NEGYEDIK RÉSZ.

Mágóchy Gáspártól Egervára elestéig 1564-1596.

HARMINCZADIK FEJEZET.

I. Mágóchy Gáspár egri főkapitány, Heves Borsod megyék főispáni helytartója elfoglalja helyét 1564 febr. 9-én. Utasitása. II. A viszály kezdete Mágóchy s a püspök között. Mágóchy a Luther vallásuakkal rokonszenvez. Vádak a püspök ellen. III. Verancz püspök vitája Hevesmegyével Szentgyörgyi alispán választása miatt. Mágóchy összeütközése a káptalannal birtokrendezés ügyben. IV. Verancz püspök vitája a káptalannal, a kisprépost kinevezése felett. V. Miksa király béke egyezkedése a törökkel. Tokaj, Szerencs, Szatmár, Nagy-Bánya Miksa király kezébe kerül. A török háboru megujulása. Sziget, Gyulavára és Hajnácskő elesik. Vl. Eger- vára feletti aggodalom. Mágóchy elleni vád, hogy Luther vallásu, s mindent hitsorosai javára cselekszik, a káptalant s egyházi lelkészeit üldözi, templomait elfoglalja. VlI. A reformatio terjedése Mágóchy idejében. A gyöngyösi két vallásfelekezet egyezsége a templomokra Arszlán budai pasa előtt. VIII. Mágóchy bajai a vár kezelésénél. Elbocsátatása 1567-ben. IX. Visszahelyezési per s itélet Mágóchy idejében, pest s hevesmegyei birtokokra.

I. Mágóchy Gáspár, Gyula volt várnagya 1563. decz. 10-én neveztetett ki, de tényleg 1564. febr. 9-én vette át mint főkapitány, Eger és Szarvaskővára s a püspökségi javadalmaknak kezelését, s mint Heves-Borsod főispánja a katonai mellett a polgári ügyeknek vezetését is. Más, bővitett jog- s hatáskör volt tehát részére kijelölve, több mint a minővel Dobó István s utódai rendelkeztek. Mig amazok formailag püspökí jóváhagyással helyeztettek várnagyi s gondnoki tisztökbe, s hűség-esküjöket a püspök kezébe is tartoztak letenni, a Verancz püspökkel kötött egyezmény szerint Mágóchy közvetlen a királytól vevén kineveztetését, esküjét is egyedül a királynak nyujtá be, mint azt Mágóchynak 1564. márczius 26-án kelt eskünyilatkozata igazolja. 1) Katonai hatásköre is nagyobb volt az eddigi várnagyokéinál. Eddig egyenlő hatáskörrel rendesen két várnagy volt felruházva az őrség felett, most Mágóchy volt az egyedül felelős feje a vár katonaságának. 2) A kapott utasitás szerint 400 lovas és 300 gyalog várőrt kellett tartania; melyből l50 lovas állhatott parancsnoksága alatt, 100 az általa választott vicekapitány, a többi három vagy több hadnagy vezetése alá volt általa beosztandó. A gyalogok egy csoportban százanként voltak gyakorlott főnökök alá rendelendők, kellő dobos, kürtös s zászlósokkal ellátva. Az egyes csapatok tisztjeit s legénységét Mágóchy fogadta fel, a fegyelmi s az elbocsátási jogkört is gyakorolta, azonban mint az utasitás mondja: "jámbor s jogtudós férfiak itétete meghallgatásával." Tehát a várbeli őrség vitás ügyében fegyelmi tanácsféle volt előirva. A polgári jogkör gyakorlatánál kikötve volt, hogy az egri káptalan s más egyházi férfiak s nemesek, ugy Egervárosának már ismertetett jogai, kiváltságai és szabadságai érintetlenül hagyandók. Mint Heves s Borsodmegyék főispáni helytartója vezette a közügyeket; biráskodott a földesuri jogkörben mint a püspök helyettese.

