|
1.
| Kettészakított élet terhe: |
| a kenyér mellé nincs virág. |
| Egy kislány szelíden énekelne, |
| Lila felhő zúdul szívemre, |
| nem vihar: csak az orgonák. |
|
2.
| Minden fájdalmam te okoztad, |
| a hegy örvény-felhőbe olvadt, |
| nézd, öncsalás minden magány, |
| világít boldog két kezed: |
| alvóhoz úszó fény-sziget. |
|
3.
| Ribizke, földieper, málna |
| és nyelved a legjobb gyümölcs: |
| pirosan libegsz át a számba |
| két meszelt palánk között. |
| vén volt és nem épül különb. |
|
4.
| Édes Tűz: így hívlak, mióta |
| pontosan elképzeltem, milyen |
| de nem, nem ez a szerelem! |
|
5.
| Kettészakított élet terhe: |
| belenyílsz iszonyú szívekbe |
| és egyszerre mindent belátsz: |
| kikalapál sorsod fegyelme, |
| mint patkóvasat a kovács. |
|
|
