert efféle szemeteket olvasgatsz mint a pletykarovatok, azután az ott olvasott hülyeségekre fogsz emlékezni, például, hogy "X. Tímea óriásit villantott a dekoltázsával", "Q. Adriennék válni akarnak", "Brazíliában az űrlény által megerőszakolt 8 éves kisleány 5 orrú csecsemőt szült, sír a kétségbeesett anya", stb. És mert EZEKRE emlékszel, nem emlékszel majd MÁS, fontosabb dolgokra, pontosabban, azokra lassabban tudsz majd visszaemlékezni! Az agy olyan, hogy a frissen kapott információt mindig fontosabbnak tartja, egyszerűen mert az friss, tehát vélhető, hogy szükségesebb az életben maradáshoz jelen pillanatban. Hiába, hogy ez nem mindig igaz a mi korunkban, az agynak ez a stratégiája, mert az őskor millió évei alatt ez vált be.

Jellemző, hogy nem is egy alkalommal bebizonyosodott, hogy azok akik valamiképp egy lakatlan szigetre kerülnek, s ott éveket, néha évtizedeket töltenek el, a civilizációval való minden kapcsolat nélkül, azok NEM FELEJTENEK, vagy legfeljebb egészen keveset. Ez amiatt van így, mert egy lakatlan szigeten nagyon kevés új információ éri az illetőket. Hogyne, be kell szerezni a napi élelmet, de ennek módját a hajótörött hamar kitanulja (mert ha mégsem akkor hamar meghal és utána már nem lehet letesztelni, hogy mennyit felejtett...), aztán már megy szinte rutinból. Ellenben ott nincsenek se pletykalapok se pletykás szomszédok, nincs rádió, tévé, internet, fórumok, közösségi portálok, nincs munkahelyi stressz, nincsenek bulik, nincs SEMMI, semmi ami a RAM-unkban őrzött információt kilökné a háttértárba...

Ha tehát azt akarod, hogy a gondolkodásod gyors legyen, mármint, hogy gyors a FONTOS dolgokat illetően, akkor nagyon meg kell válogatnod, milyen információkat engedsz magadhoz. Tehát minimalista módon kell az információs életedet is élned. Ez nem azonos a tájékozatlansággal, ez annak a felismerésnek a logikus folyománya inkább, hogy rádöbbensz: időd véges, és pazarlás lenne hülyeségekre fecsérelni.

Oké, persze, ez világos... azonnal felmerül viszont a kérdés, mi az ami "hülyeség"?

A válasz erre messze nem olyan nehéz, mint amilyennek egyes filozófusok beállítani igyekeznének. A definíció ugyanis tényleg pofonegyszerű, s így hangzik:

- Hülyeségnek számít MINDEN cselekedet, ami nem visz téged közelebb a kitűzött céljaidhoz!

Nyilván persze akadnak cselekedetek amikről utólag derül csak ki, hogy hülyeségek voltak, mert nem vittek téged közelebb a céljaidhoz, eleinte azonban azt hitted, hogy azok igenis célravezető tettek lesznek... Igen, hát persze, akad ilyen is bőven, mindenki téved, hibázik, ilyen az élet... Nyilvánvaló azonban, hogy az esetek ÓRIÁSI TÖBBSÉGÉBEN már JÓ ELŐRE tudható nagy bizonyossággal (legalábbis picike kis józan észt ha használunk ehhez) hogy az a cselekedet nettó időfecsérlés-e!

Mondok konkrét példákat. Tegyük fel te gitárművész szeretnél lenni. Vagy atomfizikus. Vagy számítógép programozó. Vagy hajóskapitány. Vagy festőművész. Ennek fényében, hasznos dolog-e ha te pornófilmeket nézel?

A válasz nyilvánvaló: NEM AZ. Gyakorlatilag teljesen mindegy mi a célod amit kitűztél magadnak, a pornó biztos, hogy teljesen felesleges... illetve egyetlen kivétel van: ha te magad épp pornószínész(nő) szeretnél lenni! Nos igen, ebben a rém speciális esetben valóban hasznos lehet ha tanulmányozod a "szakmát". De még ebben az esetben is elég minden "fajtából" egy-két filmet megnézned, utána legfeljebb olyan alkotásokat amik az "így készült" kategóriába sorolandóak, s megmutatják miként készül egy pornófilm... Van ilyen is. De nagyon kevés. Mindazonáltal igenis akad. Lehet azonban ha megnézel pár ilyet máris elmegy a kedved attól, hogy e szakmában helyezkedj el, mert kiderül, hogy nem is olyan jó móka az egész, mert oké, a szex persze valóban lehet kellemes, de nem mindenki képes ám élvezni úgy, hogy közben milliónyian körülötte ugrálnak, az orra alá (vagy épp más testrészéhez) dugják a kamerát centikre, és minden apró részletkérdésbe beleszólnak, hogy így csináld vagy úgy...

Minden más esetben meg a pornó nézegetése tényleg felesleges. Igazság szerint csak károd lesz belőle, mert irigységet ébreszt benned a filmben szereplő személyek iránt, hogy "lám azoknak milyen jó nő/pasi jutott, nekem meg senki...", illetve "nekem meg be kell érnem ezzel aki itt szuszog a másik szobában, pedig hát..."

Másik példa. Szeretnél megírni egy könyvet, megkomponálni egy zenét, festeni egy képet, vagy akár csak kifesteni a lakást, vagy felásni a kertet. Ennek fényében, értelmes dolog-e az interneten való "fórumozás", vagy a közösségi oldalak nézegetése, az oda kommentelés és más kommentelők kommentjeinek olvasgatása?

Nyilvánvaló, hogy NEM. Nem azt mondom, hogy ebben az esetben az Interneten való szörfözés teljesen haszontalan lenne, mert ELKÉPZELHETŐ, hogy neked szükséged van valami információra, például szobafestésnél utána akarsz nézni valami festék tulajdonságainak, vagy kertásásnál fontos lehet tudni, hogy valami vetemény már vethető-e az adott évszakban, stb. Ezen infókat azonban NEM közösségi oldalakon kell megkérdezned, mert az ottani látogatók túlnyomó többsége ugyanúgy nem ért hozzá mint te, s ha mégis akad ott olyan aki ért, az ő válaszát rém nehéz elkülöníteni a kérdésedre odaírt rengeteg hülyeségtől. Mert lesz ott olyan válasz, hogy "ezt se tudod te barom, neked nem való kapa a kezedbe, járd ki újra az általános iskolát", lesznek tehát trollok (azok mindenütt vannak...), lesznek akik jó szándékkal telve válaszolnak neked de sajnos butaságot amiről azonban azt hiheted, hogy az jó válasz; lesznek akik a saját problémájukat kezdik el ecsetelni neked bő lére eresztve ezzel rabolva az idődet, s még sok más mindenféle is elképzelhető. Tehát ha neked információ kell, az oké, akkor fordulhatsz az Internethez, de valami olyan helyen keresd ami nem közösségi oldal, ami azért legalább valamennyire tudományosnak nevezhető, például valami szakcikket keress, vagy netán a Wikipédiával próbálkozz, szóval érted na! Más esetben pedig a legjobb hozzáállás, hogy amíg a munkát el nem végzed addig be se kapcsold a számítógépet. Vagy ha úgyis be kell kapcsolni - például mert szövegszerkesztőben írod a regényt, vagy valami kottaszerkesztő programban a zenét - akkor legalább a böngészőt ne indítsd el.

Egyáltalán, az információs minimalizmust ott kell kezdeni, hogy:

- Leiratkozol a Facebookról, Twitterről meg minden más közösségi oldalról. Az nem érv, hogy neked az kell, mert azon tartod a kapcsolatot az ismerőseiddel. Mondd meg nekik, hogy te mától igenis leiratkozol ezekről a helyekről, de add meg nekik az email-címedet. Aki igazán akarja tartani veled a kapcsolatot, majd ír neked levelet, s elolvassa ami e-mailt te írsz neki. Aki erre nem hajlandó, arra a kapcsolatra meg NINCS IS SZÜKSÉGED! Nyilván rengetegen lesznek akikkel tényleg megszakad emiatt a kapcsolatod. Semmi baj, PONT EZ A LÉNYEGE AZ EGÉSZNEK! Ez az információs minimalizmus: egy minimalista illető nemcsak a tárgyak, de a személyes kapcsolatok terén is azt az elvet követi, hogy NEM A MENNYISÉGRE HANEM A MINŐSÉGRE HELYEZI A HANGSÚLYT!

Ezekről az oldalakról tényleg le kell iratkozni. Nemegyszer látom, hogy emberek ÓRÁKON ÁT csak az ezeken pörgő hírfolyamokat böngészik, anélkül, hogy közben bármi értelmes cél érdekében akár két szalmaszálat is keresztbe tettek volna... És közben meg nem is tanulnak semmit az olvasott "hírekből", mert ugyan miféle értelemben is nevezhetjük hasznosnak azt, hogy "X.Y kisgyereke épp most keni a hajára a tejbegrízt, ugye milyen cuki ezen a képen?", "A macskámnak lett hat kiscicája de kettő sajnos megfulladt vagy nem tudom mi lett velük...", "Szerintetek nem túl ciki ha 14 évesen még szűz vagyok?", "Tudjátok mi a legjobb fogamzásgátló? Hát egy levél Kalmopyrin, a két térd közé szorítva!", "Én olyan szerencsétlen vagyok, ezen a héten már másodszor esett rá egy tégla a lábujjamra, s ráadásul ugyanarra!", meg más hasonlók.

Ez nemcsak időrabló, de még szórakozásnak is szánalmas, mert amint felkelsz a számítógéped mellől, máris nagyjából semmire nem emlékszel vissza belőlük, mert miért is, hiszen te is tudod, hogy semmi haszna, hogy nettó értelmetlenség az egész! De akkor MIÉRT CSINÁLOD?!

Ehelyett tanulhatnál valamit. Valami új skillt, például kosárfonást, vagy szőnyegszövést, vagy valami hangszeren való zenélést, vagy olvashatnál valami a munkádhoz vagy hobbydhoz illő szakirodalmat, tanulhatnál idegen nyelvet, vagy elmehetnél valahova testedzeni, akár csak annyit is, hogy futsz egy kört a háztömb körül, az ingyen van. Vagy kitakaríthatnád a lakást. De nem, te ezek egyikét se teszed, csak bambulsz a hírfolyamon. Ahogy apukám szokta mondani: "Nem szólsz semmit csak gurgyán böszmélsz". Hát ez szánalmas, na. Írtam már a minimalista maximát, de megismétlem: "Sosem éled meg újra ezt a napot, tedd hát értékessé!"

És emlékszel ugye a másik maximára ami így kezdődik: "A felesleges dolgok értékelése..."

Na itt épp erről van szó. Amikor a Facebookon vagy máshol a hírfolyamot nézed, meg kommenteket olvasol, akkor felesleges dolgokat értékelsz. Mármint, felesleges dolgoknak tulajdonítasz fontosságot, azzal, hogy értékes idődet rájuk vesztegeted.

Más a helyzet természetesen ha azért olvasol kommenteket mert valamit venni akarsz az Amazonnál vagy más internetes áruházban, s a vásárlói visszajelzések alapján akarsz dönteni. Ez OKÉ, de ez ugye nem a Facebook vagy más hírportál... Neked akkor van egy célod, a vásárlás, s emiatt tájékozódsz. Ez a tájékozódás ekkor tehát olyan tevékenység ami közelebb visz téged valamely konkrét célodhoz, emiatt nem hülyeség.

Amiatt is felesleges dolog közösségi oldalakon meg fórumokon jelen lenni, mert teljesen egyértelműen kitűnik, hogy az ilyen helyeken nem a tudás és nem a segítő szándék összegződik, hanem a hülyeség és az agresszivitás. Ennek az az oka, hogy ilyen helyeken a kommentelők lényegében névtelenek, senki nem ismeri az igazi nevüket, a lakcímüket, emiatt jórészt büntetlenül tehetnek meg bármit a virtuális térben, s hát ilyenkor kitör belőlük a bunkó, a vadállat... na most egykettőre bele fogsz szaladni nem is egy ilyen bunkóba, gyakorlatilag fórumtrollba a mai szlengkifejezést használva ezekre az emberekre, s ekkor 2 eset van:

1. Nem is válaszolsz neki. De ezt igen nehéz megtenni, mert az emberben ösztönösen benne van a kényszer arra, hogy válaszoljon, hogy megtorolja a sértést, hogy virtuálisan visszaüssön, pláne mert ha nem válaszol akkor olyan látszata van az egésznek, hogy elismeri amivel a troll vádolta őt, vagy, hogy legyőzték őt a vitában, szóval ha nem válaszol annak olyan a látszata, hogy Ő A VESZTES! Hosszútávon ez a stratégia csakis az önbizalmunk és önbecsülésünk lecsökkenésével járhat, ami pedig a depresszió melegágya.

2. Visszavág a trollnak, azaz elkezdi ő is a sértegetést, a gúnyolódást, vitába száll vele... A baj az, hogy a troll ÉPP EZT AKARJA! Ezért csinálja! Ő ugyanis épp ezt élvezi... Ő élvezi, de TE NEM! És emiatt te fogod előbb abbahagyni, de eddigre az önérzeted már súlyos sérüléseket szenvedett, ráadásul most még sokkal inkább olyan a látszata a dolognak, hogy te vesztettél, mintha már az elején se válaszoltál volna a trollnak. Vagy az is lehet, hogy olyan stílusban válaszolsz vissza a trollnak, ami miatt aztán TÉGED BANNOLNAK a moderátorok az oldalról, nem a trollt, s te ezt súlyos igazságtalanságnak fogod érezni. Elárulom azonban, még ez a legjobb kimenetele az ilyen dolgoknak a számodra, mert ekkor legalább megszabadultál annak a helynek a gonosz varázsától, és több időd marad normális dolgokra.

Mindenestre addig is míg ez bekövetkezik, rengeteg időd pazarolódik el, tulajdonképpen semmi másra mint a trollok szórakoztatására. És amint látod, a végén okvetlenül TE LESZEL A VESZTES, így vagy úgy! A troll nem tud veszteni. Azért nem, mert ő magát a küzdelmet élvezi. Talán egy meghunyászkodó kis senki a való életben, aki 20 kilót nyom vasággyal együtt mérve olyan girnyó, emiatt a való életben mindenki elől kitér, megalázkodik mindenki előtt... De a virtuális világban, tudja, senkitől nem kell félnie. Itt büntetlenül megtehet mindent, mert legrosszabb esetben kitiltják a fórumról, de sebaj, majd regisztrál oda megint egy újabb álnéven... Ő tehát ezt ÉLVEZI. Te azonban nem. Emiatt te tudsz veszíteni, ő nem. A troll legyőzhetetlen, veled ellentétben. És mindenütt vannak trollok.

Szóval az ilyen "közösségi portálokról" mielőbb iratkozz le! Iratkozz le a felesleges hírlevelekről is, úgyis csak arra jók, hogy fogyasszák a tárhelyet a mail-fiókodban, felesleges forgalmat generáljanak az Interneten (információs környezetszennyezés...), és hogy esetleg elcsábulj valami szükségtelen hülyeség megvételére, ami ugye ellentétes a minimalista eszmékkel úgy általában véve is.

Sajnos vannak olyan közösségi oldalak ahonnan gyakorlatilag lehetetlen leiratkozni. Nos, itt a megoldás az, ha direkt megsérted annak az oldalnak a szabályát valami bunkó kommenttel. Persze nem valaki ártatlan látogatóba kell belekötni, az nem volna szép dolog, hanem ha nem találod a leiratkozás funkciót mert olyan nincs is, akkor írj valami moderátornak, hogy szépen kéred töröljék az accountodat onnan. Na most ha megteszi, minden oké. Ha nem teszi meg, akkor kezdheted szidni őt, az anyukáját, az üzemeltetőt, vagy bármi egyéb módon is bunkóskodhatsz vele, mert meg is érdemlik hiszen miért nem törölnek téged ha azt kéred... Sőt, ez esetben hivatkozz a személyiségi jogaidra, s fenyegesd meg őket perrel! S tedd hozzá, hogy különben is ügyvéd a nagynénid, a szomszédod meg aki a legjobb barátod is, egyenesen jogász... Mindegy, hogy ez igaz-e, úgyse tudják ellenőrizni. Villámgyorsan törölni fognak téged...

A másik megoldás, ha te olyan szelíd vagy, hogy így sem akarsz konfrontálódni, hogy belépsz abba a menübe amiben a személyes adatokat lehet megváltoztatni, s kicseréled a jelszódat egy teljesen értelmetlen, random karaktersorozatra, tehát amit találomra gépelsz be a billentyűzetről, oda se nézve gépelés közben. Még ha kétszer is kell megadni az új jelszót ott, megtehető ez úgy, hogy előbb a jelszót a szövegszerkesztődbe ütöd be, majd copy/paste módon bemásolod mindkét helyre, gyorsan, úgy, hogy ne sokat nézegesd, ne emlékezz rá. Aztán töröld ki a szövegszerkesztődből is, el ne mentsd...

És így aztán soha többé nem tudsz belépni arra az oldalra, mentve vagy a csábítástól... Volt olyan fórum, ahol e trükköt már megcsináltam, és azóta se bántam meg.

Biztos ami biztos, mielőtt a jelszavadat kicseréled valami akármire amit nem jegyzel meg, előbb változtasd meg az azon az oldalon elmentett mail címedet is valami olyasmire ami garantáltan nem létezik, például

nincsilyenmailcimem4577463megyekinnenafrancbaszemetek@szarmail.com

Ez arra jó, hogy ha később egy gyenge pillanatodban megbánod, hogy "törölted" magadat onnan, s igyekeznél visszatérni oda a jelszó emlékeztető segítségével ami az eltárolt e-mail címre küld valami kódot ami egyetlen belépésre alkalmas, azt se tudd használni, hiszen nincs olyan e-mail cím ami oda el van tárolva, tehát nem tudsz oda belépni, hogy megkapd a kódot...

Fogd fel e leiratkozásokat úgy, hogy ez a részedről tulajdonképpen olyan nemes tett mely hasonló a környezetvédelemhez: csak most nem a széndioxid kibocsátásodat csökkented hanem a "digitális lábnyomodat". Bár végeredményben ez is átszámítható széndioxid mennyiségre, mert ha nem küldözgetnek neked felesleges hírleveleket, meg ha kevesebbet lógsz az Interneten, akkor tehermentesíted a hálózati forgalmat ugyebár, azaz energiát takarítasz meg, és talán kevesebb nagy kapacitású szervert kell beállítani az internetszolgáltatóknak a hálózati csomópontokra, stb.

Egyáltalán, illene elgondolkodnod azon, hogy az Interneten való hosszas lófrálás - de ugyanez igaz a tévénézésre is! - másra se jó csak, hogy alapos stresszt és kisebbrendűségi komplexust okozzon neked. Mert hát ezeken a helyeken te sosem a VALÓSÁGOT látod, hanem annak egy erősen kivonatolt és megszerkesztett, "retusált" változatát! Ilyen helyeken mindenki a legvonzóbb oldaláról igyekszik bemutatni magát, sőt még hazudozik is bőven, ami miatt ezer százalékig biztosra veheted, hogy olyan személyeket látsz akik nálad csinosabbak vagy legalábbis szebb a ruhájuk, akiknek sikerült lefogyni (nem úgy mint neked...), akik szebb és nagyobb házban élnek, akiknek jobb kocsira telik, akik az imént utaztak el valami trópusi üdülőcsodába vagy onnan tértek vissza miközben neked már az is anyagi megterhelés ha valamiért be kell utaznod Budapestre...

S még sokáig sorolhatnám.

Szóval ezekkel te öntudatlanul is összehasonlítod magadat, s persze ezekből a hasonlítgatásokból mindig te kerülsz ki vesztesként. Mert mások szebbek, szerencsésebbek, jobban keresők, sikeresebbek mint te, mert ők többre vitték mint te, igazi bombanő a feleségük vagy egy gáláns lovag és Superman keveréke a férjük, hát igen, peches vagy, minek is élj tovább, már világra se kellett volna jönnöd hiszen a Világnak láthatóan nincs szüksége rád, ó a francba is, már az elején el lett baszva az életed amikor nem abortumként születtél meg, minek is folytatni ezt az egészet, belőled már úgysem lesz senki... az egyetlen amit még el kell döntened az már csak az, hogy milyen módon légy öngyilkos...

Na, most mondd, KELL EZ NEKED?!

Persze, hogy nem. És ne hidd, hogy a tévé jobb. Abban is olyan lakásokat látsz - és nemcsak a reklámokban de a filmekben is - melyeknél úgy csillog a konyha, hogy az soha nem létezhet egy igazi otthonban amit valóban használnak. A filmekben a nők mind agyon vannak sminkelve, mind csodaszép göncökben pompáznak, sosincs havibajuk (elméletileg persze van, de gyakorlatilag sose mutatják, azt bezzeg annál inkább milyen szerelmes mosollyal és milyen szexi módon heverednek le az ágyra a férjük mellé...) Ennek más se lehet a vége csak, hogy összehasonlítod e nőkkel az aktuális feleségedet vagy szeretődet, s persze, hogy ő lesz a vesztes, mert nem olyan szép, nem olyan szexi, nem olyan ápolt, stb. S emiatt megunod őt, elégedetlen leszel vele, kevesebb szeretettel bánsz vele, aztán vége is lesz a kapcsolatnak, lesz nagy veszekedés, válás is ha házas vagy vele.,..

De persze egyenjogúság van mert mindez a férfiakra is igaz: a filmekben a férfiak mind olyan dögösek és királyiak mint Aragorn a Gyűrűk Urában, sosem finganak, nincs körömgombájuk és lábszaguk, kockahasuk van, mindig észben tartják a feleségük név- és születésnapját meg a házassági évfordulót, de ha netán mégis elfelejtenék iszonyúan szégyenkeznek és másnap egy nercbunda átadásával kérnek bocsánatot... Mert persze, hogy ilyen jól keresnek! Vagy ha netán mégse, akkor is legalább izmosak, kigyúrtak, s valami nagyon érdekes, izgalmas foglalkozásuk van, például pilóták, vagy atomfizikusok, sarkkutatók, felfedezők, kommandósok, karate bajnokok, miniszterek... Neked meg szegénykém aki a tévét nézed be kell érned egy könyvelő férjjel, vagy esetleg egy kukásautó vezetőjével, egy közönséges taxisofőrrel, egy kalauzzal, vagy egy áruházi takarítóval!

Persze, hogy úgy véled majd, piszokul bánt veled a sors, te ennél jobbat érdemelnél. És elégedetlen leszel, kevésbé becsülöd majd a férjedet, s ennek idővel válás lesz a vége. De addig is rengeteg veszekedés keseríti majd meg a kapcsolatotokat.

Az efféle filmek nézése, s a dicsekedő blogbejegyzések olvasgatása konkrétan ELSZEGÉNYÍT TÉGED. Tudniillik korábban megadtam már e könyvben a szegénység definícióját: Nem az az ember a szegény akinek kevés pénze van, hanem az, aki többre vágyik mint amije (amennyije) van! És mert a filmekben meg blogokban állandóan olyan krapekokat illetve csajokat látsz vagy olyanokról olvasol akiknek nyilvánvalóan sokkal több mindene van mint neked, vagy "jobb példánya" van abból amivel te is rendelkezel (jobb autó, jobb nő, jobb pasi, szebb családi ház, több nyaralás, magasabb fizetés, nagyobb társadalmi presztízzsel rendelkező munka, stb.) emiatt te is VÁGYNI FOGSZ mindezekre, tehát többre vágysz majd mint amivel rendelkezel - azaz, definícióm szerint SZEGÉNY LESZEL!

Mindez tehát elszegényít téged, még akkor is ha fizikailag egyetlen fillértől se foszt meg téged. De igenis elszegényít. Lehet ugyanis, hogy korábban semmi bajod se volt az életeddel, vagy csak alig valami, de idővel ahogy egyre jobban belemélyedsz a hülye filmek nézésébe, s az idealizált valóságot bemutató blogbejegyzések olvasgatásába, vagy a fórumos dicsekvések olvasásába, vagy a "video-blogok" nézegetésébe, egyre inkább elégedetlen leszel a meglevő életeddel... tehát egyre inkább érzed SZEGÉNYNEK magadat! Még akkor is ha netán amúgy milliomos vagy. Mert mindegy. Ha ugyanis nem vagy ANNYIRA szegény, hogy az éhenhalás fenyegessen, akkor onnantól "felfele" már csak azon múlik, hogy "igazán" szegény vagy-e, hogy annak érzed-e magadat. És ne hidd, hogy egy "igazi" milliomos vagy akár milliárdos nem érezheti szegénynek magát! Hogy a fenébe ne! Ők se vehetnek meg maguknak MINDENT. Az emberi igények határa egyszerűen végtelen, pontosabban az igényeknek nincs határa. A legisleggazdagabb seggfejek is találnak mindig újabb és újabb csalit maguknak ami miatt elégedetlenek az életükkel, mert miért is nincs meg nekik még ez is meg az is. Ha már végképp kipróbáltak minden "normálisnak tekinthető" szórakozást akkor elmennek űrturistáskodni sok millió dollárért, ha meg nem telik nekik erre akkor irigylik azokat akiknek telik rá. Márpedig ilyen fickóból nincs olyan sok a világon, talán ha egy tucat, sokkal több biztos nem, tehát ezeket kivéve minden más milliárdos szegénynek érezheti magát. De még ha űrturista is volt valaki akkor is irigykedhet arra aki a Facebook, a Twitter vagy más híresebb hírportál, közösségi oldal vagy tévécsatorna tulajdonosa, mert jaj, hogy ő milyen SZEGÉNY, hiszen NEM AZ ÖVÉ mondjuk a Disneyland, de különben is micsoda dolog az, hogy neki nincs saját autógyára... Tehát egészen egyszerűen nincs olyan ember a Földön, legyen akármilyen gazdag is, aki ne érezhetné szegénynek magát, ha a boldogságát abban keresi, hogy mennyi minden fizikai tárgya van, vagy más olyasmi ami pénzre átszámolható - például gyárak, részvények, ilyesmik. Ez ellen SENKI nem védett.

Ennek semmi értelme. S ennek úgy vethetsz véget, ha egyszerűen kidobod a francba a tévét a lakásodból! Semmi szükség rá, s legalább egy cuccal megint kevesebb lesz benne! Igenis dobd ki a szemétbe, vagy még jobb ha elajándékozod, tudniillik add oda a legnagyobb ellenségednek... Hadd pazarolja annak az idejét ez az ördögi masina, bámulja ő az ellenséged a tévé egyetlen, nagy, dülledt, hipnotizáló szemét órákon át...

Nem mintha az Interneten át ne láthatnál ugyanilyen ártalmas filmeket. De egy veszélyforrással akkor is kevesebb lesz az életedben, ha a tévétől megszabadulsz. Nekem sikerült: majdnem harminc éve már nincs semmiféle tévém... Bizony, a tévétől már messze sokkal előbb megszabadultam hogysem "hivatalosan" minimalista lettem volna. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez, a tévétől való megszabadulás, jelentős mértékben segített abban, hogy mostanára már ötvennél is több, hosszú regény szerzőjének mondhatom magamat, nem is beszélve számos kisregényről és novelláról...

Azaz: saját példámmal tudom bizonyítani, hogy a minimalista életstílus igenis JÓT TESZ AZ ALKOTÁSNAK! Hatékonyabb leszel általa az igazán fontos dolgokban. Oké, persze, tárgyak terén nem voltam minimalista egészen mostanáig. De az e fejezet tárgyát képező "információs minimalizmusban" annál inkább... Nem csak az internet és tévé szempontjából ráadásul, hanem egyéb módokon is. Például nem jártam holmi "társaságba". Se haverokkal sörözni, vagy mást művelni a kocsmákban, se ide meg oda, mindenféle ürügyekkel, vagy akármi. A munkahelyen dolgoztam, aztán ha hazamentem, otthon ha adódott valami házimunka azt megcsináltam, majd éltem a hobbimnak, azaz ALKOTTAM. Illetve néha a házimunka rovására is alkottam, hm... Milyen jó is lett volna ha már akkor is minimalista vagyok a tárgyakat illetően, kevesebb lett volna a házimunka s még annál is többet alkothattam volna amennyit eddig sikerült...

