Fekete királylány

Fekete királylány fekete szobában
sír, csak sír fekete könnyeket.
Éjpalota minden éjsötét termében
fekete búbánatfátyol lebeg.

Ébenszín hajában fekete gyöngyfüzér,
bogárszeme partja-nincs bánattó.
Koromszín palota holt falai között
jajongva visszhangzik minden szó.

Fekete könnypatak sírva fut a völgybe,
nyomában halott virágok fekszenek.
Fekete királylány örök-nagy bánata
mindent elborít, jaj, mindent betemet.

Kristálypalota napfénytermeiben
hófehér királyfi gondtalan dalol.
Tündérátokra elfeledte rég, hogy
várja egy bús királylány valahol.

Örökkön-örökké sír az éjkirálylány,
világ végeztéig hull a könnypatak.
Éjpalota haláltermeiben
soha többé nem lesz virradat.