| Naponta elindulok a folyó felé és nem találom. |
| Százéves tökindák között mászok lakatlan homokháton. |
| Szívemet fölverte a gaz, learatod barátom? |
| Sötét luk fölöttem a nap, követhetetlen lábnyom. |
|
| Tegnapig fényes, emberi gyümölcsösökben kóboroltam; |
| kutyákkal és cukorral aludtam gyerekkoromban. |
| Most elhiggyem, hogy a földhöz ügyetlen állat voltam |
| vagy falba verjem a fejem dühömben és kínomban? |
|
| Lessem a szertefoszló szemét, ki barlangi néven isten, |
| és ha ölni kell vagy pusztulni, megvárjam, hogy ő intsen? |
| A kígyó-madár fönnakadt az én kifeszített idegeimben; |
| se szél, se új nap nem tisztítja ki a dögkútszagot innen. |
|
| De reménykedni nem szabad, reménykedjenek a legbutábbak! |
| Én figyelek; éjszaka is dobogtatom a repedt, vörös tájat, |
| és akkor is ha a szerelem leszakad rólam s iszapba fordít a bánat. |
| Naponta elindulok a folyó felé, hol a kövek úsznak, |
|
|