Az alkotásnak tehát jóformán létszükséglete a "klauzúrába vonulás", az "információs remeteség", azaz kizárni a figyelmünkből mindent aminek nincs szoros köze az épp folytatott alkotó tevékenységünkhöz. Én ezt olyan komolyan vettem, hogy a számítógépem képernyőjén nincs semmi ikon például, de még menüsor se, mert az esetleg arra csábítana, hogy kattintsak arra az ikonra, mert ugye az ikon eszembe juttatná például, hogy jaj de jó lenne megnézni mik a friss hírek mert igaz, hogy 2 órával ezelőtt már átfutottam a híreket de hátha azóta történt valami amit muszáj lenne azonnal tudnom és nem érne rá holnap reggel... Szóval nekem így néz ki a desktopom ha semmi alkalmazás nincs megnyitva rajta:

Ez csak eléggé minimalista?! Ajánlom e megközelítést Olvasómnak is... (Annak akinek megtetszett ez a desktop: Linux operációs rendszert használok, az ablakkezelőm neve pedig DWM. Ingyenes, nyílt forráskódú szabadszoftver, azaz lehet követni a példámat, nem kerül pénzbe...). Ja, hogy miként lehet egy ilyen desktopon programot indítani, ha se ikon, se menü? Nos, gyorsbillentyűkkel... Amire meg nincs gyorsbillentyű, ott az a megoldás, hogy nyitsz egy terminált (erre a funkcióra természetesen VAN gyorsbillentyű...) majd a megjelenő parancssorba bepötyögöd a kívánt program nevét, és ENTER. S íme, a program elindul...

Ha pedig egy programnak épp nem ismered a nevét, s attól félsz emiatt nem tudod elindítani, nos, akkor az olyan program amire NINCS IS SZÜKSÉGED, s így a legokosabb ha törlöd is a számítógépedről, mert minek foglalja feleslegesen a tárhelyet... azaz ahogy kiselejtezed a felesleges cuccokat a házadból, úgy illik, hogy kiselejtezd a felesleges programokat is a számítógépedről! Én Linux operációs rendszert használok, ott ez könnyen megoldható, de feltételezem, hogy Windows alatt is meg lehet csinálni, legalábbis a legtöbb program esetében, hogy letöröljük őket a francba és kész... Például a Windows-zal együtt adott kis játékprogramocskák mint Pasziánsz meg Aknakereső, tutira feleslegesek, mert csak rabolják az idődet. (Bár a legjobb ha magát a Windowst törlöd le. Az a szememben nem is operációs rendszer hanem egy operációs rendszernek álcázott bloatware kémprogram, ami még pénzbe is kerül neked! Használj Linuxot vagy BSD rendszert helyette!)

A másik amiről nagyon lebeszéllek, a mindenféle sorozatok nézése, most az teljesen mindegy, hogy tévén vagy a számítógépeden nézed őket. És itt most nem is elsősorban az olyasmikre gondolok mint a Star Wars (bár annak is csak az első 3 része volt igazán jó, sőt már e háromból is inkább csak a legelső, a később gyártott előzménytrilógia meg egyszerűen maga az unalom az agyonnyújtott politikai szál miatt, a folytatásfilmek pedig - legalábbis amit láttam belőlük mert nem néztem meg mindet - egyszerűen a nézhetetlen gagyi színvonal...), mert abból viszonylag ritkán jön ki egy új epizód. Meg nem is olyasmire gondolok mint a Gyűrűk Ura, mert abból se készítenek gyakran új részeket. Hanem a végtelen szappanoperákra gondolok, még akkor is ha nem valami családregényről meg szerelmes sztoriról van szó hanem valami lövöldözős, idegenlényes sci-firől, szuperképességű hősökről, stb., amiből számtalan "évad" készül, minden évadban sok-sok filmmel...

Engem kifejezetten bosszantanak az ilyen filmek még akkor is ha a látványvilág maga amúgy esetleg jó (bár nem mindig az). Azért bosszant, mert az ilyesmikre jellemző, hogy sosem ölik meg benne a főgonoszt, s ez engem, hogy úgy mondjam "kielégületlenséggel" tölt el, nem érzem befejezettnek a filmet, hiányérzetem van utána. De ha meg is ölik, kiderül, hogy csak látszatra mert a következő filmben valahogy feltámad. Ekkor meg úgy érzem, az előző filmben becsaptak engem a sorozatkészítők. De még ha ezek egyike se igaz, akkor is arról szól majd a következő film, hogy van a gonosznak egy fia, lánya, barátja, tanítványa, akárkije aki majd folytatja a gonoszkodást, vagy nem maga a gonosz jön vissza hanem csak a "szelleme", stb., szóval bár NÉVLEG megölték a gonoszt de GYAKORLATILAG minden maradt a régiben, csak a neve változott meg.

És egyáltalán, az ilyen filmek mind arra mennek rá, hogy szuperképességű valakiket mutogassanak, látványos akciók közepette, ami alatt hatalmas robbanásokat kell érteni, villámokat, meg hogy a hős a puszta kezével elkap egy puskagolyót, meg hogy olyan gyorsan mozog, hogy a gépfegyverlövedék se tudja utolérni, stb. ... Most komolyan, ennek MI ÉRTELME?! Mindenki tudja elvégre, hogy ez LEHETETLEN. Az egyetlen amit el lehet érni ilyesminek a nézésével, az az IRIGYSÉG, mert irigykedünk, hogy mi nem vagyunk képesek erre. Hiába tudjuk, hogy nemcsak mi de senki más sem: a végén akkor is irigykedni fogunk, ami rossz érzés, mert szintén egyfajta elégedetlenség.

És különben is, a sokadik ilyen film után ez már mind unalmas. Akár szupermeneket, akár szuperwomeneket mutogatnak, akár valami szuper gépembert (mint a Terminator sorozatban), végeredményben mindegyik nagyon hasonló. A hős villámgyors, vagy nagyon erős, vagy varázshatalma van, vagy valami egyéb szuperképessége, vagy ezek tetszőleges kombinációja, aztán megy és győz. Illetve mégse győz, mert mint írtam a következő részben a Gonosz feltámad, vagy ha nem ő akkor valaki más lesz a gonosz de a lényeg semmit se változik.

És ezt nyomják le a torkodon a filmkészítők, s nem ám egyszer-kétszer vagy féltucatszor, hanem évadok során át, s minden évadban több alkalommal is. Jó néhányszor.

Persze a szerelmes szappanoperák se jobbak: Nekem már az Isaura sorozat 16 része is túl sok volt annak idején (ha jól emlékszem a részek számára... ha nem, akkor bocs és medve...), de azóta kiderült, hogy az egy kifejezetten rövid sorozat volt, mert akadnak több száz részesek is. Már magyar készítésűek is...

Számold ki, ha veszel egy nem is rém hosszú, azaz mondjuk csak 100 részes sorozatot, alkalmanként 1 órát töltve a képernyő előtt azért, hogy megnézd: az 100 óra. Száz óra az életedből. Ha napi 8 órát számolsz egy napra munkának, az 12.5 nap, azaz egy hónap harmada! De jobb ha nem így számolsz, hanem úgy, hogy a napi munka után általában 4 óra marad mindenkinek nagyjából a "hobbijára" (és az otthoni munkákra...) mielőtt aludni megy. Ha ezzel a 4 órával osztod el a százat, akkor 25 lesz az eredmény, ami majdnem egy teljes hónap. Tehát te egy teljes hónap minden szabadidejét beáldozod egyetlen, s még csak nem is a leghosszabb sorozat nézegetésére! Ha feltételezzük, hogy az "igazi" felnőtt élet 20 évesen kezdődik, és 70 éves korig tart (mert akkortól már úgyis vége az alkotó korszaknak, egészen speciális eseteket kivéve) akkor ez azt jelenti, hogy e két időpont közt van 50 év, ami 600 hónap. S ebből egy teljes hónapot, azaz alkotó időszakod egy-hatszázad részét beáldozod egy tökéletesen értelmetlen sorozat megnézésére!

Holott az igazi sorozatfüggő nem éri be egyetlen sorozattal...

Igazán illene ehelyett valami értelmesebb dologba belevágni, nem gondolod? Azon 1 hónap alatt amit a fenti példában arra az egy sorozatra kiszámoltam, akár egy idegen nyelvet is meg lehet tanulni, no persze messze nem hibátlanul, de legalább valami hibákkal hemzsegő, szánalmas alapfokon. Nem viccelek: egy hónapon át napi 4 óra erre BŐVEN ELÉG! És bármilyen szörnyű hibás is lesz a nyelvtanod, bármilyen hiányos a szókincsed, bármilyen pocsék a hangsúlyod, ez akkor is sokkal hasznosabb mint a sorozatnézés, mert lehet a beszéded akármilyen hibás is, de akkor is MEGÉRTENEK MAJD téged, s te is meg tudod értetni magadat, legalább a leghétköznapibb élethelyzetekben... Mert tudod elárulok egy titkot: A nyelv az egyetlen dolog amit hibásan tudni is nagyon hasznos!

Ha rosszul tudja a dolgokat a szívsebész vagy a hídépítő mérnök, annak halál és katasztrófa a következménye. Ha rosszul tudsz egy idegen nyelvet, akkor kevesebb hasznát veszed mint ha jól tudnád, de még mindig sokkal több hasznát látod mint ha egyáltalán nem tudnád. Ezt a bölcsességet amúgy nem én találtam ki, hanem Lomb Katótól olvastam, aki biztos értett hozzá, mert 16 nyelvet is megtanult...

Persze nem kötelező nyelvet tanulni a sorozatok nézése helyett, lehet akármi másra is felhasználni az így felszabaduló időt. Még ha csak a gyerekeiddel játszol, vagy az ismerőseiddel beszélgetsz helyette, annak is több a haszna.

Még valami ami nagyon fontos az "információs minimalizmushoz". Sok vita folyik arról, szabad-e, vagy legalábbis nem illetlenség-e reklámblokkolót használni amikor az interneten böngészünk. Én általában ritkán böngészek, már rég megvan az a pár oldal amit rendszeresen olvasok, más oldalakra ritkán megyek. Ennek ellenére azonban, bevallom, használok reklámblokkolót. Nem érzem bűnösnek magamat miatta. Én úgy fogom fel, hogy mostanáig, 57 éves koromig már bőséges mennyiségben hozzájárultam a fogyasztói társadalom működtetéséhez azzal, hogy eszméletlen mennyiségű FELESLEGES SZART vettem, s ennek messze túlnyomó részét amiatt, mert mindenféle, általam TISZTESSÉGTELENNEK TARTOTT trükkökkel szedtek rá a vásárlásra. Persze olyan trükkökkel amiknek létéről akkor még nem volt tudomásom. Például amit már említettem, hogy miként rendezik el a nagy áruházakban a termékeket: ahhoz, hogy a fontos dolgokat elérhesd, előbb keresztül kell verekedned magadat a haszontalan de vonzó cuccok tengerén. Vagy amikor vajat akartam venni de egy margarinféleséget sóztak rám mert megtévesztő volt a neve, ezt is említettem már. Meg amikor kiírják a weboldalra hányan nézik épp a terméket, de e számot egy véletlenszám-generátor állítja elő és semmi köze a valósághoz. Amúgy olyan is volt már, hogy ki volt írva, hogy "már csak 1 darab van belőle", megvettem, a szám le is nullázódott, oké... De valami sátáni gyanú ébredt bennem, s bejelentkeztem abba a webshopba egy másik számítógépről, másik IP címről. És minő csoda, még mindig volt abból a termékből, megint csak azzal a szöveggel, hogy már csak 1 darab van belőle...

De ezen kívül is rengeteg módon voltam már balek az életemben hála a reklámoknak. Szóval úgy döntöttem, eleget volt már rajtam a szopóálarc ha megbocsátja Olvasóm e hasonlatot, tehát védekezek ahogy tudok. Mert legalább mostanra, életem vége felé megtanultam már (lassan tanulok de legalább nem vagyok teljesen reménytelen...) hogy ha ÉN MAGAM nem védem a saját érdekeimet, más ugyan meg nem teszi helyettem! Vagyis igenis használok reklámblokkolót és kész, ennyi! És ha valamely oldalon csak a nagy fehérséget látom a keresett információ helyett és egy figyelmeztetést, hogy kapcsoljam ki a reklámblokkolómat mert anélkül nem láthatom az oldalt, akkor SEM kapcsolom ki a reklámblokkolót hanem vállat vonok, és kattintok a következő linkre abból a sok ezerből amit a Google elém tálalt a keresésemre.

Az se érdekel, hogy emiatt az oldal fenntartóinak kevesebb bevétele lesz. Oldják meg a dolgot másképpen. Hogy miként? NEM TUDOM. De nem is érdekel. Nem az én dolgom. Ja, hogy emiatt majd be kell zárniuk, nem lesz többé olyan oldal? MÉG EZ SE ÉRDEKEL. Kedveskéim, említettem már, hogy én 57 éves vagyok most, amikor e sorokat írom! Internetem valamikor a kétezres évek elején lett, amikor már majdnem 40 éves voltam. Azaz a teljes gyermek- és ifjúkoromat, a fiatalfelnőtt-koromat, sőt még a középkorúságom jelentős részét is úgy éltem meg és át, hogy NEM VOLT INTERNETEM! És bármilyen hihetetlen is, de KIBÍRTAM! Túléltem! Elviseltem! És semmi bajom se lett tőle! (Sőt... szinte nosztalgiám van azon időszak után most, mert mennyivel nyugodtabb és stresszmentesebb volt az az időszak...)

Azaz ha akár a világban mindenki más is reklámblokkolót használ majd és emiatt a teljes Internet leáll (úgyse fog...), engem még az se érdekel, nagy ívben teszek rá, túl fogom élni. Legrosszabb esetben majd veszek megint naponta egy papír alapú újságot és kész. Vagy megyek könyvtárba.

Játsszunk el amúgy tényleg a gondolattal, mi történne ha mindenki reklámblokkolót használna! Nyilván ettől valóban alaposan lecsökkenne a weboldalak száma a világban, rengetegen becsődölnének, igen, s épp ezzel ijesztgetnek bennünket azok akik kriminalizálni próbálják a reklámblokkolók használatát. Na de gondolkozzunk el rajta, valóban baj lenne-e ha ez megtörténne?! Az Internet biztosan nem állna le, rengeteg más okból is szükség van rá a reklámokon kívül. Megszűnnének a reklámokból élő oldalak, igen. De azok nem, melyeket előfizetéssel lehet elérni. Sőt azok sem, melyek HOBBIBÓL vannak fenntartva! Rengeteg ilyen oldal van, ÉS EZEK A LEGJOBBAK tapasztalatom szerint! Ez olyan, hogy a zenékből is azok a legjobbak amelyeket ingyen lehet elérni, mert az előállítója "szívből" csinálja, büszke akar lenni a minőségére, nem csak összegányolja holmi "effektekből", percek alatt, mert a mennyiségre hajt a minőség helyett hiszen akkor van nagyobb bevétele...

Másik példa erre az ingyenesen elérhető Linux operációs rendszer. Én is azt használom. Messze sokkal jobb mint a PÉNZÉRT adott Windows. Ez újabb érv arra, hogy cseppet se biztos, hogy rosszabb lenne egy olyan világ ahonnan eltűnnének a pénzért előállított tartalmak. Pláne ha nem is mind tűnnének el csak azok, melyek kifejezetten reklámok által akarnak pénzt szerezni.

Még a híroldalak se tűnnének el. Tuti, hogy továbbra is minden politikai párt vagy más szervezet tartana fenn ingyenes oldalt továbbra is, másképp kisebb volna az esélye rá, hogy meggyőzze a választókat a nézeteiről.

Ja, hogy a "független" és "objektív" hírportálok viszont eltűnnének? Nem hullatnék könnyet azok után se, egyszerűen mert rég nem hiszek abban, hogy bármelyikük is igazán független volna. Hogy az objektivitásról ne is beszéljek.

Azaz kitisztulna az Internet, igen, kevesebb oldal maradna, jóval kevesebb, ám MINŐSÉGIBB. Én tehát semmi rosszat és erkölcstelent nem látok a reklámblokkolók használatában. Ha egy oldal üzemeltetője nem akarja, hogy reklámok nélkül nézzem az oldalát és így "potyautas" legyek, intézze el, hogy ha nincsenek engedélyezve a reklámok akkor csak egy nagy fehérséget lássak, rajta az üzenettel, hogy ha reklámblokkolót használok akkor menjek a francba. Tudomásul veszem majd és megyek a francba, azaz a következő oldalra, és kész, ennyi.

Szerénytelenül megjegyzem amúgy, ÉN MAGAM IS ingyen állítom elő a tartalmat az Internet virtuális vándorainak, mert ötvennél is több regényemet mind ingyen lehet elérni a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalairól, s ehhez még regisztrálni se kell a látogatóknak! Sőt, előre tudom, EZT a könyvet is amit most olvasol, ingyen fogom elérhetővé tenni. Ezek után úgy érzem, talán van némi jogom nekem is arra, hogy agyzsibbasztó hülye reklámok nélkül olvassam azt, amit mások tesznek közzé.

Különben meg igazából nem is elsősorban az internetes reklámok ténye ellen van nagy kifogásom, mert már többé-kevésbé immunis vagyok ellenük. Azaz ha kizárólag "szerény", SZÖVEGES, fekete-fehér reklámok léteznének, kép nélkül, valahol a meglátogatott oldal bal vagy jobb szélén, akkor nem is törném magamat azért, hogy reklámblokkolót telepítsek és használjak. Ami azonban rohadtul idegesít, hogy a modern reklámok messze nem ilyenek, hanem a legagresszívabb módon HARSÁNYAK, TOLAKODÓAK, AGYZSIBBASZTÓAK, mert nemcsak, hogy van bennük kép is, de óriási kép, ami VILLOG, vagy követhetetlen sebességgel váltakozik amitől agyfrászt kapok mert a szemem majd' kifolyik tőle, sőt a "reklám" az egyre inkább nem is képet jelent, nem is valami animált képsorozatot (GIF) hanem igazi filmet ami eszméletlen mértékben lelassítja az oldal betöltődését, s megeszi a sávszélességet és fogyasztja a havi letölthető keretet (amit a legtöbb Olvasóm ki kell fizessen... Ez rám nem áll, nálam az Internet ingyenes mert a munkáltatóm fizeti, de ki tudja meddig lesz így...), és van hozzá zene is ami persze mindig olyan, hogy nem tetszik nekem, és a reklámban a bemondó HADAR, alig lehet követni, és eszméletlen hangerővel szól ez a "zene" is és a hadarás is, ha meg lejjebb tekerem a hangerőt akkor amit esetleg azon az oldalon meg akarok nézni filmes tartalmat vagy meghallgatni mint zenét azt alig lehet hallani...

GYŰLÖLÖM EZEKET A REKLÁMOKAT. Mondom, már igazából nem is amiatt mert reklám és el akar adni nekem valamit. Az is indokolná, hogy védekezzek ellenük, de az még hagyján. Hanem az agresszivitásuk miatt gyűlölöm! Mondom, a sima szöveges reklámok ellen még olyan rém nagy ellenszenvem TALÁN nincs is. De ahogy a helyzet most áll, muszáj blokkolnom ezeket a SZAROKAT, másképp idegbajt kapok tőlük.

Ezt a megközelítést ajánlom Olvasómnak is. Használjon reklámblokkolót mert úgy kisebb az esélye annak, hogy elcsábul valamire, és ne érezzen emiatt lelkifurdalást. Biztos, hogy nem csak én de Olvasóm is bőven elégszer volt már áldozata mindenféle aljas reklám trükköknek, fizetett már eleget ahhoz, hogy úgy érezze, ezek után jogosan kezd védekezésbe, hogy legalább ezentúl ne legyen annyi kísértésnek kitéve. És ha emiatt "nem jön be" az oldal, akkor keressen más oldalt ami bejön és kész.

Ide, az "információs minimalizmushoz" tartozik szerintem az a kérdés is, ami esetleg ott motoszkál Olvasómban, hogy "Miként népszerűsítsem a minimalizmust?"

E kérdésre a válasz egyértelműen az, hogy "Csak minimális mértékben", "Csak minimalista mértékig", hehehe...

E válaszom mulatságosnak hangzik, de igaz. Arra gondolok, SEMMI ÉRTELME győzködni a barátaidat, ismerőseidet, hogy "Légy már minimalista te is, mire vársz már a fenébe is, értsd már meg végre, hogy ez neked milyen jó lesz, na, mikor kezdesz már bele, ne félj, segítek kidobálni a cuccaidat ha akarod, nem lehetsz már ilyen ókonzervatív és begyöpösödött agyú, hogy még mindig a konzumidiotizmus rabja vagy..." stb.

Még szelídebb szavakkal se kell ösztökélni senkit se. Egyáltalán, nem neked kell kezdeni az erről folytatott beszélgetéseket! MUTASS PÉLDÁT a saját életeddel! Utasítsd vissza a felesleges ajándékokat, ne vásárolj felesleges cuccokat, ne herdáld el az idődet felesleges "társasági eseményeken", ne zabáld tele magadat felesleges s emiatt káros szemétételekkel (például sose egyél gyorséttermekben, akkor se ha a barátaid azt teszik), és a többi. És akkor a barátaid úgyis megkérdezik előbb-utóbb, hogy mi a csuda történt veled, mitől változtál meg ennyire. Mitől vagy ilyen boldog. Tudniillik egészen biztos, hogy boldog leszel, mert ha nem, akkor abbahagyod a minimalizmust, de akkor fel se vetődhet a kérdés ugyebár, hogy miként népszerűsítsd, mert akkor már nem akarod majd népszerűsíteni...

Legkésőbb akkor okvetlenül megkérdeznek majd téged az ismerőseid, amikor valami apropóból vendégül látod őket a házadban, s látják, hogy az milyen üres. S ekkor te... te ekkor sem kezded őket győzködni, csak pontosan azt teszed amire kértek téged: megválaszolod a kérdésüket, mondván, hogy te minimalizmusra tértél át, hogy ebben mi a jó neked, hogy ez az irányzat a felesleges dolgok kerüléséről szól, stb. De ekkor se kell sokat beszélni, hiszen LÁTJÁK MAJD hogy ez mit jelent, legalábbis a fizikai tárgyakat illetően. Elmondhatod, hogy ha valakit érdekel e kérdés, ajánlhatsz nekik könyvet a részletekről - ezt a könyvet például amit most olvasol. De ne tukmáld rá a linket erővel senkire se. Ugyanis FELESLEGES. Annak akinek VAN HAJLAMA a minimalizmusra, aki elég érett már erre, kevés ösztökélés is elég, mert "rákap" azonnal mint hal a csalira, s utána már ő maga kezd el kutakodni a témában, vagy ő maga kérdez téged tovább kíváncsian.

Ha viszont ez nem történik meg, akkor ő még tényleg nem elég érett erre, nem olyan a jelleme, hogy passzoljon hozzá a minimalizmus, s ekkor tényleg felesleges dolog őt győzködni, mert hiába, s te aki minimalista vagy illik, hogy kerülj mindent ami felesleges - a felesleges győzködést is ugyebár!

Akinek VALÓ a minimalizmus, annak tényleg nem kell sok szó. Ezt is igazolhatom a saját példámon. Én úgy kerültem ezzel az egésszel kapcsolatba, hogy egy tök más ok miatt egy angol könyvet olvastam, ezt:

James Clear: Atomic habits

Ez arról szól, miként lehet megszabadulni a rossz szokásoktól, illetve kifejleszteni magunkban jó szokásokat. Ebben a könyvben meg volt említve egy példa is egy szokásra:

"Ha vásárolok valami új dolgot, valami régi dolgot ki is dobok. (minimalizmus)."

(természetesen angolul szerepelt a könyvben, itt az általam kreált magyar fordítását írtam le).

És ennyi nekem elég volt! Gőzöm nem volt akkor még, hogy mi az a minimalizmus, addig a létezéséről se tudtam, de a "szokás", az megtetszett. Valóban, túl sok limlom van a lakásomban! Ennek illene véget vetni! Vagy legalábbis megakadályozni, hogy még jobban elszaporodjanak a felesleges vackok a szobámban, s erre egy jó ötlet, hogy ha vásárolok valami újat, valami régitől azonnal megszabadulok! Ez "minimalizmus"? Mi az, hogy minimalizmus? Valami filozófia, vagy esztétikai irányzat, vagy mi?!

És rákerestem az interneten, hátha tud az az "izé", a minimalizmus, más jó ötletekkel is szolgálni. Egyre mélyebbre másztam bele... Végül mint látható könyvet is írtam belőle!

Mert megéreztem, hogy ez valami olyan izémizé ami NEKEM VALÓ. És látható, ehhez, hogy megérezzem, egyetlen rövid mondat olvasása egy könyvben elég volt nekem.

Tehát nem kell győzködnöd senkit. Nem azt kell tenned, hogy győzködöl, hogy reklámozod, hogy propagálod, hanem, hogy példát mutatsz a saját életeddel, s ha kérdeznek, AKKOR beszélsz róla, őszintén, és csak annak aki kérdez téged. Mert a minimalizmus nem egy újabb termék a fogyasztói társadalomban amit rá kell sózni másokra erőnek erejével s az ékesszólás meg a mindenféle más reklámtrükkök megkérdőjelezhetően tisztességes eszközeivel. Bizonyos értelemben ugyanis a minimalizmus épp az ellentéte mindennek amiről a "fogyasztói társadalom" szól.

4. fejezet: Spórolási tippek

Ebben a fejezetben mindenféle spórolási tippeket adok Olvasóimnak, teljesen rendszertelenül, ahogy épp eszembe jutnak. Az ismétlések elkerülése végett csak azokat írom le ide, melyekről nem tétetett említés még a könyv korábbi fejezeteiben.

A spórolás ugyanis egyáltalán nem ellentétes a minimalizmus elveivel! Az igaz, hogy a minimalista ember nem szereti maga mellett a felesleges tárgyakat s azoktól megszabadul... de a felesleges KIADÁSOKTÓL is szeret megszabadulni! Tehát mert ő minimalista, szereti minimalizálni a vásárlásainak számát, s a kiadott pénz összegét is... Vagyis spórol, ahol tud.

Spórolni ugyanis rendkívül hasznos. Mert ha jobban belegondolsz, senki se amiatt jár munkába mert annyira szereti azt, hanem a pénzért amit kap az elvégzett munkájáért. Azaz, a munkába járást úgy is felfoghatjuk, hogy eladod az életed egy részét (azt amit a munkahelyen töltesz) azért, hogy az érte kapott pénz (a fizetésed) által jobban élhess az életed fennmaradó, el nem adott részében!

Na most, hogy ki mekkora részét hajlandó így "eladni" az életének, az egyénenként változó, de az biztos, hogy kevesebbet kell eladnunk az életünkből ha mértékletesebben élünk, azaz spórolunk.

Tehát íme a spórolási tippek:

- A reklámújságokat, hirdetéseket, szórólapokat elolvasás nélkül, azonnal a hulladékgyűjtőbe kell dobni! A szemétbe, igen. A lehető legkevesebbet kell nézegetni, amint "detektáltuk" hogy ez valami kéretlen reklám-izé, azonnal el kell fordítani róla a tekintetünket, s máris bezúdítani a szemetesbe! Vagy ha tél van és nyílt lánggal melegítünk, mondjuk kandallónk van, akkor annyi megengedhető, hogy bevigyük a lakásba és azonnal a tűzbe dobjuk, így valami kis hasznunk van belőle: meleget ad. ELOLVASNI, NÉZEGETNI azonban NEM SZABAD, mert nehogy valamire elcsábuljunk!

- A kajával is tudsz spórolni, ami még a testsúlyodra is jótékony hatással lehet, úgy, hogy kialakítod azt a szokást, hogy abban a szobában amiben a legtöbbet tartózkodol, egyáltalán semmi se legyen ami az ételre emlékeztet téged. És itt sose egyél, a evés a konyhába való! Ha azonban egyetlen szobában élsz csak mint én magam is (plusz egy fürdőszoba) akkor a dolog nehezebb. Egy időben úgy volt e szobám berendezve, hogy állandóan láttam a hűtőt és a fagyasztót is ha az ágyamon feküdtem. És ekkor mindig a kaja jutott az eszembe... Nos, átrendeztem a szobát, s bár a hűtő és fagyasztó továbbra is abban a szobában áll (nem lévén másik szobám ahová kitehettem volna őket) de most már legalább nem látom őket, az időm legalább 80 százalékában! Ha hiszitek ha nem, azóta sokkal kevesebbszer éhezem meg... akarom mondani, ez nem is volt sosem igazi "éhség", szóval fogalmazzunk úgy, sokkal kevesebbszer kezdek el "érdeklődni" a kaja után, kevesebbszer jut az eszembe!

- Nem gyűjtünk kuponokat! Azért nem, mert akkor idővel csak amiatt vásároljuk meg azt az újságot vagy akármit, hogy a kuponhoz jussunk, holott maga az az újság vagy más izémizé már igazából nem is érdekel minket. Különben is, ha arra a valamire amire a kupon által gyűjtünk, valóban képesek vagyunk várni addig amíg az összegyűjtött kuponokból megvehetjük, akkor az a valami FELESLEGES, mert az igazán szükséges dolgokra nem tudnánk hónapokig várni! Ami VALÓBAN kell, azt azonnal megvennénk, akkor is ha nem volna rá kupon! Kuponokat tehát nem gyűjtünk!

- Tanulj meg fütyülni! Mármint, dallamokat fütyülni. Ez amiatt jó "spórolásilag", mert így állandóan "nálad van" egy sípszerű zeneszerszám, amit ráadásul bármilyen tevékenység közben használhatsz, hogy szórakoztasd magadat (kivéve amikor eszel, iszol vagy beszélsz), ezzel tehát felvidíthatod magadat, garantáltan ingyenesen, és így kevésbé vagy kitéve annak a veszélynek, hogy megvásárolj valami fizikai értelemben létező zeneszerszámot drága pénzért.

