AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Insomnia

A csillagok vigyázó fénysugárral
Simítják könnytől szürkült arcomat,
S kilopja szűk zsebemből csókodat
Egy tört, tátongó, ősi kép. A nyárral
Szöktek tovább az álmaim, s azóta
Az éjszakák magánya átölel.
S ha fúj a szél - csak gyászdalt énekel!
Futnék feléd, ha éjfélt kong az óra...
De nem tudok... Makacs múltunk reménye
Az ágyamhoz szíjaz, bilincsbe zár.
Csokrot karcol szűz ablakomra végre
A halvány, vándor, kósza holdsugár.
A jégvirágot vízbe téve várlak,
Álmok nélkül már meg sosem talállak!

2004. november 2., Budapest-Göd

< >