Éjszaka csendjében
Születnek a versek.
Költők fájdalmával
Szerelembe esnek.

Oly magasan ragyog
Fölöttem csillagod.
Oly mélyen megérint
Fájdalmas tegnapod.

Mint fűzfa, mi ráhajlik
Szomjasan a tóra,
Úgy vágyik a lelkem,
Csendes, szelíd szódra.

Gyenge mécsvilágnál,
Hol fellobban szellemed,
Gyöngéd szavaiddal
Gyógyítod lelkemet.