B. HUSZTA IRÉN: TOLL ÉS SZÍV

B. HUSZTA IRÉN - TOLL ÉS SZÍV

45. OLDAL

RÉSZ AZ EGÉSZBEN

Elhagyatva bámulok a
Semmiség ködén át –
Nem látva mást, csak magamat,
Mint egy kiégett lámpát –
S be is kell érnem ennyivel;
A teljesség látványa ez,
Hisz én is benne létezem
Valahol a világban,
S bennem egy világ van.
...
Káprázat ez, mely felemel,
S testetlen ellebegtet –
Én tudatára ébredek,
Hogy micsoda végtelen kegy
E mérhetetlen lebegés
Részesévé lennem –
Látva, hogy minden sejtem
Része a mindenségnek,
Hisz minden - de minden az istenit
Hordozza minden részben.
...
Fölfedeztem, mennyi vágy
Nyom le még mindig engem
Az anyagba – kielégülést
Sikoltva-követelve,
S beleragasztja lelkemet
E földhözragadt testbe –
Megállítva a lebegést...
Ez test, s lélek egysége.
...
Ülök a parkban egyedül –
Isten csak a társam,
Isten, ki bennem legbelül
A teljesség varázsa –
Csak hagyni kell felbukkanni
E mélységet magamban.
...
Nézem a lágy vízsugarat,
Mely a fényt felszabdalja
A szivárvány színeire –
Ívben felfeszítve...
A szivárvány összes színe
Része a teljességnek,
Éppúgy, mint a fa, a virág,
Vagy vágyakozó lelkem.
...
Minden részlet része a
Hatalmas alkotásnak!
A rész az egészért kiált!
Ez okozza a vágyat,
Melyből a tett születik,
Mi a hiányt kitölti –
S harmóniába kerülök
Mindennel, ami földi.
...
Elhagyatva bámulok
A semmiség ködén át...
Magamba mélyedek, s látom
Létem határoltságát –
A határtalan lebegés,
Mit néha-néha érzek,
Az élet játéka csak,
Hisz játék e földi élet –
Ez a spirális körforgás,
Arany-fény-szálon hintázás
Semmi az Egészhez képest,
Mégis – e játszás is része a
Nagy-Világ-Mindenségnek.

ELŐZŐ OLDAL - KÖVETKEZŐ OLDAL

NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