| A költők nem azért énekelnek, |
| hogy megveregessék a térdüket |
| szendvicses asztaloknál, s a jámborok hullámai |
| vörös fülekkel tóduljanak haza |
| mulasztásaik szégyene miatt –, |
| de a makacsok: a szemforgatók, |
| az örök köd mögé futók, a biztosak, |
| a hajthatatlan tuskók, süketek: |
| itt-ott a minisztériumba fagyott buddha-arcok, |
| vastag zsebű kalap-sapka-gyártók, |
| kocsihoz láncolt prometheusok |
| tanácsház mélyén, gyártelepeken, |
| kiknek szeme föl-fölujjongott, |
| mikor itt éjjel-nappal morogtak |
| a rettegés géppisztolyos autói; |
| a múlt-imádók minden serege, |
| kik a hidrogénbomba szárnyatlan madarát |
| elbocsátanák csöndes tanyák, folyók, |
| fényben keringő városok fölött, |
| hogy a földből ne maradjon más, |
| csak a mindenségre vágott üszkös-ajkú seb; |
| kik csak két mértékkel mérnek: |
| a saját boa-torkukkal maguknak |
| és cinke-szájjal bárki másnak, |
| kik fizetéssel mérik a hazájuk, |
| s ahogy az nő, úgy vetik meg hazájuk, |
| ezek a kő-koponyák, e rejtélyesek, |
| oda se fülelnek, ha költők énekelnek, |
| nekik akkor se volt hideg, |
| mikor egy ország bőre fázott. |
| A költők nem azért énekelnek, |
| hogy ma úgy feküdjenek le, mint tegnap este, |
| hogy már a szerelmet se higgyétek el, |
| hogy a mellszakító sírásra se zokogjatok, |
| hogy a meggyfák mosolyára se nevessetek, |
| ti nehéz-térdűek, hegesztők, vaslemezen, |
| ti félmeztelenek, olvadt üveg-tó partján, |
| ti parasztok, némán a közös búzatarlón, |
| ti kalauzok fekete seregben |
| a hajnal tejes félszigetein, |
| te bizalmas munkás a huzalgyárból, |
| kivel a téli eső odvában kopogtam, |
| te csizmásan elmerülő tanítónő |
| a viskók, hónapok és bánat üregébe, |
| ti nézők, akik filmen, televízióban |
| keresitek a paradicsom völgyét, |
| ti fiatalok vércse-hajjal, |
| ti lányok, piros harisnyanadrágban, |
| holdba suhanó autóbuszon: |
| ti végre meginduló erdők! |
| ti jöttök a tűz dudváit eltaposni, |
| ti jöttetek az idő darabjait összerakni, – |
| ne menjetek el innen bálvány-arccal, |
| a föld kormos gerendái közül |
| kiáltó csonttal és hasadt bőrrel. |
| A költők nem azért énekelnek, |
| hogy ne legyen idő az igazságra, |
|
|
