| vakolat-darabokban. A levegő |
| Fácánszárny, sötét orgonabokor, |
|
| Madár vagy, ki utoljára röpül, |
| és álom, a gyümölcstelen: |
| nélküled is tetszhalott vagyok, |
| melleden is tetszhalott vagyok. |
| Göröngy olvad el a számban. |
|
| Feketül a lapály, mint a szén. |
| álmaidé és térdedé vagyok, |
| nyelvedé és nyakszirtedé: |
| ágyékom középkorát bocsásd meg. |
|
| Ó, villanypózna-egyedüllét: |
| a hold öklét egy gyümölcsösbe vágja. |
| Míg ezt a kényszerzubbonyt hurcolom |
| ezen a tájon, hol ősz túr föl őszt |
| s a házak most félredült sírkövek: |
| a nappalnak az éjszakát vissza kell adnom |
|
| Csak én rúghatom le a nyálkás sírlapot: |
| méz, dió krizantin vagy, világ. |
| Visszamegyek a nyekergő kocsik közé: |
| tülkölés, nyikorgó reggel vagy, világ. |
| A fény vázai tornyokká merednek, |
| egy fa rámgörbül, lombja nincs, |
| mint én, halálos-meztelen. |
|
|
