| Csöndesen élnek a dália-kertben. |
| | Sárga a házuk a domb tetején. |
| Sárga a dáliák csillaga, állnak |
| | s ringnak, ha szél kavarog magasan. |
|
| Csirke fehérlik a drótkerítés közt, |
| | deszka-palánkban a két szőke malac; |
| rossz kocsi zöttyen a mély homok-utcán: |
| | barna ló, vén paraszt, buggyan a por. |
|
| Görnyed az ól fölé szürke apám, és |
| | olvas anyám eper árnya alatt. |
| Arca a ráncok bronz hegye-völgye, |
| | csillog az orrán a tört szemüveg, |
|
| s csillog fejükre a tejszínű felhő: |
| | úszik a kékben, csont-néma hajó. |
| Végtelen ég. Anyám néha elájul. |
| | Lába, ha ébred, már csak tapogat |
|
| ezen a földön. Apám keze puffadt. |
| | Nézi s mutatja, hogy nézzem a bőrt. |
| Alkonyodik. A nap roncsain állnak: |
| | leng az akác, inog és dül az árny. |
|
|
