| A nagy akácfák alatt mentem, |
| | a rózsáktól és az olajfáktól |
| | aranybetűs könyvből olvasott föl, |
| | este hangosan szóltak hozzám a baglyok |
| | valahonnan a turjánok felől |
| | kicsoda, és szekfűt tettem |
| kit a fiának mondtak a templomban, |
| | hogy mitől röpülnek a sárgarigók |
| | barna-sárga villáma miért borzongatja |
| | meg vadságával a szívemet. |
|
| a bokrok csattognak a feketerigóktól, |
| | egy viaszgyönge fűzfa haja, |
| még ott sötétlik a turjánok nád-tajtéka |
| | szemembe kapaszkodnak a bomló-szövődő |
| | az újjászületett homokban látom |
| | a létükbe-feledkezett bogarakat, |
| | a földet-bemeszelő akácsziromban, |
| | bennem is fölnyújtózzon mindegyik fa, |
| | hol már nincsenek fák, emberek, |
| | május van akácvirág-fürtökbe |
| és rózsafejekbe rejtőzködve |
| | és habos-szikrás mozdulatlanságban |
|
|
