ÖTÖDIK FEJEZET.
I. Az egri püspökség viszontagságai. Frangepan Ferencz egri püspökké neveztetik János király által. Ferdinand kir. utalványai az egri püspöki javakra. II. Seredi Ferdinand kir. kapitanya és Bebek szövetkezése Eger elfoglalására 1637. III. Perényi Ferencz egri püspökké neveztetik Ferdinand. kir. által. IV. Frangepan püspök Egerben, János kir. bizalmasa, a két király közötti béke megkötésére irányzott müködése. V. Frangepan püspök jelleme, s levele egy római rendtársához. VI. Frangepan püspök nagy tervei, viszonyai s diplomatiai szerepe.I. Szalaházy püspök halála után az eddigi zavar, valóságosan tetőpontjára emelkedett Hevesmegyében. Különösen az egri püspöki javadalom került most a nyilt versengés nem épen diszes piaczára. János király tényleges birtokában lévén Hevesmegyének és az egri várnak is, 1536. év folyamán, valószinüen nem sokára Tamás halála után, egri püspökké Frangepan Ferencz kalocsai érseket nevezte ki; miután ezen érsekség birtokai akkoron legnagyobb részben a törökök által valának elfoglalva; ki, mint alább látni fogjuk, Éger székhelyét tényleg el is foglalta, ott időzött is.
Ferdinand király más irányban, szintén rendelkezett a püspöki javakkal. 1536. év apr. 25-én a felvidéken müködő Seredy Gáspárnak az egri püspöki tizedekből 1500 frtot utalványozott; máj. 9-én 50 lovas költségei fedezését szintén oda utalta. Ugy látszik, Seredynek az sem volt elég. Ez év Pünkösd napján kelt királyi resolutió szerint, az egri püspökség összes tizedeit bérbe nyerte Ferdinand királytól; és midőn a kormányszék az ellen megtette észrevételeit, a király utasitotta: hogy a bérletet Seredy Gáspárnak adja át. Ez azonban nem szolgált akadályul arra, hogy Ferdinand király másoknak is utalványozzon ezen püspöki tizedekből. Igy 1536. aug. 14-én kelt királyi resolutio meghagyja a kamarai praefectusnak, hogy 1000 frtot a tizedekből Wingarthi Horváth Gáspárnak fizessen ki. E mellett az abauji archidiaconatus quartáit, melyet Szalaházy életében Mihály kalocsai prépost, az egri püspök vicariusa élvezett, Fendinand jun. 3-án kelt rendeletével, tovább is nevezett javára hagyta. 1)
II. Ugy látszik azonban, hogy ezen ajándékozások egy része inkább papiroson maradt, és csak azon területre érvényesült, melyen az ajándékozó király uralmát kiterjesztheté. Seredy Gáspár különösen nem elégedhetett meg a papiros bérlettel, más terven törte fejét, hogy az egri püspöki javadalmakat kezéhez ragadhassa. E czélból Bebek Ferenczczel szövetkezett, a ki azon idöben Jánospárti volt. 1537. jan. 7. egy királyi resolutiót nyertek, melynél fogva Seredy Gáspár felvidéki főkapitány és Bebek Ferencz, kiváló szolgálataik jutalmául, engedélylyel ruháztatnak fel hogy Egervárát megtátnadhatják, elfoglalhatják, s ha az megtörténik: a püspökségre egy általuk ajánlandó rokonukat fogja a király kínevezni, a kinek majdan kötelezettségében álland, a püspöki jövedelmekből, az általok hadi czélokra adott 30 ezer frtot 5-6 év alatt visszafizetni. 2)
