Mikor szavad zengeni hallom,
Szívemben új szerelem zsendül.
Érzéseim mély mámorában
Távoli hangod újra zendül.

Boldog vagyok hogy értem beszéded,
Gondolatod, - mi száll elmúlt időkre,
S borongós elméd élő kincseit
Ontod a mának örökre.

Ki értheti mit lelkedből kiáltasz?
Szívednek fájó, mély titkaid?
Az, - ki maga is átélte
Gyötrelmeid viharos kínjait.

Ha dalod hallgatom,
Lelkemben új tüzek lobognak.
S boldogan fordítok hátat
Jelennek, és kornak.

Szavaid bennem ontanak
Édes, bús könnyeket,
S a szépség, mit bennük rejt e dal,
Feledtessenek minden fájó sebet.