Vége

Tudod, már nem szeretlek,
nem hívlak, nem kereslek,
ha sírok is, nevetlek,
fájok is, elfeledlek.

Tudod, már nem hiányzol,
nem maradt semmi a lángból.
Távol vagy nagyon tőlem, távol,
mint hajnal az éjszakától.

Tudod, azért szép volt,
nekünk kéklett az égbolt.
Most már a zöldellő rét holt,
s mi azt sóhajtjuk búsan: rég volt.