| Nagyon szép tiszta volt a hosszú víz, |
| a vízben tükröztek a házak, |
| a fák közt a nap sárga vére áradt, |
| szellő járt, reggel volt és minden gondtalan |
| vágott neki a nap új hajlatának, |
| s a fonnyadozó nyárlevél szaga |
| meg a kerítés alatti pocsolya |
| feledhetetlenné vált attól a perctől |
| s a csatorna-ásók inge a lapályon |
| dagadozott és csillag-messze fénylett |
| s odajöttek a függönyös messzeségek: |
| tornyokat hoztak, zajt, kéményeket; |
| kerékpárral a vékony kifutólányt, |
| a súlyos munkásokat is odahozták |
| az első cigarettával kezükben, |
| az első kidöntött csille mellett, |
| nagy ablakok is képektől remegtek; |
| füst és olajbűz dűlt a levegőben, |
| bár az emléktől jó zamatuk támadt |
| s láttam szőlőt és meredő tanyákat, |
| sajtáros asszonyt a gyér pagonyban; |
| marhák bődültek, aranyos akácág |
| csapódott, itt-ott lúd fehérlett, |
| s hegyeket is és szálló hidakat |
| és járdákat és lépő idegen nőt: |
| ciklámen-rúzs varázsa érte száját; |
| felhő virágzott s feketerigók |
| csípdestek fürtös kis bogyót. |
| Mentek vonatok és sipolva jöttek |
| meg-megrázva az árva temetőt. |
| És a sírkövek moccanatlan álltak: |
| láttam a földben feküdni apámat |
| keményen, lemondástól soványan |
| s ömlött a folyó, a szél fodrozott. |
|
|
