Vén kocsis ül a bakra –
hátha akadna fuvar.
Számol, időt darabra:
egy élt ..., s magára mutat.

Fáradt a számvetése –
elbóbiskolgat a perc;
sok az egy – egymagának.
Megrendelést hoz a csend.

Álmodik a szekéren,
utat, egy napra valót.
Megfejti, mire ébred:
bólintva indul a ló...