Inkább csak érezte, mint hallotta a lány halk lépteit, a felkísérő őr határozottan csattogóan dübörgő csizmái mellett. Ezek a hangok pörölyként hangoztak vissza a szívében. Majd kinyílt az ajtó és ott állt Miriana. Ebben a pillanatban Anton úgy érezte, hogy az egész világmindenség megszűnik körülötte, s a vágy csillagászati magasságba szökik benne. Rámosolygott Mirianára, de a szemében és szája szögletében feltűnt egy fáradt, szomorú kifejezés. Lassan felkelt a fotelból, bezárta az ajtót, elhúzta a függönyt is, hogy a délelőtti napfény kizáródjon, hogy semmi ne zavarja meg ezt a rövid időnyi együttlétüket. Ezektől a mozdulatoktól nyugodtabb lett, lehúzódott agyáról a lázas lüktetés, szinte teljesen lehiggadt. Ekkor újra elővette a konyakos üveget, töltött és odanyújtotta a poharat Mirianának is, hogy igyon. A lány elvette, de csak a nyelve hegyét érintette bele, majd visszaadta. Anton egy hajtásra kiitta. A lány egyszerre csak azt mondta, hogy éhes, inkább enne valamit. Ezt hallva a férfi a homlokára csapott: – én szamár, gondolnom kellett volna erre. Kinyitotta újra a szekrényt, hogy megnézze, tett-e oda a tisztiszolgája valami ennivalót. Ahogy Miriana evett, evés közben Anton úgy érezte, hogy eltéved saját énjének labirintusában, hogy egy mély szakadék szélére ért,
Eközben a fronthírek a világban mind szomorúbb és szomorúbb fordulatot vettek. A sztálingrádi esemény kétségbeejtő fordulatot jelentett. Az a Németország, amely előtt meg kellett volna hajolnia, a lába előtt kellett volna hevernie az egész világnak, az a Németország nem tudta háromszázezer bekerített katonáját megmenteni. A Főparancsnokság egyik seregét küldte a másik után oda, de minden hiábavaló volt. Ha sikerült volna, akkor a sebesültek, a nyomorékok, a megháborodottak ezreit tudta volna csak onnan kimenteni. A keleti arcvonalak helyzete katasztrofálissá vált, s a Göbbels-féle handabandázás már nem tudta félrevezetni az embereket. Megérezték az összeomlást. A Führer a szakadék szélére sodorta Németországot, és már csak idő kérdése, mikor zuhan bele. A lágerban is bevezették a fokozott defensivát. Megháromszorozták az őrséget és a foglyok élete még borzalmasabb lett. A beérkezett szerelvények ontották az emberanyagot, s az újonnan jöttek alig szálltak ki, máris a fürdőbe lettek irányítva, úgymond fertőtlenítésre. A látszatot igyekeztek megtartani, mert féltek attól, hogy kitör a pánik. Ezért mielőtt beterelték volna a gázkamrába, beszédet intéztek hozzájuk – mindenki maradjon csendben és nyugton. Itt állnak a fürdő épülete előtt. Ha belépnek, akkor előbb a ruhájukat a vetkőző teremben rendesen összehajtva tegyék egy kupacba, hogy újra megtalálhassa mindenki a magáét. A cipőjüket pedig a fűzővel kössék egymásba. Találnak szappant és törülközőt. Fürdés után ki fogunk osztani fejenként fél liter
