| Az ablakon át zúzmarás hegyoldal, |
| október ízű dió a kalácsban: |
|
| jégezüst fűcsomókon, kerékvágásban |
| futok a Szentkút fölötti dombig, |
| a homokhullámokon tüskés tökindával |
| átcsavart, nyöszörgő kukoricaszár-kúpokig, |
|
| mert nem szabad visszamenekülni |
| éhesen, ágyékig átfagyva se, |
|
| mint a keze-gyúrta karácsonyi kalácsban, |
| mint a legelső pillanatban |
|
| hajamnál-fogva vonszol ki |
|
|