- A méhek, darazsak és dongók is ehetőek. Persze ügyelni kell rá, hogy meg ne csípjenek minket... azaz, legjobb ha miután valahogy elkapod őket, berakod a fagyasztóba mindet. Aztán amikor már keményre fagytak, belefőzöd őket valami levesbe... Ami azonban a lárváikat illeti, a puha, lédús lárvák élve a legfinomabbak, fincsi krémesek, igazi csemegék! Ezeket vétek megfőzni, és megszúrni se tudnak téged. Nyilván persze ehhez úgy kell hozzájutnod a darázsfészekhez, hogy nem vegyszerrel pusztítod el az ott élő felnőtt darazsakat...

- A májusi cserebogár is ehető. Persze a két kemény fedőszárnya kivételével...

- A gyermekláncfű (pongyola pitypang) virága, zsenge levelei és bimbója is ehető, akár levesbe, akár salátának egyaránt jó.

- A fenyőmag is ehető, sőt, kivételes csemege amit óriási pénzekért árulnak az USA-ban, "pine nuts" néven...

- A makk is ehető. Az ugyan nem csemege, és van némi trükkje amíg ehetővé lehet tenni (például áztatni kell stb.) de azért igenis ehető végszükség esetén. Nézz utána, mi ennek a módja!

- Az "érdes pinceászka" nevű "bogárka" (tudományos neve: Porcellio scaber) is ehető. A "bogárka" amiatt van idézőjelben mert cseppet se bogár, nem is rovar igazából, hanem egy primitív rákféleség. A megevése nagyon egyszerű: kicsit mosd meg (bedobod egy szűrőbe és ráengedsz folyó vizet) aztán a szádba teszed és lenyeled egészben. Azaz igen, meg lehet enni ezt is nyersen. De természetesen meg is főzheted ha akarod. És mielőtt megint finnyáskodni kezdenél, megismétlem, hogy ez tulajdonképpen egy miniatűr RÁKFÉLESÉG. A nagy rákokért pedig temérdek pénzeket fizetnek világszerte mert CSEMEGÉNEK TARTJÁK őket az emberek. Ínyencségnek. Miért ne ehetnéd meg akkor e kis rákokat?

- Ha egy cipőd tönkremegy, mielőtt kidobod, szedd ki belőle a cipőfűzőket! Ezek többnyire pompás, erős kötélből készülnek, vétek kidobni őket, egy darab kötélre bármikor szükség lehet a házadban. Jó ha pár cipőfűzőt a BOB-odba is beleraksz, nagyon hasznos lehet ha valamit meg kell kötözni. Vagy ha elszakad a cipőfűző abban a cipőben amit épp hordasz...

- A kiürült gyógyszeres flakonok pompás tárolóhelyei lehetnek mindenféle apróságoknak, például horgoknak a horgászfelszereléshez, varrótűknek, stb. Persze a flakonra ragasztott címkét távolítsd el a félreértések elkerülése végett, vagy ragaszd le a régi címkét valami fehér papírral.

- A gyógyszeres és vitaminos, táplálékkiegészítős flakonokban sokszor van egy rakás vatta is a tabletták illetve kapszulák tetején - bevallom homályos a számomra ez mi célt szolgál, hacsak azt nem, hogy így a szükségtelenül nagy dobozt kitömjék, s ne lötyögjön benne zavaróan a termék. A doboz meg persze azért olyan nagy, hogy látványosabb legyen, úgy tűnjék a vásárlónak, hogy több terméket kap a pénzéért, miközben számos esetben a térfogat akár fele is nem más csak levegő... ez tehát megint csak megtévesztő reklám, és a vásárló becsapásának egyik módszere. Na de ha már ott van a vatta, azt mi jól felhasználhatjuk: ugyanis elárulom, kiváló anyag tűzgyújtáshoz a már említett ferrocérium rúddal! Egyetlen kis szikrát is ha csiholunk azzal, amint az a szikra eléri e vattát, az azonnal lángra lobban, ráadásul aránylag egész sokáig ég is... Tehát e vattadarabokat gyűjtsük össze egy jól zárható, garantáltan vízhatlan zacskóba, és pakoljuk be a BOB-unkba a ferrocérium rúd mellé! De amúgy e vatta minden másra is használható amire vattát használsz netán úgy általában.

- A bevásárlást leghelyesebb ha nem magad végzed, hanem rábízod egy ismerősödre: felírod neki egy papírra, hogy mit vegyen neked, s a lelkére kötöd, hogy CSAK azt vegye neked és semmi mást! Így ugyanis nem leszel kitéve annak a veszélynek, hogy a boltban barangolva elcsábulsz valami másnak a megvásárlására is. Én évek óta így csinálom. És mély meggyőződésem, hogy így temérdek pénzt spóroltam meg... Igen, persze, bevallottam már e könyvben korábban, hogy rengeteg szükségtelen vackot vettem én is. (Még messze sokkal többet is mint amit e könyvben megemlítettem). Csakhogy azok egyikét se boltban vettem, hanem mindet online, az eBay-en vagy az Amazonon! Na most képzeld csak el, Olvasóm, mi lett volna ha még a "fizikai" boltokba is magam járok, AKKOR mennyi szükségtelen szemetet vettem volna!

- Ha úgy érzed, hogy kalciumpótlásra van szükséged, felesleges emiatt drága vitamintablettákra elszórnod a pénzedet: a tojáshéj szinte másból se áll csak kalciumból... Nyilván, arra ügyelned kell, hogy a tojás tiszta legyen kívülről. Az ajánlott felhasználása a tojáshéjnak az, hogy mindenekelőtt jól kiszárítod, akár kissé fel is forrósítod a tűzhelyen, parázs fölött vagy mikróban, akárhogy (de vigyázz, hogy el ne égjen...) amiatt, hogy a tojáshéj belső oldalához tapadó hártya elégjen. E hártya különben EHETŐ, és sok kollagént tartalmaz, azaz javaslom, hogy próbáld a frissen feltört tojás héjájáról lehúzni a kezeddel és megenni... De valamennyi biztos marad rajta, szóval jobb ha kissé felforrósítod aztán a héjat. Ezután egyszerűen őröld finom porrá, és idd meg egy pohár vízzel, és kész, ennyi...

Igaz, hogy a tojáshéjban a kalcium olyan molekulaformában van jelen aminek a felszívódása a testünkben nem igazán hatékony sőt az egyik legrosszabb. Ez azonban nem gond, mert cserébe ESZMÉLETLEN MENNYISÉGBEN juthatsz hozzá, és INGYEN. Oké, a tojás pénzbe kerül, de sebaj, hiszen a belsejét megeheted, és finom is, egészséges is...

A másik felhasználási lehetőség az, hogy a tojáshéjat a tisztítás és enyhe pörkölés után nem porrá töröd, hanem beteszed egy pohár ecetbe, lehetőleg almaecetbe de amúgy bármely más ecet is megteszi. Hagyod ott ázni mondjuk egy napig, s amikor már megpuhult alaposan, akkor az ecetet megiszod... Mindent megiszol, a megpuhult tojáshéj kivételével. Az ecet ugyanis kioldja a kalciumot a tojáshéjból...

Mondom, a tojáshéj tökéletes és TERMÉSZETES kalciumforrás. A legnagyobb pocséklás drága pénzt kiadni kalciumos pezsgőtablettákért vagy akármiféle más kalciumtablettáért, amikor az eleve lehet, hogy mindenféle gyanús adalékanyagokkal szennyezett, ráadásul egyetlen tojás héjában is a napi kalciumadagod sokszorosa van benne! Plusz, a tojáshéjban vannak más nagyon hasznos ásványi anyagok is amikre a szervezetednek óriási szüksége van.

Fontos azonban, hogy ilyesmihez csak "háztáji" tojásokat használj (amiket persze alaposan megmosol a felhasználás előtt...), ne olyat amit boltban veszel! Mert bár a bolti tojások szép tiszták, de azon az áron, hogy már előre megmossák őket; eközben azonban eltávolítják róluk a fertőzések ellen védő természetes viaszréteget is, és hogy mégse romoljanak meg hamar, ezt pótolják a "tojásgyárban" úgy, hogy bevonják őket valami mesterséges nemtudommivel, szóval valami vegyi anyaggal, ami nem biztos ám, hogy jót tesz neked ha bekerül a szervezetedbe...

- Ha van egy darab viszonylag hosszú maradék köteled, azt nem kell eldobni, de az se jó megoldás ha csak összegyűröd s elrejted valahová ahol nincs útban. Mert később nem fogod megtalálni... Vagy ha meg is találod de összegubancolódik, s úgy nehéz és időrabló felhasználni. Hanem feltehetőleg van neked valami rég lejárt bankkártyád vagy telefonkártyád vagy ajándékkártyád műanyagból. Bizonyos hotelek is használnak nagyjából bankkártya méretű mágnescsíkos beléptető kártyát műanyagból a vendégek számára, az USA-ban jelenleg ilyen például az Econo Lodge nevű hotelhálózat, de rengeteg más efféle is akad még. Tehát ha van egy ilyened, az egyik sarkán lyukaszd ki, a lyukon bújtasd át az egyik végét a kötélnek, majd tekerd fel a kártyára szépen a maradék kötelet. A kötél másik végét pedig vezesd át az utolsó tekerések alatt, hogy le ne tekeredjék. És kész, máris pompás, mutatós, takaros rendben van eltárolva a köteled, és kényelmesen befér akár a farzsebedbe is ha vinni akarod valahová!

- Ha a zoknijaid közül az egyik kilyukadt, de a másik fél pár zokni még használható, azt nem kell eldobni: Mosd ki, azután kiválóan használható kisebb, sőt akár "közepes méretű" tárgyak tárolására! Vagy akár arra, hogy beletömködj mindenféle növényi részeket, azután kiakaszd az így megtömött zoknit a napra és megszárítsd benne e növényi részeket, mondjuk azért, hogy később teát csinálj belőlük. (Egy tipp: a földieper megszárított levele állítólag remekül beválik teának! Mondjuk én még nem próbáltam bevallom. De hátha igaz, így leírtam). A fél pár zoknik kimosás után mosogatórongynak is használhatóak, vagy portörlő rongy helyett! Sőt, tapasztalatom szerint még zsebkendőnek is beválnak! Ha pedig valaki meglátja, hogy ilyenbe fújsz orrot és megszól érte, magyarázd el neki, hogy te a "fenntartható fejlődés" híve vagy, hogy te így véded a környezetet, így kisebb az ökológiai lábnyomod, stb., azután lendülj ellentámadásba és vond kérdőre a gúnyolódót, hogy Ő vajon mit tesz a környezetért, s a természetvédelemért?! Szóval ilyesmi miatt nem kell szégyenkezni, hanem épp ellenkezőleg, minden ilyesmit inkább vállalj fel büszkén és használd új életstílusod büszke jelképeként, s ekkor ha egy nagy ügy harcosának tekinted magadat, az összes gúny lepereg rólad, sőt jó eséllyel a gúnyolódó fog megszégyenülni!

Továbbá, ha a zokni egyik fele tönkrement, helyes ha az orrodat csak ebbe a tönkrement fél párba fújod (miután kimostad), a másik fél pár ugyanis, ami még nem lyukas, továbbra is használható zokniként... Mert először is, a zoknikat legtöbbször olyan csomagban árulják amiben több pár is van. Na most képzeld el, van két pár ugyanolyan típusú zoknid. Mindegyiknél kilyukad az egyik fél pár. Tehát két másik fél pár még ép. Az együtt pontosan egy teljes pár zokni... Érted már? Én évek óta így csinálom! Igen, ezt már jóval azelőtt elkezdtem, hogy "hivatalosan" minimalista lettem volna!

De akkor is használható a ki nem lyukadt zokni ha nincs ugyanolyan másik fél pár. Mert miért lenne az megszeghetetlen szent szabály, hogy a te mindkét lábadon pontosan ugyanolyan típusú/márkájú zokni kell legyen?! Mégis, MIFÉLE SZÖRNYŰSÉG történne ha eltérő zoknikat húznál a lábadra?! Megégetne téged érte a Szent Inkvizíció, vagy mi?!

Tudom, tudom, most jön majd megint az unalomig ismételt kifogás, hogy "megszólnának érte". Na de először is: ha télen hordod így a zoknikat, akkor az egész valószínűleg KI SE DERÜL, mert hosszúnadrágot viselsz, meg magas szárú cipőt, ami eltakarja úgyis a zoknidat. Tehát télen még akkor is viselheted így, ha komolyan félsz a "megszólástól". Másodszor, szerintem nyáron vagy akármikor se kell félni emiatt, mert ha megszól érte valaki, megint csak vedd fel a harcos környezetvédő szerepét, és kezdj hosszas értekezésbe, hogy te így véded a környezetet, csökkentve az ökológiai lábnyomodat, és meséld el neki mennyi rengeteg környezetszennyezéssel jár ha a Föld mintegy 4 milliárd felnőtt lakójának mindegyike évente akár egyetlen zoknival is többet hord mint amennyi feltétlenül szükséges, ez mennyi víz beszennyezésével jár, mennyivel több birkát kell tartani a megnövekedett gyapjúigény miatt, azok a birkák mennyit zabálnak, mennyi metánt finganak a levegőbe, vagy műanyag zokni esetén emiatt mennyi kőolajat kell feldolgozni, és így tovább... De azt is megteheted, hogy aki megszól téged az eltérő zoknik miatt arra csodálkozva nézel, s valami ilyesmit válaszolsz vissza: "De hiszen ez a legújabb divat! A két egyforma zokni olyan UNALMAS, olyan ÓKONZERVATÍV... Szinte ízléstelen, tényleg! Sőt, IGÉNYTELEN! De most komolyan, alig hiszem, hogy még azt se tudtad, hogy ez a legújabb divat, hát ilyen TÁJÉKOZATLAN VAGY?! Illene már végre nyitottabbnak lenned a világra és követned a modern trendeket, csacsikám! Na csá!" - azzal rámosolyogsz és otthagyod őt, a primitív tájékozatlan ősmajmot megszégyenülve, őt, aki olyan maradi, hogy még a legújabb divattal sincs tisztában.

Az meg hogy tényleg ez-e a divat, nem számít. Úgyse tudja rád bizonyítani. Hiába érvel azzal, hogy rákeresett és nem látta nyomát, te vállat vonsz és azt mondod ügyetlenül keresett. Te igenis tudod, hogy ez az új divat, te erről olvastál az Interneten, csak már nem emlékszel rá, hogy hol. És utána se nézhetsz mert biztonsági okokból mindig törlöd a böngésződből a keresési előzményeket. Mindenesetre te haladsz a korral, mert te modern ember vagy, nem úgy mint egyesek...

Amilyen igazán végtelenül HÜLYE divatok terjednek néha manapság, az egész még teljesen hihető is lesz. Ha valaki ebben kételkedik, annak elárulom, ténylegesen van olyan divat is, hogy drága pénzen, veszélyes vegyszereket használva kifehéríteni az ánusz, azaz a SEGGLYUK körüli barnás területet! Ez igenis egy létező divat ami egyre terjed! Ehhez képest a nem egyforma zoknik viselése egy szóra se érdemes, teljesen hihető trend lenne. Különben lehet, hogy egyszer tényleg divatba is jön majd...

- Esetleg megpróbálkozhatsz azzal, hogy magad varrod a ruháidat... Nyilván ehhez már kell bizonyos ügyesség és gyakorlat is, vélhető, hogy nem fog elsőre sikerülni, s mindenképp csúnyább lesz mint a bolti termékek. Előre tudható azonban az is, hogy SOKKAL OLCSÓBB lesz, ráadásul pontosan olyan amilyent akarsz: olyan méretű, és annyi zsebe is lesz amennyit óhajtasz, olyan lesz a szabása, stb.! És ezzel olyan nagynevű elődök nyomába lépsz mint például Mahatma Gandhi, ő ráadásul nemcsak maga varrta a ruháit de még maga is szőtte az anyagot hozzá... Feltételezem, hogy a szövés rejtelmeibe Te már nem akarsz belemélyedni, az azonban, hogy magad varrd egy tökéletesen reális lehetőség, főleg mert elég esélyes, hogy rengeteg olyan ruhád van amit már kinőttél, vagy valahol elszakadt és nem érdemes megvarrni, vagy valahol bepiszkolódott úgy, hogy ki se mosható, stb., nos ezeket szétdarabolva rengeteg jó alapanyaghoz juthatsz ingyen, amiből simán kitelik egy újabb, jó, személyre szabott ruha! Feltételezem ez a spórolási módszer elsősorban a hölgyekre hathat vonzóan, ugyanakkor azonban meg kell jegyezzem, hogy a Youtube-on akad nem is egy olyan videó amiben FÉRFIAK mutatják be, miként csinálnak maguknak anorákot vagy más, erdőbe való ruhát (de szerintem a ruhájuk minősége olyan, hogy simán hordhatja valaki az utcán is), és e ruha olyan, hogy a boltban meg nem kapod 300 USD alatt, ők meg kihozzák az egészet mindössze 6 dollárból... Tehát RENGETEGET lehet spórolni ilyesmivel, tényleg, és nem egy megszeghetetlen szabály ám, hogy csak a nők szabhatnak-varrhatnak! Bevallom én még nem kezdtem bele ilyesmibe, de egyre jobban tetszik az ötlet, szóval könnyen lehet, hogy ez lesz a következő "projectem"...

Ja, egy tipp: amikor ilyen ruhát készítesz, nem muszáj összevarrni az anyag széleit. Lehet ragasztani is...

- Azzal is rengeteget lehet spórolni ha direkt olyan helyre mész dolgozni ahol vélhetően sok mindent kapsz ingyen. Konkrét példát is mondok: ilyen például a szállodai takarítók munkája! Én ténylegesen dolgoztam ilyen munkakörben ("housekeeper") az USA-ban, és eszméletlen mi mindent lehet találni a vendégek után. E holmikat 2 vagy 3 hónapig meg kell őrizni mert hátha visszajön érte a vendég, azután, hogy mi lesz velük a hoteltől függ... Ha kis hotelben dolgozol (a "kis" az USA-beli fogalmak szerint értendő, itt ami 100-nál kevesebb szobát tartalmaz az már kicsi...) akkor általában sikerül olyan bizalmas kapcsolatba kerülnöd a főnököddel, hogy e tárgyakat megtarthasd, vagy megtarthassátok, ha több takarító is van a hotelben. (ha a szobák száma 50 alatt van elég esélyes, hogy eleve te leszel az egyetlen takarító, így minden a tied lesz...). Leírom ide, mi mindent találtam - olyasmiket amikért nem jött vissza a vendég - amíg ilyen helyen dolgoztam:

- öngyújtók (tucatszámra), telefontöltők (tucatszámra), USB power bank (3 darabot is), elemlámpa, telefon (igaz, hogy csak nagyon olcsó márkájú), merítőháló horgászathoz, kemping gázpalack, kempingszék (fél tucatot is), esernyő (2 darab), hatalmas méretű földigiliszták csalinak horgászathoz (nagyon étvágygerjesztően néztek ki, be is faltam mindet, pedig nem is vagyok hal...), CD és DVD lemezek zenékkel és filmekkel, üres CD tokok, műsoros magnókazetták, pendrive, hosszabbító, sótartók, golyóstollak, teljesen jó és új sosem használt ágyneműgarnitúra (de azért kimostam mielőtt eltettem magamnak), párnák, díszpárnák, varrókészlet, teljes piperekészlet a táskával együtt (ennek nem sok hasznát vettem mert nem vagyok nő, de a kis tükröt azért betettem belőle a BOB-omba...), ollók, körömvágó csipeszek tucatszámra, lemezvágó olló (na ez az ami szintén bele lett téve a BOB-ba, erről írtam korábban... És igen, mielőtt a BOB-ba pakoltam volna ki is próbáltam, konkrétan úgy, hogy készítettem magamnak vele egy "hobo stove"-t tehát egy "konzervdoboz-tűzhelyt"), multifunkciós bicska (ez is a BOB-ban kapott helyet), körülbelül 10 mindenféle egyéb bicska, hordozható ivópalackok, felfújható gumimatrac, bőrönd, kisebb utazókofferek, kések, villák, kanalak, csavarhúzókészlet, kempingasztal, sosem használt vadonatúj esőkabát, fülhallgatók tucatszámra, napszemüvegek tucatszámra, sapkák tucatszámra, kesztyűk szintén tucatszámra, új zoknik amik még ki se lettek bontva a csomagolásból, öntöttvas serpenyő (kár, hogy mire ilyet találtam már vettem magamnak...), könyvek, kézi súlyzókészlet, fekvenyomópad a hozzávaló hatalmas súlyokkal, szájharmonika, síp, a legkülönbözőbb gyerekjátékok, sör kartonszámra (de nem iszom alkoholt), csokoládék (de ezt se eszem mert egészségtelen), vibrátor, műanyag műpénisz készlet, péniszpumpa, pipák, porcelán tányérok, ételhordó, műanyag dobozok, kutyatál, sálak, papucsok, törülközők, hajvágófelszerelés, kávéfőzők, vízforraló, asztali tükör, üres pénztárca, névjegykártyatartó, képkeret, karóra, rezsó, hőpárna, villanyborotva, gyermekhátizsák, kottatartó, konzervnyitók, termosz, szigetelőszalag, fejhallgató, videomagnó, hőmérő, fürdőszobamérleg, konyhai mérleg, kézi dohányőrlő felszerelés, eszméletlen mennyiségben ruhák, iratfűző dossziék, kalapács, jelölőfilc, léggömbök, fürdőszobaszőnyegek, fürdőszobapolc, zuhanyfüggöny, nem használt szappanok, kis éjjeliszekrény, gyermekkerékpár, bontatlan konzervek, plédek, kispárnák, díszpárnák, kölnivíz, karkötők (igaz, hogy csak "bizsu"), hűtőtáska, gyógyszerek, rádiós óra, CD lejátszó, fűszerek, autóra való új ablaktörlő, hűtőmágnes, kerti grillező, összecsukható kempingasztalok, karácsonyfaizzók...

De még sokkal több mindent is találtam, a fenti felsorolásban csak az szerepel ami így hirtelenjében eszembe jutott. Nyilvánvaló, hogy ha ilyen helyen dolgozol, egy csomó mindenhez hozzájuthatsz ingyen, ami meg nem kell neked azt talán eladhatod, s így némi extra bevételhez juthatsz.

Ide tartozik az a lehetőség is ha olyan helyre mész dolgozni ahol valami ételt kaphatsz ingyen. Például ha szereted a kenyeret, teljesen logikus, hogy elmész dolgozni egy pékségbe, hétszentség, hogy ott annyi kenyeret ehetsz amennyit csak akarsz, s még haza is vihetsz egy-két darabot ingyen. Én ugyan nem mennék oda, az én favoritom az, hogy esetleg egy vágóhídra megyek dolgozni, az illik a carnivore diétámhoz... munka közben biztos is, hogy pukkadásig ehetem magamat fincsi nyers hússal és belsőségekkel, ehhez maximum egy bicskát kell a zsebembe tennem, de az is biztos, hogy ilyen helyen lenne lehetőség arra, hogy valami húst haza is vigyek ingyen, pláne abból ami ott hulladéknak számít de én épp azokat a részeket imádom: a fejeket, agyvelőt, lépet, vékonybelet, a mirigyeket...

Itt az USA-ban meg (de szerintem Nyugat-Európában is bárhol, sőt talán a nagyobb magyar áruházaknál is) aki ezen üzletekben dolgozik az biztos is, hogy sosem kell egy pennyt se költsön élelmiszerre mert szó szerint TONNASZÁM dobálják ki a remek élelmiszereket a SZEMÉTBE, igen, az udvari szemetesükbe, csak mert a ráírt lejárati idő épp aznap jár le, holott ekkor még tökéletesen fogyaszthatóak! De olyan helyek is vannak ahol adminisztratív okok miatt már egy héttel a lejárati idő előtt kidobják. Vagy csak mert egyetlen tojás eltört egy kartonban, kidobják az egész kartonnyi tojást, mert ugye ők a tojást nem egyenként adják el hanem kartonszámra... ha a köteg banánból egy is egy picit megbarnul, kidobják az egész köteget, holott szerintem épp a barna banán a finomabb hiszen érettebb tehát édesebb... Ha egyetlen citrom megpenészedik egy zacskóban, kidobják az egész zacskót pedig a többi citromnak semmi baja... ez különben minden gyümölcsre igaz, grapefruitra, narancsra, akármi másra is. A húsokat is kidobálják, pedig még semmi bajuk, hideg a nejloncsomagolásuk mert a fagyasztóból érkeznek egyenesen a szemetesbe... De konzerveket is kidobnak, mondom tonnaszám, holott a konzervekre igazán nem jellemző, hogy megromlanának, még évekig jók lennének. Szerény becslések szerint is annyi tökéletesen fogyasztható, jó kaja van kidobva az USA-ban a szemétbe rendszeresen, amiből egy második USA teljes lakosságát is bőven el lehetne látni élelemmel! S mondom ez "szerény" becslés, mert ennél sokkal valószínűbb, hogy két másik USA lakossága is simán ellenne azon a kaján ami szemétbe kerül. Nem az egyedi háztartások hulladékából (az ezen felül van még...) hanem csak abból amit az áruházak kidobálnak... Tehát ha a kajával akarsz spórolni, legjobb ha jelentkezel munkásnak egy efféle előkelő élelmiszeráruházba... A fizetésed nem lesz igazán magas, de az is biztos, hogy nem fogsz éhen halni sőt hamarosan tonnaszám tárolhatod az élelmiszert odahaza egy Ítéletnapra felkészülve!

- Bárki számára könnyen elérhető spórolási módszer az, ha egyszerűen NEM DOBJA KI A MARADÉKOT! Mondjuk ez leginkább azokra vonatkozik akik NEM szoktak nyerset enni, hiszen a nyers hús esetén a helyzet egyszerű: ami marad, legfeljebb visszateszed a fagyasztóba... Aki azonban főz, azon családoknál gyakori, hogy másnap már nem eszik meg a maradékot. Nos ez POCSÉKLÁS! Miért ne lehetne azt megenni?! Pláne ha a hűtőbe teszed éjszakára! De elárulom, egyetlen nap (azaz inkább csak éjszaka) után még hűtőn kívül se lesz semmi baja, különösen ha legalább egy fedővel letakarod! Így rengeteg pénzt megspórolhatsz! Továbbá az is megtehető, hogy a maradékot egyszerűen belefőzöd a következő nap főzendő ételbe, biztos tudsz olyan receptet a következő fogásnak amihez hozzákeverhető az előző napi maradék. De ha rengeteg étel maradt meg a kajából amit nem tudsz elfogyasztani két nap alatt se, akkor is megteheted, hogy igenis eszel másnap a maradékból, ami meg még ennek ellenére is megmaradt, azt egyszerűen gyorsan felforralod rövid időre, majd azután nyugodtan ott hagyhatod még egy napig a hűtőn kívül is akár, s eheted a következő (harmadik napon) is.

- A spórolás egyik érdekes módja az is, hogy amikor a szükségtelen holmikat kiselejtezed a minimalista életre való áttérés során, akkor a kidobott akármik valamely részegységét mégiscsak megtartod, legfeljebb más célra használod mint amire az eredetileg szánva volt. Ez igen könnyű például bizonyos profi minőségű zacskók vagy másfajta csomagolások esetén. Hozok erre is példát a saját életemből: Amikor az USA-ba érkeztem, nem sokkal ezután (hülye fejjel...) összevásároltam az eBay-en egy rakás használt Ti-58-as és Ti-59-es "vintage" programozható zsebszámológépet. Ez egy nagyjából 40 éves konstrukció... nekem nagyon szép gyermekkori élményeim fűződtek hozzájuk, tehát a vásárlás oka a nosztalgia volt, "újraéltem a gyermekkoromat"... Most, a minimalista életre áttéréskor azonban realizáltam, hogy ez is csak egy haszontalan gyűjtemény, ami csak arra van, hogy a helyet foglalja és aggódjak miatta stb. E számológépeket el lehet adogatni az eBay-en de nagyon macerás, különösképp mert nem a postahivatal közelében lakom, szóval nem éri meg a kapott bevétel azt amennyi stresszbe és időveszteségbe kerülne. E sorok írásakor külön vannak pakolva egy kisebb bőröndbe, s majd odaadom egy jótékonysági egyesületnek aki elvégzi az eladást és élvezi a bevételeket. Hanem a lényeg, hogy csak magukat a számológépeket adom oda nekik, meg a dokumentációt, kiegészítőket stb., ám a legtöbb számológép egy nagyon minőségi, cippzáras, igazi bőr tokban van, ami ritka jó minőségű... És így aztán ezeket a tokokat megtartottam magamnak. Örüljön majd az a jótékonysági egyesület a többi cuccnak, e tokokat magam is fel tudom használni, mindenféle apróságok tárolására, amiket aztán így, a tokokkal együtt beteszek a BOB-ba... Például ilyen tokokban vannak a tűzszerszámaim. Meg sok egyéb más minden is. Így legalább egy kicsinyke hasznom is van abból a rengeteg pénzből amit elpazaroltam e gépekre, továbbá, úgy is tekinthetem, hogy legalább maradt valami emléktárgyam a gyermekkoromból: ha kézbe fogom valamelyik tokot, felidéződhetnek a boldog emlékképek, nem kell ahhoz a gép látványa, elég a toké is... Ha belegondolok mennyi pénzbe kerül egy ilyen bőrtok külön, úgy is tekinthetem, sikeresen megmentettem a korábban kidobott pénz legalább egyharmadát. Tulajdonképpen nem rossz eredmény!

