ABCUGOL * [u v. ú] ige -t, -jon (régies)
tárgyas <Vmely nyilvános megmozduláson, főleg politikai gyűlésen, felvonuláson, tüntetésen nemtetszése, ellenszenve, haragja kifejezéséül> "abcúg" (le vele!, ki vele!, tűnjön el!) kiáltással v. kiabálással ócsárol, gyaláz vkit, esetleg (beszélőt) lehurrog. □ A
tömeg a
polgármestert
szakadatlanul szidta és abcúgolta. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Az egész tömeg (sokaság, gyűlés) hevesen abcugolt. Nagy zajjal, lábdobogással abcugoltak.
Igekötős igék: leabcugol.
abcugolás; abcugoló.