ringató

 

egyesültek

minden árkod
arcodon barázdád
tetszene neked is
ha szememmel látnád

minden könnyem
és izzadságod cseppje
egyesültek

 

ezer tó tükre

ezer tó tükre a szemed
nézel és elhiszem
hogy tavad vize
olyan tiszta
mint az én vizem

ezer tó vizébe árad
minden búm és mérgem
mert tavasz csillog
mint a csillag
kristálytiszta fényben

 

kezemben az arcod

kezemben tartom az arcodat
megnyugszom
ha megnyugtattalak

simítom minden ráncod
és szőröd
én, a lányod

tartom, tartom nagyon
el nem engedem
ez kincs és vagyon

kezemben az arcod fényes
napként ragyog
akárhány éves

arcodat érzem a tenyeremben
erős vagyok
mert veled jót tettem

 

talán amiatt

mert gyönyörű vagy nekem
talán amiatt.
felidézem most az
arcodat
és mélyen látok a szemedbe
hogyan is estem szerelembe?
keresem a választ
nincs sehol
a nyugalom áraszt
el
mert lélekből jöttél
talán ez lehet
kérdésemre a felelet
nincs, nincs
magyarázat
csak bilincs
a két kezemen az alázat
hogy ellopnálak
hogy megmentenélek
mert nem ezt akarom
ahogy most élek

beszél belőlem a fáradt indulat
más a valóság - tudja jól a tudat

 

miféle bű?

miféle bű van benned?
miféle izzás
hogy nem állít meg
semmilyen tiltás?
nem értem magam
tudom te sem érted
miért vonz engem
a 43 éved
miért nem tudok
mondani nemet?
nem is akarom
csak a hűségemet
állítani eléd
- ez a hűség könyve -

mert veled minden nap
könnyebben jönne

 

Múzsa

minden tudás és tapasztalat
mert Múzsa vagy
mert Múzsa vagy
mert Te vagy a múzsa
hangot adsz
újra
és újra

s majd évek múlva
is
neved a szívem fúrja

 

ringató

ringató
autó
megszűnik a világ

biztató
tiszta szó
mind-mind érted kiált

ölni kell
venni el
belőled a szívet

élvezem
Istenem
s nem tehetnék ilyet

 

tíztől egyig

minden tíz perc újabb erő
kilenc szer reccsen meg a tető
fejünk felett, de nekem nyolc
hogy hét szer többet bír el a polc
vágyam most is olt- hat -atlan
gúzs-bak- öt és oldhatatlan
mondd ki a nevemet négy szer
mindig három szor égsz el
kettő nek ugyanaz nem vagyok
egy percen belül meghalok

 

Szép vagy

Jön a sötét,
Vágyam megnyitja szívem börtönét,
Oda költöztél,
Oda furakodtál,
Kicsiny világomba fénylő napot hoztál.

Szép vagy nekem, bagoly,
Két karoddal karolj,
Ringass a melleden,
Ringass el teljesen.

Vár az éjjel,
Rejt az álom, szerencsével,
Nem vagyok kész,
Nem segít senki sem,
Hogy erőtlen vagyok, bocsásd ezt meg nekem.

Szép vagy most és mindig,
Arcom porral hintik,
Sárba mártják szemem;
Olyan tisztességtelen.

Csak látni téged,
Ezt akartam, s helyetted méreg
Van szememben,
Bűn, gyalázat,
Mert megkörnyékeztem a házad.

Szép vagy, itt a legszebb,
Az arcod, a tested,
A szemed is tiszta:
A szívem vizét issza.

 

angyal vagy

mindenből épülsz
nyugodtan alhatom
te fogsz bejönni
éjjel az ablakon

egy angyal vagy

szárnyadat kitárod
mindentől védesz
nem bánthat lárma
nem ég a lámpa
nincs hang és nesz

az őrzőm vagy

veled álmodom
a holnapom

 

enyhíts sorsomon

szívembe hasít a rémes felismerés:
nélküled minden kevés
agyamat járja át az indulat
nem találok utat
keresem, hogy juthatnék hozzád
hatalmat oszt rád
minden versem és minden sorom
hogy enyhíts sorsomon

ha volna szebb szó, kimondanám
de ezt nem mondta anyám
hogy szenvedni kell, hogy jobb legyen
hogy aludhatnék a melleden
de nem alhatok, másé a hely
könnyes a szem - bolond a fej
a holnap, a holnap újabb remény
hogy melleden ringok el én

 

édes bűvölet

napjában érkező édes bűvölet
tán nem érthetem meg
soha azt az ölet
ami engem véd
ami engem követ

napjában látlak, de jó is látni
és ha messze vagy
érted kiabálni
mert muszáj
jó most rád várni

napjában érkező józan őrület
nem szól a száj mást
a fül se hall, süket
szelídítelek
te idegen terület

