Tavasz

Mi bánt? Miért vagy szomorú?
Mi bosszant? Miért van arcodon ború?
Nézd csak, hogyan vonulnak a felhők,
hallgasd csak, hogyan suttog a szél,
nézd csak, milyen szép kék az ég,
hallgasd csak, a tavasz hogyan beszél.

Érzed, hogy a tavasz illata árad feléd?

Látod, mosolyognak az emberek,
és ilyenkor én sem szenvedek.

Halkan susog az erdő,
lombjukat ringatják a fák,
csipog, csicsereg,
ezer madár,
s lábad előtt vonul a hangyasereg.

A messzeségben
megkondult egy harang,
mint tenger,
hullámzik a hang,
a búzatáblákon hajóként
ring a kalász,
a héja a magasban
körözve vigyáz.

Mosolyogj te is,
derű ragyogjon arcodon,
ne búsulj régen
elbukott harcokon.

Ma nincs elmúlás,
ma nincs halál,
ma a tavasz ezer hangszerrel
muzsikál.