| lépcsőházban a hetedik emeletre. |
| Biztonsági zár: recsegett-pattogott |
| az ajtó: nagy ablakok a Dunára, |
| Hajó bucskázott a jég-hullák közt, |
| sirályok, kiáltásukat kettős |
| ablaküveg fogta. Meleg volt, |
| idegen levegő, más emberi tér. |
| Levetkőztem. Ugrásrakészen, |
| a tüskés takaró alá bújva, |
| a mennyezetet, a fölnyúló, boldog |
| Csöngetett, kivetettem magam az ágyból, |
| Már csók közben vetkőzött, |
| nevetett, beszélt, dobálta le |
| harisnyatartóját, kombinéját, |
| bújt be a forróságba, hozzám, |
| bőre puha lombjával, boldogan, |
| mint a káprázó rododendron; |
| lába még hideg az utcától, |
| összekapasztottuk a nyelvünket, |
| vér szakadt le ölünkbe, föl |
| a halántékunkba. Eljött az erdei ember, |
| mondtam. Vállamba harapott, élesen, |
| kegyetlenül, semmi játék; |
| foggal saraboltam a nyakát, |
| keze a forgómra siklott s lejjebb, |
| lihegve valamit, amit már |
| elfelejtettem. Két penge-lába |
| szétnyílt, szeme autófénnyel |
| szúrt a szemembe. Akkor érintettem |
| Kicsit sikoltott s én tovább |
| csókolgattam vak testrészemmel, |
| míg bírtam. Összekapcsolta a lábát, |
| ringott le-föl, oldalt: önkívületi zenére. |
| Én kijjebb és beljebb hánykolódtam |
| örök sötétségében, megszületni habozó |
| újszülött. Valami egyszerre lobbant |
| bennünk, agyunk ideg-csillaghálóiban. |
| Szája elcsúszott, habzott, mint az |
| a másik lent: újra és újra fölolvasztottam, |
| lepecsételtem. Megállni nem |
| tudtam. Valahol messze, a tudat |
| zsákutcájában újabb lobbanás |
| szakította szét a ködöt. Végső |
| rémülettel, haldokolva vágta föl |
| a fejét, fémszilánk-haja verejtékben. |
| Combjait összeszorította, fordított lovas, |
| nem éreztem a pikkelyes takarót, |
| vörösre csiszolódott térdemet: |
| lángoló fatörzs zuhant a szűk |
| világűr-hasadékba. Fölemelt, |
| szétvetett a harmadik teremtés. |
| Utána semmi. Filozófusok havas semmije. |
| Két összeolvadt, egymásra-görbült |
| test: egymásnak rohant autók |
| roncsa az út végén. Csokoládét |
| zabáltunk, zsömlét párizsival. Kint vastag |
| zúzmara-szemhéj a Dunán, Mátyás-templomon. |
| A rododendron ugyanúgy állt, |
|
|
