Az ablakomon belesett a Hold,
És látta, ahogy elindulsz felém.
A huncut tudta mi következik,
S félelmet ültetett belém.

És egyszerre csak takaróm alatt,
Ott éreztem forró kezed nyomát.
Elpirultál Hold! Megbánod még,
Hogy kilested ezt az éjszakát!

Gyöngéd kezed leseperte rólam
Ingemmel együtt a félelmemet.
Ó Hold még Te is felizzanál.
Ha ez a kéz simogatná fejed!

Édes terhem lettél és az ágyunk
Lágyan ringó bölcsővé lett most már.
Szégyenkezel, Hold? Ilyet nem láttál
Nyári éjszakákon az én ablakomnál!

Csók lepi el testem, szavaid zenélnek.
Ez életem legszebb éjszakája volt!
Drága verítéked, mint harmat hull rám.
Nesze itt egy kendő, törülközz meg Hold!

Újra ring a bölcsőnk. Hogy tudsz így szeretni?
Lebegek, én már nem e földön vagyok!
De azt még láttam, hogy tüzes lett a Hold,
S keresett gyorsan egy másik ablakot.

1978