| Egészen aprók a mi dolgaink, |
| egészen kicsik, fű alatti dolgok, |
| víz alattiak, meg se látszanak, |
| föl se pattannak, mint a buborékok. |
|
| Lent maradnak a vak hegyek alatt, |
| minden széttörő, föltornyosuló, |
|
| Ki látja nagynak a mi házainkat |
| repülőgépről a felhők közül? |
| Az égre talán árnyékot vetünk, |
| ha megmozdítjuk a köveket? |
|
| Egészen aprók a mi dolgaink |
| énekelünk, még messze van. |
|
| Csak a szív ugrásait érezzük, |
| csak apró gépeinket vonszoljuk |
| örökké habos, örökké fekete |
| éj-, hang-, fém-, gáz-zivatar alatt. |
|
| Leghangosabb ordításunk is, |
| hidrogénbombánk tombolása is |
| csöndes suhogás, távol minden csillag |
| homályba-fagyott hallgatásától. |
|
| De teremtsünk és vonuljunk tovább |
| a tavasz mennydörgése alatt: |
| minden, még minden messze van. |
|
|
