Önvád

Nem kérdeztél, de én válaszoltam,
nem szóltál, de én üvöltöttem,
nem csókoltál, de én haraptalak,
nem sírtál, de én kinevettelek,
nem ittál, de én lerészegedtem,
nem hívtál, de én mégis jöttem,
nem hittél, de én bíztam benned,
nem bíztál, de én hittem neked,
nem akartál, de én akartalak,
nem maradtál, és én maradtam.

Még mindig, még most is azt várom,
hogy kopogj az ablakomon,
de Te már nem jössz vissza soha,
s a hangodat sem hallhatom.
Belépni készülök a sötét jövőbe,
oda, ahonnan nincs már visszaút,
félek, nagyon félek a jövőtől,
félek bezárni örökre minden kiskaput.

Gyűlölöm hibáimat, elkövetett bűneimet,
talán az Örökkévalóság megbocsát,
és én békében, nyugalomban
élhetek örökké Veled - odaát.