Van az életemben néhány
Olyan óra,
Mikor nem gondolok a
Jelenvalóra.

Csend, nyugalom, béke,
Mi szívemben ég,
Egy része a világnak,
S azt elérni még.

Hajóval átszelni tenger
Hullámait,
Messziről meglátni
Dover partjait.

Kedves, kenti tájak zöldellő
Kertjeit,
Hűvös, ősi parkok ódon
Kastélyait.

Csendes könyvtárszobát vén
Udvarházban,
Kandalló melegét, meghitt
Magányban.

Hol végtelen a béke,
Végtelen a csend,
Bolygó lelkem immár
Itt otthonra lelt.

Szeretlek Anglia,
Bár sosem láttalak.
Itt benn, mégis őrzöm
Kedves arcodat.

Hiszem hogy az ég
Ad még rá időt,
Hogy lássalak Téged,
S benned, a jövőt.