A török zsákmány s foglyok ügye akképen rendeztetett, hogy ha a törökök a béke feltéteteit nem tartják meg, s jogtalan zsarolásokat követnének el, akkor azok ellenséges módon üldözhetők, elfoghatók; megölhetők. Az igy szerzett zsákmány vagy ejtett foglyok értékének harmada a várkapitányé, a többi rész régi szokás alapján az őrök között volt felosztandó. A netán foglyul ejtett pasa vagy bég azonban a királynak tartatott fenn rendelkezésre. A török foglyokra nézve később azon intézkedés történt, mint ez Kövér Ferencz provisor részére 1576-ban kiadott utasitásban foglaltatik: hogy váltságdijuk harmada, kincstári bevételül számoltassék el. 3) Ez időben, tetemes összegeket képviseltek már a váltságdijak. Miután minden püspöki illeték a kir. kincstárra szállott át, a fogoly váltság-dijaiból a püspökre áramlott harmad is követeltetett a kincstár javára, és a vár kapitányaival s őrségével ekként tétetett meg az egyezség.

A vár szerelési ügyei szintén Mágóchyra bizattak, az épitkezésnél azonban a király által küldött épitész tervezete szerint tartozott eljárni, s évenként a kiadott költségekről számolni. Élelmi s más védelmi szerekkel a várat legkevesebb 6 hóra kellett ellátni. Figyelmeztetve lett, hogy például a lőpor készitéshez salétromot a Debreczeniektől, általok teljesitendő szolgálmány fejében szerezhet be; hadi szereket pedig a szepesi kerületben jutányosan vásárolhat.

A javadalmak kezelése s a jövedelmek felhasználása tárgyában a kir. kamarával külön részletes egyezség köttetett. A felmondási idő kölcsönösen két hóra alapitatott meg.

Mágóchy a püspöki befolyástót teljesen függetlenül, csak a kamarának köteles elszámolás mellett kezelvén a püspöki javakat, nagy változás jött be csakhamar minden felé. A sárosmegyei tizedekre s egyéb bevételekre nézve most már körvonaloztatott, hogy azok a kamara nevére a felvidék védelme javára béreltessék ki Zarandmegye pedig teljesen Gyulavára javára forditassék. Ez összesen 896g frt pénzértéket képviselt. A kincstár által igy kezelt püspöki tizedek s javadalmak, később adományozás tárgyaivá váltak, s teljesen kiestek a püspöki illetőség köréből. A többi helyeken is mindig nagyobb mérvben jött gyakorlatba az, hogy az egyes tized-kerületek, várbeli katonáknak adattak bérbe. Nemcsak magok a kapitányok, hanem a tizedesek, s egyes szakasz élén állók, tömegesen mint tizedbérlők szerepelnek.

Mágóchy kapitánysága idejében Heves, Pest, Solt, Borsod megyék adói Egervárához utalványoztattak rendesen. De a Jászkunok censusának nyomát nem látjuk az itteni bevételeknél ez időben.

Az egri püspökség sáros és zarándmegyei illetőségei helyébe, a váczi s részben a csanádi püspökség tized-illetékei utalványoztattak ez idő szerint az egri várhoz, melyek Pest, Solt, Nógrád, Külső-Szolnok és Csongrád megyékben terjedtek el. Ezen felül nemcsak a tárkányi és zsérczi karthauziak, hanem a pásztói s kaacsi apátság, ugy az orodi prépostság aradmegyei jövedelmei is, az egri káptalan tizedeivel, az egri vár javára foglaltattak le.

Ezen megyék s apátságok tizedbérleteinek lajstroma városok s községek szerint, az egri káptalan "Liber S. Joannis" okmány füzetében foglaltatik, 4) ugy a mint az Mágóchy korától kezdve Ungnád és Kolonich kapitányok idején át kezeltettek, mint erről bövebben Ungnád koránál leszen szó.

