versek - Vallomásaim

Nem akarok

Nem akarok mindenkinek,
mindenáron megfelelni,
lelkem világáról
képeslapot
küldözgetni.

Nem kutatom,
hogy mi az a valami,
hanem, hogy miért,
és mennyi,
mert nem semmi.

Tetszeni akarok,
nem tetszelegni,
új fordított Dugonics Tituszként
a mennybe repülni,
mint az újgazdagok,
én nem akarok.

Csak hinni szeretnék,
de sokszor nem tudok,
s a haláltánc versenyben
nyerni nem akarok.

Lelkem üvegből,
testem vasból.
Nézzétek! Újból és újból
szilánkokra törik
koszorús énem,
de állom a próbát,
vasból gyúrva vénem.

Falatokra osztott
lelkem világa
rosszakaróimnak
végső vacsorája.

A szerteszórt gondolat
mint erdő, sokasul,
érted van, értetek.
Bimbózzon vadul!

Gondolaterdőmben
sarjad új nemzedék,
öreg fa, ha kidől,
megáldja majd az ég.

Ezt viszont
akarom!