CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ELŐSZÓ | ÖNÉLETRAJZ | IMPRESSZUM
B. HUSZTA IRÉN - TOLL ÉS SZÍV
46. OLDAL
MÁRCIUSI GONDOLATOK
Gyakran ténfergek az életemben,
Mint eltévedt idegen.
Nem ismerek fel senkit magamban.
Bensőm csüng tépett idegen...
Függ a múlt az emlékezeten,
Mint értelem az ékezeten;
S rég múlt dalokat dúdol az agyam,
És a távolban felködlenek
Az ismerős-volt ismeretlenek,
S én csak emlékezem...Sírhalmotokhoz megpihenni térek –
Tétova imádság bennem:
Lelketek boldog legyen idegenben,
Új és új ruhatestben.
Ajkam néma, de zokog a lelkem,
Majd feloldódik a szeretetben...
Egyre több sírkereszt áll szívemben,
S várjátok csöndes megérkezésem
Óráját-percét képzeletben,
S én csak emlékezem...Álldogálok apám sírja mellett –
Fénylik a lakkozott fakereszt...
Ragyognak szavai bent a lelkemben,
S mindez régmúltként lengedez
A gyönge szellőben.
Az emlékezet vetítő-vásznán
Zászlóként lobognak verssorok,
Melyeket együtt szavaltunk;
Ó szent március!
Egyszer szabadság is lesz talán –
Sóhajtottuk ,
S én csak emlékezem...Tizenöt évig nem írtam egy sort sem.
Helyettem is mindent
Férjem írt versbe.
Mellettem tombolt minden nap a költő,
Az örök elégedetlen,
A gúzsba kötött lélek szenvedő
Szabadságvágyától elemésztett ember,
Kivel együtt olvastam,
Tanultam és szavaltam
Aranyt, Petőfit, Adyt, Józsefet...
Hamvai régen egy urnába zárva
Semmivé oszlanak a homályban,
S én csak emlékezem...Egykor halkult mesék
Csengnek most újra bennem,
S a Székely-himnusz rejtező hangjai...
Nagyapám énekli ifjúi hévvel,
Hisz képzeletbe szárnyalt az emlékezet,
S homályosul szemem;
Talán a délceg ifjú könnyezi
A régen feledett meséket,
Midőn harcba indult a magyar hazáért,
Szent szabadságáért...
Halványul az angyalbőr a képen,
A puska is megremeg kezében,
S én csak emlékezem...S nagyanyáim ,
S az ő édesanyáik,
Kik fiakat szültek katonának,
És lányokat anyának,
Egyedül is helytálltak...
Melegen tartották az otthont,
S új otthont teremtettek az üldözöttek,
Amíg a férjek-fiak csatáztak,
S reszketve-várva tették dolgukat:
Két röpke ölelés között
Szültek-neveltek,
Vetettek, arattak, és temettek.
Róluk is szól a kereszt e versben,
S én csak emlékezem...Emlékezem – vagy én is
Ott voltam talán
A honfoglaláskor István oldalán?
Netán Attila ostorát is
Éreztem testemen?
És emlékezem annyi századon át
Az elveszettekre a kereszteknél –
Hiszen a lélek-dimenzióban
Nincs se múlt, se jövő,
Se távol, se közel!
Csak mátrixként hull egymásra a történelem
Annyi százada
Bánataival és örömeivel,
S én csak emlékezem...Egy kopjafánál megállok egy percre,
S eltűnődöm,
Kinek az emlékére
Áll itt múlt és jövő határán.
Aztán rájövök,
Mindegy is a név,
Hisz egyek vagyunk!
Csak egységben nem vagyunk oly rég,
Azért taposnak rajtunk,
Magyarokon kegyetlen századok...
S mi is az egység?
Ha temető keresztjét
Azért tisztelem, mert itt volt,
Itt holt,
Itt tette dolgát, és épített hazát,
Akár tót volt, akár rác,
Magyar, vagy sokác,
Ember!
S egyek vagyunk az írás szerint,
S szabadok, és jók.
S én csak emlékezem...
*
NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