II. Az igy előkészitett uj helyzet sem hozta meg azt a békés fejlődést, melyre Egervára vidékének s a megyének oly nagy szüksége lett volna. A viszály s egyenetlenség, Magóchy és az egri káptalan, majd a püspök s Mágóchy között, sokkal hamarább ütött ki s vált szenvedélyessé, mint várni lehetett volna. Alig néhány hó mulva Mágóchy idejövetele után, Verancz egyik levelében fájdalmasan érinti, hogy "ha ezeket sejtette volna, bizonyára más s nem Mágóchy vezetné az egri ügyeket. " 5)

Hogy Mágóchy neveztetett ki egri főkapitánnyá, annak előmozditója maga Verancz püspök volt. Valószinü, hogy a püspök nem ismerte Mágóchy hajlamát Luther vallásához, s hogy benne az egri vár s a két megye az uj vallás buzgó hivét fogja kapni főnökéül, a mi csakhamar előtte is világossá lett. 6) Az összeütközés alapja, kétségkivül Mágóchy ezen vallási hajlamaiban keresendő, s nemcsak az egyházi téren, de más ügyekben is oly élessé vált, hogy végre is tarthatatlanná tette a helyzetet.

Verancz püspök Egerből eltávozása után ugyanis, a püspök ellenségeire, azon hatalmi körben, mellyel Mágóchy felruházva volt, egy uj világ derült, mely késöbb egészen a hatalmaskodásig növelé indulataikat. Sok elfojtott boszu s gyülölet törhetett most napfényre, mely még a király kabinetjébe is behatolt vádaskodó s gyanusitó besúgásaival, kitünik azon leiratból, melyet Ferdinand király 1564. febr. 13-án intézet Veranczhoz, melyben inti, hogy emberei az utolsó napokban, mint a királynak jelentették, a vár élelmi szereit elharácsolták, hogy buzaasztagokat számszerint 150 et prédáltak el, a bort folyton méretik, tehát az egyezmény ellenére a püspök illetéktelen gazdálkodást folytat. A tulzott vádaskodás tarthatatlan részleteit Verancz igyekezett eloszlatni, ő felségéhez intézett védiratában, melyben könnyü volt reá mutatni, hogy például 150 asztag buza az egész püspökségben sem volt, nemhogy az időszerint ennyi prédáltathatott volna el. 7)

III. Az összeütközések során rendkivüli sérelmes esetet örökit meg Verancz püspöknek 1564. jun. 28-án Hevesmegye közönségéhez intézett tiltakozó levele, 8) melyből egyszersmid kitünik az, hogy Hevesmegyében is már akkor választották az alispánt. Az épen azon időtájban választott alispán Szentgyörgyi László, az egri káptalan egy kanonokjával Pesthi Ferencz főesperes és dekánnal bizonyos személyes összeütközés folytán a legdurvább elbánást követte el, megverte a kérdéses kanonokot. E méltatlan esetet Hevesmegyéhez irott leveIében azzal tudatja Verancz mint örökös főispány, hogy az ezt elkövetö Szentgyörgyi az alispánságra az ő tudta nélkül választatott meg, a mi jogtalan eljárás volt, s ily méltatlan választatván az alispáni hivatalra, az ellen tiltakozik, s érvénytelennek jelenti ki mindaddig, mig a káptalan emlitett kanonokján elkövetett sérelem, kellőleg megtorolva nem lesz.

Ezen esetnél Verancz püspök, ugy látszik, megfeledkezett már arról, hogy a püspökség anyagi oldala mellett, egyszersmind az ehhez kötött főispáni joggyakorlatról, s ezzel járó világi jurisdiktióról is lemondott, azt a királyra illetőleg általa kinevezendő várkapitány s főispáni helytartóra ruházván. Igy tehát az alispáni választás többé hatásköréhez nem tartozván, tiltakozása Szentgyörgyi választása miatt kétségkivül mi következményt sem vont maga után.

A káptalannal Mágóchy Gáspárnak, mindjárt állása elfoglalásának kezdetén, birtok-határ pere támadt. A püspöki s káptalani birtokok között egyes helyeken már régen fenforgott a határ rendezésének szüksége, mely eddig rendesen elodáztatott.

