Az oldal megtekintéséhez JavaScript 1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer 5.0.

Ajánló
Előszó
Tartalom
Végszó
Életrajz
Impresszum














a világ a ludas

 

hírt hozok

engedd kimondanom
ami ül itt a
torkomon
hogy szólhassak végre
a saját hangomon

mert hírt hoztam neked
örömhírt hozok
bár tudom hogy a világ
ugyanúgy forog

nekem már nem a régi
(nem szoktam
felidézni)
utadon mától
én foglak kísérni

mert hírt hoztam neked
örömhírt hozok
mert vagyok a kedvesed
vagyok az angyalod

 

szeretlek téged

nem találunk utat
ha ezer szem kutat
nincs hova bújni

nem veszek levegőt
nem ölelek szeretőt
az ég ma ujjnyi

pihenni térek
holnap többet érek
de meg akarom súgni

hogy szeretlek téged

 

akit én szeretek

akit én szeretek
nem egy nőé volt már
de most jobban szeret
minden asszonyánál

akit én szeretek
a gyönyört hozza hozzám
neki én is mindig
ha tehetném azt hoznám

akit én szeretek
megárvult a múltban
azóta ismer hogy
negyedszázad múltam

akit én szeretek
szeretett már mást is
de most csak én vagyok
szerető és lány is

akit én szeretek
igazán szeretem
asszonya leszek a sírig
ha tehetem

 

gyermekek vagyunk

gyermekek vagyunk felváltva
hajtjuk fejünket
vállra
oltalmat lelünk
nem bántanak akkor
csak a világ van
ellenünk

gyermeki félelmemben
amikor nem láttál
állat lettem
ordítottam és aláztam
meg is haltam
ebben a lázban

most
hogy a világ terhe rajtam
most vagyok csak igazán bajban

te mit tennél?
mondjad, hogy halljam

 

a világ a ludas

haragudni hadd legyen jogom
várni kell és várni is fogom
mikor folyt meg a kötél torkomon

mert meghalni vágyom "nem lenni igyekszem"
csámcsogok rajtad akár egy kekszen
agyalok agyalok a szexen

megint megint a világ a ludas
tegnap sofőr voltál én meg az utas
- mindig rád bíznám, hogy utat mutass -

most haragszom és nem lesz semmi jobb
semmi vigasz nincs csak töretlen titok
pedig minden nap jobbra számítok

minden nap jobbra minden nap többre
minden nap hajlanék édes köldöködre

- fogam szorítva, kezem ökölbe -

 

seb

most tátong a seb
most, hogy kiszakított a világ
minden mérgesebb
minden durva dudva
minden végtelen gaz

bennem most csak te vagy igaz

most tátong a seb
borzasztó hályog
csúfos anyajegy
éktelenül ékesedik
egyre teljesebb
de bekötöm
be kell kötni

várlak
akkor hamarabb fogsz jönni

 

hat napig vártam

hat napig vártam
míg Isten teremtett
hat napig vártam
hogy tegyen bennem rendet
hat napig vártam
nem jött az áldás
hat napig vártam
hogy beérjen a várás
hat napig vártam
viseltem és tűrtem
hat napig vártam
én nem voltam hűtlen
hat napig vártam
ez már a hetedik
hat napig vártam
teszem még reggelig
hat napig vártam
hogy újra megszeressél
hat napig vártam
s te ugyanígy tettél

 

teljesen önzőleg

haragszom a világra
mert elválasztott tőled
haragszom most
teljesen önzőleg
haragszom
hogy más asszony
szülte meg a véred

de eláraszt
a boldogság
ahogy szereteted méred

itt lüktetsz belül
s mert akarom
minden újra teljesül
az órát lesem
nem fekszem le sem
de nem is vagyok éber

a tied vagyok
s ha te tanár vagy
én diák és stréber

 

- talán százszor -

nem tudom hányszor
éreztem már ezt
nem tudom hányszor
de nagyon hiányzol
nem tudom hányszor
gondoltam már rád
egy perc alatt
- talán százszor -
nem tudom hányszor
de nagyon hiányzol
nem tudom hányszor
mondtam ki a neved
te nem is sejtheted
de nagyon hiányzol
nem tudom hányszor
estem ámulatba
tőled hogy mennyit nyomsz a latba
nem tudom hányszor
de nagyon hiányzol
nem tudom hányszor
voltam már a tiéd
szolgaként jó pribék
nem tudom hányszor
- talán százszor -
de most is mint
mindig nagyon hiányzol

 

billog

ne tűzz rám trófeát
testemen légy billog
mert csípőm érted billeg
neked főzök teát
láthatod tehát
minden tőled csillog
én hozzád illek
mélyről gondolok rád

 

ugyanolyan

nem vagyok mindig ugyanolyan
egyszer dühödt mérget szórok
máskor én vagyok a szónok
aztán hajszolt-magam látod
végül én vagyok a lányod
de végy mindig komolyan

nem vagyok mindig ugyanolyan
egyszer átkozlak és rúglak
máskor örülök az újnak
aztán elvegyülök benned
végül vágysz ha meg nem tetted
de végy mindig komolyan

nem vagyok mindig ugyanolyan
egyszer féltelek és védlek
máskor a Sajóba kívánlak téged
aztán meleg fészek vagyok
végül arcom tőled ragyog
de végy mindig komolyan

és ha nem tetszenék
mert nincs rúzs rajtam és festék
fess ki a verssel - odaadom, tessék!

 

törhetetlen törvény

kimondva minden gondolat
feltörve hétpecsétes titok
magamon kívül
- ha vagyok -
csak rád számíthatok

eldobva minden régi álom
töretlen bennem az erő
mert a hűség
szobra vagyok
(vagy a legolcsóbb szerető?)

elrejtem néha vágyamat
török törhetetlen törvényt
mert azért jöttem
hogy láss engem
neked hoztam örök fényt

 

vissza a kötet elejére

 

 

©2007 Irodalmi Rádió - Netkötet Program és Szobonya Boglárka - Minden jog fenntartva!