III. A ravasz Seredy, ugylátszik, még ezzel sem volt megelégedve. Ismerni akarta már azon püspüköt is, a ki a fentebb jelölt esetben kineveztetni fog. E czélból az ajánlatot is megtette, a kinevezési okmányt pedig kezéhez vette, kitünik onnan, hogy annak eredeti rendszeresen kiállitott példánya, az országos levéltárban feltalálható: a mi azt bizonyitja, hogy az formaszerint ki is adatott. E kinevezési okmány szerint, mely Prágában 1537. márcz. 28-án kelt, a Tamás püspök halálával törényesen megüresedett egri püspökséget, Ferdinand kiúály, Seredy Gáspár főkapitány hü szolgálatai méltatásául, kivánsága szerint adományozza Perényi Ferencznek, azon feltétellel; hogy Seredy Gáspár, Bebek Ferencz gömöri főíspánnal fogják húzni a jövedelmet addig, mig az általok adott 30000 frt kielégitve nem lesz, ugy azonban, hogy ha Bebek netalán időközben hütlenné válnék, a fent érintett egész 30000 frt Seredy javára marad, s Bebek javaiból is kárpótolhatja magát. Azután meghagyja a király a hadak kapitányainak, hogy Egervárát teljes erővel ostromolják meg, foglalják el, és szolgáltassák Seredy Gáspár és Perényi Ferencz kezeihez. Az itt kinevezett Perényi Ferenez Bebek veje volt. 3)
IV. Azonban e kinevezés életbe soha nem lépett, főleg azért, mert Egervárát s igy a püspökség székhelyét Seredyék elfoglalni nem voltak képesek. Egervárát tényleg Frangepan Ferencz birta, s ott időzött több izben már az 1536. év folyamán; s midőn a lundi érsek Ferdinand béke biztosa Nagyváradon volt, ez év október havában Frangepannal, János király megbizottjával, épen azért nem találkozhatott, mert akkor is Egerben idözött. 4) Innen Frangepan Váradra utazva, menlevelet nyert, hogy a béke eszközlése érdekében Károly császárhoz menjen, a ki akkor Olaszországban volt, hová nov. elején el is indnlt. Itt azonban a császárral nem találkozhatott, s igy visszatért decz. elején ismét Egerbe, kipihenendő az ut fáradalmait. 5) Nem is képzelhető, hogy Frangepan másképen időzött volna Egerben, mint annak püspöke.
A béke érdekében, Ferdinand részéről müködő meghatalmazott, Weze lundi érsek is, czéloz, Frangepan egri püspökségére, épen azon időben, midőn Váradon ez érdekben járva, Frangepannal s többi megbizott társai Broderics, Martinuzzi, Verbőczyvel sürüen folytak a tanácskozások, melyeknél Frangepan, mint János király kiváló bizalmasa volt jelen.
A lundi érsek szokásos gyanakodással kisérvén a szereplők tényeit, Frangepanra azt jegyzi meg: "hogy őszintén kivánja ugyan a békét, de saját feltétele mellett, és hogy az egri egyházat s bibornoki föveget nyerje jutalmul. Ő barát és magyar, s az fog maradni mindvégig." 6)
Weze érsek ezen gyanusitása, nem áll következetességben Frangepan általa előbb festett jellemével, kiről sept. 16-án Ferdinandhoz azt irta; hogy a kalocsai érsek örül János király megbizatásának, hogy az országból távozhatik: mert kiköltözni, s e végből ügyeit rendezni, javait eladni szándékozik. 7)
Frangepan Ferencz kalocsai érsek és egri püspök, korának ezen kiváló diplomatája, lángoló hazafiságu s kitünő jellemü egyházi férfia, a horvát származásu Frangepanok családjának tagja, kora ifjuságában az egyházi életnek szánva magát, Rómába ment; ott szent Ferencz szerzete zárdájában szerzetesi hivatásának előképzésével foglalatoskodott. Ez időben, itt értesült a mohácsi vészről, melynek rémes hire áttört a vastag zárdai falakon; és ennek hallatára, a szerzetesi fogadalmak áhitatán, erőt vett az ifju barát szivében a haza-szeretet, melyet a hallott szerencsétlenség csak fokozott; s mihamar határozattá érlelte benne: hogy szerencsétlen hazájába visszatér immár, s a vész közepette, hazájának szenteli életét. Ő maga vázolja és irja le a mozzanatokat megkapó közvetlenséggel, egy római rendtársához irott levelében. Rómából Bécsen át ment János királyhoz, kinek oldala mellett volt jó-balsorsában hüségesen egész haláláig. 8)