Régebben vettem egy tangóharmonikát is, és hozzá külön egy olyan táskát (vagy minek nevezzem) amibe téve a harmonika a hátunkon cipelhető. Amikor azonban realizáltam, hogy én inkább a vadonba vágyódom életem vége felé, s oda nyilvánvalóan nem lenne jó ötlet magammal cipelnem egy kb. 16 kilós zeneszerszámot, eladtam a harmonikát, de megtartottam a hordtáskáját, mert az tökéletesen megfelel egy közepes méretű hátizsáknak ha valahova nem a BOB-ommal akarok elmenni, s amellett rendkívül könnyű is.

E módszer máshol is használható. Csak egy kis fantázia kell hozzá, és rengeteg dologból amit kidobunk meg lehet menteni ezt-azt, úgy, hogy valami olyasmire használjuk ami nem ellentétes a minimalista életstílusunkkal, még akkor is ha e használatnak sokszor távoli köze sincs ahhoz amire az a tárgy, részegység, csomagolás eredetileg készült. Mondok is újabb példákat. Korábban vettem egy drága elektromos sütőt, de aztán rájöttem, hogy én alig sütök inkább főzök, sőt már főzni is csak elvétve hiszen jórészt nyerset eszem; nos a sütőt (alig volt talán ha háromszor használva) odaajándékoztam a főnököm feleségének. De a sütő tartozéka volt két műanyag kesztyűféleség, nagyon erős hőszigetelő anyagból, hogy azzal meg lehessen fogni forró tárgyakat. Ezeket megtartottam magamnak, jól jönnek amikor a tojássütésnél a forró serpenyőt fogdosom. Különben is, a hölgynek tuti, hogy van valami cucca már erre a célra, forró dolgokat fogdosni.

Korábban volt az utcánkban "yard sale", kirakodóvásár, két édes kislány csinálta, lehettek talán 10 évesek, biztos, hogy nem öregebbek. Odamentem, körülnéztem, de többnyire csak mindenféle gyerekjátékokat árultak, nem volt ott semmi ami engem érdekelne. Láttam azonban, hogy aznap még semmit nem is adtak el, s gondoltam nem lenne szép dolog ha még én is csalódást okoznék nekik, hogy odamentem de én se vettem semmit, így aztán vettem tőlük két egyforma fa vonalzót, ez legalább nem gyerekjáték... Természetesen sosem használtam e vonalzókat semmire se. Most, hogy minimalista lettem, ezeket is ki kéne tehát dobnom; ám találtam jó felhasználási területet az egyiknek! Van ugyanis majdnem ötven méter paracord-om. A paracord egy nagyon erős, többszálas műanyagkötél, az ejtőernyőkhöz szokták használni. Nyilvánvaló, hogy egy tekercs ilyennek nagyon is helye van egy BOB-ban, hiszen erős kötélre akármikor szükségünk lehet, de amikor megvettem egy eléggé összegubancolódott gombolyagban érkezett. Persze kigubancolhatom, de vélhető, hogy hamarosan újra összegubancolódna. Nos azt csináltam, hogy akkurátusan rátekercseltem az egyik fa vonalzóra... Így szépen rendben van, s ettől a súlya se lesz sokkal több, mert a fa vonalzó igazán könnyű, ráadásul így van vonalzóm is, rajta a távolságok jelezve centiméterben és inchben is... igaz csak akkor látom ha letekerem róla a kötelet. De akkor is van... S bár egy vonalzó igazán nem létszükséglet egy BOB-ban, de miért ne legyen amikor igenis hasznos feladatot is ellát: segít rendben tartani a hosszú kötelemet ami már igenis nagyon odavaló, a BOB-ba! Sőt, az a vonalzó egy garantáltan jól kiszáradt fadarab ugyebár, tehát még arra is alkalmas, hogy végszükség esetén ezt gyújtsam meg a tűzszerszámmal ha nedves idő van és semmi más száraz anyag nincs a közelben amivel "beindíthatom" a tüzet! Ebben a példában tehát nem csak a tárgy egy "részét" tartottam meg hanem az egészet, de látható, hogy itt is más feladatra "osztottam be". Ami a másik vonalzót illeti, az még megvan, nem tudom mi lesz vele, de esélyes, hogy azt is megtartom, szintén kötél tárolására csak az másfajta kötél lesz. Majd még meglátom; a minimalista életre áttérésnél nem követelmény, hogy egyetlen nap vagy akár egyetlen hét alatt hozzunk döntést minden cuccunkról! Persze, hogy nem követelmény, hiszen írtam is korábban, hogy amikor elkezdünk erre áttérni, van olyan doboz is amit a kérdőjellel címkézünk meg, oda kell kerülnie mindennek amiről nem tudunk azonnal döntést hozni...

Újabb példa. Korábban rendeltem egy különleges külső billentyűzetet a laptopomhoz. Nem vált be, el kell majd adnom. Ellenben a doboz amivel jött, valami egészen speciális szivaccsal volt kibélelve. Kipróbáltam, beválik-e mosogatószivacs helyett... Nos, kiváló a minősége! Hát ugye ez is valami, ahogy mondják "szegény ember apró örömei"...

- A spórolás egy igen hatékony formája az is, ha egyszerűen FELHAGYSZ A SZÜKSÉGTELEN VITAMINOK ÉS TÁPLÁLÉKKIEGÉSZÍTŐK VÁSÁRLÁSÁVAL! Ezt a témát érintettem már röviden korábban, amikor arról elmélkedtem, hogy minden, MINDEN multivitamin vásárlása pénzkidobás, mert a hatékonyságuk csapnivaló; itt megjegyzem, hogy némely összetevőjük (például a cianokobalamin) még ártalmas is lehet mert mi mást is várnánk egy olyan vegyülettől aminek már a neve is a ciánra utal... Itt és most azért térek vissza e témára mert az olyan vitaminok jó része is vagy eleve hatástalan vagy nagyon kis hatékonyságú (azaz nem érik meg az értük kiadott pénzt) amik monokomponensűek, azaz nem "multik", hanem csak egyféle ható(?)anyagot tartalmaznak. A gyártók ugyanis gátlástalanul trükköznek ezzel is... E témáról eredetileg egy külön, hosszú fejezetet szándékoztam írni, de aztán rájöttem, hogy ha igazán tisztességesen akarnám feldolgozni a témát, egy külön KÖNYVET kéne írnom a erről... Méghozzá HOSSZÚ könyvet! Ha viszont abba belevágok, csak azt érném el vele, hogy a magam stílusában elismétlem azt, amit valaki - ráadásul egy MAGYAR szerző! - már megtett helyettem, tehát felesleges munkát végeznék: így inkább az ő ismétlése helyett ajánlom figyelmébe minden Olvasómnak az ő eredeti munkáját, ez pedig ez a könyv:

Dr. Bíró Szabolcs: Vitaminipar

Nagyon, tényleg NAGYON ajánlom, hogy keressetek rá e könyvre és vegyétek meg! Bőségesen megéri a pénzt a benne olvasható rengeteg információ, pontos tájékoztatást ad arról, hogyan lehet eldönteni melyik vitaminkészítmény hatékony igazán, felvértez bennünket a legtöbb gyártói becsapás ellen, stb. ...

S ha e könyvet elolvasod, lehet, hogy hirtelen rádöbbensz, mennyi temérdek pénzt herdáltál már el teljesen hatástalan készítményekre eddig. Ha pedig e HATÁSTALAN cuccok vásárlásával felhagysz, az nyilvánvaló spórolás ugye...

Ide tartozik az is, hogy ha valaki esetleg maga is áttérne az általam propagált carnivore diétára, annak eleve nem is kell sok vitamint meg más izémizét szednie! A húsban - általános értelemben az ÁLLATI EREDETŰ TÁPLÁLÉKBAN - gyakorlatilag minden benne van amire szükségünk lehet. Különösképp ha valaki nyersen eszi ezt, de ha mégis megfőzi, még akkor is jobban jár mint a szokásos szemét-ételeket fogyasztók, vagyis mint a társadalom kábé 99 százaléka. Az egyetlen kivétel a C-vitamin, akkor, ha nem eszel nyers húst. A nyers húsban ugyanis VAN C-vitamin! És épp annyi, amennyi nekünk kell... Régen a skorbutot például nyers hús fogyasztásával gyógyították... Ha azonban valaki nem akar nyers húst enni, akkor facsarja ki naponta 1 citrom levét és igya meg, s máris nem lesz C-vitamin hiánya. Fontos, hogy friss citrom levét igya amit ő maga facsar ki, ne gyári citromlevet vegyen...

Fontos, hogy ebben az esetben ne aszkorbinsavat szedjünk (ezt adják a boltban manapság "C vitamin" néven...) hanem ahogy írtam igazi citrom friss levét igyuk, vagy esetleg más természetes forrásból fedezzük a C-vitamin szükségletünket! A C-vitamin ugyanis nem azonos az aszkorbinsavval, az aszkorbinsav az igazi C vitaminnak csak EGY RÉSZE, az igazi C-vitamin ugyanis egy molekulakomplex, amiben más összetevők is vannak. Nem is beszélve arról, hogy a mesterséges C-vitamin (az aszkorbinsav) legalább 90 százaléka Kínában készül, emiatt már eleve kérdésessé válik, hogy a minősége igazán megbízható és állandó-e... De amúgy rengeteg más vitaminra és táplálékkiegészítőre is igaz ez. És korábban már írtam azt a minimalista elvet, hogy HA CSAK LEHET KERÜLNI KELL A KÍNÁBAN ELŐÁLLÍTOTT TERMÉKEKET! Az olyasmire eleve a legnagyobb gyanakvással kell tekinteni! S ha kellene még valami érv hát leírom, a "bolti" úgynevezett "C vitamint" mind genetikailag módosított kukoricából állítják elő... Ez azért baj, mert a gyártás során nyilvánvalóan maradhatnak a végtermékben mindenféle szennyeződések az alapanyagból is (ez amúgy nemcsak a kínai C vitaminra igaz hanem bármi más vitaminra is amit mesterségesen állítottak elő, akkor is ha az nem Kínában készült, legfeljebb ennek esélye nagyobb a kínaiak esetében, mert ott a minőségbiztosítás eleve nagyságrendekkel rosszabb). Szóval lehetnek a végtermékben akármiféle permetezőszer-maradványok is, oldószerek, petróleum, metanol, kloroform... Tehát a természetes forrás a legjobb és legbiztonságosabb!

Az igazság kedvéért megjegyzem, VAN haszna a mesterségesen előállított C vitaminnak is (az aszkorbinsavnak), épp csak nem akkor ha azt tabletta vagy por formájában lenyeled: Rákos betegek esetén nagyon hasznos tud lenni azonban ha a daganatba vagy annak közelébe, vagy rosszabb esetben csak úgy a véráramba bárhol beinjekciózzák nagy adagban. Ekkor ugyanis segít elpusztítani a daganatot (hogy miként annak részleteibe most nem mélyedek bele). Ez azonban nyilvánvalóan egy egészen speciális eset, extrém felhasználási terület, és reméljük Olvasóm még nem rákos, de ha mégis az lenne akkor se az ő dolga, hogy saját magát injekciózgassa nagy dózisú aszkorbinsavval. Az ilyesmit a doktorokra kell bízni ugyebár.

Én például csak a következő vitaminokat szedem:

- Vitamin D3 - ezt amiatt szedem mert az életmódunk már rég nem olyan, hogy egész nap a szabadban legyünk nagyrészt fedetlen felsőtesttel, így kevés napfény ér bennünket. Naponta 50000 azaz ÖTVENEZER IU ("international unit" azaz nemzetközi egység) D vitamint szedek, e nagy szám senkit ne riasszon meg, ez egyetlen kapszula tartalma - szerencsére a D-vitamin olyan olcsó, hogy ezzel nem szoktak trükközni a gyártók. A D-vitamin természetes immunerősítő, s ennek hála túléltem a Covidot, oltás nélkül. Egészen enyhe tüneteim voltak csak, ha nem mondják, hogy ez Covid, azt hittem volna egy enyhe tavaszi nátha ami arra se méltó, hogy egyetlen tabletta aszpirint bevegyek ellene...

- Vitamin K2 mk7 trans - Na itt résen kell lenni, mert a K2 egy rém drága vitamin s ezzel sokat trükköznek a gyártók. E vitaminról igenis el kell olvasni amit a fent ajánlott könyv ír. Ezt a vitamint azért szedem, mert sok D vitamint is szedek, s a mellé kell K2 vitamin is mert a D-vitamin segít abban (is) hogy a kalcium felszívódjon a táplálékból a véráramba, de aztán kell a K2 vitamin, hogy a kalcium ne az erek belső falán rakódjék le hanem a csontokba épüljön be... Megjegyzem a teljesség kedvéért, hogy e folyamathoz A vitaminra is szükség van, de azt nem szedek külön, ugyanis igazán BŐSÉGES mennyiségben jutok hozzá ehhez a vitaminhoz a rengeteg nyers májból amit eszem.

- Jód. Ez nyilvánvalóan kell a pajzsmirigyemnek, s azért mert kevés halat és más tengeri eredetű táplálékot eszem. Megjegyzem Magyarország egy jódhiányos terület, azaz a jódpótlás mindenkinek nagyon ajánlott...

- Vitamin B1. Ennek a vitaminnak számos molekulaformája létezik, én a benfotiamin nevűt szedem, ami egy drága készítmény, de egyben talán a leghatékonyabb is. Ez is a pajzsmirigyemnek kell. Itt bevallom, nem hiszek benne, hogy ezt feltétlenül szednie kéne mindenkinek... Én amiatt szedem mert úgy vettem észre NEKEM segít, talán alulműködik a pajzsmirigyem, tönkrement kissé amíg évtizedeken át én is szemét-ételeket ettem, a sok szénhidrátdús junk-foodot, az "ételszerű csinálmányokat"... Elég nagy adagokat szedek e vitaminból rendszeresen, és segít "energetizálni" a testemet, azaz nagy mértékben javul tőle az állapotom sok mindenféle értelemben. De ez az én privát problémám, csak a teljesség kedvéért írtam le - egy próbát megér, hogy Olvasóm is "letesztelje", de ha nem érez jelentős javulást, nem muszáj további pénzeket kiadnia érte, lehet, hogy Olvasómnak még ép a pajzsmirigye ugyebár. Ugyanakkor viszont ha Olvasóm sokat teázik vagy kávézik, mégis érdemes benfotiamint szednie (általánosabban: B1 vitamint) mert a teában és kávéban olyan anyagok találhatóak, melyek feldolgozása temérdek B1 vitamint igényel, ekképp veszélyes mértékben leapasztja a B1 vitamin tartalékát a szervezetednek, s ezt bizony illik pótolni, ha nem akarod, hogy összeszedj idővel valami hiánybetegséget...

- Az is a spórolás egyik módja, ha az összes olyan eszközödet amihez valamiféle elem vagy akkumulátor szükséges (például elemlámpa, MP3 lejátszó, rádió, wireless laptop billentyűzet, akármi) igyekszel úgy összeválogatni, hogy mindegyikbe UGYANAZ A TÍPUSÚ telep kelljen! Például mindegyik AA típusú elemmel (elemekkel) működjék. Vagy AAA típusú minielemekkel. Vagy esetleg a hatalmas nagy 18650 típusú energiacellákkal. Mindegy melyikekkel ezek közül, de legyenek egyformák! Így ugyanis csak egyetlenegyfélét kell vásárolnod, egyetlenegyfélét kell töltened, valamint, kevesebb ilyen "energiahordozót" kell tárolnod tartalékba, hiszen mindegyikbe ugyanaz való. Sőt, végszükség esetén az egyikből kiveheted az elemet és beteheted a másikba. Bevallom, bár ezen elvvel maximálisan egyetértek (hiszen emiatt is írtam le) de ezen a téren még nekem magamnak is komoly hiányosságaim akadnak. Igyekszem azonban leküzdeni őket... Valószínűleg az én favoritom az AA elemek lesznek, mert a wireless billentyűzetembe azok a jók. A kis, AAA elemek nehezen beigazíthatók a töltőbe, és kevés energiát is adnak. A 18650-eseket szeretem, de mert túl nagyok, kevés olyan eszköz található amihez használhatóak lennének.

- A spórolás egy IGEN HATÉKONY MÓDJA az is, ha sikerül megszabadulnod azoktól a stresszes s ugyanakkor rém drága "társadalmi kötelezettségektől" is, amik abból állnak, hogy valami ürügy kapcsán ajándékot kell venned valakinek. Ilyen apropók lehetnek az olyan események amikor valamely kollégádnak névnapja vagy születésnapja van; vagy amikor karácsonyi partit rendeznek a munkahelyen s mindenkinek meg kell ajándékoznia valaki mást (például úgy, hogy kihúzza a megajándékozandó ipse nevét egy kalapból), stb. Sok más ilyen mondvacsinált ürügy is létezhet még.

Na most ez neked mind PÉNZKIADÁSSAL JÁR, továbbá 120 százalék az esélye annak, hogy amikor majd téged ajándékoznak meg akkor olyasmit kapsz aminek már korábban se örültél volna, hát még most, hogy minimalista vagy! Gondolj bele: az ajándékozás ELŐTT is megvolt már MINDENED amire IGAZÁN szükséged volt, egyszerűen mert ha nem lett volna meg, akkor megvetted volna már rég te magad, saját magadnak! Szóval egybillió százalékra biztos, hogy FELESLEGES dolgot kapsz, de sőt még abban is biztos lehetsz - legalábbis igencsak esélyes! - hogy még ha olyasmit kapsz is amit pusztán elméletileg TALÁN használhatnál valamire, de mégse lesz megfelelő neked: például ruhát kapsz aminek nem jó a mérete, vagy nem tetszik neked, stb. Vagy ékszert kapsz ami lehet akár még értékes is de hiába: te már nem hordasz ékszereket. Vagy olyan számítógépes kiegészítőt kapsz ami nem működik együtt a te számítógépeddel vagy azzal az operációs rendszerrel amit használsz. De rengeteg más efféle bosszantó dolgot fel lehetne sorolni még. Mindemellett IDŐT VESZ EL TŐLED az, hogy megpróbáld kitalálni miféle ajándékot vegyél a megajándékozandó akárkinek, az is idő amíg megveszed, becsomagolod, stb. ... hogy azt már ne is említsem, hogy meg kell jelenned az eseményen, ami megint csak legalább egy-két óra elveszett idő az Életedből! Sőt, ilyen eseményekre még külön is illik pénzt befizetni, tudniillik arra, hogy majd abból megvegyék a közösen fogyasztható ételeket és italokat - márpedig biztos lehetsz benne, az mind valami alkoholos agysejtgyilkoló pia lesz, azért, hogy elihasd a józan eszedet ami téged mint embert eddig az oktalan állattól megkülönböztetett, valamint csupa "junk food" azaz szemét-étel, "ételszerű csinálmány", "pszeudo-food", "étel-imitáció", ami csak arra jó, hogy inzulinrezisztenciát, elhízást, depressziót és számos más betegséget indukáljon benned.

Ennek tehát semmi értelme, ez csak felesleges pénz- és időfecsérlés! Minthogy (emlékezve a már sokszor idézett maximára...) te már nem tulajdonítasz értéket az értéktelennek, s minthogy Te már felismerted, hogy minden olyan tevékenység HÜLYESÉG ami nem visz téged közelebb valamely általad kitűzött KOMOLY célodhoz, emiatt nyilvánvaló, hogy az ilyen összejöveteleket s az efféle ajándékozgatást is HÜLYESÉGNEK kell tartsad!

Na most hogyan lehet ezekből kimaradni? Hát mindenekelőtt, legjobb ha az őszinteség módszerével kezded. Azaz, az első alkalommal amikor ilyesmi szóba kerül, te jelentsd ki, hogy ilyesmiben nem veszel részt és kész, és amiatt nem, mert TE MAGAD SE AKAROD hogy TÉGED megajándékozzanak valamikor is... És amikor megkérdik miért nem, mondd meg az igazat: azért nem, mert minimalista vagy és kész! És meséld el nekik mi az a minimalizmus, sőt, add meg nekik a linket ahonnan e könyvet letöltötted, hogy olvassák el ők is...

Ha tovább erősködnek, említsd meg hogy már amiatt se akarsz részt venni efféle eseményeken, mert te úgyse ehetnél az ott felszolgált ételekből egy falatot se. Azért nem, mert te a carnivore diétát követed... Én már csináltam ilyesmit: hiába mondtam, hogy nem akarok részt venni efféle eseményen, addig nyaggattak amíg muszáj volt elmennem. De én nyertem: mert előre sejtettem, hogy úgyis azt akarják majd, hogy igyak is velük együtt... Nekem persze eszem ágában se volt semmi alkoholos szart inni. S így amikor már nagyon kapacitáltak, hogy de igyak legalább egy kortyot mert azt úgy illik, mert nekem be kell illeszkednem a közösségbe, akkor én ezt mondtam: "Oké, semmi baj, iszok én bármit amivel megkínáltok, de csak akkor ha ti pedig megeszitek amivel én kínállak benneteket, mert valamit valamiért..." - azzal előhúztam egy direkt e célra magammal vitt kis műanyagdobozkát, kinyitottam... Tele volt véres agyvelődarabokkal, és szintúgy véres májdarabokkal, természetesen mind nyers volt, sőt, ezek tetején még ott vonaglott néhány vastag, cuki, étvágygerjesztő élő földigiliszta is... Mármint NEKEM voltak étvágygerjesztőek, a vendégsereg valószínűleg egészen másképp vélekedett erről, mert nanoszekundumokon belül tökéletes lett az egyetértés a társaságban, hogy tulajdonképpen nem is olyan fontos, hogy én is igyak velük együtt... Vagy, hogy velük egyek... Sőt, igazság szerint a jelenlétem se abszolút nélkülözhetetlen, ők megértik, hogy nekem sok a dolgom, hogy pihennem kell, elvégre az én koromban nehéz lehet feldolgozni megfelelő mennyiségű alvás nélkül a rengeteg stresszt ami ér engem... Legalábbis azután lett ez a vélemény, hogy be is faltam előttük a magammal vitt kaját, na jó, nem az egészet csak a felét mert momentán épp nem voltam nagyon éhes... de nekik ennyi is elég volt. És persze a kaja másik, meg nem evett felét hazavihettem, mert hiába kínáltam körbe jó szívvel, senki se fogadta el a kínált falatokat, senki nem volt hajlandó megkóstolni azt legalább egy picikét... hiába dicsértem a felülmúlhatatlan tápanyagtartalmát, a vitamin-összetételét, a benne levő esszenciális aminosavakat, s hiába lelkendeztem, mennyivel egészségesebb a nyers máj, agyvelő és giliszta az agynak mint a sör, bor, pálinka vagy a tojáslikőr...

A következmény természetesen pontosan az lett amire előre számítottam is: azóta se hívtak meg oda! Ezt azonban én nem tartom veszteségnek, hanem ellenkezőleg: győzelemnek, mert nem is érzem jól magam az ilyen hülyéskedős összejöveteleken ahol "hosszan és körmönfontan művelik a Semmit", hogy Zatamon szavait idézzem kedvenc olvasmányomból, ami nem más mint Szathmári Sándor: Kazohinia című remekműve. Fejből idéztem, ha nem pontos elnézést kérek miatta, de a lényeg akkor is benne van. Továbbá, az a népség ahol ILLIK alkoholt inni, egyszerűen nem is az én kultúrköröm, én úgy tekintem. Nem valóak hozzám. Ilyen közösségbe nem akarok "beilleszkedni"! A legegyszerűbb és leghatékonyabb úgy intézni, hogy meg se hívjanak, sosem, hogy ennek már a gondolata se merüljön fel bennük. Ezt úgy lehet elérni, ha EGYSZER csinálunk valami efféle minibotrányt amit fentebb leírtam, s így nem kell állandóan újabb és újabb kifogásokon törni a fejünket a jövőben!

Hogy emiatt kirúghatnak a munkahelyről téged, attól félsz? Nos, NEM, ha jó munkaerő vagy. Ha viszont rossz munkaerő vagy, úgyis kirúgnának hamarosan, legfeljebb nem ez lenne az ürügy. Ha meg mégis ez lesz a következmény, hogy jó munkaerő létedre emiatt rúgnak ki, az se baj, mert ahol képesek egy JÓ munkaerőt kirúgni azért mert NEM ISZIK ALKOHOLT, vagy mert nem jár holmi "közösségi összejövetelekre", "csapatépítő tréningekre" vagy bármi más hülye neve is legyen ezeknek az értelmetlen időfecsérléseknek, nos, az a munkahely biztos is, hogy nem neked való, mert sok más szempont szerint se férne össze a minimalista életvitel elveivel, például elvárnák, hogy olyan ruhákat vegyél meg és fel, tehát olyanokban menj be dolgozni ami kibaszottul kényelmetlen de legalább kurvadrága is - ilyen lenne nekem az öltöny, fehér inggel, nyakkendővel, valami előkelő cipőben... Amiatt is használtam az előbb csúnya szavakat mert ha csak rágondolok is egy efféle ruházatra "felmegy bennem a pumpa". Egyszerűen GYŰLÖLÖM az öltönyt, pláne nyakkendővel együtt... nemcsak én nem vagyok hajlandó hordani, de másokat is ellenszenvesnek találok ha ebben a viseletben vannak! De nők esetén is van valami rém előkelő merev ruha ami náluk az öltönynek felel meg, bevallom nem tudom a nevét mert én férfi vagyok... Sőt, olyan szörnyűséget is láttam már, hogy még nő is hordott nyakkendőt! BORZALMAS! Na ilyen helyekről én úgyis menekülnék, illetve csak azért nem menekülök mégse mert már eleve nem is jelentkezem ilyen helyre dolgozni. Fizethetnének nekem tengernyi pénzt, akkor se mennék. Halál komolyan írom, előbb mennék el vécépucolónak egy szippantóskocsira mint egy efféle öltönyös helyre. Szóval ha valahol az elég a kirúgáshoz, hogy nem veszel részt valami közösségi eseményen, akkor az egészen biztos, hogy túl előkelő hely ahhoz, hogy összeegyeztethető legyen a minimalista életstílussal és életfelfogással, mondhatnám "filozófiával". Ha tehát ilyesmi miatt kirúgnak téged, SOSE BÁND, oda se kellett volna menned dolgozni már eleve, de vélhető, hogy eddig se érezted ott magadat valami különösképp remekül.

Persze megint jöhet az érv, hogy "de akkor is megszólnak majd". Igen, biztos. Ha ki nem is rúgnak, de megszólnak majd. Összesúgnak majd a hátad mögött, igen. Elszörnyedő pillantásokkal méregetnek majd, igen. És mondanak majd olyanokat is, hogy nincs benned közösségi érzés, hogy magányos farkas vagy, hogy antiszociális vagy sőt szociopata, hogy Asperger-szindrómás vagy, meg autista, meg magadnak való, stb. Nos, EZ VAN! Vagy legalábbis lesz. Valamit valamiért, ahogy mondani szokták. Tudomásul kell venned, hogy minél inkább olyan életet élsz ami eltér a "mainstream" élettől, attól ami a fősodratú tömegemberek, a konzumidióták élete, annál inkább megszólnak majd. Cserébe azonban sokkal több szabadidőd marad, több pénzed, nagyobb szabadságod, élvezheted a függetlenség és önállóság csodálatos érzését, megelégedettebb leszel az életben úgy általában, az meg hogy megszólnak hát annyi baj legyen, amíg csak a szájuk jár és verekedni nem kezdenek azt túléled. Tudod ez olyan, hogy ha egy marha elkóborol messze a csordától, azt mindig a többi marha bánatos pillantása és méltatlankodó bőgése kíséri. Másrészt viszont annak aki fel akar fedezni valami érdekeset, annak igenis muszáj vállalnia ezt, annak el KELL kóborolnia, mert ha örökké csak a csorda nyomában jársz akkor állandóan csak szaros fű jut neked, s abból is csak kevés!

- Ha egyedül élsz, a spórolás egy nagyon hatékony módja lehet, ha egyszerűen KEVÉS RUHÁT VESZEL magadnak, továbbá, egyáltalán nem veszel mosógépet (és centrifugát sem)!

