Nem vagyok én költő,
Nem vagyok én író,
Sem különösebb
Tehetséggel bíró.

Csupán csak egy vagyok,
Porszem a sok közül,
Kinek lelke mélyén
Mélységes bánat ül.

Vagyok szálló madara
A bús képzeletnek,
Mely csapongva szárnyal,
De sosem pihen meg.

Vagyok tavaszi szél
Mi lágyan, kedvesen fúj,
Vagyok ádáz vihar
Mi kitör, - de elcsitul.

Vagyok perzselő tűz
Mi pusztítva ég,
Csonka gyertyatartó,
Mi nem fénylik rég.

Vagyok kicsi Gollam,
Kinek két arca van,
Jó és rossz között
Vívódik untalan.

Vajon melyik győz majd?
S melyik lesz a vesztes?
Napsugár és szépség,
Vagy örök sötétség.