| | két szőrös-csomós karjával, |
| | Kormos Pista, Nagy László, Pilinszky, |
| | Veres Péter, Németh László, a nyolcvanéves |
| | Illyés, a Buddha-ragyogású Örkény, Jékely, |
| | barátok és barátnők egymás után |
| | az a kiengesztelhetetlen, |
| | az az ős-szellem, az a dühös ük? |
| | vastag kocsánnyal odanőve |
| | kik éjszakáinkat eszitek: |
| | Kormos Pista, Nagy Laci, Pilinszky, |
| | Péter bácsi, Németh László, a nyolcvanéves |
| | Illyés, Örkény a Buddha-ráncaival, |
| | köröskörül a viruló halál bozóton |
| | ott lógtok, rémület-gyümölcsök, |
| | azon az éjféli hold-lombú fán: |
| | láttam már gyerekkoromban, |
| akkor még csupasz ággal-boggal, |
| | hívott, de én nem mentem. |
| | a völgy fölötti ellenszélben, |
| | kiket az a démon-ős odahurcolt, |
| | összegyűjtötte magának az a vad-agyú lény, |
| | nézi, hogy aszúsodnak a gyümölcsök, |
| | hogy hullnak le a földre, ide vissza hozzánk, |
| | apámat, nővéremet, anyámat, |
| | Kormos Pistát, Nagy Lacit, Pilinszkyt, |
| | Péter bácsit, Németh Lászlót, Illyést, |
| | a nyolcvanévest, Örkényt a Buddha-sugaraival, |
| | Jékelyt halpikkely-nevetésével, |
| | a halálfáról a völgy fölé csüngő |
|
|