Ugyanis: MINEK?! Gondolj bele: tegyük fel úgy alakítod a ruhatáradat, hogy legyen 4 azaz NÉGY komplett öltözéked, azaz négy "szett" ruhád nyárra - általánosabb értelemben a meleg időkre - és szintén négy télre, pontosabban a hideg napokra. És kész, ennyi! Négy komplett öltözék tökéletesen elég, igazság szerint három is bőven elég volna, mert az egyik ruhában jársz vagyis az van épp a testeden, a másik pedig ott ül valamelyik polcon szépen összehajtva, várva a pillanatot amikor az épp használt ruhádat leveszed mert már koszosnak ítéled, s ekkor másik ruhába bújsz. És amit levettél, azt azonnal, gyorsan kimosod aznap este, s kiakasztod száradni. Másnap estére feltehetően meg is szárad, minden centrifugálós ökörködés nélkül is. És villámgyorsan ki lehet mosni EGYETLEN ruhát még puszta kézzel is a kádban vagy egy lavór vízben - nagyanyáink is így csinálták és nem haltak bele! Mosógép csak és kizárólag akkor kell ha nagy a család és egyszerre sokakra kell mosnod, vagy ha lusta disznó vagy és rengeteg ruhát tartasz és emiatt vársz a mosással amíg nagyon sok koszos gönc összegyűl. Ez utóbbi azonban cseppet se biztos, hogy jó megközelítés, az meg egészen biztos, hogy nem minimalizmus.

Szóval elméletileg nemhogy négy, de már KÉT teljes öltözet ruha is elég volna neked, de oké, legyen három, mert a harmadik szükséges lehet valamiféle vésztartaléknak, ha teszem azt épp kimostad az egyik szettet, s a másik ami rajtad van mégiscsak gyorsan tönkrement, mert mondjuk egy huligán leöntött téged a bilije tartalmával, vagy beleestél egy olajtócsába vagy akármi. És gondolj bele, én nem is három hanem NÉGY szettről beszéltem, hogy annyi legyen neked, négy a meleg időkre, s másik négy a hideg időkre! Persze ezeket variálhatod is, ha az idő se nem meleg se nem hideg hanem "közepes", mert akkor az egyikből felveszed ezt a darabot a másikból meg amazt...

Szóval 4 szett már igazán és végképp elég kell legyen. És így nem kell sokat mosnod, ahhoz a kevés mosáshoz meg ami mégis akad, elég a kezed, meg egy lavór. Sőt lavór se kell, ha van fürdőkádad. (Ha viszont van lavór, kérdéses kell-e neked fürdőkád...)

És így mert te magad mosol, nemcsak mosógép és centrifuga nem kell neked, de a mosás ENERGIÁBA SE kerül neked, mármint nem kerül elektromos energiába, ami újabb spórolás!

Azt is elárulom, ha így kézzel mosol, drága mosószerek se kellenek. Ha hiszed ha nem, de a legközönségesebb szappan amit kézmosáshoz használsz, a ruhák 999 ezrelékének tökéletesen megfelel, persze elismerem kissé kényelmetlen lehet annyit dörzsölni a szappant, hogy a megfelelő mennyiség oldódjon le róla a mosóvízbe. De ezt megúszhatod, ha folyékony szappant használsz... ám ugyanazt amit kézmosáshoz is alkalmazol! Sőt még ennél is többet mondok: ha hiszed ha nem, a kézmosáshoz használt szappan kiválóan megfelel hajmosáshoz is! Csak a tisztítószerek gyártói elhitették veled meg sok mindenki mással is, veletek csekélyértelmű medvebocsokkal, hogy a haj egy annyira különleges testfüggelékünk ami egészen speciális kemikáliákat igényel ahhoz, hogy megtisztuljon. Holott ez egyszerűen NEM IGAZ. (Már várom, mikor hiteti el egy ügyes szappan- vagy sampongyártó a világ együgyűivel, hogy az intim testszőrzetet kizárólag egy rém speciális samponnal - természetesen azzal amit ő gyárt! - szabad tisztítani mert különben jaj micsoda baj lesz, az intim szőrzet egy egészen különleges testfüggelék ami teljesen más mint a hajszőrzet, és nem is civilizált ember az aki azt nem ezzel a speciális kotyvalékkal tisztítja!)

Elképzelhető azonban, hogy te valamiért mégis a samponokat favorizálod. Semmi baj, akkor moss hajat samponnal, oké! De ez esetben meg nyugodtan használhatod a sampont kézmosásra is, csak persze egészen keveset kell akkor használnod belőle. Tökéletesen alkalmas kézmosásra is, és a kezed jó illatú marad utána. Szóval mindegy, hogy sampon vagy szappan, amint látod bármelyik alkalmas mindegyik célra, a lényeg, hogy felesleges egyszerre mindkettőt venned. Az persze nyilvánvaló, ha mint fentebb ajánlottam magad mosod kézzel a ruháidat akkor bölcsebb dolog a sampon mellett elkötelezni magadat, mert az, folyékony lévén, könnyebben adagolható a lavórba (vagy a fürdőkádba) amiben a ruháidat mosod.

Különben ez akkor is igaz ha nem magad mosod a ruháidat, hanem mosógépet használsz, ám régi, TÁRCSÁS mosógépet! Azok nem érzékenyek a mosószer milyenségére. Halál nyugodtan beleönthetsz abba is némi sampont, valami speciális ruhatisztító kutyulék helyett.

Megjegyzem amúgy, én még abban se hiszek, hogy mindenféle speciális kutyulékok (=samponok vagy szappanok) kellenének a különböző "típusú" bőrökre illetve hajakra. Szerintem ez csak mind KITALÁCIÓ, amit bebeszéltek nektek vásárlóknak e termékek gyártói! Persze, az nyilvánvaló, hogy nem mindenkinek a bőre egyforma, hiszen különbözőek vagyunk genetikailag. Nem hiszem azonban azt, hogy e különbség olyan mértékű volna ami indokolttá tenné különböző típusú speciális bőrápolószerek forgalmazását. Gondolj csak bele kérlek, évezredeken át legfeljebb enyhe hamulúg vagy mosószóda volt az amit bárki használhatott, ha többre vágyott mint a közönséges hideg vagy meleg víz! És semmi baja se lett ettől! Később már megjelentek a szappanok az igaz, de még mindig hosszú-hosszú ideig nem volt semmiféle olyan igény vagy előírás, hogy ezekből különböző fajta kéne ilyen meg olyan bőrre vagy hajra. És mégis kiválóan működtek!

Egyáltalán, én azt hiszem még az se igény, hogy minden nap használjuk ezeket a bőr- és hajtisztítószereket. Félreértés ne essék, tiszta ember vagyok, naponta fürdök. De általában csak tiszta vízben, azaz SEMMIFÉLE szappant vagy sampont se használok! És ez JÓ, mert a szappan és/vagy sampon lemossa a bőrünkről nemcsak a káros, de a hasznos mikroorganizmusokat is, továbbá azt a leheletnyi természetes zsírréteget is amit a tulajdon szervezetünk választ ki direkt azért, hogy védje a bőrt az ellenséges mikroorganizmusok behatolásától!

Ettől még meggyőződésem, hogy életünkben helye van a mindenféle ilyesmiknek is, hogy szappan és/vagy sampon, de csak speciális esetekben. Én nagyjából hetente egyszer szoktam ilyesmit használni, kivéve ha valami nyilvánvalóan nagyon piszkos munkát végeztem épp, mert akkor persze világos, hogy használom olyankor is. És ettől, hogy ilyen ritkán szappanozom a testemet (bár én inkább samponozom) semmi bajom se lett mostanáig!

S visszatérve a korábban emlegetett véleményemre: Amikor hoteltakarítóként dolgoztam, eszméletlen mennyiségben találtam a vendégek után félig használt vagy éppen bontatlan samponokat. A legkülönbözőbb fajtákat. Meg azokat amiket a hotel adott nekik s a vendég csak félig használta el. Ezeket mind összeszedhettem magamnak teljesen legálisan. S használom is őket. Évekre, talán egy évtizedre is elég a mennyiségük! És mert ezek a legkülönbözőbb fajtájúak, ilyen meg olyan "bőrre", hát illene, hogy amelyik nem "illik" az én bőrömhöz (aminek fogalmam sincs milyen a "típusa"...) az valami tünetet okozzon nálam ugye. DE SEMMI ILYET NEM TAPASZTALTAM. Mindegyik megfelelő, maximum az illatukban van különbség. Amióta az USA-ban élek, samponra meg szappanra én még egy centet se költöttem, és még sincs semmi baja a bőrömnek. Az igaz, hogy egy időben tele voltam aknéval, de azt nem egy speciális kencefice gyógyította meg, hanem az, hogy elhagytam az étrendemből az összes szénhidrátot...

Szóval szerintem az csak egy nagy átverés, hogy ilyen meg olyan bőr és haj, hogy azok különféle "lemosókat" igényelnének, különböző szappanokat, samponokat, ápolókat... BAROMSÁG. Mind megfelelő, és ha mégis aknéid volnának, az étrendeden kell változtatni. Ajánlom az általam favorizált carnivore diétát, de amúgy valószínűleg bármilyen erősen szénhidrátszegény diéta megteszi.

Na de visszatérve a ruhákhoz, most mondhatod, hogy de nincs ám igazam mert igenis sokkal több ruha kell, hiszen kellhet olyan ruha is amiben elmész valami előkelő eseményre... Igen. Persze. Ezért mondtam NÉGY ruhát és nem hármat! A négyből 1 lehet valami különösen előkelő rongydarab, amiben elmehetsz mit tudom én színházba, hangversenyre, akárhová mondjuk évente egyszer vagy kétszer. Ha viszont az életed olyan, hogy annyira gyakran "kell" ilyen helyekre járnod, hogy úgy érzed ebből az "előkelő" ruhából is kéne neked legalább egy váltásdarab, akkor megint csak azt mondom: nem neked való a minimalista életstílus, kár kísérletezned vele, s az is kár volt, hogy eddig elolvastad a könyvet, bocs!

Ha meg az a búbánatod, hogy de mi lesz ha esküvőre meg temetésre kell menned, akkor a válasz egyszerű: Esküvői ruhát természetesen kölcsönöznöd kell, temetésre meg vagy szintén kölcsönzöl valami kellően komoran kinéző akármit, vagy az is lehet, hogy az előbb említett és "engedélyezett" "előkelő ruhád" oda is megfelel, feltéve természetesen, hogy a színe nem fehér, piros vagy sárga hanem valami visszafogott, szürkés vagy barnás árnyalatú.

- Most meglepem Olvasómat: e spórolási tanácsom az előbbi pont folytatásának tekinthető, mert még mindig a samponról elmélkedek! Ha hiszed ha nem, de a sampon még mosogatószernek is kiváló! Úgy bizony! Hogy a fenébe úgy ne volna, hiszen zsíroldó vegyület! Igaz ugyan, hogy az én elég szélsőségesen minimalista életemben mosogatás rém ritkán fordul elő mert minek is amikor nyerset eszem, s ha mégse akkor is a lábosból eszem a főtt ételt, de lehet, hogy Olvasóm nem tud szabadulni attól a perverz birtoklási vágytól, hogy igenis legyen tányérja vagy valami más akármije amit majd le kell mosogatni. Nos próbálja meg egyszer mosogatószer helyett samponnal! Nyilván, utána alaposan le kell öblíteni. Attól nem kell félni, hogy az egészségre ártalmas lenne, mert ha ártalmas akkor már úgyis jaj nekünk, hiszen a fejünkre is öntjük töményen... Szóval biztos nem ártalmas. Vagy legalábbis nem olyan nagyon, különben forgalomba se hozhatnák a gyártók.

Tehát nem kell milliónyi különböző kenceficét tárolni a lakásodban, most rögtön menj be a fürdőszobába és nézd ki, hogy az ottani tisztító izémizék közül melyik tetszik neked a legjobban, s azután azt használd mindenre és kész! Mondjuk annyi engedményt tehetsz magadnak, hogy az összes többit nem dobod ki hanem használod még amíg el nem fogynak. De azután ne vegyél többet belőlük, hanem csak abból az egyből ami mellett elkötelezted magadat, s amit ezentúl mindenre használni fogsz!

- Nagyon kevesen tudják, de a "kukoricagomba" is ehető, egyéb nevei: huitlacoche, illetve golyvásüszög. Ez az a szürkés, néha egészen fekete gomba ami a kukorica termését megfertőzi. Rendkívül ízletes gomba, ezt a saját tapasztalatomból állíthatom, ugyanis kipróbáltam többször is! (Naná, persze, hogy képes voltam megenni, ha a földigilisztát kipróbáltam ahhoz képest ez igazán semmiség, mondhatni igazi civilizált étel...) E gomba még C vitamint is tartalmaz! Amúgy Mexikóban a gazdák gyakran igyekeznek direkt megfertőzni a kukoricatábláikat e gombával, csak azért, hogy még több ilyen csemegéjük legyen!

- Amennyiben nem akarod annyira elkötelezni magadat a carnivore diéta mellett mint én, ajánlom figyelmedbe, hogy tanuld meg a savanyítás művészetét! Arra gondolok, tanuld meg miként kell az olyan savanyúságokat készíteni mint a savanyú káposzta, a kovászos uborka, ecetes uborka, és más effélék. Gyakorlatilag bármiféle zöldséget lehet savanyítani, és ez egy igencsak élvezetes terület ahol kiélheted az alkotásvágyadat, rengeteg egyéni receptet kísérletezhetsz ki, és így HIHETETLENÜL OLCSÓN állíthatod elő a saját savanyúságaidat, nagy mennyiségben, melyekért különben tenger pénzt fizethetnél ha boltban veszed meg őket... ráadásul vélhető, hogy amit Te magad csinálsz az sokkal egészségesebb is mert mentes egy rakás tartósítószertől amit pedig a bolti készítmények bizony tuti, hogy tartalmaznak! Ez tényleg nagyon de nagyon előnyös tudás, érdemes megszerezned!

- Fontold meg, szükséged van-e telefonra! Igen, tudom, korábban már érintettem a telefonkérdést. Most azonban egy másik aspektusból szeretném e kérdést megvizsgálni. A telefon végeredményben egy olyan eszköz, ami kapcsolatot létesít két személy, a hívó és a hívott között. És most gondolkodjunk el azon, ha NEKED van egy telefonod, az kinek jó: neked, vagy másnak?

Nyilván, ha te fel akarsz hívni valakit, akkor neked jó ha van telefonod. Ha azonban idáig elolvastad a könyvemet, akkor vélhető, hogy jelentős hajlamod van a minimalista életvitelre (ha nem így volna rég lecsaptad volna a könyvet), s ekkor te nem a kapcsolatok mennyiségére hanem minőségére helyezed a hangsúlyt. Ekkor pedig KEVÉS barátod lesz akivel kapcsolatot akarsz fenntartani, ám e kevésszámú kapcsolat meglehetősen SZOROS lesz. Szoros kapcsolathoz meg egyszerűen nem való telefon. Szoros kapcsolathoz SZEMÉLYES beszélgetések illenek, vagy legalábbis e-mailezés, mert e-mailben hosszan ki tudunk fejteni egy témát. Ekkor tehát neked a telefon nem is olyan fontos, mert nem akarsz gyakran felhívni valakit. Nem azt mondom, hogy ekkor NÉHA ne jönne jól neked a telefon birtoklása, de erősen kérdéses, hogy ez az esetleges előny megér-e annyit amibe a telefon kerül, plusz a kártya megvétele hozzá vagy az előfizetés (attól függően milyen telefonod van ugyebár), meg aggódni amiatt, hogy ellopják-e a telefont vele az értékes adataiddal... Plusz az is állandó stressz, hogy gyakran kell töltögetni az akkumulátorát. Meg néha javíttatni is, vagy egy modernebbet venni mert idővel "belassul" ugye (mármint a gyártó cég szándékosan belassítja, mint ahogy az Apple esetén volt már példa efféle piszkos trükkre).

Na de menjünk tovább! Mert ha telefonod van nemcsak te hívhatsz valakit hanem TÉGED IS hívhatnak! És itt van a probléma. Bármikor hívhatnak téged, akkor is ha épp valakivel szeretkezel, vagy ha a vécén trónolsz, ha a zuhany alatt ejtőzöl, vagy ha alszol. Vagy ha épp hétvége van, és már igazán kurvára eleged van a munkahelyből, de a Főnök mégis megtalál téged mert hiszen könnyű ez neki, ismeri a számodat... Pedig te pihenni szeretnél. Szerinted erre való a hétvége. De a főnök szerint ez kivételes alkalom, mert az ügy nagyon sürgős, és... és satöbbi.

Tehát az, hogy neked telefonod van, elsősorban nem NEKED jó, hanem valaki másnak vagy másoknak: az a jó nekik ebből, hogy TE bármikor elérhető vagy a számukra! A tény tehát, hogy te egy telefont birtokolsz, azzal ekvivalens, hogy MEGSZŰNIK A MAGÁNÉLETED. Vagy legalábbis jelentősen erodálódik. Összemosódik a privát időd a munkaidővel. Sőt, a családi időd (az amit a családodra akarsz fordítani vagy egyszerűen csak önmagadra, hogy egyedül legyél) az összemosódik a "társasági idővel" is, azzal amit a barátaidra, ismerőseidre fordítanál. Akiket lehet, hogy kedvelsz, de a szűk családodat biztos jobban. Nem is beszélve önmagadról ugye!

A telefonnak tehát a puszta birtoklása is már egy olyan tény, ami emeli a stressz-szintedet. Amikor először jutsz telefonhoz, persze örvendesz neki: jaj de jó, hogy neked is van egy ilyen sokat tudó remek kütyüd! Hamarosan azonban tapasztalod majd, hogy BÁRMIKOR megzavarhatnak téged a telefonnak "hála", s ez megemeli a stressz-szintedet. Akkor is ha nem gondolsz állandóan erre. Mert "tudat alatt" akkor is ott munkál benned, hogy "bármikor hívhatnak". A megemelkedett stresszhormonok szintje pedig köztudottan nem tesz jót az egészségnek, mert elhízást okoz, inzulinrezisztenciát, mindenféle étkezési rendellenességeket (általában túlevést) a stressz-faktorokat kompenzálandó, gyomorfekélyt, bélhurutot, impotenciát, sőt állítólag még rákot is. Nem azt mondom, hogy egy telefon mindezt okozni fogja biztosan, azt se, hogy ezen bajok okozója egyedül a telefon birtoklása lenne. De a telefon igenis egy olyan tárgy, ami a felsorolt bajok (és sok más egyéb baj) bekövetkezésének a valószínűségét jelentősen fokozza! Sőt, egyes feltételezések szerint még fizikailag is károsít bennünket a telefon, tudniillik a sugárzása károsan hat az agysejtjeinkre. Mondjuk e feltételezést én nem tartom teljesen megalapozottnak, nem mondom azt, hogy ez biztos így igaz, de legalábbis nem tartom kapásból lehetetlennek se, mindenesetre remélem lesznek ezzel kapcsolatban még komoly kutatások. Akárhogy is, ez mindenképp egy olyan szempont ismét ami óvatosságra kell intsen bennünket a (mobil)telefonokkal kapcsolatban.

Nagyon is érdemes tehát elgondolkodnod rajta, kell-e neked telefon egyáltalán. Mert ha hoz is neked valami hasznot, előnyt, kényelmet, könnyen lehet, hogy másoknak messze több ebből a haszna mint neked, ami még nem is lenne baj, de az is lehet, hogy neked ebből annyi károd származik ami sokkal több mint a te hasznod és az ő hasznuk összesen! Annak ellenére, hogy egyedül te magad állod a telefon minden költségét ugyebár...

S akkor még nem is említettem azt a borzasztó lehetőséget, hogy esetleg le is hallgathatnak a telefon által. Akár a kormány, akár (ez a valószínűbb) valami hacker aki feltöri annak a védelmét. Ez manapság rendkívül reális veszély.

De még ha igazán és végképp úgy is látod, hogy neked tényleg múlhatatlanul szükséges egy telefon, akkor is érdemes elgondolkodnod rajta, szükséged van-e drága "okos"telefonra! Mert bizony mondom néked, az okostelefonokat birtoklók legalább 80 százalékának tökéletesen elég volna egy olcsó "buta" telefon is, ami kizárólag arra jó, hogy TELEFONÁLJ vele illetve mások telefonon hívhassanak téged, maximum még SMS-ezni lehet rajta ezen kívül. Meg oké, még mutathatja a pontos időt is. De semmi egyebet...

Ez igenis bőven elég volna az emberek többségének, és nem kerül százezrekbe, itt az USA-ban ilyet már 30 dollár alatt lehet kapni, ami magyar pénzbe átszámolva a jelenlegi árfolyamon 10 ezer forint alatti összeget jelent. Mindenképp a töredéke csak egy sokszázezres okostelefonnak... Hátha neked egy ilyen is elég!

- A spórolás egy nem túl látványos de mégis bevezetésre érdemes módszere az, ha lemondasz az "abrosz" nevű holmiról. Ez elsősorban akkor lehetséges ha magáról az asztalról is lemondasz, ezt, hogy az asztal és szék szerintem szükségtelen, már írtam. Na most ha nincs asztal, nem kell abrosz sem ugye. Persze, valamit illik letenni a lábos alá amiben a kajád van, vagy ha nem is lábosból eszel az is mindegy, valami mindenképp jó ha ott van az étel alatt. Valami ami tiszta, s amit könnyű kimosni. De miért kéne ennek egy speciális szövet- vagy műanyagdarabnak lennie amit külön megveszel a boltban?!

Én úgy csinálom, hogy... hogy említettem már, a párnáimat kidobáltam s a huzatjaikba mindenféle más akármiket tömködtem bele. Mindazonáltal maradt így is egy rakás párnahuzatom. Nos, ezeket a felesleges párnahuzatokat használom abrosz helyett! Minthogy egyedül élek, nekem ez pont megfelel, mert a mérete ezeknek akkora, hogy elegendő bőven az egyetlen fazék vagy akármi alá amit használok. Kimosni is sokkal könnyebb egyetlen párnahuzatot mint egy jókora abroszt. És "végső esetben" akármikor lehet használni megint párnahuzatként is, bár feltételezhető, hogy mindenképp foltos marad a mosás ellenére is idővel, hiszen abroszként használva jelentős szennyeződések érhetik. De, ha foltos lesz is, elég valószínűtlen, hogy el is szakadna, tehát ha tényleg és IGAZÁN, ha NAGYON muszáj, mégiscsak lehet őket használni megint eredeti funkciójukban, párnahuzatként. Legalább ideiglenesen, amíg beszerzünk egy új párnahuzatot.

De más megoldás is lehetséges. Bár még nem próbáltam (hiszen vannak e célra párnahuzatjaim) de szerintem felesleges ingeket, pólókat, más ruhadarabokat is lehetne abroszként használni. Esetleg szétvágva, ha anélkül nem elég nagy, és persze ha van rajta gomb, azt illik levágni e "más célú" felhasználás előtt róla. Akárhogy is, csak egy kis fantázia kell hozzá és máris megszabadulhatsz az abroszaidtól is, hogy még minimalistább legyél! Például, ha nem volnának felesleges párnahuzatjaim, használnék abrosz helyett valami törülközőt. Említettem korábban ugye, hogy sok extra törülközőm van, amiket párnahuzatokba tömködtem. Ezen törülközőkből akármikor felhasználhatnék egyet-kettőt, akár többet is, abrosz helyett. Eszembe se volna tehát abroszért pénzt adnom, hogy is ne! Mondom, csak fantázia kérdése az egész.

- Gondolkodj el azon is ha spórolni akarsz, van-e neked szükséged BÁRMI olyan cuccra is, hogy testápoló krémek? Hidratálók? Púderek?

Mert bizony mondom neked, hogy NINCS! Kezdjük azzal, ha áttérsz az ajánlott Carnivore diétára - vagy ha nem akarsz ilyen "hardcore" lenni akkor BÁRMI igazán szénhidrátszegény diétára! - akkor tehát heteken belül elmúlnak majd amúgy is a pattanásaid, aknéid, egyszerűen amiatt mert ezek fő oka az, hogy túl magas a vércukorszinted. (ha túl sok anyajegyszerű kinövés jön ki a testeden, annak is ez az oka, plusz a magas inzulinszint. Ami amiatt is veszélyes mert prediabéteszes állapot előhírnöke!)

Szóval a táplálkozási szokásaidat ha megváltoztatod, ez a kérdés magától megoldódik, de annyira ám, hogy nemcsak aknéid nem lesznek, de a bőröd se lesz se túl száraz, se túl zsíros, se túl nedves, se SEMMI EGYÉB, hanem egyszerűen NORMÁLIS lesz! Ez igenis ilyen egyszerű. A természeti népeknek sincs semmiféle mesterséges kenceficéjük, mégse szenvednek efféle bőrproblémáktól. Emellett mindezt tapasztalatból írom, mert én is teli voltam pattanásokkal meg más effélékkel még középkorúságom idejében is, aztán mégis elmúlt mindez szinte egyik napról a másikra amint áttértem a ketogén étrendre! Érted, nem is a carnivore-ra hanem csak a sima ketogénra! Azaz ehhez még csak gilisztát meg rovarokat SEM kell enned! Csak lemondani a rengeteg mesterséges, túlédesített szar szemét-ételről!

Na de oké, tegyük fel te mégiscsak szereted valamivel kenegetni magadat mert olyan jó ha illatos vagy, meg mit tudom én. Rendben van. De ekkor se kell drága pénzeket kiadnod valami speciális kotyvalékra, hanem ajánlok neked egy messze sokkal jobb anyagot: vegyél a boltban egy jókora adag "hidegen sajtolt" KÓKUSZZSÍRT!

Technikai értelemben ez amúgy nem zsír, hanem olaj, de olyan olaj ami szobahőmérsékleten már többé-kevésbé szilárd halmazállapotú. És ez jó illatú (persze, hogy az, még szappan meg sampon is készül direkt olyan ami kókuszillatú!), az illata ráadásul kifejezetten egzotikus, és ennél jobb anyag talán ki se található a bőröd számára mert tele van úgynevezett MCT olajjal, ami a "közepes láncú trigliceridek" angol kifejezés rövidítése. További előnye e javaslatomnak, hogy bár a kókuszzsír talán nem igazán olcsó, pláne ha prémium minőséget veszel belőle, de amennyi sokat kapsz a pénzedért, hát még mindig olcsóbb lesz mintha kis kiszerelésű tubusokban vásárolnál valami gyanús kotyvalékot rendszeresen. További előnye, hogy teljes mértékben vegán anyag, azaz akkor is alkalmazhatod ha nem értesz egyet az általam propagált carnivore táplálkozási elvekkel. És természetes eredetű, azaz vélhető, hogy nincs tele mindenféle gyanús vegyi anyagokkal. És még mindig nincs vége az előnyöknek, mert most jön a legfontosabb: a kókuszzsír EHETŐ, sőt még kifejezetten finom is, azaz így megint eggyel kevesebb cucc lesz a lakásodban, mert nem lesz külön testápoló krémed: mert minek, neked nem olyanod van hanem egy ÉLELMISZERED, épp csak ennek egy kis részét alkalmasint akár testápolásra is használhatod!

De még arra is jó, hogy ha a hajadat akarod bezsírozni vagy ilyesmi, hogy tartósabban álljon, hogy fényesebb legyen, hogy jobban csillogjon.

És olyanról se hallottam még, hogy bárki is allergiás legyen a kókuszzsírra, olyanról azonban annál többet, hogy valaki allergiás ilyen meg olyan speciális, mesterséges anyagokra amik a mindenféle iparilag előállított kenceficékben vannak.

Próbáld csak ki. Nem kell jobb testápoló krém mint a kókuszzsír! Igaz, utána természetesen úgy illatozol majd mint egy kókuszdió. Semmi baj. Az efféle kenceficéket úgyis azért kenik magukra a nők (gyakran a férfiak is) hogy jó illatúak legyenek.

Épp ebből következik az is, hogy neked kölnire se lesz szükséged ezentúl. Ha úgy érzed olyan büdös vagy, hogy okvetlenül kéne valami ilyesmi rád, akkor mindenekelőtt illik megmosakodni. Ha azonban ez valamiért nem oldható meg, akkor egy pici kókuszzsírt kenj hártyavékony rétegben a hónod aljára, a homlokodra vagy akárhová ahova a kölnivizet spriccelnéd amúgy. (De NE a ruhádra!). És máris épp olyan lesz minden mintha kölnit használtál volna, igaz, kókuszillatú kölnit!

És még egy előny: minthogy a kókuszzsír TERMÉSZETES eredetű anyag, emiatt ha mégis a ruhádra kerül, azt SOKKAL könnyebb lesz kimosni mint ha valami mesterséges eredetű szarral pecsételted volna össze a göncödet! Állítólag különben az óceániai szigetlakók lányai is ilyesmivel kenegetik magukat, aztán ennek ellenére (vagy talán ÉPP EZÉRT?) világhírűek a szépségükről...

Oké, azt nem hiszem, hogy csak emiatt máris megnyersz majd egy szépségversenyt. De abban is biztos vagyok, hogy legalábbis nem fog megártani.