Most Mágóchy, önhatalmulag több vitás területet elfoglalt a püspökség javára, s igy gondolta megoldani a régen huzódó ügyet. A káptalan a birtokháboritás miatt Verancz püspökhöz fordult panaszával, ki Mágóchyt intette s óvta ezen eljárástól, hogy nincs szüksége a püspöki birtoknak ily modorban növelésére, hagyja a dolgot annyiban, a mennyiben az volt, majd annak idejében elintézik ők magok között a batár vitás kérdését. 9)

IV. Verancz püspöknek még nagy fontosságu elvi összeütközése volt a káptalannal is ez időben, a boldogságos szent Szűzről nevezett prépostságra való kinevezést illetőleg, mely az előttünk ismeretes Heyczey Mihály kisprépost halálával üresedésbe jött. Az igy megüresedet kisprépostságra Verancz, Berislavus Domitiust nevezte ki. Ezen prépostság azonban azon időben a káptalan tagjai által gyakorlott választás által szokott betöltetni. Akkor is megtette a káptalan intézkedését, maga részéről kispréposttá más egyént választott meg, s Pankotay Ferencz vicarius uján jelentést tettek erről a püspöknek; a ki meglepetve vévén ezt tudomásul, értesitette a vicariust 1564. jul. 6-án, hogy az ö jogához tartozik a kinevezés s ennek értelmében Berislavust nevezte ki, s erélyes sorokban intette a káptalant, hogy nyugodjanak meg e kinevezésben, mert ily szomoru helyzet közepette, melyben az egyház annyi sérelmet szenved más oldalról, nem helyes, ha ők magok egymás jogköre sértésével adnak másoknak rossz példát. 10) A püspök, joga igazolására, püspöki kinevező decretumára hivatkozott, mely szerint csak a nagyprépost s a pankotai főesperesség tartatott fel ő felsége általi betöltésre, a többi kanonoki helyre a kinevezési jog reá ruháztatott. 11) Tehát a kisprépost kinevezési joga is. A kinevezett Berislavus pár évre meghalt, s 1566. marcz. 15-én Verancz kispréposttá Pankotai Ferenczet nevezte ki. Hogy e jog érintetlen maradjon, Camulius Jakab kanonoknak irt most rendeletet, hogy ha a káptalan az installátiónál, nevezetesen az installáló kántorkanonok nem az ő kinevezése alapján, hanem mint a káptalan választottját iktatná be Pankotait, Camulius necsak tiltakozzék ellene hanem a kispréposti széket, házat, javadalmat, foglalja el s kezelje további intézkedésig. 12)

V. Miksa király atyja halála után 1564. jul. 26-án vette át az ország kormányzását. A török császár értesülve erről, maga vetette fel a béke kérdését, hogy az uj király hajlandó-e ezt folytatni, mely esetben a hátralékos adó kifizetésére szólitotta fel. Miksa örömmel fogadta az ajánlatot, és Solimannak hatvan, a vezéreknek harmincz ezer aranyat küldve, 13) előterjeszté feltételeit, hogy Szatmár és Nagybánya János Zsigmond kezéből bocsátatnék vissza birtokába, a béke ujabb nyolcz évre hosszabbitatnék meg. A béke feletti egyezkedés ugyanakkor Zsigmonddal is folyamatba tétetett. Ezen egyezkedés alatt azonban 1565. év február havában, Miksa felvidéki kapitányai Tokajt, Szerencset, Szatmárt, Nagybányát, ügyes hadi támadásaikkal elfoglalták. Ezzel a háboru üszke ismét magas lobbot vetett. Soliman felindulva e hadi müveleteken, pasáit hasonló támadásokra utasitotta, s ezekhez csatlakozott János Zsigmond erdélyi fejedelem is. Igy az évet folytonos vérengzés s háboruskodással fejezték be, s téli pihenőre azzal vonultak, hogy a közeledő kikeletre még vérengzőbb kilátást fessenek. Miksa a magyar országgyülést 1566. febr. 2-ára Pozsonyba hivta össze, hogy a rendek a háboru folytatásához szükséges pénz s vér áldozatot szavazzák meg, a mi meg ís történt. Ezen országgyülésen, kik, képviselték Hevesmegyét-tudva nincs; az egri káptalant két kanonok s archidiakonus képviselte, kik felhasználták az alkalmat, hogy Tokaj viszavétele folytán a királytól, a káptalannak egy oda 5 mértföldre a Tisza partján fekvő.Kisfalud nevü faluja alatti révbirtokát, melyet most a tokaji vártiszt foglalt el, vissza szerezzék e czélból ő felségénél kérelmezzenek. 14)

