| Soha nem tudok meg többet a kőről |
| és saját testem lüktetéséről, |
| hogy lüktetés meg fagyos-sár-merevülés, |
|
| de tudom, egyre lejjebb ér, |
| már lent van egészen a síkságon, |
| világ hasán, világ anyjánál, |
| születésem helyén, születésem zöld álmában, |
| hol a kövek homokká csordulnak. |
|
| Minden beszél. Mennyi nyelv, |
| fű-nyelv, akáctüske-nyelv, látóhatár-nyelv, |
| átváltozás-nyelv, bíbiclábnyom-nyelv |
| az iszapon. Egybeforradok velük, |
| beléjük habzok, de csak a szavam bugyborékol, |
|
| én elfoszlok nyelvtelen, reménytelen. |
|
|
