megfojt ez a novemberi ború
e nyirkos szürke ködgomoly
mely elborít élőt és betakar holtakat
melyben elsüllyedsz elveszted önmagad
kavargó unalom köröttem az élet
és kétség vágja belém késfogát
ködrongyait rázza a november
s elborít e béna fullasztó némaság
borzas fák dideregnek rongyokban az úton
nyirkos pára tapad bőrömre és félek

miért mind e reménytelen hajsza
minek élek jaj minek élek