Solimán tavasz viradtán máj. 1-én csakugyan megindult Konstantinápolyból nagy haderővel, s azon szándékkal, hogy egyenesen Egervárát veszi ostrom alá. 15) Ezen szándékát azonban megváltoztatá, azon körülmény, hogy Zrinyi Miklós egy ügyes kitöréssel Szigetvárból Siklósnál a szultán előhadának egy részét megtámadta,s teméntelen zsákmánynyal elfogta. Soliman ezt megboszulandó, Szigetvár elfoglalására indult s hosszu ostrom után szept. 8-án Zrinyi hősi önfeláldozásával török kézre került. Soliman e diadalt nem szemlélhette, mert még a bevétel előtt elhalt a táborban. Ugyanezen időben sept. 1-én Gyulavára is elesett; Kerecsenyi László ellenállani képes nem lévén, bár feladta azt szabad elvonulás feltétele .mellett, azonban a megkötött egyezség ellenére elfogatott, s Konstantinápolyban meggyilkoltatott. 16)

Az Egervára közelében levő Hajnácskő még ez év Szentgyörgy napján juttott török kézre az őrök árulása folytán. Hajnácskő-mint már megjegyeztük, Pálóczy hagyaték, s Dobóék által igényelt birtok volt, mely Feledy Eustách halála után örököseire szállott. Azonban Sárközy Mihály a Feledy fiukat kiűzte onnan s kézre keritette a várat. Sárközy később török fogságba esett Bebek és Mágóchyval. A vár most neje gondozása alatt állott, de oly hütlenül őrizték, hogy a törökök 1566. Szentgyörgy napján, megvesztegetvén az őrség egy részét, azok által kosarakban felhuzatva a várba, a többi őröket igy meglepve s lefegyverezve foglalták el.

VI. Szigetvár és főleg Gyula eleste nagy rettegést idézett elő ugy Eger vidékén, mint a felvidéken, hol János Zsigmond hivei erőteljes és sikeres mozgalomnak örvendettek. A magyar kormánytanács körében épen e vészes körülmények miatt voltak elnéző figyelemmel Mágóchy egri kapitány iránt, ki ugy az egri völgyben, mint az egész megyében a reformatus egyháznak nyilt védnökeként szerepelt ugyannyira, hogy ez időszerint itt a kath. egyház már már kioltottnak volt tekinthető. A magyar kormányszék s ennek élén Oláh Miklós esztergomi érsek, azon aggodalomban éltek, hogy ha itt Mágóchynak szabad kezet nem engednek, őt elmozditják s az üldözés terére lépnek, a vár s vele a vidék, könnyen a hitsorsos János Zsigmond kezére szállhat. Oláh Miklós aggodalmait eloszlatandó irta Venancz 1567. apr. 26-án kelt levelében: "hogy az egri. praefectus változtatás miatt tartani mitől sem kell, még ha az ellenség nagyobb erövel is fenyegetné a várat, csak ez a pestis, (Mágóchyt érti alatta) mely annyi szerencsétlenséget hozott a boldogtalan Egerre, távozzon." 17) Az egri káptalan 1566. decz. Végén következőleg ismertette Verancz püspökkel az itteni állapotokat: "javainktól megfosztva, szent helyeink profonálva, az isteni tisztelet kioltva, a mit tehetünk az, hogy könnyezünk s fohászkodunk. Templomaink elvétettek s bezárattak, a szentségek kiszolgáltatása megtiltatott, a harangok elnémitattak, a fő- s szent Mihály templomban az oltárok széjjel törettek, az oltárok ereklyéi kiásattak, a kereszt s a szent képek megcsonkitattak, A mise könyvek, zászlók, összetépettek, a keresztelő kőkut összetöretett stb, ugy hogy már itt nincs semmi, a mi a keresztény népnek kedves, s azok a kevesek is, kik buzgó katholikusok maradtak, gyülötetnek, üldöztetnek, az a pár várbeli káplán menekülésre kényszeitetett, hogy gonosz üzelmeiket annál szabadabban folytathassák." Más helyen panaszosan sorolja el a káptalan, hogy lakóhelyeikből elűzettek, s azokat katonák foglalták el. Mindezekről Miksa királynak mély megindulással tesz előterjesztést Verancz püspök 1566. decz. 27-én 18) "hogy elég volt már három év óta türni és szenvedni az egri egyháznak s a kath. vallásnak akkora megaláztatását, s üldöztetését azon férfiutól, kinek Egerbe jövetelekor utasitása 13-ik pontjában meghagyatott, hogy a püspök s az egész egri egyház s kath. vallás jogait s javait védelmezze, ugy az, hogy Egervárosában s az egri völgyben, a mennyire lehet, eretnek predikátorokat s iskolamestereket müködni ne engedjen, s a meglevő állapotot javitani s nem rosszabbra forditani törekedjék."

