Előszó

A kerek évfordulók többnyire megindítják, számvetésre késztetik az embert. Az ihletett percekben egyaránt töprengünk a múlt és az eljövendő eseményein és a jövővel kapcsolatos terveinket könnyebben tudjuk megfogalmazni, ha jól ismerjük múltunkat. Szándékunk szerint ehhez kívánunk segítséget nyújtani a vendéglátó szakmában dolgozóknak és azoknak az érdeklődőknek, akik szívesen keresik fel a különböző üzleteket, valamint azoknak, akik eddig is szívesen forgatták a Herman Ottó Múzeum "Borsodi kismonográfiák" című sorozatában megjelent könyveket.

A vendéglátás - mint összetett társadalmi jelenség - a történeti fejlődés eredménye, a társadalmi munkamegosztás következménye, amely egy már viszonylagosan fejlett árutermelést feltételez. Így egy-egy ország adott történeti korának egyik értékmérőjeként is felfogható. Kezdetben elsősorban gazdasági-biológiai tartalma domborodik ki, de megjelenésétől kezdve földrajzi-nemzeti sajátosságokkal motiváltan. Mindig is kapcsolódott a belső és külső kereskedelemhez, hiszen e körből kerültek ki az első "törzsvendégei". Talán innen elindulva mutatható ki az az erőteljes szellemi-kulturális hatás, amelynek később hordozója, szállásadója lett a vendéglátás. Különösen érvényes ez a megállapítás a most kézbe vett könyvben vizsgált századokra és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy helyenként a politika csinálásában is szerepet vállalt a szakma. A jelentős minőségi fejlődés eredménye, hogy funkciója bővült, beépült a modern társadalomba és annak nemcsak mint a gazdaság egyik sajátos szférája vált részévé.

Napjainkban valamilyen megmagyarázhatatlan erő hajtja a szakácskönyvek szerzőit és vásárlóit egyaránt. Szinte minden megírt könyv napok alatt vevőre talál, bizonyítva ezzel, hogy a helyes, korszerű étkezés napjainkban milyen jelentős, de bizonyítva azt is, hogy étkezési szokásaink erősen konvencionálisak, szeretjük felidézni elődeink gyakorlatát. A magyar fogyasztó az étkezést nemcsak most, hanem kezdettől fogva fontosnak ítélte meg. Bizonyítja ezt az az igen régen keletkezett szólás is, miszerint "Ne az edényt, hanem a tartalmát nézd!". De vajon igaz-e ez a megállapítás a vendéglátásban is? Ebben a kérdésben bizonyára megoszlanak a vélemények, ütköznek a hazai és vendéglői ízek. A miskolci vendégfogadókról, éttermekről készült munka olyan történeti jellegű mű, amely végigvezeti az olvasót Miskolc város vendégfogadóinak során, felvillantva a vendéglátás egy-egy fénykorát. Hézagpótlónak is tekinthető ez a könyv, amit a tisztelt olvasó a kezében tart. Vidékünk, amely természeti szépségekben igen gazdag, az alföld és hegyvidék találkozásánál fekszik, ősidők óta vonzotta az embereket. A vadban gazdag erdők, halban gazdag folyók, a korán kialakult kereskedelmi forgalom ragyogó lehetőséget kínáltak vendégfogadók nyitásához is. A könyv e vendégfogadók történetéből ad gazdag tájékoztatást a tisztelt olvasónak. A szerző és közreműködők munkáját dicséri, hogy kiaknázzák a gazdag forrásmunkák adta lehetőségeket, élvezetes stílusban vezetik végig az olvasót a vendégfogadók hangulatos világán. Így a könyv nemcsak szakmatörténeti, hanem várostörténeti jelentőséggel is bír.

A vendéglátós szakma jelenlegi művelői, akik a könyv megjelentetésén munkálkodtak, tanulni akarnak a múltból. Jóllehet napjaink feladatai sokban eltérnek a múlt tapasztalataitól, de a nemzetközi kapcsolatok nagyarányú bővülése, a belső idegenforgalom, a szórakoztatás, a munkaerő regenerálásában való részvétel mutatják a fejlődés irányát, miközben egyre határozottabb szerepet kap és vállal a vendéglátás az alapellátásban.

Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére jelentette meg a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat az 1745-1945 közötti 200 év történetét átölelő "A miskolci vendégfogadók és vendéglátás története" című kismonográfiát. A szerzőkkel közös terveink szerint ezt követi majd egy, a felszabadulástól napjainkig tartó időszak átfogó leírása. E könyvet az érdeklődő olvasók szíves figyelmébe ajánlva kérem, hogy észrevételeikkel és visszaemlékezéseikkel segítsék a készülő második kötet megjelenését. A szerzőnek és valamennyi közreműködőnek ezúton is köszönöm a könyv megjelentetésére fordított munkáját.

Dr. Sugár János