Sötét szakadékban jártam,
hol ösvény nem vezetett.
Feladtam minden reményt, mikor
Isten megfogta kezemet.

Meleg tenyerébe zárta
hűlni kezdő tenyerem,
s az úttalan, zord sötétben
ösvényt mutatott nekem.

Sziklák között, éjviharban
egyedül bolyongok tovább.
De enyém marad mindig, őrzöm
keze melegét, s mosolyát.