| meg csak a tenger s a zöld halak |
| kinyílt előttem a szerelem könyve |
| mosollyal jött villámlani |
| és rámcsapódott az öt ajtó |
| borzas fiú hegyekben alvó |
| hegyekben alszom ágyon ébredek |
| velem vagy furcsa zászló-szült gyerek |
| messze utazom fekete vonaton |
| mindig mint a katonák szomjazom |
| ha fekszem lábam a mész-falig ér |
| mert minden ami van fehér |
| és fűből vasból és sugárból |
| más csillagok más csillagok |
| az vagyok amit itt láthatok |
| és nem szeretem a madarakat |
| homlokod vérzik a szememben |
| s a halál olyan hegy-nehéz |
| aztán már nem kell félnetek |
| mint a nárcisz-homlokú hajnal |
| együtt szoktam úszni a szél-csapattal |
| én még hiszek az újjászületésben |
| ha nem gyúlna nem lobogna |
| a tavasz kislány-térde visz |
| az isten félfogára sem elég |
| s egy szó az embert visszazárja |
| meg csak a tenger s a zöld halak |
|
|
