Az ismeretlen leány,
Ki nem lát-, de szeret,
E sorokban most találkozik
Veled.

Milyen Ő?
Mosolya lágy, szava halk,
Szelíd pillantása
Távolba révülő.

Szívet adtál neki
Vágyat, hitet – sokat,
Nem hiába volt az a
Száz égőáldozat.

Lelkedért szeretlek.
A bánatért mely halovány
Virágként a szíveden nő,
S kettőnk lelkét borítja
Mint közös szemfedő.

Szemekben ne keress tovább
Szerelmet szerteszét,
Mert ez a lány,
Így küldi el neked angyali
Üdvözletét.