|
1.
| hogy a trágyát kihordjam. |
| De mindig rámjött a homály |
|
2.
| Menekülj ki ebből a házból, |
| ússz ki a hulladék folyói közül, |
| fuss, mint a kirúgott kutya, |
| menekülj és kaparászd az ajtót: |
| kerítés alatt visszamászó kutya. |
|
3.
| Mosolyogj, mondta a mester. |
| De nem mosolygott, sírt a tanítvány, |
| mert az anyját levonszolták az utcára, |
| szemetet öntöttek a fejére |
| és két géppisztolyos isten |
|
4.
| Fölébredtem tegnap hajnal felé, |
| talán a föld rázott, hogy veszélyben vagyok. |
| Fa-démon hajolt le rám a mennyezetről, |
| mikor rászóltam, korommá változott. |
|
5.
| Éjszaka örök-árván érzem magam, |
| apám-anyám az ablak előtt megy el. |
| mint aki hóhér előtt térdepel. |
|
6.
| Fölmásztam egyszer a barátomhoz; |
| nem volt otthon, fáradtan |
| Aztán egy parkban üldögéltem, |
| arcomból zöldült ki a fű. |
|
7.
| feneketlen holdfényben a partra! |
| Az öböl felett hosszú, ragyogó |
|
8.
| Anyám méhe volt a koporsóm, |
| és én most felhőbe megyek. |
|
|