VII. Verancz püspök távozása után, a mint azt előre látni lehetett, a reformatio terjedése az egri völgyben s Hevesmegyében, még nagyobb mérvben haladt előre. Az okok, melyek a terjedésnek kedveztek, még inkább halmozódtak a püspök távozásával. Az erkölcsi életrendjének hanyatlását az egyházi fegyelmetlenség, mely immár féktelenné vált, csak elősegité. Verancz maga e felett keserü panaszokban tör ki Piopius Dénes meghitt barátja egri nagyprépost előtt; s még saját vicariusa felől is a lehető elitélő szavakban nyilatkozik. 19) Többi kanonokjairól pedig azt mondja, szent Ágostonok, Ciprianusokkal stb. fájdalom, nem rendelkezhetünk, olyanokkal kell megélnünk, milyeneket kaphatunk. Hogy mily körülményekre czélozhatott e szavakkal Verancz, kitünik egy későbbi leveléből, melyet a vicáriushoz intézett, s felhivta, hogy Raccamontes mester-kanonoknak tiltsa meg a kereskedést, s hagyja ezt a városiaknak. 20) A reformatio terjedéséről Jászberényben s az egri völgyön már megemlékeztünk. Gyöngyösön 1553-ik évben, mint ezt ismertettük, Mehemet pasa, a gyöngyösi Luther követők kérelmére a kath. lelkészek illetéke és birtoka egy részét a "lutherek" plebánosa részére rendelte átadatni. A következő években sok villongás folyhatott le a két felekezet hivei között. Luther követői, ugy látszik, panaszaik és követeléseik ügyében, rendesen a törökökhöz fordultak, hol vélt igazaik megnyerésében sikeresen haladtak. Ezen küzdelem lefolyását érdekesen festi Gyöngyös városa levéltárában lévő, 1566-ik évről szóló következő feljegyzés: " A másféle rendnek miképen levő közinkbe származásáról. Elsőben mikor közinkbe jövének, a másféle rend, kivánának helyet magoknak; a város, békesség okáért az apáczák egyházát, és lakó helyet, minden jövedelmével engedé nekiek; egy ideig békében voltak. Majd felindulának, és a városra reá támadának. A város békesség okáért ismét adá nekik a szent Urban egyházát minden jövedélmivel, melyben akkor is nekünk egyházi emberünk volt. Azon közben magokban titkon ismét felindulának; és nagy sok adományokkal futták a budai pasát, és kérték a nagy egyháznak felét. Mivel elhitették vele, hogy vannak annyian mint a pápisták. A község megértvén az ő titkos nyilatkozatukat, mi is elmentünk a pasához. A pasa azt rendelte, hogy mindkét fél, szám szerint megirattassék. Találtatott a másféle rend 52, a mi rendü k 228-nak. A pasa megértette, hogy nem ugy van, mint neki ez mondatott. Magába gondolkodik, és a békesség okáért, tőn ilyen örökkötést, hogy valamelyik rend felmozditaná a meglevő állapotot, az 800 frtra büntettessék négy ember feje vételével. Mely kötést mi ez ideig megtartottuk" - végzi a feljegyzés, azon utóirattal, hogy "ekkor a város föbirái Gothár István és Csonka Ferencz voltak." Csakugyan Arszlán budai pasa 1566-ik év február 16-án egy parancsot bocsátott ki: "hogy az elmult napokban az geongeosi lutherek jöttek my hozzánk és köniorgenek, hogy mikeppen egieb városokban vadnak az egházak ket fele oztassanak." Megengedtetett tehát ez; - folytatja a parancs-de erre eljövének a pápisták is, s minthogy amazok kevesebben volnának, kivánták, hogy elégedjenek meg a már adott két kápolnával és jövedelmivel, és hagyjanak békét. Az egyezség csakugyan ez értelemben történt rneg, Budán "sok jámbor ágák és csauszók előtt." A két fél küldöttei voltak a pápista keresztények részéről, az időbeli birák Chonka Ferencz, Gothar István esküdtek, Gothár Márton, Kulcsár Gergely, Tamasy Miklós, Lang Mihály stb. A Luther valláson levők részéről Barchus Péter, Nagy István Péter, Nagy Bálint, Virasztó Tamás, Gardi Lukács, Arzy Orbán. Az egyezség tehát, mint fent előadva van, köttetett meg. 21)

