Önéletrajz

Zsóka Marianna vagyok. 1967. április 13-án születtem Hatvanban. Gyermekkoromat egy Galga menti kis faluban, Galgahévizen töltöttem. A vidék hangulata, csendje, jó alap volt az álmodozáshoz. Nem nagyon szerettem tanulni, igazán csak a történelem, az irodalom és az énekórák kötöttek le.

Gépíró iskolát végeztem, és ebben a szakmában dolgoztam gyermekem, Lackó születéséig. 1986-ban kötöttem házasságot férjemmel, Zsóka Lászlóval. Fiam 1991-ben született. Később elvégeztem egy kereskedelmi iskolát.

Jelenleg termékforgalmazóként dolgozom egy külföldi vállalatnál.

2005. júniusában jelent meg költőtársnőmmel, Pusztai Évával első közös verseskötetünk, melynek címe: Fogadó a Két Lélekhez.

A kötet érdekessége, az egy tőről fakadt versek.

A kötet az ISBN 963 8341 05 X számon van bejegyezve.

 

Bemutatkozás

Áprilisi lány vagyok. Vidám, szomorú, napsütötte és felhős. Büszke vagyok rá, mert kedves költőim, Juhász Gyula és W. Shakespeare szintén áprilisi születésűek.

Álmodozó vagyok. Nagyon szeretek olvasni, különösen életrajzi regényeket, letűnt népek kultúráját és persze verseket.

Fontosnak tartom az őszinte barátságot, az építő beszélgetéseket.

Nagyon szeretem Angliát. Mindent összegyűjtök és elolvasok a történelméről, kultúrájáról.

Szeretném, ha egyszer angol költők verseit fordíthatnám.

A költészetet az egyik legnagyobb kincsnek tartom. Amikor az ember összeolvad egy másik ember lelkével, érzéseivel, akkor tisztának, egésznek érzi magát. A versek önmagunkról, az életünkről, álmainkról szólnak. A versek sohasem hazudnak.

Gyűlölöm a hazugságot, a környezetszennyezést és az állatkínzást.

Vágyam, egy állatmenhely létrehozása.

Úgy hiszem, az élet egy kirakós játék, és mindenkinek meg kell találnia a maga darabkáját és beilleszteni a nagy egészbe. Így lesz kerek a világ.

Nincsenek magas iskoláim, sem befolyásos barátaim.

Egyszerű ember vagyok, egyszerű embereknek írok.

Egyetlen kincsem a lelkem, amit boldogan osztok meg azokkal, akik e közönnyel, gyűlölettel terhes világban vágynak a szépségre, kedves szóra és emberi érzésekre.

„Én alkotni születtem,
Az életről írni.
Szeretetről, szívről,
Álmokról mesélni.

Nyisd ki hát az ajtód,
Engedd be a fényt.
Fogadd tiszta szívvel,
Az érkező reményt.”

Zsóka Marianna