Don Juan magnószalagon

Riporternő

Le akarja törölni?

Don Juan

Ami nem tökéletes,

vagy más okból meg akarom változtatni.

Riporternő

Ami nem lesz jó,

úgyse hagyjuk meg.

Don Juan

Én se vagyok jó.

Én magam vagyok a tökéletlenség.

Riporternő

Az a fontos, hogy a fölvétel sikerüljön.

Don Juan

Tudja, miért tartanak vadállatnak?

Mert fölülmúlom őket,

mert senki sem képes arra,

hogy minden nőért megőrüljön.

Az átlaggal egyszer-kétszer

talán megesik életében,

de hogy valakinek állandóan

ágyékába zúduljon a vér,

szikrázzon a szeme

és percek alatt újra azt

a halálos szerelmet érezze,

amitől már ezerszer megcsömörlött:

ezt nem tudják elképzelni,

ezért olyan nagy bűn ez.

Figyelje meg, minden sokszorosan

utolérhetetlen képesség bűn.

Ráadásul az én szerelmi éhségem

mint a Nap-bika:

nem tudják megérteni

és megbocsájtani.

Pedig nemcsak egy…

Riporternő

Bocsánat, szalagot kell cserélnem.

Don Juan

Azt akartam mondani:

nemcsak egy Don Juan van,

de ez így nem igaz,

éppen az a bajom, ha ez baj,

hogy egyedül vagyok,

tehát úgy lehetne pontosabban körülírni:

sokan vannak még hasonló vadállatok,

de nem vallják be maguknak.

Riporternő

Azt hiszem, a név is sokat számít.

Don Juan

Sokat. Azért mondom:

Don Juan csak egy van,

de rengeteg férfi szaladgál még

éppolyan eszeveszetten

nők után, mint én.

Nem gondolja, hogy eseteiket

az én számlámra írják?

Riporternő

Vigyázzon, itt megakadt a tárcsa,

meg kell igazítanom.

Don Juan

Kész? Míg lehajolt, azon gondolkoztam:

hogy lehet, hogy ma csupa gyönyörű,

nagymellű nővel találkoztam?

Riporternő

Rossz lesz a hang,

ha nem a mikrofonba beszél.

Don Juan

Nem baj, ezt úgyse akarom rajta hagyni.

Riporternő

Majd meglátjuk.

Don Juan

Kilépek az utcára, süt a nap,

fagylaltoznak a gyerekek...

És egymásután jöttek a nők,

de olyan nagymellűek,

hogy még én is...pedig

láttam már akkorákat és olyan fehéreket

meg tiszta rézbarnákat...

mit gondol, miért van az, hogy

én folyton csak ilyesmikre készülök:

heverők, bokrok alja, puha szőnyegek,

ahol teljes Nap-lényemet kitombolhatom

egy ismeretlen testben?

Hát én nem is vagyok,

ha csak én vagyok,

ha nem lépek ki magamból?

Ezt különben mindenképpen

törölje majd ki.

Riporternő

Úgyis nagyon elvontan hangzik.

Don Juan

Szeretek szembenézni magammal.

És mindig a vérembe ütközöm.

Izzik, tüzet fog, képeket lök elém,

és akkor indulni kell,

akkor csak ő van:

az ősi tengeri isten, Poszeidon,

a szigonyával, - ahogy egyszer

valahol olvastam.

Átdöfi, magával húzza,

kitépi az egész létemet gyökerestül.

Levisz az éjszakába.

Vagy a fénybe. Nem tudom.

A nők szemétől van ez,

a combjuk síkosságától?

Mindig tombol a nap

és nem emlékszik semmire.

Ez a különös: megyek haza,

himbálódzom, mintha hajón járnék

és nem emlékszem semmire.

Érti? Nem tudnék ilyenkor

semmit fölidézni.

Ostobaságokat, talán,

amiket hangverseny után

erőlködnek ki az emberek.

Mit mondott? Mennyi lehet ez a műsor?

Riporternő

Azzal most ne törődjön,

fő, hogy érdekes legyen.

Don Juan

Nem, most már semmi sem jut eszembe.

Riporternő

Eddig nagyon jókat mondott.

Don Juan

Nem ismerem magam,

éppolyan idegen vagyok magamnak,

mint bárki másnak.

Félek a véremben lakó idegentől,

meg büszke is vagyok rá.

Riporternő

Végül is mi a titka?

Mit mondhatna erről a hallgatóknak?

Don Juan

A hallgatók nem érdekelnek.

Én csak magával beszélgetek,

mert olyan szép, szomorú, mély szeme van.

Riporternő

Akkor az én kedvemért

mondjon még valamit

a Don Juan-rejtélyről.

Lebbentse föl egy kicsit.

Don Juan

De hogyan? Mikor már mindent

kibeszéltem. Hadd fogjam meg

a kezét, hadd érezzem a lélegzetét.

Istenem! Látja, minden titok kinyitható -

egy másik titokkal!