De mondok még valamit. Akár a tiszta, kiolvasztott MARHAFAGGYÚVAL is kenegetheted magadat! (Tulajdonképpen bármilyen faggyúval, azaz kecskéével és bárányéval is). Tudniillik az ugyanúgy jó a száraz bőrödre, az ajkaidra ha felrepedeztek (vagy csak úgy minden ok nélkül), jó a félig-meddig már aranyeres fenekedre is miután nagyot erőlködve sikerült végre kinyomnod a... Szóval MINDENRE JÓ!

Nyilván persze egészen más illata van mint a kókuszzsírnak. De hátha te épp nem szereted a kókuszillatot, nos itt van helyette az alternatíva, és ez is olyasmi amire nem kell külön pénzt adnod, mert pofonegyszerű hozzájutnod a táplálékból is, pláne ha esetleg te is mint én a carnivore diétát követed. Vagy ha FOGOD követni, mert kedvet kapsz rá a könyvemből.

Igen, tudom, az illatától félsz még mindig. Mit gondolsz, a középkori parasztok mivel kenték magukat? Biztos, hogy semmi olyanjuk nem volt mint amit manapság kaphatsz a boltokban, szóval többnyire ők is faggyút használtak, mert az olyasmit, hogy mondjuk szantálfa olaj, rózsaolaj meg hasonlók, azt csak a leggazdagabb nemesek voltak képesek megfizetni. És amúgy elárulom neked, a tiszta faggyú lényegében SZAGTALAN!

Tudom, hogy most meglepődtél. Azt hitted birkaszagú leszel tőle vagy ilyesmi! Hát NEM! Legalábbis ha gondosan olvasztod ki. Ezalatt azt értem, hogy mindenekelőtt úgy választod el a nyers faggyút a hústól, hogy amit kiolvasztasz az tényleg CSAK faggyú legyen és semmi hús vagy bőr ne keveredjék belé! Aztán, tiszta vízben kell megfőznöd ezt az egészet, tehát ne tegyél bele se sót, se semmit. Főzés közben figyelj rá, hogy oda ne égjen, azaz időnként kevergesd meg és pótold az elpárolgott vizet! Amikor már jó sokáig főzted, szűrd le, a folyadékot hagyd állni, majd szedd le a tetejéről a megszilárdult faggyút. Ezután egy serpenyőben alaposan "süsd ki", pontosabban, mert itt nincs semmi hús amit süthetnél, csak olvaszd fel és lassú tűzön forrald sokáig, hogy minden víz elpárologjon belőle. Figyelj rá itt is, hogy oda ne égjen (bár ha elég tiszta akkor ennek esélye csekély). Ezután töltsd be valami lehetőleg légmentesen záródó edénybe és kész! Ha jól csináltad, nem lesz szaga!

- Alapvető spórolási szabály minimalistáknak, hogy SOSEM SZABAD BOLTBA MENNI SZÓRAKOZÁSBÓL! Semmiféle boltba se: se élelmiszerboltba, se ruházati boltba, se kirakodóvásárba, SEHOVA! Ha ugyanis ilyen helyre megyünk, mindig hatalmas veszély leselkedik ránk, hogy igenis veszünk majd valamit. Sajnos a boltok (meg kirakatok) nézegetése sokak szemében egyfajta feszültségoldó szórakozás, ártalmatlan időtöltésnek tartják, s azzal mentegetik magukat, hogy ők csak "tájékozódnak". NEM. Ők NEM tájékozódnak, hanem UNATKOZNAK, emiatt így fecsérelik el az idejüket! Közben meg felesleges kísértéseknek teszik ki magukat. Tessék valami NORMÁLIS hobbyt keresni, amit OTTHON lehet végezni, s nem kell érte boltokba menni! Próbálj ALKOTNI valamit a felesleges idődben, s nem elcseszni azt az időt!

- Nagyon javallott spórolási módszer, hogy mindenkinek aki a szűkebb-nagyobb család tagja, és részt szokott venni a karácsonyi-szilveszteri bulin, s úgy, hogy ajándékokat akar adni nekünk, s cserébe elvárná tőlünk is az ajándékokat, annak mondjuk meg hogy mostantól részünkről ilyesmi nem lesz: nem adunk ajándékokat, de nem is fogadunk el! Az ajándékozgatásról írtam már korábban, de csak a mindenféle munkahelyi eseményekkel összefüggésben. Itt most azt emelném ki, hogy mindezt a rokonságra, a családra is jó ha vonatkoztatjuk. Semmi értelme annak a fogalomnak, hogy "meglepetést" akarunk okozni. Kezdjük azzal, nem lesz meglepetés, még ha a gyerekeinkről van szó akkor se, mert előre tudják, hogy kapnak valamilyen ajándékot, sőt tulajdonképpen ELVÁRJÁK AZT. Na most ha kiderül, hogy mégse azt kapták amire előre számítottak, akkor persze ám, hogy lesz nekik meglepetés, csakhogy KELLEMETLEN... Azt viszont nehéz előre kitalálni, konkrétan ki mit szeretne. Persze meg is kérdezhetjük tőle, de akkor meg pláne nincs semmilyen meglepetés, továbbá, ha úgyis tudja, hogy megvesszük neki, miért kell megvárni az odaadással a Karácsonyt, miért nem lehet neki előbb odaadni, miért kell megfosztani őt attól a lehetőségtől és örömtől, hogy előbb, már azonnal használhassa?! Szóval tök értelmetlen dolog az egész rengetegféle szempont szerint is. Ajándékozni és ajándékot elfogadni FELESLEGES, még ünnepnapokon is. Ünnepelni természetesen SZABAD, de ekkor az ünnep lényege legyen inkább az ajándékok tehát TÁRGYAK helyett az, hogy végre együtt van a család (vagy a távolabbi rokonság, vagy az ismerősök) és EGYMÁSSAL foglalkozunk, nem a tárgyakkal, például közösen beszélgetünk, netán kirándulunk vagy akármi.

Tudniillik a Karácsony eredetileg a SZERETET ünnepe volt, de mára a VÁSÁRLÁS ünnepévé torzult. Ideje lenne ennek véget vetni, nem gondolod?

- Spórolás az is, hogy ha valamire szükséged van de csak rövid ideig, akkor KÖLCSÖN KÉRED azt a holmit attól, aki rendelkezik azzal. Például tegyük fel nincs fűnyíród. Nem kell, hogy vegyél egyet, kölcsönkérheted a szomszédtól akinek van olyanja. Persze az ciki lenne ha állandóan ezzel nyaggatnád, de ez elkerülhető ha ilyesmit mondasz neki: "Hé, szomszéd, mit szólsz hozzá, hogy ezentúl én mindig lenyírom a kertedet a te fűnyíróddal, ingyen, feltéve, hogy lenyírhatom vele az én kertemet is?" - és máris nem vagy "ingyenélő". Neked is hasznod van ebből meg neki is. Ez az ötlet rengeteg minden másra is alkalmazható még. Vagy tegyük fel, te állandóan az ő fűnyíróját használod de úgy, hogy csak a saját kertedet nyírod vele, ám cserébe megengeded neki, hogy ő meg időnként elmenjen az autóddal bevásárolni. A lehetőségek száma végtelen.

- Az is egy spórolási lehetőség, ha ahelyett, hogy megvennél valamit, ELKÉSZÍTED. Nyilván itt már nagyon függ az egyéni képességeidtől, e téren mire juthatsz. De említettem már például, hogy esetleg megpróbálkozhatsz ruhák varrásával. Vagy azzal, hogy ha neked kanál kell, kifaragod egy darab fából, az nem lehet olyan ménkü nehéz, persze nyilván nem lesz valami szép, főleg nem az első kísérletre. Vélhető azonban, hogy használható lesz. Állítólag Attila, a rettegett hun király is minimalista volt bizonyos értelemben, mert nem viselt ékszereket, sőt, FAKANÁLLAL EVETT... Pedig ha valaki hát akkor ő aztán tutira megtehette volna, hogy aranykanállal eszik aranytálból! Mégse tette. Fakanalat használt. Ha hozzá nem volt méltatlan a fakanál, biztos hozzád se lesz az...

- Ha valami okból gyertyákat használsz, nem kell nekik gyertyatartókat venned, kis, apró üvegek - akár befőttes üvegek - vagy kiürült, kimosott konzervdobozok teljesen megfelelnek e célra.

- Ha újságot járatsz, a már kiolvasott újság tökéletesen megfelel WC papír helyett, ha használat előtt egy kissé összegyűröd a lapot. Gyermekkoromban éveken át így csináltuk otthon a családban, soha egy fillért nem adtunk ki vécépapírra. Ne dőlj be annak a maszlagnak, hogy az újságon levő nyomdafesték mennyire ártalmas. Igen, az lenne ha megennéd. De ugye nem a szádba teszed, hanem egy egészen más lyukadnál használod, s ott se dugod be jó mélyre, hanem csak a környékét tisztítod meg vele! Ha már ennyi érintéstől is veszélyes volna a nyomdafesték, akkor meg már úgyis jaj neked, minden mindegy, mert akkor már attól is megbetegedhetsz, hogy lapozgatod az újságot, a kezeddel érinted tehát a rajta levő festéket.

- Ne vásárolj papírtörölközőket, használj helyette igazi, mosható törölközőket! Persze ezekért se adj ki pénzt, hanem használd fel törölközőként a már tönkrement párnahuzatokat, a megunt vagy tönkrement vagy kinőtt ruhákat alkalmas nagyságúra feldarabolva, netán a megunt, felesleges függönyeidet is felhasználhatod e célra.

- A spórolás egy módja az is, ha NEM VESZEL RÉSZT PONTGYŰJTŐ AKCIÓKBAN! Olyasmire gondolok amikor mit tudom én valami üdítős palack kupakjait kell gyűjtögetni s ha összegyűjtöttél ennyit vagy annyit belőlük akkor leadhatod és kapsz érte valamit. Netán semmit csak beneveznek érte egy nyereményjátékba ahol biztos, hogy úgyse te fogsz nyerni. Vagy ahol a "nyeremény" az, hogy megVEHETSZ valamit kedvezményesen. Azaz látszatra nyersz, de valójában vesztesz mert a nyerés is kiadással jár a számodra. Vagy olyan is van ha valami áruházláncnál vásárolsz rendszeresen és mindig jóváírnak a nevedre valamennyi pontot, aztán ha ebből jó sok összegyűlt majd lesz valami, például akkor megint csak VEHETSZ valamit kedvezményesen, netán elmehetsz valami üdülésre (ahol megint sok pénzt költesz majd magadtól úgyis...) és hasonlók. Nos, ezekben egyszerűen nem szabad részt venni! Mert idővel úgyis az lesz, hogy figyelni kezded a pontjaidat. Élvezni fogod, hogy a pontjaid gyarapodnak. És emiatt egyre többet vásárolsz majd. Már nem az érdekel majd téged, kell-e neked igazából az a tárgy, hanem, hogy mennyi "pontot" kapsz érte! Látod a csapdát?! Ez az egész nyilvánvalóan ellentétes a minimalista elvekkel.

- Ha mindenképp vásárolni kell valamit, igyekezz valami "helyi mesterrel", kisiparossal, kézművessel készíttetni magadnak a szükséges cuccból egy példányt! E tanácsom elsőre furcsán hangozhat, mert mi spórolás lenne ebben, hiszen egészen biztos, hogy messze a sokszorosába fog így kerülni mintha egy áruházban veszed meg. Hát persze, ez egészen biztos. Csakhogy: Kezdjük azzal, így SZEMÉLYRE SZABOTT terméket kapsz, ami holtbiztosan jó lesz rád (például ruha esetében) hiszen felpróbálhatod a készülése közben is időnként. Olyan lesz a fazonja is, színe is, mindene amit szeretnél. Olyan anyagból fog készülni. És legfőképpen: TARTÓS LESZ! Tuti, hogy az lesz mert a készítő tudja ha szar cuccot gyárt nem tőle rendelsz legközelebb, sőt, más reménybeli vevők közt is rossz hírét kelted majd... Említettem már ugye, hogy két villám van. Elárulom, mindkettő kovácsoltvasból van, mindkettő három fogú, nehéz, masszív darabok. És rém rondák a szokásos bolti villákhoz képest, hiszen nagy villák, és nem is csillognak. Úgy készíttettem őket egy magyar kovácsmesterrel... És valóban sokba kerültek. DE AZ IS BIZTOS HOGY ÉLETEM VÉGÉIG KITARTANAK, és hogy ezek aztán soha a büdös életben el nem görbülnek ha beleszúrom egy akár nyers, akár sült húsba... Készíttettem így olyan óriási villát is vele amit ha egy levágott malacfejbe beleszúrok, például az orrlyukaiba, akkor felemelhetem vele a fejet, s villa nem görbül el! Akármelyik bolti villával próbálkoztam meg eddig, ezt a trükköt nem voltak képesek elviselni. Egy egész disznófejnek jelentős súlya van ám... Nos, az ÉN nagy villám ezt röhögve elviseli, esze ágában sincs eltörni vagy elgörbülni! Drága volt, igen, de legalább ERŐS, tartós, és ÉPP OLYAN AMILYENT AKARTAM! Tuti, hogy soha többé az életben nem kell ilyen villát vennem. Igen, sokat fizettem érte, de EGY ÉLETRE SZÓL, nem kell fizetnem érte soha többé! Tehát igenis SPÓROLTAM így, legalábbis hosszú távon, plusz a helyi mestereket támogattam a gagyi tömegterméket gyártó iparral szemben. (Mármint a magyar mestereket támogattam, mert Magyarországról rendeltem). Ezenfelül kiélhetem így a feltűnési viszketegségemet is, mert senki másnak nincs az egész USA-ban ilyen erős de "primitív" villája, messzire ordít róla, hogy egyedi gyártmány, így tehát látszik, hogy én igazi "egyéniség" vagyok... mármint, látszana ha ez a tárgyakon múlna, mert anélkül is annak tartom magamat. Mindenesetre sokan így gondolják a fogyasztói társadalomban, hogy "Az vagy amit megveszel", na ezek láthatják, hogy nekem mim van, olyasmi ami nekik garantáltan NINCS.

Ezt nem azért meséltem el mintha a villa olyan rém fontos valami volna. Itt az ELV a lényeg ami minden másra is alkalmazható: ha már mindenáron kell neked valami, vagy ha nem kell ugyan de annyira nagyon vágysz rá, hogy semmiképp se tudod magadat lebeszélni róla, s te magad nem tudod megcsinálni, hát csináltasd meg valami a környéken élő mesterrel, személyre szabottan, és kösd a lelkére, hogy te TARTÓS holmit akarsz!

Ha ugyanazon a környéken lakik ahol te, vélhető, hogy valóban tartós lesz mert nem akarja, hogy naponta szemrehányást tégy neki ha mégse lesz tartós. Vagy, hogy ráuszítsd a kutyádat... Vagy, hogy váratlanul éjszaka betörjön az ablaküvege (instant karma...), persze nem te dobtad be egy kővel, isten ments, miért is gondol ilyesmit rólad, egyszerűen ahogy ő nem tehet arról, hogy az általa készített cucc nem volt elég tartós úgy te se tehetsz róla, hogy az ő ablaküvege nem volt elég tartós, biztos épp arrafelé ment az úton egy nehéz kamion s az ablaküveg nem bírta el a vibrációt, van ez így néha, neked semmi közöd az egészhez...

Szóval ha tényleg ugyanazon a környéken laksz mint a mester, akkor biztos, hogy tartós terméket kapsz mert annyi gógyija mindenképp van, hogy ne kockáztasson ilyesmit egy helyi vevővel szemben. Túl veszélyes volna.

- Próbáld a lakásodat úgy berendezni, hogy közben nem veszed figyelembe azt amit ezzel kapcsolatban láttál másoknál, vagy a tévében vagy akárhol! A legtöbb emberben ugyanis keményen benne él egy kép arról, hogyan "illik" berendezni egy lakást: hogy a nappaliban ott KELL legyen a tévé, valami egészen előkelő, központi helyen; hogy kell legyen ott kanapé is meg karosszékek; hogy a konyha annál jobb minél inkább "amerikai", értve ezalatt azt, hogy muszáj, hogy ott meglegyen minden olyan bizbasz mint mosogató, mikrosütő, gáztűzhely vagy villanytűzhely, páraelszívó, elektromos kés, elektromos húsdaráló, kenyérpirító, turmixgép, infrasütő, stb. És jaj mi lesz ha valamelyik efféle hiányzik, az OLYAN CIKI! Akkor megszólnak a szomszédok, meg különben is, ha neked ez mind nincs meg az annak a jele, hogy te semmire se vitted az életben!

Na ez egyszerűen NEM IGAZ. Ha te - hozzám hasonlóan - nem szereted a pirítós kenyeret, miért legyen kenyérpirítód? Ha egyedül élsz és ritkán főzöl, minek legyen egy tökéletesen berendezett és méregdrága "amerikai konyhád", sőt miért legyen egyáltalán BÁRMIFÉLE konyhád?! Hiszen ekkor egyetlen kis rezsó elég neked (ahogy én is csinálom) amit akárhol is tárolhatsz!

Szóval szakadj el a berögzült sablonoktól! Vizsgáld meg de komolyan, hogy NEKED mi kell, s aszerint rendezd be a lakásodat!

Amúgy elárulom, általában az emberek úgy vannak a dolgaikkal, hogy idejük 90 százalékában a cuccaiknak csak a 10 százalékát használják. Úgy nagy átlagban. Tekintsünk e 10 százalék helyett 20 százalékot a biztonság kedvéért, s mondjuk azt, hogy eszerint a fennmaradó 80 százalékot végül is nyugodtan ki lehet dobni... De még ha tényleg nagyon-nagyon óvatosak vagyunk, akkor is kidobható a cuccaink legislegkevesebb ötven százaléka, azaz a fele! És azután vigyázzunk nehogy újra megvegyünk megint ugyanannyit apránként...

- Spórolhatsz úgy is, hogy ha neked B-vitamin kell (mindegy melyik fajta B-vitamin) akkor nem veszel ilyesmit, hanem MEGCSINÁLOD MAGADNAK. Nem tévedés: semmiféle bonyolult vagy drága laboratórium nem kell hozzá, kémiai ismeret sem, hanem csak az, hogy ELKEZDJ ÉLESZTŐT ENNI!

Az élesztő ugyanis telis-teli van a legpompásabb minőségű B vitaminokkal, a B vitaminok teljes spektrumával! Sőt még az összes többi fajta vitamin is megtalálható benne, kivéve az A, C és E vitaminokat.

Az egyetlen baj vele az, hogy csak a FRISS élesztő van tele ezzel. Ha tehát valami por alakú, száraz sütőélesztőt vásárolsz, az nagyjából értéktelen, hiába eszed meg gyorsan. Ám ezen lehet segíteni! Vízbe teszed, lehetőleg langyos vízbe, bár a hideg víz is működik csak úgy lassúbb a folyamat, és a vízbe keverj valamennyi mézet, cukrot, vagy akármi más édes anyagot. Az is megfelel ha egyszerűen mazsolát szórsz bele. Majd hagyd úgy az egészet lefedve szobahőmérsékleten, s nagyjából 1 nap múlva egészen egyszerűen idd meg az egészet, a benne megtalálható szürkésfehéres "zaccal", "lepedékkel" együtt - az az "életre kelt élesztő", ami már tele van B vitaminnal! Ügyelj arra, hogy "nyersen" igyad illetve egyed meg, azaz hőkezelés nélkül: ne főzd meg, ne süsd meg, mert a meleg tönkreteszi e vitaminokat!

Én rendszeresen használom e módszert. Egyetlen hátránya, hogy hát istenem, élesztő ízű, na, szóval nem a legfinomabb csemege... de hozzá lehet szokni. Mondom, rendszeresen fogyasztom. Van ugyanis itt egypár ismerősöm akik feszt aggódnak az egészségem miatt amióta a carnivore diétát követem, és nem tudom őket leszoktatni arról, hogy kilószám adják nekem a mindenféle gyümölcsöket (ingyen) mert szerintük nekem kell a vitamin. Hiába magyarázom nekik, hogy a nyers máj amit eszem nagyjából mindent tartalmaz... Na mindegy, szóval egy darabig a gyümölcsöket titokban a szemétbe dobtam mert eszem ágában sincs annyi fruktózt ennem ami azokban van, tönkretenné azt is ami még megmaradt a májamból vénségemre... (a fruktóz ugyanis "nem alkoholos eredetű májelzsírosodást okoz) de aztán kitaláltam a megoldást! A gyümölcsöket megmosom, megpucolom, meghámozom, kimagozom - attól függően milyen fajta gyümölcs - majd szétnyomkodom (például a banánt, mangót) vagy máshogy pépesítem őket ha nem is tökéletesen de nagyjából. Öntök e pépre valamennyi vizet, meg némi por alakú élesztőt, kicsit összekeverem... aztán várok. Egy nap múlva már semmi édes íze nincs az egésznek, nyugodtan megehetem, nem árt, sőt tele van B vitaminnal!

Így tényleg haszna van a gyümölcsnek amivel megajándékoznak. És hű maradok a zero-carb elvemhez mert továbbra se fogyasztok szénhidrátot, legfeljebb egy kevés rostanyagot amit úgyse emészt meg a bélrendszerem, de ilyen rostanyagból se megy belém sok. S mielőtt belekötne valaki, hogy ez nem "carnivore" mert nem állati eredetű táplálék, azt válaszolom, hogy én az élesztőt mikroszkopikus állatkáknak tekintem, azért, mert az élesztő nem növény. Biztos, hogy nem növény mert nem fotoszintetizál.

- Spórolás az is, ha kiírod egy nagy papírra hatalmas, vérvörös betűkkel, s felakasztod valahova ahol mindig a szemedbe ötlik: MINIMALISTA VAGYOK!

Ez arra jó, hogy emlékeztessen téged e tényre, hogy te minimalista vagy. Mert a fogyasztói társadalom amiben élsz, állandóan EZ ELLEN DOLGOZIK. Igazság szerint bármilyen nehéz is kiselejtezni a vackokat a lakásodból a minimalizmus kezdetén, ez még a legkönnyebb lépés. A nehéz az, hogy ne kezdj el új, másfajta vackokat felhalmozni!

Ez rém nehéz, ugyanis - magamon is tapasztaltam - ez úgy kezdődik, hogy bebeszéled magadnak, hogy te most tulajdonképpen ÉPP A MINIMALIZMUS ÉRDEKÉBEN VÁSÁROLSZ! Holott ez fából vaskarika. A minimalizmus ugyanis nem a vásárlásról szól, hanem a NEM vásárlásról!

Ennek a pszichológiája az, hogy aki a "gazdag Nyugaton" él - és már Magyarország is idetartozik, még ha a gazdag Nyugat szegényebbik részébe is - az az esetek 99 százalékában rég nem azért vásárol mert szüksége van arra a valamire, hanem mert valami érzelem keletkezik benne a megvásárlandó cucc iránt, s tudat alatt úgy érzi, ha nem veszi meg azt a valamit azzal elvesztené a felbukkanó érzelmet is. Ha ez így elsőre érthetetlen, mondok konkrét példát: Kiselejteztél (majdnem) minden felesleges vackot a lakásodból, s nekikezdtél egy BOB összeállításának is. Remek. Tényleg az, látszik, hogy te komolyan veszed a minimalizmust, elismerésem érte! Épp csak az a baj, hogy most (bevallom, hogy hozzám hasonlóan...) olyan gondolatok járnak majd a fejedben, hogy te micsoda "Rambó" leszel majd, neked ilyen meg olyan szuper felszerelés kell a BOB-ba, elkezded az online webshopokat látogatni mindenféle csodás túlélőkütyükért, elmész vadászboltokba, hogy tájékozódj a legjobb számszeríjakról, nyúzókésekről, stb. ... Holtbiztos, hogy nem is sokára eléd kerül valami olyan cucc, ami óriási vágyat ébreszt benned. Mert milyen jó is volna ha azzal te rendelkeznél, akkor "igazi vadembernek", "profi dzsungellakónak" éreznéd magadat, te lennél a sasszemű vadász, az elpusztíthatatlan túlélő, igazi dzsungelharcos, stb. ...

És úgy érzed ha nem veszed meg azt a valamit, akkor ezzel elszalasztod annak lehetőségét, hogy ezt az elképzelt identitást megszerezd magadnak. Valójában tehát te NEM arra a cuccra vágyódol fizikailag, hanem szeretnéd újra meg újra érezni ezt az érzést, ebben az ÁLOMVILÁGBAN szeretnél élni minél többször, ebben, hogy te micsoda harcos vagy meg vadász, netán paleolit-kori ősember vagy más efféle, s tudod, hogy ez annál könnyebb neked minél többször fogdosod és nézegeted azt a tárgyat - s ebben még nem is tévedsz. A tárgy fogdosása és nézegetése valóban segít benne, hogy ebbe az álomvilágba ideiglenesen belemerülj. Ahhoz, hogy fogdoshasd meg nézegethesd, azt meg kell venned ez nyilvánvaló. Tehát megveszed... És lehet is, hogy ezután gyakran fogdosod meg nézegeted majd, épp csak NEM HASZNÁLOD! Mert legyünk őszinték: a fogdosása és nézegetése egy szuper vadászkésnek vagy egy számszeríjnak még NEM HASZNÁLAT. És még a vadászkésre csak-csak ráfoghatod, hogy helye van a BOB-ban akkor is ha pillanatnyilag nem használod, de a számszeríj esetén ez erősen kérdéses, mert tökmindegy milyen katasztrófa üt be, AKKOR SE VESZED HASZNÁT, ha előtte nem gyakoroltad sokáig! Mert a nyilazásnak is megvan ám a tudománya, nem olyan könnyű az, hogy tíz perc után célba találj!

Tehát tudatosítani kell magadban - e tudatosítás része a felirat - hogy te minimalista vagy! Érted? MINIMALISTA. Azaz NEM vagy paleolit ősember, MÉG AKKOR SE ha te is mint én kész vagy nyers húst és gilisztákat enni! Félelmetes vadász se vagy, azért nem mert soha a büdös életben nem gyakoroltad, és esélyes, hogy akkor se fogod gyakorolni ha a legpompásabban megtervezed a BOB-odat. A BOB jó ha van neked, de ez nem azt jelenti, hogy okvetlenül az abban tárolt cuccokat használva kell ezentúl élned, azt meg pláne nem jelenti, hogy most is amíg még nincs itt a katasztrófa te megpróbálj vadászatból és gyűjtögetésből élni! Tudatosítanod kell magadban, hogy te nem vagy Rambó, nem is leszel az. Te nem vagy egy profi dzsungelharcos, mert nagyon kevés vagy te annak még akkor is ha rengetegsokféle csomót tudsz kötni, és hamar eszkábálsz magadnak egy elfogadható menedéket gallyakból egyetlen szál machete segítségével. Ha ezt tudod az persze remek dolog, de a dzsungelharcos ismereteinek ez körülbelül a fél ezreléke, ha ugyan nem annál is kevesebb.

Tehát a minimalizmus NEM azonos ezekkel a dolgokkal, csak ÉRINTI EZEKET, úgy mellesleg. Igen, jól kiegészítik ezek a dolgok egymást és a minimalizmust, oké. De a minimalizmus akkor se arról szól, hogy neked most össze kell vásárolni ezernyi cuccot ami jól jöhet a dzsungelharcossághoz, íjászathoz, vadászathoz, meg más effélékhez! Nem szükséges drága pénzt költened terepszínű dzsekire, infratávcsőre, szénszálas műanyag íjra, olyan elemlámpára ami tüzet is képes gyújtani neked (amíg le nem merül az akkumulátora... sőt, rosszabb esetben az akku kisül csak úgy magától és felgyújtja a BOB-odat...), és nem szükséges drága horgászfelszerelést venned ha még soha a büdös életben eddig nem horgásztál mert eddig nem érdekelt téged az a sport!

Tudom, hogy milyen nehéz lemondani ezekről. Persze, hogy tudom. Abban a pillanatban, hogy az ember magáévá teszi a BOB elkészítésének ötletét, máris elkezd érdeklődni e dolgok iránt, s ekkor azzal szembesül, hogy ezekhez a tevékenységekhez be kéne szereznie egy csomó cuccot amivel még nem rendelkezik.

Nos, NEM. Nem kell beszerezned! Emlékezz vissza: azt írtam, a BOB-ba olyan holmik valók, amiknek MINDEGYIKÉT ISMERED! Érted? Mindegyikét. Minden egyes darabot! Ha veszel egy íjat amikor pedig még sose nyilaztál, vagy egy horgászfelszerelést amikor még sosem horgásztál, akkor azt NEM ISMERED. Nem, nem ismered, mert nem vagy képes profi módon használni, sőt talán még "nem profi" módra se. Tehát az neked FELESLEGES. Annak nincs értelme, hogy megvedd, aztán csak porosodjék a polcon vagy akár a BOB belsejében.