 

várni foglak

várni foglak
nem tudom meddig
de várni foglak
s majd jó lesz
ha megfoglak
ha megölellek megint
Akárholországban
vagy a Sajó-parton kint
majd megnézzük újra
hogy folyik a víz
sarat hoz-e? megárad?
nem fogja elmosni a házad
ha beleugrasz
utánad ugrok
ha beledobsz
ugorj utánam
nem fogja elmosni a házam
várni foglak
az utcámban a háznál
várni foglak
és jó lenne ha várnál
várni foglak
fogsz jönni tudom
várni foglak
a megszokott úton
várni foglak
nem tudom meddig
hogy hétfő lesz-e
vagy kibírom keddig
hogy várjalak
hogy várjam hogy gyere
mindig itt lenni
nekem az tetszene
ott a Sajó partján
ahol édes minden óra
ott váltom majd álmomat valóra
ott foglak várni
nappal és éjjel
le is húzódom
hogy gond nélkül férj el
ott foglak várni
legyen akár korom
vagy tisztaság
(nem érdekel a korom)
ott foglak várni
majd jössz és ott leszel
s ha szeretni fogsz még
tán meg is könnyezel

 

gyermek az öledben

gyermek vagyok az öledben
szerető az ágyadban
nő vagyok a szemedben
erő most is, fáradtan

nem kérhetem
hogy élj velem
s most mégis ezt teszem

Párizsban biztos nagyobb a báj
ott több a fény
de a falum közel a tiédhez
itt vagyok én

lámpa itt is ég
nyüzsgés itt is van
boldogabb nem vagyok
akármit is ittam

boldoggá te teszel
te mondasz szépet
te mutatod meg nekem
az igaz tükörképet

nem kérhetem
hogy élj velem
de elfog a félelem

nincs pénzem, hogy megvegyelek
de szívet adok
óv és véd álomba ringat
mindig az angyalod

csak könnyezem
de könnyeden
hagyom a múltam, hogy jöjj velem

 

esik

esik
ilyenkor egyszerűbb húzni függönyt, párát
az autód ablakára és tenni párnát
fejed alá: a mellemet
most mindezt nem lehet

esik
ilyenkor mindig megnyugszol kicsit
bánatos vagy tán azt hiszik
de én tudom a gondod
még ha ki se mondod

esik
szívszakadás ez belül is
porral kevert vízbe visz
sárba taszít a hiány
mert téged szeretlek igazán

esik
s ha látnám hol a vége
felszaladnék az égbe érte
de nincs szemem nem látok
föld alá taszít hiányod

esik
esik esik áztatja a földet
hogy ki se tudjak jönni onnan többet
másnak arany - nekem ólom
hogy esővízbe fojtódom

esik
ilyenkor hallgatod - hiszel neki -
hogy házad tetejét hogy veri
minden csepp az én hangom
hogy veled kellene laknom

esik
tisztulok újra veled
porcikáim mossa a kezed
könnyeket hoz minden eső
tudod, most is több mint kettő

esik
s ahogy a cseppek az arcomat lesik
egy könnycsepp is leesik

 

nincsen szavam

az eső miatt lettem tiszta
vágyom a gyönyörödet vissza
vágyom a gyönyörödet vissza
minden szépet rejtő tarisznya
lebénultam az esőben állva
béna lettem és szülőtlen árva
ki van a szívem feléd tárva
letaszít nem-léted a sárba
porral kavart esővízben fekszem
nincsen szavam nincsen szavam egy sem
nincsen szavam nincsen szavam egy sem
nem mondom el másnak amit tettem
gyönyör vagy a szépségemet hozod
lyukas nadrágom meg-megfoltozod
tarisznyádból minden-minden jobb
sokszor elég - sokszor hamar elfogy
meg akarom kapni a világot
mutatni fényt hozni világot
elhagyni aki szárnyamba vágott
őrizni táplálni a te-adta lángot
vigyázni a lángra ha jön az eső
lenni mindig bimbózó aranyvessző
lenni őrült-szép neked tetsző
lenni az ami nem lehet ő
tiszta vagyok feléd mindenestül
szeretlek szeretlek veszettül
szeretlek szeretlek veszettül
nem hall meg mást már a fül
nyugtató eső tisztára mosott
fényes arcod világot hozott
szívem érted más ritmusba fogott
lüktetőbb mint mi lenni szokott
az eső miatt lettem tiszta
vágyom a gyönyörödet vissza
fehér papíron fekete tinta
neved betűi gyönyörű minta

 

tovább a húsig című fejezethez