| bölcsebbek, emelkedettebbek a többieknél, |
| kik itt ülnek a történelem |
| és a szellem folyótorkolatánál, |
|
| vagy előrelátóbbak, mint éneklésre |
| nem ítélt szégyen-társaink, |
|
| föltesszük babérkoszorúnkat, hátha |
| nem veszi észre senki, milyen |
| messzire ébredtünk álmainktól, |
|
| mögé bújva, ajkunk lekonyul s folyton |
| az égre nézünk, mintha megjöhetne, |
| csőrében zöld ágat hozva, a galamb, |
|
| | azért születtünk a földre, |
|
| hogy megfejtsünk valamit a rejtelmekből, |
| amik most már, úgy látszik, örökre |
|
| És recsegve-ropogva lángol a paradicsom, |
| honnan annyi idő-ugrással Éva és Ádám után |
| most megint kitántorgunk. |
|
|