Érintve volt már általunk, hogy Frangepan lankadatlanul küzdött s munkálkodott, az ellenkirályok között létrehozandó béke érdekében: hogy a két király ilyen, vagy olyan alakban, mely az ország egységének megmentésére vezet, békét s a harmadik fenyegető ellenséggel, a törökkel szembe frigyet kössön. Tisztában volt a bölcs hazafi abban, hogy a két viszálykodó fél között, a harmadik, a török lesz a győztes, és a haza veszni fog. A haza mint szent czél lebegett szemei előtt, s ennek érdekében János király hü szolgája, ki iránt hüsége ingadozásának, vagy királya java feláldozásának jelét soha egy pillanatnyira sem adta, - kész Ferdinanddal is kibékülni: csakhogy a haza veszélyeztetett érdeke megmentessék. János király által kalocsai érsekké neveztetett ki, s ő ezt elfogadta, hogy a nagy czél érdekében ezzel tekintélyre s befolyásra tegyen szert. Nagy tudománya, bölcs politikai tapintata, nyilt őszintesége szerzett neki utat János király szivéhez, kinek bizalmasa lőn. A béke létrehozása érdekében, csaknem szakadatlanul utazott. János király pénztára minden oldalról igénybe véve, az ő nagy kiadásait, alig fedezheté. Kalocsai érsekségi jövedelme pedig mihamar, legnagyobb részben török kézre jutott, más részben Ferdinand kapitányai által harácsoltatott el. Igy Frangepan, feladatához képest, kellő jövedelemmel alig rendelkezhetett. Ha egyéb magasabb czélok nem is ösztönözték volna, a Tamás püspök halálával megüresedett egri püspökség megnyerésére, előttünk: a jövedelem kérdése is fontos indok, a melylyel elég felületességgel, de nem következetesen gyanusitja a lundi érsek. Tamás püspök halálával az egri püspöki szék üres lévén, nem lehetett az közönyös, az egyházához is oly hü, és gondos Frangepan előtt, hogy az ugy is éveken keresztül, püspöki közvetlen felügyelet nélkül levő egri egyház élére ki állitassék; annál inkább, mert módjában vala észlelni, hogy ott a valláserkölcsi élet máris hanyatlásba esett; a mi nagyon természetes következménye volt a helyzetnek. Luther tanának követői az ujitott hit fanatismusával buzgólkodtak, s ez védelmet nyert azok részéről is, a kik a püspökség javadalmait maguk részére konfiskálva, az ily uratlan állapot fentartásában találták érdeküket. Frangepan, tekintve kalocsai érseksége körülményeit, nem habozhatott, legalább székhelyileg János király uralma alatt álló egri püspökséget, királya kezéből elfogadni, s oda telepedni. S miután mint, fentebb láttuk, Ferdinand király másfelé is gondoskodott e püspöki javak adományozásáról, feltehető: hogy Frangepan, Ferdinand béke biztosával a lundi érsekkel, behatóbban is értekezhetett az egri püspökségről, Ferdinand királynak eljárásáról a püspökségre nézve, s talán ez irányban a király jó hajlama megnyeréséről is. A lundi érsek ebből merithette gyanusitását, hogy a barát Frangepan az egri püspökségre vágyik. Hogy Frangepan hazafias lelke, sokszor sötét boruba merülhetett a haza sorsa felett; és küzködő szellemét a kétségbeesés gyötörve, Az orszagból távozásra s nyugalomra vágyakodhatatt: kitünik épen a lundi ersek 1536. sept. havában kelt leveléből, melyben épen íly távozási tervéről emlékezik meg.