VIII. Mágóchy Gáspárnak más oldalról sem volt kellemes élete Egerben. A nagyterjedelmü püspöki birtok kezelése a tizedek beszedése, a vár és őreinek gondozása ily időben és körülmények között egyes ember erejét felülmúló feladat volt, hozzá járult ehhez, a vár fentartására utalt jövedelmek bizonytalansága, mely a vár lételét is sokszor az esélyeknek tette ki. Ez időszerint az egri várhoz Heves és Borsodon kivül Pest, Solt és Szolnok megyék országos adói és a váczi püspökség tizedei is tartoztak, - amennyiben beszedhetők voltak. Az eddigi küzdelem, mely az előbbi gondnokok és magának Verancz püspöknek is állását lehetetlenné tette, Mágóchyra is végzetessé vált. Az 1567. év elején már felmentetését kérte a királytól, ajánlva Forgách Simont maga helyébe, elsorolva egyszersmind a kezelési bajokat, a jövédeImekre utalt várfentartás nehézségeit, és ezekre sürgős intézkedést kért; mert a jövedelem apadt, és a szükségletet nem elégiti ki. Ennek folytán 1567. marcz. 20-án Zerdahelyi Mátyás mislei prépost, Hoszuváthy György és Sulyok Ferencz mint királyi biztosok küldettek Egerbe, hogy helyszini vizsgálatot tartsanak, a püspökségi jövedelmeket irják össze, esetleg a falvak birái kihallgatásával. Irják össze a váczi püspökség tized-jövedelmét is. 22) Vegyék számba, mennyi katona tartatott és tartatik, úgy védelmi és élelmi szereket is leltározzák; általában az összes jövedelmi állapotot konstatálják, az ujabb viszonyok alapján. A biztosok 5000 renus frtot hoztak magokkal a szükségletek fedezésére, de ugy hogy Mágóchy már az uj kapitánynyal számolja le. 23)

A kir. biztosok megjelenésével Mágóchy elbocsátása elintéztetett. Utódja Forgách Simon lett.

IX. Mágóchy főispánsága idejéből egy érdekes visszahelyezési pör, és ebben hozott itélet tünteti fel az akkori törvénykezési állapotot. Az eset ez.

Ellenvölgyi örökösei keresetet inditottak Kendy Bálint és Geberdy László, mint jogtalan birtokfoglalók ellen. A birtokok Pest, Hevesmegyében és Egervárosában voltak, és mint a törvényszék tagjaiból látjuk, az mint Pest és Hevesmegye közös törvényszéke biráskodott a két megyében levő birtokok felett. Feltünő az is, hogy, a törvényszék elnökeül "judex commisarius" szerepel. A per lefolyása ez volt.

