AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Túlélő

Kék testem álmos hajlatán az árnyék
A széltől ringatózott, s elszökött...
Vízen lebegtem ég és föld között,
Agyamban régi, nyári kártyajáték
Emléke mart, s egy hang kúszott kezemre...
- A gondolat fájt: minden elveszett!
A Nap még lángolt, mégis este lett...
Vérző halál hatolt hideg szemembe,
Elámultam, miközben nyelt a tó,
Sírok kövéből szobrot én faragtam,
Megláttam azt, mi nem tanulható...
A Csend csak lépdegélt hűs lábnyomomban,
Szívdobbanást morzézott, s messze szállt
Hattyúalakban - új reményt talált!

2005. június 27., Keszthely-Hévíz

< >