Nem kell venned karate ruhát sem. Nuncsakut se. Nem te vagy a Bruce Lee! Úgyse értesz ahhoz a fegyverhez! Ha meg netalán mégis, akkor már úgyis van neked olyan, azaz akkor se kell venned egy külön példányt csak mert az szebb és profibbnak néz ki. Ha meg mégis annyira bele vagy zúgva, hogy neked okvetlenül kell ilyesmi, akkor készíts egyet magadnak, tudniillik egy kötélből vagy vékony láncból, és egy seprűnyél két darabjából. Az legalább a SAJÁT fegyvered lesz, és ne fintorogj attól ha seprűnyélből van, hidd el nekem, bőségesen elég a hatékonysága valami kötekedő huligánbanda ellen - HA ÉRTESZ HOZZÁ. Az azonban, hogy értesz-e hozzá azon múlik, hogy mennyit GYAKOROLSZ vele. Nem azon, hogy mennyi pénzt adtál ki érte és mennyire csicsás. És mindezt tapasztalatból írom mert nekem is volt ilyenem ami seprűnyélből készült. És még muszáj is volt használnom egyszer éles helyzetben (igaz csak egyetlen kötekedő ellen de annál legalább volt kés is...) és a "seprűnyeles" nuncsakum fényesen bevált!

Szóval mindez NEM azon múlik elsősorban, hogy mennyire néz ki profin a cucc, hanem azon ami a FEJEDBEN VAN, vagy az izmaidban, a reflexeidben, tehát a GYAKORLÁSON és a TANULÁSON! Nem azzal kell kezdeni, hogy összevásárolsz jó(nak kinéző...) cuccokat!

Te tehát nem vagy se Rambó, se dzsungelharcos, se vadász, se halász, se horgász, se karatebajnok se paleolit ősember, se afrikai vagy ausztrál bennszülött, se indián, hanem tudod mi vagy? MINIMALISTA.

Na ezért kell kiírnod e szöveget nagy betűkkel. Hogy újra meg újra emlékeztessen téged rá.

Ahhoz, hogy dzsungelharcos legyél, meg íjász, vadász, stb., ahhoz sokat kell tanulni és gyakorolni - legalábbis ha jól akarod csinálni a dolgokat, ha valóban érteni akarsz hozzájuk. Temérdek dolgot kell akkor tanulni és gyakorolni. A minimalizmushoz azonban csak EGY dolgot kell megtanulni: tudnod kell hogyan NE vásárolj! Legalábbis felesleges cuccokat. Ez se könnyű diszciplína, de még mindig könnyebb mint az előbb felsoroltak.

Annak természetesen nincs akadálya, hogy valóban megtanuld miként kell jól vadászni, horgászni, akár dzsungelharcoskodni. Sőt, kifejezetten jó ötlet, hogy ezt mind megtanuld, kezdj neki, hajrá! Csináld, ha van hozzá kedved! Épp csak ezt NEM ott kell elkezdeni, hogy gyorsan megvásárolsz egy csomó, ehhez szükséges holmit. Előbb iratkozz be egy ezzel foglalkozó klubba, járj el ilyen oktatásokra, tanfolyamokra, hallgass erről szóló előadásokat, olvass erről szóló cikkeket és könyveket, s legfőképpen: GYAKOROLJ! S amikor már legalább középszinten vagy a tudást illetően, s már látod mi az a cucc ami TÉNYLEG minőségi s amire neked tényleg szükséged van, amit már TÉNYLEG tudsz kezelni úgy, hogy hasznos legyen a számodra, na AKKOR megveheted!

Akkor. CSAK akkor! Akkor már akár a BOB-ba is beteheted mert AKKOR már ismered, AKKOR már hasznos lesz neked. Addig azonban NEM. Addig legfeljebb arra "jó", hogy a biztonság HAMIS ILLÚZIÓJÁBA ringasson téged, hogy gondolatban kipipáld azt a "tevékenységi kört", hogy "ez már oké, ez már menni fog mert van hozzá eszközöm". Nos, NEM, nem fog menni, mert semmit nem ér az eszköz ha hülye hozzá a felhasználója! De mert te azt az izét megvetted és becsomagoltad, úgy érzed onnantól minden oké, a tanulásra meg nem fordítasz időt. S ez egy igazi katasztrófa esetén akár végzetesnek is bizonyulhat.

Tehát azzal semmi baj ha most te valóban dzsungelharcos vagy vadász vagy akármi akarsz lenni, de a FEJEDET kell előbb megtöltsd ez irányú ismeretekkel, és CSAK AZUTÁN menj el vásárolni "cuccokat"!

Megnyugtatlak, nem leszel kevesebb a szememben ha nincs számszeríjad meg infratávcsöved. NEKEM SINCS. Van tűzgyújtó szerszámom, mert ahhoz értek, van vadászkésem is a BOB-ban mert ahhoz is értek (Bizony, nem is egyszer kipróbáltam már, hogy miként kell szétszedni egy egész állatot, hiszen írtam már, hogy egész állatokat veszek s aztán eszem őket amíg el nem fogynak), de nincs íjam. Infratávcsövem se. Terepszínű ruhám se. Még egy nyavalyás fúvócsövem sincs mérgezett tüskékkel! Tehát nem kell "utolérned" engem ilyen téren!

Ha bushcraft-ozni akarsz, ha dzsungelharcos akarsz lenni, vagy akár csak "igazi" paleolit-kori ősember, igazi "vadember", vagy ha akár csak én lettem a példaképed (amit megtiszteltetésnek érzek természetesen) és engem akarsz "utolérni", akkor nem a mindenféle túlélő-kütyük meg fegyverek vásárlásával kell kezdened, hanem azzal, amin én már rég túl vagyok: A nyers hús és nyers belsőségek evésével (emlékszel még, hogy írtam, hogy én már halbelet is ettem?), meg a friss vér megivásával! Ezután pedig a rovarevéssel és az élő földigiliszták megevésével kell folytatni. Mert ugye egy igazi dzsungelharcos az ilyesmit simán megeszi, a szeme se rebben tőle, egy igazi ősember meg aztán pláne! És milyen jól jön ez egy nagy katasztrófa esetén! Én ezen is rég túl vagyok, mondom neked, annak ellenére, hogy egyáltalán nem tartom magamat dzsungelharcosnak, nemhogy profinak de még csak kezdőnek se. Amíg erre nem vagy képes, lehet akármennyi fegyvered meg high-tech kütyüd, infratávcsöved, terepszínű ruhád, japán szamurájkardod, dobócsillagod, akármid, úgyis csak egy puhány, reménytelen kezdő leszel az efféle körökben, hogy dzsungelharc meg ősemberkedés. Különben is, gondolj arra nagyon kérlek, egy igazi dzsungelharcos akkor is veszélyes ha valamiképp minden fegyverétől megfosztják. Ugyanis hamar képes elfogadható minőségű fegyvereket gyártani a helyben található alapanyagokból is, gallyakból, kövekből meg liánokból. Ugyanez igaz az ősemberekre is, csak még sokkal fokozottabb mértékben. Mert a kőkori vadász is minimalista volt a maga módján, ugyanis nem ment el az áruházba, hogy onnan vegye meg a legmodernebb kőbaltát aminek a legújabb divat szerint van kagylódarabokkal díszítve a nyele, és kőkést se rendelt az Amazontól, hanem ELKÉSZÍTETTE MINDEZT Ő MAGA! Megtehette mert értett hozzá. Még sokkal több mindenhez is, például tülköt is tudott faragni, értett ahhoz hogyan szárítsa meg a húst, miként sodorjon zsineget állatbélből, miként szőjön gyékényszőnyeget, és még soká lehetne sorolni. Tehát ő NEM VÁSÁROLT. Vagyis ha igazán e "dicső elődökhöz" óhajtasz hasonlítani, akkor épp, hogy nem azzal kell kezdened, hogy vásárolsz valamit, hanem azzal, hogy NEM VÁSÁROLSZ. Mert a példaképed, az ősember, szintén NEM vásárolt. De a dzsungelharcos sem, legalábbis nem akció közben.

Igen, ezek kemény dolgok, nehéz és fáradságos dolog megtanulni. Ám hiába: a tanulást nem úszhatod meg azzal, hogy inkább megveszel valamit.

DE EZ NEM IS FELTÉTLENÜL PROBLÉMA. Sokadszorra írom le: ezek a dolgok csak KIEGÉSZÍTIK a minimalizmust, de NEM AZONOSAK VELE! Simán lehetsz remek minimalista ezen "vad" "kiegészítések" nélkül is, s ezek nélkül is büszkélkedhetsz azzal, hogy te megszabadultál a "fogyasztói társadalom" káros varázsainak többségétől, s ezzel sokat tettél nemcsak a magad pénzügyi s mentális jólétéért de a környezetvédelemért is (hiszen ha kevesebbet fogyasztasz, kevesebb szemetet termelsz).

- A minimalista ember egyik legfontosabb spórolási szabálya az, hogy HITELRE NEM VESZÜNK SEMMIT!

Semmit. Soha. Soha de soha. Sohanapja után két héttel sem. Kedvezményes hitelre sem. Sőt még KAMATMENTES HITELRE SEM!

És e szabály alól kivétel egyszerűen NINCS. Ez az a szabály ami alól nincs kivétel. Az különben is hülyeség, hogy "A kivétel erősíti a szabályt". Nem tudom ezt melyik eszement idióta találta ki, de a szememben úgy hangzik mintha valaki azt mondaná, hogy ő most "a szüzessége érdekében közösül". A kivétel NEM erősíti a szabályt hanem gyengíti, ezt én mint számítógép programozó (legalábbis egykori programozó) pontosan tudom, mert a kivételkezelés mindig iszonyatosan agyonkomplikálja a programokat.

Tehát hitelre NEM veszünk semmit, SEMMIT, soha de soha semmit, és kész, pont, nincs kivétel!

Mert ha "kamatos" hitelre veszel, nyilvánvaló, hogy nem spóroltál hanem rosszul jártál mert többet fizetsz azért a valamiért mint amibe amúgy kerülne. De ha semmi kamatot nem kell fizetni rá netán, akkor se élj a hitellel, mert eleve, miért is adna valaki pénzt kölcsön kamat nélkül?! Az ilyesmiben mindig van valami sumákolás, az egész ügy rohadtul gyanús, jobb nem belemászni! De még ha netán tán ennek lehetősége ki is zárható (de úgyse zárható ki teljes bizonyossággal...) akkor is az a helyzet, hogy a tárgy könnyű megvásárlásának lehetősége arra csábít téged, hogy vedd meg azonnal, tehát nagy az esély rá, hogy olyasmit veszel meg ami pedig igazából felesleges neked. Ha azonban nem hitelre vennéd meg hanem elkezdenéd összegyűjteni rá a pénzt, lehet, hogy mire összegyűjtöd rá a pénzt kiderül, hogy neked az igazából nem is kell, vagy nem tetszik annyira, vagy akármi. Például időközben rábukkansz valami más akármire ami neked jobban tetszik s inkább azt vennéd meg abból a gyűjtött pénzből. Ha ellenben megveszed hitelre, kiderülhet, hogy már rég meguntad, rájöttél, hogy felesleges, DE MÉG MINDIG FIZETNED KELL A HITEL RÉSZLETEIT, bizony, még akkor is így járhatsz ha a hitel amúgy tényleg kamatmentes volt. Hitelre venni valamit tehát MINDIG CSAPDAHELYZET, egyben ÓRIÁSI KOCKÁZAT!

- Házaló ügynököket és kereskedőket nem engedünk be, és nem hallgatunk végig. Teljesen felesleges esélyt adni nekik, hogy meggyőzzenek bennünket valami felesleges szar megvásárlásáról.

- Termékbemutatóra magára valamit is adó tisztességes minimalista nem megy el! Ott te nem "tájékozódni fogsz", hanem kísértéseknek leszel kitéve. És még ha ellen is állsz a kísértésnek, akkor is az van, hogy feleslegesen cseszted el az életedből azt az időt amit a termékbemutatón töltöttél. Akkor se megyünk el ilyesmire ha azzal kecsegtetnek bennünket, hogy pusztán a bemutatón való részvételért, azért, hogy végighallgasd amit ott mond az előadó, máris kapsz valami ajándékot, akkor is ha semmit se vásárolsz és/vagy rendelsz! Nem mész el ekkor se rá! Nem azért mintha nem hinnéd el, hogy megkapod az ajándékot, mert ilyenkor tényleg oda szokták adni az ajándékot. Azért nem mész el, mert neked az az ajándék mindenképp felesleges, hiszen eddig is kiválóan megvoltál nélküle! Különben meg tapasztalataim szerint (e tapasztalataimat még azelőtt szereztem, hogy minimalista lettem volna) ilyenkor úgyis csak valami jelentéktelen értékű bóvlit adnak, amire nemcsak egy minimalistának de egy hétköznapi konzumidiótának sincs semmi szüksége.

- Minimalista ember nem vesz olyan termékeket se, amiket nemcsak, hogy kizárólag online lehet(ne...) megvenni, de még úgy se azonnal, csak hosszas várakozás után, és a várakozási sorba (előjegyzési listára) csak MEGHÍVÓVAL lehet be- és rákerülni! Tehát, hogy valaki akinek már van olyan terméke, küld neked "meghívót", gyakorlatilag tehát valamiféle "kódot". E kódoknak különben gyakran még külön piacuk is van ahol drága pénzekért árulják őket, tehát már azért is sokat kell fizetned, hogy később megint fizethess, tudniillik a termékért! Amit még csak nem is azonnal kapsz meg...

Én e módszert is megalázónak tartom (tartanám...) magamra nézve, de különben is az a véleményem, hogy így mesterségesen akarja a gyártó cég a "hype"-ot felkelteni és fokozni, tehát az emberek vágyát az őrületig fokozni, mert jól ismert pszichológiai tény, hogy amiből hiány van, azt azonnal meg akarja szerezni mindenki, még az is akinek teljesen nyilvánvalóan rohadtul semmi szüksége nincs arra a termékre! Persze ezt minden gyártó cég mindig letagadja, s azzal érvelnek, hogy még "fel kell futtatniuk a termelést", még nem készült el elég darab belőle, stb. ... HÜLYESÉG. Az természetesen még csak-csak elképzelhető, hogy eleinte gyártási nehézségekkel küszködnek és így nem készül belőle annyi darab amennyire igény volna; igen, ez lehetséges, bár bevallom én még ebben is kételkedem a legtöbb esetben. De oké, tegyük fel ez így van. Hanem ebben az esetben se kéne "meghívós" rendszert kitalálni, elég lenne annyi, hogy rendelést csak online fogadnak el, és a teljesítést (azaz a termék kiküldését) a beérkező rendelések sorrendjében végzik el... És kész, ennyi! Minden egyéb, hogy "meghívó", "kódok", stb., nyilvánvalóan csak az emberek vágyának (őrültségének...) fokozására szolgál. Márpedig minimalista szempontból ilyesmibe azért veszélyes beleugrani, mert ha ezt nem tartod észben, azt, hogy itt javában egy rendkívül erőteljes és rém piszkos eszközökkel folytatott reklámkampányról van szó, akkor könnyedén elcsábulhatsz úgy, hogy olyasmit veszel meg amire végül is semmi szükséged, amire álmodban se gondolnál amúgy, de tisztánlátásodat elhomályosítja az a tény, hogy az adott termékből mesterségesen hiányt generál a gyártó cég, s te nem azért akarod megvenni azt az izét mert az valóban kell neked, hanem csak amiatt mert az HIÁNYCIKK.

- Olyasmit se szabad venni, amiről előre tudható, hogy a piacra kerülés első napján (néha az első néhány napján is) hosszú tömött sorok állnak majd az üzlet előtt, olyan sorok amikbe egyesek már éjfél előtt beállnak azért, hogy talán másnap délben a kasszához érjenek... Tipikusan ilyen szokott történni minden egyes iPhone piacra kerülésekor például. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az iPhone rossz telefon volna, azt se mondom, hogy jó, a telefonok MINDEGYIKÉRŐL rém negatív véleményem van, az iPhone csak egy a sok közül. Szóval az iPhone itt most csak egy konkrét példa volt, a lényeg nem ő, hanem, hogy a sok kergebirka tizensok órákat is képes sorban állni, ott fagyoskodni, csak, hogy neki is jusson egy példány iszonyatos összegért, és AZONNAL jusson neki egy! Holott több mint biztos, hogy van neki már olyan izémizéje, csak épp egy előző generációs példány, ami azonban még tökéletesen használható!

Ezt megint csak rém megalázónak tartanám magamra nézve (szerencsére ANNYI eszem már a minimalizmusra áttérés előtt is volt, hogy ilyesmiben soha részt ne vegyek...), de az igazi probléma nem is ez, hanem, hogy ez megint csak olyasmi ami hajlamos lenullázni a megfontoltságodat. Mert ugye ha ANNYI SOKAN így rajonganak azért a készülékért, akkor az CSAKIS olyan remek lehet, hogy neked is OKVETLENÜL kell belőle egy és AZONNAL! Ugye, az az effektus, hogy "A szar csakis jó lehet, szart kell ennünk, hiszen egymilliárd légy nem tévedhet, ha tehát ők odaszállnak és azt eszik, akkor nekünk is azt kell tenni amit ők..."

Szóval ha így vásárolsz, akkor a "csordaszellem" uralkodik el benned, megölve a józan észt és a megfontoltságot. Ha mindenáron úgy érzed, hogy kell neked az a kütyü, akkor is várj a megvételével legalább 3 hónapot! Hidd el, addig még a régi példány is tökéletesen jó lesz neked!

A 3 hónapos várakozásnak számos előnye van. Egyrészt, hátha közben visszatér a józan eszed, s rájössz, hogy neked az mégse kell... Megtörténhet az is, hogy bár még mindig vágysz rá, de azért mégse annyira, hogy megvedd, mert azoktól akik elrohantak legelőször megvenni, hallottál valami hírt a készülékről ami téged elkedvetlenít, ha nem is teljesen, de csökkenti benned a vágyat rá. Aztán a 3 hónap alatt talán kapsz abból a termékből már használt de tulajdonképpen majdnem új, azaz "alig használt" példányt töredék árért, olyan birkáktól akik odarohantak, hogy elsőnek megvegyék de rájöttek, hogy nekik az mégse kell. A három hónap alatt valamicskét lejjebb is mehet a termék ára. Végül ha pedig mégis megveszed a három hónap után, addigra már jó eséllyel kiderültek az új bigyó legdurvább hibái, s ezeket a gyártó cég addigra vélhetőleg orvosolta már, például szoftverfrissítéssel. Ez igenis nagyon gyakran megtörténik, mert majdnem minden elektronikai bizbasznak van valami gyengesége eleinte, és minek legyél te a gyártó cég "bétatesztelője", kísérleti nyula, hát fizet ő neked azért, hogy e tesztelési munkát elvégezd neki?!

És egyáltalán, 3 hónap után már biztos megkapod azt a vackot akkor is ha csak úgy besétálsz egy üzletbe, megveheted 10 perc alatt, anélkül, hogy előtte fél napot sorban állva végigfagyoskodnál...

- Ha valami olyan zeneszerszámon játszol (tanulsz játszani) amihez kell pengető, a húrok pengetéséhez - ilyen zeneszerszám például a gitár és a citera - akkor elég ha egyetlenegy pengetőd van, sőt az is elég ha csak kölcsönkérsz egy ilyet egy kis időre. Annak alapján ugyanis csinálhatsz pengetőt magadnak, úgy, hogy kivágod az alakját egy lejárt bakkártyából, telefonkártyából vagy ajándékkártyából. Egyetlen ilyenből több pengetőt is kivághatsz, és ez ingyen van (lesz) neked!

Összefoglalás

E könyv fő gondolatai tehát röviden:

- A minimalista életmód lényege, hogy igyekszünk megszabadulni az életünkben mindentől - nemcsak anyagi objektumoktól, de főleg azoktól - ami FELESLEGES. Felesleges minden, ami nem visz közelebb bennünket valami általunk önmagunknak kitűzött "nagy" célunkhoz. Tárgyak esetében pedig (nagy vonalakban megfogalmazva) felesleges az, amit nem használunk, "csak úgy van nekünk", mert "hátha jó lesz még valamire". A FELESLEGES EMBEREKTŐL is igyekezni kell megszabadulnunk, tehát a felesleges emberi kapcsolatoktól, legyen az akár "fizikai", azaz "személyes", akár "virtuális", például egy levelezőpartner vagy egy olyan internetes fórum ahol sok troll kötekedik velünk. Mert ez is mind csak arra "jó", hogy hátráltasson a céljaink elérésében, hogy rabolja a drága időnket. Ne feledd: TE IS CSAK EGYSZER ÉLSZ! (vagy legalábbis ennek esélye veszélyesen magas). Azaz olyan emberi kapcsolatokat kell ápolnod, és CSAK olyanokat, amelyek valamilyen értelemben gazdagítanak téged!

A cuccaink közt végzett ezen selejtezés előnyei, hogy egyrészt így jobban megtaláljuk azt ami mégse felesleges, ezzel időt és stresszt spórolunk; több figyelmünk marad az igazán fontos dolgokra; ha kevesebb a holmink nagyobb a rend a lakásunkban márpedig rendezettebb környezetben jobban tudunk pihenni; legfőbb előnye azonban az, hogy a kevésbé zsúfolt környezet ráhangolja az egész gondolkodásmódodat arra, hogy te igenis KÉPES VAGY élni KEVÉS tárggyal is, hogy neked nincs szükséged sok cuccra, hogy így élni igenis LEHET NEKED, s amíg kiselejtezed a szükségtelen vacakságokat azalatt tudatosítod magadban, hogy eddig mennyi pénzt szórtál el feleslegesen. Tulajdonképpen a kiselejtezés során a kidobás miatt érzett fájdalmat - a kapzsiság kínját! - felfoghatod egyfajta büntetésnek is az eddigi pénzpocsékolós életed miatt. Ez azonban "tisztító fájdalom", mert erre emlékezni fogsz soká-soká, és remélhetőleg visszatart téged attól, hogy a jövőben újabb szükségtelen hülyeségeket vegyél.

A minimalista életforma olyan élet, amiben megtanulod NEM tartani értékesnek azt, ami tényleg nem értékes.

A minimalista életstílus nem azonos a szegénységgel, az önkéntes szegénységgel SEM. Attól, hogy minimalista életet élsz, simán lehet akár egymilliárd dolláros pénztartalékod is valamelyik banknál, vagy részvényeid, vagy sok mázsa aranyad elrejtve egy trezorba valahol, mely vagyont a "korábbi" életedben szerezted amikor még nem voltál minimalista, vagy esetleg örökölted valakitől. Nem azt mondom, hogy ez általános vagy akár csak gyakori is lenne a minimalisták közt, de attól még LEHETSÉGES. A minimalizmus nem azt jelenti, hogy a PÉNZEDET dobd ki a szemétbe vagy osztogasd el ajándékba, hanem, hogy a felesleges TÁRGYAIDAT, valamint, ne fecséreld az idődet értelmetlenségekre!

A minimalizmus nem azonos a prepperkedéssel se. Igaz, hogy az első prepper a világon egy olyan illető volt akinek neve közismert, tudniillik Noé, aki (a legenda szerint legalábbis) hitt abban, hogy jön a nagy katasztrófa, az Özönvíz, s erre alaposan felkészült, annak ellenére, hogy mindenki más hülyének tartotta őt emiatt. De végül (szintén állítólag) neki lett igaza... Szóval megtisztelőnek érezhetik a prepperek, hogy ilyen "dicső példaképpel" rendelkeznek, de a minimalizmus akkor sem azonos a prepperkedéssel, meg azzal se, hogy megtanulj mindenféle "bushcraft"-trükköket, azaz, hogy miként maradj életben a vadonban, vagy egy nagy katasztrófa után. Nem azonos ezekkel, de JÓL KIEGÉSZÍTIK EGYMÁST. Lehetsz minimalista ezen ismeretek nélkül is (sőt, nagyon is SOK minimalista van aki ezen ismeretek nélkül minimalista!) ám ha mégis időt és energiát szánsz ezen ismeretek elsajátítására, az segíthet téged a minimalizmus új útjainak felfedezésében, azaz, hogy még minimalistább legyél, illetve segíthet téged a spórolás új útjainak megtalálásában is.

A minimalizmus nem azonos az általam preferált carnivore diétával sem, de megint csak azt mondom: jól kiegészítik egymást. Aki ugyanis a carnivore diétát követi, pláne ha annak "nyers" változatát, akkor hihetetlenül leegyszerűsödik az étkezése, aminek következménye az, hogy konyhafelszerelés lényegében nem is kell neki, legfeljebb egyetlen pici rezsó, egy lábos, és egy kés. Már az is kérdéses, hogy villa kell-e neki, bár nekem történetesen van villám. Sőt, kettő is, mert az egyik a BOB-ban! De hát én most épp az USA-ban élek, azaz egy gazdag ipse vagyok aki már nem tudja, hogy mire költse a rengeteg pénzét jódolgában, szóval annyira fetrengek a jólétben itt a dekadens és hanyatló Nyugaton, hogy megengedtem magamnak még azt az elképesztő luxust is, hogy legyen villám. Nem olyan amiben lakom, hanem az étkezéshez. De őszinte vagyok és elismerem, hogy a villa se létszükséglet.

A minimalizmusnak elvileg semmi köze az olyan dolgokhoz, hogy remeteség, meditáció, kereszténység, buddhizmus vagy akármelyik másik vallás, de megint csak azt mondom: jól kiegészíthetik egymást. A minimalizmus a szabadságról szól, a felesleges dolgoktól való függetlenedésről, a spórolásról, ekképp nem feltétlenül kell, hogy spirituális színezete legyen, de tény, hogy a minimalizmust követve messze több szabadidőnk marad, így HA és AMENNYIBEN valaki vonzódást érez bármifajta spiritualizmus iránt is, akkor nagyon is előnyös a minimalista életre váltania. Nem véletlen, hogy a legnagyobb minimalisták mindig az ilyen-olyan szentek, remeték voltak. Hisz gondoljunk csak bele, mit tettek: elvonultak egy fűtetlen barlangba, nem volt szinte semmijük se... ez azért már biztos, hogy figyelemre méltó mértéke a minimalizmusnak sőt extrém minimalizmusnak!

A minimalizmus amit követsz nem okvetlen kell, hogy összefonódjék a környezetvédelemmel és a "zero waste" (azaz magyarul KB: "semmit se elpocsékolni") elvekkel, de ismét csak azt mondom: jól kiegészítik egymást, hiszen aki minimalista, az nyilvánvalóan rém kevés hulladékot termel, és különben is azon igyekszik, hogy amit csak lehet újrahasznosítson, hiszen akkor kevesebbet kell költenie, s egyáltalán, aki minimalista, az nem vesz FELESLEGES dolgokat, márpedig "hite szerint" mindaz ami még használható, az használatban is kell tartassék, mert ha használható akkor FELESLEGES venni helyette valami új akármit ugyanarra a célra. Egyben, ha valami "hulladékot" felhasználhat valami célra, az jó eséllyel megint megmenti őt valami felesleges cucc megvásárlásától.

A minimalizmus NEM VERSENY. Nem az a cél, hogy ha hallottál valakiről akinek csak 15 tárgya van, akkor te okvetlenül addig gyötörd magadat amíg neked is csak ennyi vagyontárgyad lesz, sőt, inkább csak 14, mert jaj de jó ha neked még annál is kevesebb van amennyivel ez a "rekorder" minimalista rendelkezik! Nem, ez nem cél, a minimalizmus nem az "önkéntes szegénység" versenye! A minimalizmus egy FELISMERÉS inkább, annak felismerése, hogy eddig a tárgyak rabja voltál, hogy mennyi rengeteg pénzt pazaroltál el SZÜKSÉGTELEN dolgokra, s hát e felismerésből nyilván következik az is ugye, hogy ezentúl változtatni szeretnél ezen. Még ha most rengeteg tárgyad is van, s egyelőre csak 3 dolgot dobtál ki a sok szemétből amit őrizgetsz, akkor is jogosan nevezheted magadat minimalistának mostantól, HISZEN IMMÁR BIRTOKODBAN VAN EZ A FELISMERÉS, és vélhető, hogy a jövőben még több kacattól szabadulsz meg, s ami ennél is fontosabb: ezen felismerést kamatoztatva a jövőben igyekszel NEM venni többé újabb szükségtelen vackokat!

Különben meg azt, hogy mennyire vagy "igazán" minimalista, azt nem MÁSOK kell megmondják rólad, hanem TE MAGAD kell, hogy megállapítsd önmagadról, szerencsére azonban erre létezik egy olyan teszt ami nem igazán szubjektív hanem már-már tudományos: ez pedig az, hogy figyeld meg magadat, mi az első gondolatod amikor látsz a tévében vagy az interneten vagy a kirakatokban valami igazán új, és lehetőleg baromi drága dolgot! Mire gondolsz elsőként:

a., "A francba, itt ez a jó cucc és ezt se tudom megvenni, miért is vagyok ilyen szegény, talán most már össze kéne szednem a bátorságomat és fizetésemelést kérni, vagy keresni valami jobban fizető munkahelyet vagy talán egy mellékállást... Bezzeg mások ezt is megengedhetik maguknak de én olyan peches és szerencsétlen vagyok...

b., "Hm... tényleg jól néz ki, de nekem tulajdonképpen semmi szükségem rá, nemhogy ennyi pénzért nem kéne de még ingyen se mert csak a helyet foglalná, meg számos egyéb baj is lehetne vele!"