De meg-megujuló energiája további tettre s munkásságra sarkalja Frangepant. 1536. november havában, kiráIya megbizásából Olaszországba utazott, hogy ott Károly császárral értékezzék a béke érdekében. Innen székhelyére Egerbe tért vissza. Itt irta, 1537. jan. 24-én Ferdinand királyhoz azon levelet, melyet a bécsi titkos levéltárból Károlyi Árpád ) közleménye s kommentárjával adunk. Akármit tartsunk Frangepanrol, - irja Károlyi - higyjük vagy ne higyjük a miveI vádolva volt, hagy t. i. nem a. béke ügye, hanem a bibornoki kalap feküdt szivén, s hogy egri birtokait féltette, lehetetlen e levelet bizonyos megindulás, s rokonszenv érzete nélkül tenni le. A tiszta gondos, szép irás (saját kezü irása) az ügyes compozició a tanult iskolázott s müvelt fértiura vall. Az a meleg öszinte, hang, mely stilusán elomlik; az a nem erőszakosan csinált; hanem becsületes érzelem szülte pathos, mely kikitört belőle, a hazája szenvedéseit átérző honfiról tanuskodik. S midőn kemény, igazságokat mond Ferdinand szemébe, melyhez az, a maga környezetében nem szokhatott, bizonynyal nem a bibornoki kalap ügyét mozditá elő. Bocsánat-kéréssel kezdi levelét, azt hiszi; erre joga van családi állásánal fogva is, " mely az országnak; királyainak nagy szolgálatokat teljesitett. Azután reá tér Ferdinand hadi készületeire János király ellen. "Eleget hadakozott már egymás ellen a két kiraly, - ugymond-kéri az Istenre, hagyjon fel e szándékával, mikor czéljait elérni, más becsületes ut is van előtte. Mennyivel szebb lenne, ha mindketten egyesülve, a töröktől az országot megszabaditanátok, mintsem ekként egymás ellen törtök. Váratlanul emelt uram az Isten erre a méltóságra tégedet, váratlanul, mondom, mert a boldog emlékü Lajos király még sokáig élhetett volna, de ha fölemelt, azért tette, hogy megvédd az országot; megvéded pedig, ha egységgel, békével jársz; elveszted, ha fegyverhez fogsz nyulni. Mert tudd meg, s jegyezd meg jól, hogy a magyarok nagyobb része, inkább a legvegső veszedelemnek teszi ki magát, mintsem a német igát kelletlenül fölvegye. Gondold meg ezt fölség, a mellé azt, hogy jobb néhány év elteltével birnod Magyarországot, mint soha. Itt a török, a jó szomszéd, a névleg jó barát, a ki ketőtök versenygéséből hasznot huz; a mit mindketten megsirattok, ha el nem háritjátok; - s ha későn van is már, a régi példabeszéd szerint: jobb későn, mint soha. Most még csak azt nézed fölség, hogy miként füz minket rablánczra a török, s miként emészt; de utánunk, vagy még tán előttünk a tieidre kerül a sor, s akkor, ha akarsz sem tudsz majd ellenállani. Hagyj fel szigoru jogaidból valamit a közjóért és gondold meg: saepe summum jus summa injuria. Mindezt vele a haza-szeretet mondatta el," végzi levelét.
1) Resolut. Reg. I. k. országos levéltárban.
2) N. R. A. cs. 616. sz. 40.
3) Okmánytár 4. sz. a.
4) Károlyi Árpád. Adalék a nagyváradi békéhez. Századok 1878. évi f. 612 l.
5) u. o.705. l.
6) Gevay II. k. 3. f. 12. l.
7) Károlyi Árpád, mint amott 613. l.
8 ) Buchholtz IV. k. 74-78. l.
9) Századok 1878. évi f. 705. l.