|
Egy öregember monológja
Öreg ember már ad a
formaságokra,
és nem gondol
a fiatalabbak
lázadásaira.
Maradi vagyok,
beismerem,
és gyáva is, mert
a szabályokat megszegni
már nem merem.
Nem mindig jó
öregnek lenni,
az elmúlt éveken
búsan nosztalgiázni.
Tudom jól, én bizony
öreg vagyok,
rajtam ne nevessetek,
ne tiszteljetek,
szeressetek,
ti boldog fiatalok! |