Nyilvánvaló remélem: ha az "új, jó, drága cucc" megpillantásakor a legelsőként felbukkanó gondolatod az "a" változathoz áll közelebb, akkor NEM vagy minimalista. Ha azonban a "b"-hez állnak közelebb az érzéseid és gondolataid, akkor gratulálok mert igenis minimalista vagy, profi minimalista, még akkor is ha esetleg messze sokkal több a cuccaid száma mint amivel akár én magam is rendelkezem! Mert EZ az igazi teszt, ez, hogy miként GONDOLKODOL, sőt inkább miként ÉRZEL ilyen "csábító" helyzetekben, igen, ez az igazi tesztje a minimalizmusnak mert az ezen múlik, s nem azon, hogy eszel-e gilisztát vagy, hogy túl tudsz-e élni a vadonban két hetet mínusz húsz fokban egy szál késsel!

Mert a minimalizmus lényegében arról szól, hogy KISZÁLLJ A FOGYASZTÓI TÁRSADALOM ŐRÜLT MÓKUSKEREKÉBŐL, ami újabb meg újabb vackok megvásárlására hajszol téged, mely vásárlást kizárólag önmagad (és esetleg mások) kiuzsorázásával, kimerítésével és ebből következően boldogtalanságba taszításával tudsz véghezvinni. Ráadásul még feleslegesen is: Mert nem elég, hogy azt a valamit még csak nem is használod majd vagy csak alig fogod használni, de még az az örömed se lesz meg hogy miután óriási nehézségek árán megszerezted, azután végre MEGPIHENJ. Nem. Se fizikailag, se lelkileg nem fogsz megpihenni, azért nem, mert remélem átérzed mennyire igazat mondok most amikor azt írom, hogy MINDIG LESZ VALAKI, akinek nagyobb kapacitású lesz a laptopja mint a tied, akinek újabb, modernebb lesz a telefonja mint a tied, aki egzotikusabb helyekre mehetett el nyaralni, aki többször mehetett el síelni, akinek gyorsabb az autója, aki nagyobb lakásban lakik és akinek e lakása előkelőbb helyen áll, akinek nagyobb a kertje, akinek magasabb a fizetése, akinek befolyásosabb barátai vannak, akinek több ékszerre telik, aki emiatt jobb nőket tud az ágyába dugni mint te, vagy, ha nő vagy, akkor: aki szebb mint te és ezért gazdagabb pasit tudott az ujja köré csavarni.

MINDIG LESZ ILYEN. Sőt nemcsak lesz, de még tudsz is majd ilyenekről. Ebben a játszmában tehát csakis és örökké csak VESZTES LEHETSZ. Írtam ezt már e könyv egy másik helyén de itt megismételtem mert olyan fontos. Ha tehát nem akarsz VESZTES lenni, méghozzá mindig és örökkön-örökké, akkor ennek véget kell vetni. Ezt pedig úgy teheted meg, ha KISZÁLLSZ A JÁTÉKBÓL, amennyire lehet. A fogyasztói társadalom mocskos kis játékából. Na erre szolgál a minimalizmus...

Egyszer olvastam egy jópofa beszólást valahol, így szólt:

- Segítség! Állítsák meg a világot, ki akarok szállni!

Na a minimalizmus ilyesmi. A világot ugyan nem tudod megállítani, még megváltoztatni se, de ez nem is szükséges mert nem kell kiszállni magából a világból. Ám ki kell szállni abból a káros sőt kóros SZEMLÉLETBŐL, amiben eddig éltél. Meg kell egy kicsit állni a nagy hajszában amiben eddig éltél. Végy egy nagy lélegzetet, és pihenj! És döntsd el mi az igazán fontos neked: a cuccok, vagy te magad? Ne felejtsd el: minden cuccért amit birtokolsz, fizetned kell, s hozzá IDŐVEL, azzal az idővel amennyit dolgoznod kell azért a pénzért amit a cuccra költesz! Ez a "kifizetett idő" pedig az ÉLETEDBŐL megy el végső soron, márpedig az életed neked is véges, sőt azt se tudod előre mennyi van még belőle hátra neked! Hátha a maradék idődet nem akarod már "holmikra", "bigyókra" költeni, pláne olyanokra amiket nem is nagyon használsz... Vagy legalábbis nem akarod a hátra levő életed nagyobbik részét ilyesmire pazarolni!

Említettem már e könyv elején, hogy NINCSENEK PROBLÉMÁID. Nincsenek. Ha van számítógéped és időd ahhoz, hogy elolvasd ezt a könyvet, akkor nincsenek problémáid. Akkor nemcsak, hogy jobban élsz mint Boleyn Anna egykori angol királyné, de jobban élsz mint úgy nagyjából 70 százaléka a Föld teljes népességének! Problémáid tehát nincsenek. KIHÍVÁSOK azonban akadhatnak az életedben. Nem mellékesen, Boleyn Anna királynénak igenis volt problémája, nem is kicsi, oly nagy tudniillik, hogy belehalt: nem tudott fiút szülni VIII. Henrik királynak, s emiatt bizony lefejezték szegénykét! Őt, aki királyné volt! Na, EZ már probléma, ez aztán az! Téged azonban valószínűleg nem fenyeget ilyen veszély...

Különben pedig azt is megjegyzem, Boleyn Anna még E ROPPPANT PROBLÉMÁJA ELLENÉRE IS hogy úgy mondjam "feltalálta magát": nem siránkozással töltötte az időt amíg a kivégzésére várt, hanem igyekezett a legjobbat kihozni a körülményből, és verset írt a börtönben... A verse fenn is maradt, megtalálható az Interneten, keress rá ha nekem nem hiszel! Tehát még ha lennének is problémáid, több mint biztos, hogy a panaszkodáson kívül sokkal hasznosabban is töltheted az idődet.

De mondom, biztos, hogy nincsenek problémáid. Kihívásaid vannak. Az természetesen lehetséges, hogy e kihívások közül némelyeket nehéz megoldanod, párat pedig egyenesen lehetetlennek tűnik. Ez tehát igaz lehet, s az is, hogy emiatt boldogtalannak érzed magadat, csakhogy tisztázzunk itt 2 dolgot:

1. Ha több kütyüt, cuccot, akármit veszel, az NEM fog segíteni téged a kihívásaid megoldásában/teljesítésében, egyszerűen amiatt nem mert a te bonyolultnak tűnő kihívásaid mindig valamely SZEMÉLYES KONFLIKTUSBAN gyökereznek, s nem abban, hogy kevés vicikvacakot birtokolsz! Ha neked az a "bajod" épp, hogy elhagyott a szeretőd, hogy megcsalt a férjed/feleséged, hogy kirúgtak a munkahelyedről, akkor ez NEM fog megoldódni attól, hogy bánatodban gyorsan vásárolsz valami "jaj de cuki" újabb kütyüt! De még ha az a bánatod, hogy keveset keresel, vagy, hogy épp téged hagytak ki a fizetésemelésből vagy az előléptetést amire számítottál nem kaptad meg, AKKOR SEM fog ez a tény megjavulni attól, ha elköltesz egy rakás pénzt valami kütyüre. Ekkor csak annyi történik, hogy tetézed a bánatodat azzal, hogy kevesebb pénzed lett és kész, ennyi!

2. Ha nem tudsz megbirkózni egy kihívással, ideje elgondolkodnod rajta, egyáltalán MUSZÁJ-E megbirkóznod vele! Az efféle kihívásokat többnyire ugyanis amiatt vállalod fel, hogy imponálj vele MÁSOKNAK. Valaki másnak. Mint amikor a kisiskolások az egyik társukat azzal cukkolják, hogy úgyse mer leugrani a létra legfelső fokáról. Ez egy kihívás ugye. És szegénykém ott ücsörög a létra tetején és töpreng, hogy ugorjon vagy sem. Fél leugrani, de attól is fél, hogy mi lesz ha nem ugrik le: gyávának nevezik majd őt a többiek. Holott NEM BIZTOS HOGY GYÁVA, csak amiatt mert most nem akar ugrani. Könnyen lehet, hogy habozás nélkül leugrana ha ÉRTELMÉT LÁTNÁ. Ha úgy vélné lenne annak valami épeszű haszna. De MOST nincs. Lehet, hogy ha most leugrana nem mondanák róla, hogy gyáva, ellenben lehet, hogy azt mondanák róla, hogy egy hülye seggfej mert a semmiért kockáztatta a lábtörést. Egyáltalán, elég esélyes, hogy a kisfiú nem szereti az őt cukkoló osztálytársait, sőt, titokban veszettül gyűlöli mindegyiket. Na most akkor mi a fenéért ugorjon, azért, hogy ezzel örömet okozzon azoknak akiket UTÁL?! Végül is miért kéne neki törődnie számára ellenszenves illetők véleményével?!

Mindez RÁD is vonatkozik, Olvasóm! Megoldhatatlan kihívásaid majdnem biztosan mind olyanok, hogy meg se kell oldanod őket, mert e kihívásokat nem önmagad támasztottad magad elé, csak azt hiszed muszáj vagy illik megfelelned valamiféle társadalmi elvárásnak, amit mások közvetítenek feléd. Holott ez nem igaz: a megfelelési kényszer legtöbbször csak a fantáziádban létezik! Mert NEM MUSZÁJ magasabb státuszba kerülnöd a hivatalban X év után. Persze, az előkelőbb pozíció, biztos. Talán a fizetés is magasabb. De gondolj bele, nagyobb ott a stressz is... Megéri? Legalábbis nem biztos. Lehet, hogy inkább örülnöd kéne annak ha nem léptettek elő. És nem csak a levegőbe beszélek: nekem itt az USA-ban felajánlották évekkel ezelőtt, hogy menjek el dolgozni New York-ba, méghozzá "előléptetve", azaz középvezetői pozícióba kerültem volna, magasabb fizetéssel. NEM VÁLLALTAM EL. Pedig akkor még minimalista se voltam... de úgy tűnik már akkor is volt elég eszem legalább e döntéshez, amit ma is jó döntésnek tartok. Azért nem vállaltam el, mert előre tudtam, az a pozíció sokkal több stresszel járna. Már maga a New York-i élet is... Egyáltalán, hiába lenne magasabb a fizetésem ott, cseppet se biztos, hogy több pénz maradna abból a zsebemben, mert New York-ban aztán biztos, hogy az egekben van a szállásköltség, sőt vélhető, hogy még az élelmiszerárak is magasabbak. Ott utazni is kéne a munkahelyre, pénzbe kerülne az is, itt meg, vidéken ahol élek, pár méterre vagyok csak a munkahelyemtől. Középvezetőként nemcsak a saját tetteimért kéne felelősséget vállalnom de a beosztottaimért is. Azaz állandóan kétfelé kéne megfelelnem: a beosztottaim szemében jó főnök kéne legyek, az én főnökeim szemében meg jó "kisfőnök" aki még nagyobb teljesítményre sarkallja a többieket (a beosztottaimat), azaz még jobban kiuzsorázza őket. Na hát kell a fenének az ilyesmi... maradtam inkább a régi helyemen és nem kértem a főnökségből.

Megcsalt a feleséged? Úgy érzed emiatt, hogy meg vagy alázva? Hát szar ügy az biztos, részvétem, én is pocsékul érezném magamat ilyen esetben. Kérdéses azonban, kell-e emiatt a nőre haragudnod. Végül is te voltál aki feleségül akartad venni őt. Félreismerted. Na, akkor nem magadra kéne-e haragudnod most, hogy kevés volt az emberismereted? Persze ettől még a megcsalás tény marad. A kihívásod most az, hogy eldöntsd, megbocsátasz-e neki vagy elválsz. Ez azonban olyasmi ami RAJTAD MÚLIK, egyedül a te hatalmadban áll így vagy úgy dönteni, és nem azon múlik, hogy "jaj mit szólnának mások ha eltűrném amit ez a cafka művelt". Másoknak ehhez semmi közük. Minden rajtad múlik, nálad van "minden erő" ez ügyben!

Kirúgtak a munkahelyedről? Na de kérlek, emiatt igazán nem kell szomorúnak lenned: Ha kirúgtak egy olyan remek, szorgalmas, megbízható munkaerőt mint te, akkor az egy SZAR munkahely, meg se érdemelték, hogy eddig náluk dolgoztál, örülj neki, hogy megszabadultál attól a lepra helytől!

És így tovább. Minden alkalommal lehet a dolgok jó oldalát nézni, s ekkor kiderül, hogy a "kihívás" nem is olyan szörnyű, vannak előnyei, vagy akár az is kiderülhet, hogy szó sincs semmi kihívásról igazából. PROBLÉMÁRÓL meg aztán végképp nem! Az biztos, hogy ami történt veled, nem indokolja mindenféle kacatok vételét "bánatodban", vagy akár azért, hogy megoldd a "problémát". Mert probléma nincs is, kihívás van csak, már ha az is van egyáltalán, de ha van is, azon nem segít ha újabb néhány porfogó tulajdonosává válsz.

A minimalizmust nemcsak úgy lehet definiálni, hogy "Igyekszünk megszabadulni attól ami felesleges", legyen az akár felesleges bútor, emberi kapcsolat vagy rossz szokás, hanem úgy is, hogy a minimalizmus az "önkéntes egyszerűség", egy olyan világban ami állandóan azt szuggerálja neked, hogy "Fogyassz, fogyassz"! A minimalizmus nem azonos azonban a szegénységgel. Aki szegény, az NEM KÉPES megvenni magának ezt vagy azt. A minimalista ember azonban képes lenne megvenni, de tudatosan úgy dönt, hogy az neki NEM KELL, lemond tehát róla. Sőt, még az is minimalistának tekinthető aki ugyan nem képes megvenni azt a bizonyos tárgyat (vagy megszerezni azt a szolgáltatást), de úgy dönt, hogy NEM IS IGYEKSZIK megszerezni azt, tehát nem kezd el spórolni rá, mert számára az felesleges, vagy ha jó is lenne de szerinte nem ér meg annyit, amennyibe kerülne (a megszerzése és fenntartása). Ha így tekintesz a minimalizmusra, hogy "Önkéntes egyszerűség", akkor máris kivonod magadat azon kritikák alól is, hogy te igénytelen vagy. Nem, te nem vagy igénytelen: te "egyszerű" vagy, mármint az életed az ami nem igénytelen hanem egyszerű, s ez nem azért van így mert nem vagy képes ennél többre, hanem mert te így döntöttél! Mert neked eleged van az állandó "megfelelési kényszerből", te azt az életet akarod élni amit MAGAD választasz s nem azt amit mások erőltet(né)nek rád; te önmagad értékét nem keresed másokban, de pláne nem a birtokolt tárgyakban, s legfőképp nem ezek mennyiségében! Így megszabadulsz a krónikus kisebbrendűségi konfliktusodtól, ami valószínűleg akkor is ott bujkál benned ha nem is tudsz róla - ezt amiatt állítom ilyen magabiztosan mert lehetetlen, hogy ne így legyen, hiszen még az egészen gazdag embereknél is akad mindig valaki aki még gazdagabb, s azzal összehasonlítva magát, csakis csekélyebbre értékelheti önnön személyét ami kifejezetten pocsék érzés ugye. A minimalista ember esetén ez nem akadály. Ő nem tartja csekélyebbnek magát senkinél se PUSZTÁN AMIATT mert mennyi pénze van, vagy mennyi használati tárgya, mennyi ingatlana, részvénye, akármije! Ez a gondolkodásbeli váltás pedig roppant felszabadító erővel jár, ez afféle "lelki megújulás"!

Nagyon alaposan ki kell emelnem ismételten, hogy a minimalizmus NEM VERSENY! Épp arról szól, hogy KISZÁLLSZ a fogyasztói társadalom őrült versenyéből, de ez NEM jelenti azt, hogy neked most át kell térned egy másik versenypályára, s ezentúl abban kell versenyezned, hogy neked KEVESEBB mindened van mint másoknak!

Ennek semmi értelme. Épp emiatt tartom nemcsak hülyeségnek de kifejezetten károsnak azokat a "kihívásokat" amik itt-ott terjednek az Interneten, hogy "Csökkentsd le a tárgyaid számát 100 darabra (vagy kevesebbre)!" EZ BAROMSÁG. Nem azért baromság mert nekem is jóval több tárgyam van mint száz, tudniillik AMI ENGEM ILLET, én ANNAK ELLENÉRE hogy most még messze több a tárgyaim száma mint száz, de KÖNNYEN EL TUDOM KÉPZELNI hogy eljutok addig, hogy ennél kevesebb cuccom lesz, hiszen írtam már, arra törekszem, hogy mindenem beleférjen egyetlen nagy hátizsákba. DE EZ ÉN VAGYOK. Mint látható eddigre a könyvemből, én vonzódom a "bushcraft" élethez, hogy sátorban éljek, távol mindentől, nekem az se gond ha hetekig gilisztákat eszem meg rovarokat, esetleg mindenféle ehető gyomnövényeket, tőlem kitelik, hogy valahogy elkapok egy nyulat vagy akármit aztán felfalom totál nyersen, még a beleit is...

Ez is minimalizmus, igen, ez is EGYIK IRÁNYZATA a minimalizmusnak. De ez NEM jelenti azt, hogy CSAK ez az egyetlen "érvényes" minimalizmus! Aki így akar élni ahogy én (bár egyelőre MÉG ÉN SE élek így, csak tervezem, csak készülök rá!) annak tényleg elég lehet 100 tárgy. De annak is aki bizonyos értelemben ezen élet ellentétét éli: nagyon gazdag, van pár milliója egy folyószámlán, s egyetlen kis szatyorral jár hotelről hotelre, kényelmesen él, főznie se kell hiszen mindig kap kaját az ilyen helyeken vagy elmegy étterembe...

Sőt az is megelégedhet száznál kevesebb tárggyal aki "modern városi nomád", aki ugyan nem milliomos de nem is a bozótban él hanem a városokat járja s a kukákból szedi össze az élelmét... Sokan vannak így az USA-ban amúgy, mert ott lehet, ott nagy a pazarlás, megdöbbentő milyen élelmiszereket dobnak ki az áruházláncok a kukákba.

Aki azonban PICIT IS valami "normálisnak tűnő" életet akar élni, mondjuk kezdjük azzal, hogy van munkahelye ahova naponta be kell járni, na annak elég kemény dolog lehet a cuccai számát százra leredukálnia, már ha ez lehetséges egyáltalán. És nem is szükséges. MINEK?! Mondom megint: EZ NEM VERSENY! Ha a te életedhez nyilvánvalóan több tárgy kell mint száz vagy akármennyi, akkor az úgy van jól. NE HALLGASS MÁSOKRA, senki nem tudhatja nálad jobban, hogy neked kell-e valami tárgy! Ha valakire hallgatván kidobsz valamit s később megbánod, akár az egész minimalista eszmeiségben csalódhatsz. Itt a lényeg csak az, hogy tudatos vásárló legyél (már amikor vásárolsz valamit egyáltalán), ne hagyd magadat megvezetni a hülye reklámok által, ne azért végy valamit, hogy "beilleszkedj" általa valami közösségbe, hanem egyetlen szempontod az legyen, kell-e neked IGAZÁN az adott cucc!

Mondom, nem kell MÉG ENGEM SE utánoznod! Nem kell, hogy én legyek a példaképed! Igen, persze, írtam, hogy megtiszteltetésnek érzem ha én leszek a példaképed. Oké. De nem MUSZÁJ hogy én legyek a példaképed! Az se muszáj, hogy legyen egyáltalán bármilyen példaképed! Nem kell neked is kiköltöznöd a vadonba, nem kell sátorban élned s a földet túrnod férgekért! Az sincs megszabva, hogy hány tárgyad lehet maximum! NE VÁGJ BELE holmi "minimalista kihívásokba", nemcsak abba, hogy 100 alá redukáld a cuccaid számát, de még olyanba se, hogy "Ma pedig ki KELL dobnod X darab tárgyat!" mert NEM KELL. A saját tempódban kell haladnod. Lehet, hogy ez a tempó lassú lesz, de a TIED, a te tempód, és bármiféle tempó JÓ, ha közben állandóan észben tartod az elérendő célt, hogy megszabadulj mindentől ami felesleges, s, hogy ha a tempó lassú is de legalább folyamatos!

Ha az Interneten a minimalizmusra rákeresel, százszámra láthatsz majd képeket "minimalista" otthonokról, melyek garantáltan épp nem a méretüket tekintve minimalisták, és emiatt hatalmas üres tereket láthatsz, fehér vagy pasztellszínű falakat amiken nincs egy szál kép se vagy esetleg csak egyetlen valami van, nagy polcok amiken alig van valami, és egészen speciális bútorok, nem sok ezekből de valami mégis, s ezeken látszik, hogy szinte oda tervezték őket, természetesen úgy, hogy valamiféle értelemben "természetesnek" hassanak, azaz fából vannak vagy az alakjuk fát vagy más növényt idéz... vagy egyáltalán nincs is semmi bútor a lakásban de valami rendkívül szép, drágának tűnő, és gyanúsan ÚJNAK LÁTSZÓ szőnyeg van a padlón... És persze minden szinte tökéletesen steril és tiszta, mintha nem is élnének ebben a lakásban...

Mert tényleg nem élnek benne. És a bútorok is azért tűnnek olyannak mintha direkt odatervezték volna azokat, mert valóban odatervezték őket. A fogyasztói társadalom amiben élünk, mindenből pénzt akar csinálni, így amint megjelent a minimalizmus mint "trend", felismerték a kereskedők, hogy ez egy új "vásárlói réteg", aki igaz, hogy NEM AKAR vásárolni, de hátha mégis rá lehet venni őket, hogy vegyenek valamit... És ez sikerült is egyesek esetében! Lehet, hogy egy ilyen otthon nagyon vonzónak tűnik a szemedben, csak azt ne felejtsd el, hogy KURVA SOK PÉNZ amíg megcsinálod! Nagyjából mindent LE KELL CSERÉLNED hozzá a lakásodban. Sőt nemcsak "nagyjából", de tényleg totál mindent, a puszta falakon kívül, de még azokat is újra kell festesd vagy tapétáztasd. De a te célod nem a lecserélés kell legyen, hanem a feleslegtől való megszabadulás! Tehát ami nem kell azt kidobod, de MEGTARTOD ami kell, amit jól tudsz használni! Ettől lesz az otthonod a TIED, ettől lesz az otthonodnak EGYÉNISÉGE, már-már személyisége!

Az persze több mint biztos, hogy nem lesz olyan "letisztult" mint amiket az Interneten láthatsz, de ez természetes, hiszen a te otthonodban ÉLNEK, vagy legalábbis 1 valaki okvetlen él benne: Te magad! Az Interneten mutogatott otthonokról NEM HISZEM EL hogy valaki él benne. Hiába mondja nekem az influencer, akkor se hiszem el. Olyan otthon ami annyira tiszta, NEM LÉTEZIK ha laknak benne. Elhiszem, hogy minimalista otthont könnyű tisztán tartani, de akkor se hiszem el, hogy OLYAN tiszta lehetne. Képtelenség. Azokat az "otthonokat" direkt arra a célra konstruálták, hogy filmre vegyék arra az egy vagy néhány alkalomra. És a benne levő bútorokról se hiszem el, hogy nem frissen lettek vásárolva, mert azok is annyira újnak és tisztának tűnnek, s ami ennél fontosabb, ANNYIRA ILLENEK EGYMÁSHOZ. Olyan végtelenül ízlésesen egészítik ki egymást!

Ami persze vonzó, vágyat ébreszt bennünk, hogy mi is így éljünk... Épp csak ez az egész könyv amit eddig elolvastál, NEM ERRŐL SZÓL. Nem arról, hogy vegyél egy új bútorsort "minimalista stílusban". Nem arról, hogy dobj ki mindent aztán meszeltesd és festesd újra a lakásodat halvány pasztell-színekben, hogy a tied is újnak tűnjön. Nem arról, hogy hívj magadhoz egy életmód-tanácsadót (lehetőleg ugye épp azt aki a blogján bemutatja az állítólag SAJÁT lakását...) hogy miként lehet a tied is olyan (néhány napig, azaz amíg el nem kezdesz benne igazán LAKNI és ÉLNI...) azon az áron, hogy kiadsz egy rakás pénzt a "minimalista stílusú" lakberendezési tárgyakra, s persze neki a tanácsadónak is fizetsz azért, hogy segítse a te "kificamodott" ízlésedet az ő végtelen bölcsességével.

NEM ERRŐL SZÓL A MINIMALIZMUS. Legalábbis AZ nem, amit ÉN tartok minimalizmusnak. Szabadulj meg a szükségtelen kacatoktól, a felesleges dolgoktól, az "értéktelentől", DE AMI MEGMARAD AZT HASZNÁLD. És vedd tudomásul, hogy SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN nem lesz olyan lakásod amiket a blogokon mutogatnak, mert az csak akkor lehetséges ha nem csak a felesleges cuccokat dobod ki hanem MINDENT, és megveszel MINDENT ÚJONNAN, drága pénzért. Akkor igen, akkor lehet olyan lakásod, és gyorsan - de tenger pénzért.

Ha azonban azt a módszert követed amit e könyvben leírtam, akkor nem lesz olyan lakásod, főleg nem hamar. Mert akkor apránként selejtezel majd, valószínűleg hónapokon át, s ami marad az ilyen lesz meg olyan, nem illenek majd egymáshoz valamiféle elvont művészi szempontok szerint... Ellenben az a TE lakásod lesz, személyes, életteli, s épp emiatt mert látszik benne, hogy ez olyan lakás és olyan tárgyak amiket HASZNÁLNAK RENDSZERESEN! Nem valami "steril" laboratóriumi környezetnek néz majd ki... És legalább nem kell rengeteg pénzt kiadnod érte...

Még valami. Én csak ötleteket adok. Hogy ebből mit valósítasz meg, a TE FELELŐSSÉGED! Én ezúton elhárítok magamtól minden anyagi, erkölcsi, büntetőjogi, esztétikai, pénzügyi/financiális, párkapcsolati, érzelmi, szociális, magánéletbeli, politikai vagy akármifajta más típusú felelősséget azért, ami esetleges kár a könyvemben leírt tanácsok megfogadása miatt, a könyv olvasása, kinyomtatása, tárolása, letöltése, megosztása miatt, vagy bármi egyéb, a könyvvel bármiféle módon összefüggésbe hozható ok illetve esemény miatt illetve annak kapcsán érhet téged, vagy bárki mást! Ha kidobsz valamit, utána hiába futsz hozzám, hogy fizessem ki mert neked az mégis kell! NEM FOGOM KIFIZETNI! Ha rovarokat, gilisztát, nyers húst, akármit eszel és megbetegedsz, hiába perelsz engem: a TE felelősséged, hogy mit eszel meg, különben is felhívtam a figyelmet rá, hogy minden effélét megbízható, tiszta forrásból kell beszerezni, továbbá, nem is ismerem a te szervezetedet, esetleges betegségeidet, szóval lehet, hogy ami nekem jó és beválik az a te esetedben esetleg kifejezetten kerülendő! A TE életedért NEKED kell felelősséget vállalni, nem nekem, oké?!

Sajnos azonban a legtöbb ember soha nem vállal felelősséget az életéért, csak "sodródik az árral", élve a többi tömegember életét. Ez pedig nagy baj, mert a felelősségvállalástól nem kell félni. Azért nem, mert mindegy: az Élet egy olyan játék így is - úgy is, amit még soha senki nem élt túl, akármit is csinált! És jó ha tudod, pszichológusok mondogatják, hogy a közhiedelemmel ellentétben a halálos ágyukon az emberek általában NEM azt szokták bánni amit megtettek (még ha az rossz vagy gonosz dolog volt is), hanem amit NEM tettek meg, mert nem volt MERSZÜK belevágni!

Neked most, e könyv elolvasása után itt lenne a nagy lehetőség, hogy gyökeresen változtass az életeden. Mire vársz? Mitől félsz? Gondold végig, eddigi életed során mennyi rengeteg mindentől féltél, mennyi minden miatt aggódtál - de feleslegesen, mert azokból a kellemetlen dolgokból szinte semmi se valósult meg!

Azaz pusztán az aggodalom nem helyes ha visszatart téged attól, hogy belevágj a minimalista életbe. Később esetleg bánni fogod, hogy megint gyáva voltál a saját kezedbe venni a sorsodat s valami olyat meglépni ami ellentétes a tömegemberek értékítéletével.

Nem azt mondom, hogy felejts el mindent s kezdj egy ÚJ életet. Mondom azonban azt, hogy MOST KEZDŐDIK ÉLETED HÁTRALEVŐ RÉSZE, és rajtad múlik, hogy milyen lesz!