Dal a szerelemről

Egyszer drága kincsem,
Színed elé állok.
Ölelő karodba kergetnek
Az álmok.

Felkél a bíbornap,
A táj tavaszba fordul.
Akkor a lelkemben,
Új szerelem csordul.

Tárd ki hát karjaid,
S ölelj a kebledre.
Hozz szépséges reményt,
Árva életembe.

Csókjaid enyhítsék
Szerelmünknek tüzét,
Így pecsételve meg,
Kettőnk életét.