Ellenvölgyi Jánosnak kiskora Katalin leánya és özv. Kerecsenyi Andrásné másik leánya nevében, kérvény nyujtatott be Károly főherczeghez 1566. marcz. 8-án, hogy atyjok Ellenvölgyi János után maradt pestmegyei birtokokat Nemegy, Hartyán és Ráthót falvakat, és Hevesmegyében Egerhen egy házat, két kertet és két szőlőt, egyik a Medves, másik a szent László hegyen, Kendy Bálint, kinek neje Szent-Bertalany Anna, és Geberdy László foglalták el minden jog és törvény ellen; úgy hasonlóképen több arany és ezüst nemüekbő1 álló ingóságot vettek birtokukba, kérik: hogy az elfoglalt birtokok és ingóság a törvényes örökösöknek visszaadassék, és minden háboritás ellen védessenek meg. A kérvény Mágóchy Gáspár, akkori pest- és hevesmegyei főispánnak küldetett le törvényes intézkedés végett, ki is Pest- és Hevesmegye törvényszékének adta ki, e felett itéletet mondandó. A törvényszék ezen Pest és Hevesmegyében terjedő, sommás visszahelyezési kereset megbirálásása, következőleg alakult: elnök volt Mágóchy által e czélból kiküldött "judex comcnissarius" Pásztohy Ferencz; tagok: Pethelei László és Vizázy Mátyás pestmegyei és Chiga János hevesmegyei szolgabirák, Bokry István, Dengheleghy Gáspár, Csaghy Ferencz, Szölösy Márton, Török Bálint, Bay Ignácz, Nagy Gábor, Szanthay Oszvald, Karthaly Pád esküdt ülnökök, és Szentmariay Imre Pestmegye jegyzője. A kereset már előre kiadatván, a törvényes határidőben 1566. év husvét utáni szombaton, a nevezettekből alakult törvény szék meghallgatta Tharnoki Mátyás felperesi ügyvéd keresetét, melyre Kürthy Sebestény, Kendy Bálint és neje ugy Geberdy védője előadta, hogy a kérdéses birtokokat az illetők törvényesen szerezték. Ellenvölgyi János halála óta jogosan, és békésen birják, és erre tanuikat kérik kihallgattatni, és ha valakinek keresete van, azt most már csakis rendes peres eljárással érvényesithetik. A pro és contra felszólalások után, alperesek tanui kihallgattattak, kik a mondottakat igazolják, mire a tör vényszék itéletet hozott, hogy felperesek a birtokban nem háborgathatók sommás uton, felperesek rendes eljárásra utasitatnák, és a hatóság a tényleges birtokost birtokában védeni van hivatva. 24)

---

1) Okmánytárban 23. sz.

2) Verancz 12. k. 40-44.

3) Muz. ltár. Liber instruct.

4) Lásd "Adatok az egri egyh. megye tört. 1868."

5) Ver. 12. k. 101. l.

6) "Nisi si loca et hospitia velimus in eo dare hereticis, quibus ipse jam et arcem istam affictissimam fecerit perviam et familiaiem." U. 0. 99. 1.

7) Ver. 12. k. 59-68. l.

8) U. o. 77-78. l.

9) U. o. 76. l.

10) U. o. 79. l.

11) Lásd a 183-ik lapon.

12) Ver. 9. k. 128. l.

13) Szalay IV. k. 335. l. -

14) Verancz 9. k. 129 -30. l.

15) Szalay U. o. 343. l.

16) Szalay U. o. 350 l.

17) Ver. 12. k. 211. l.

18) Ver. 9. k. 193-4. l.

19) Verancz 8. k. 64-85. l.

20) Ver. 9. k. 303. l.

21) Az eredeti török levelek Gyöngyös városa ltárában találhatók.

22) Az egri káptalan "Liber S. Joannis" okmánytárában foglaltatik ezen összeirás.

23) Liber Instruct. 12. 48. l.

24) NRA. 10. cs. 68. sz.